Nagybánya, 1931 (22-29. évfolyam, 27-52. szám)

1931-11-08 / 45. szám

2. oldal. NAGYBÁNYA 1931. november 8. A kereskedőkre és iparosokra | hárították tehát nagyrészt váró- í sunk vezetői a munkanélküli ! adót, amit gavalléros gesztussal a mi zsebünkre a Ganz HW-ként 20 bániban felajánlott. Próbáljuk a ravasz esetet meg­vizsgálni - és látjuk: iparosok és kereskedők, akik a munka­nélküliség leküzdésére leépítendő munkásaik megtartásával már áldozatot hoznak, ugyanannyi világítás utáni, jelenlegi árakban benfoglalt világítási adóval let­tek sújtva, sőt a kirakatok vi­lágítását beleértve, sokkal többel, j mint a szabadfoglalkozású ház- j tulajdonosok, ügyvédek, orvosok, j tisztviselők, akik kevesebb vil- ! lányt fogyasztanak. De kiesett maga a Ganz, mert az általa elhasznált világítás után ő nem tartozik a munka­nélkülieket segíteni, elég ha ga- vallérosan a fogyasztók zsebé­ből segítette. Akik pedig nem fizetnek semmit, gratis használ- ,• iák a mi drága villanyunkat, 'iSég a fogyasztások után sem kfyl a munkanélküliek segélye­zésére a 20 banikat megfizetni. * A munkanélküliek között egye­sek már ki is számították, hogy a HW-ként 20 bániból őket ha­vonta legkevesebb 100— 150 ezer lei fogja megilletni. Szervezked­nek is már azirányban, hogy ezeket az összegeket ők tény­leg meg is kapják; maguk fog­ják ellenőrizni, nehogy leapad-, jón és adminisztrációs költsé­gekre előlük elfogyjon. A vil­lanyi og^yasztó közönség pedig, amikor a legszívesebben támo­gatja az arra szorulókat — az adóztatás legújabb formájában is — a maga részéről nyilvános elszámolásban követelheti, hogy a munkanélküliség leküzdésére nyújtott tekintélyes összeggel tényleg a munkanélküliek le­gyenek segitve. * Dicséretet és elismerést ér­demlő ambícióval fogott hozzá a város ideiglenes vezetősége a j munkanélkülieket segélyező ak- j cióhoz, amelynél azonban nem j lehet figyelem nélkül hagyni, j hogy az akciót ki kell terjesz­teni a munkanélküli önálló I iparosokra is, akik ma már 1 éppen úgy nélkülöznek ruhát, mindennapra biztosított betevő j falatot, gyermekeik tanításához tandijat, mint maga az eddig napszámért vegy órabérért dől | gozó munkás. Ha a munkás és a munkát adott iparos munka- nélküliségéből eredő nélkülözé­seit tekintetbe vesszük, elfogu­latlanul mindenki megállagithatja, kogy szorultabb, nehezebb hely­zetben él a családos, hajdani iparos munkaadó, mint az egy­szerű fiatal, családtalan ipari munkás, mert kisebb köiteke- ; zéssel, a sors által bárhova há- j nyatva, könnyebben élhet, mint j a volt és munka nélkül tengődő ! iparos. Ezért az iparosság ve­zetőségének gondoskodnia keil, j hogy a bajbajutott, segélyre- : szoruló volt iparostársak is iá- j mogatásban részesüljenek. És ha a megindított akció ke- ! rétéi ezt lehetetlenné tennék, j úgy az akciót ki kell szélesíteni a város egész társadalmának be- í vonásával. Be kei! vezetni a munkanélküli segély bélyeget, amit minden hivatal az áliaiuk kiadott bizonyítványokra, keres­kedők számlákra, színház és mozijegyre, kávéházban elfo­gyasztott ételek és italok cekk- jére használjanak fel. Kincstári, városi, magántisztviselők ajánl­ják fel fizetésük legalább 1 szá­zalékát, munkában lévő munká­sok naponta legalább 50 bánit, bankok, vállalatok, háztulajdo­nosok havonta meghatározott fixösszeget, amelynek behajtása is kőtelező legyen, akkor Nagy­bányán igazságosan és mindenki anyagi tehetségéhez képest ki i fogja venni részét a nmr.kanéi kiiliség okozta nyomor megszün­tetéséből. Gergely Gyula. Magyar nótaest Budapestről a városi színházban Kedden lesz a ritka est Kivételes művészi esemény lesz j a kedd esti „Magyar nótaest“. ; Az édesbus és pattogóan vidám magyar dalok legszebbjei csen­dülnek fel a színpadon. A mu­zsika szárnyán éleire kél a nóta, hogy jóleső melegséggel töltse be a sziveket. A magyar dal leghivatottabb művészei jönnek le kedden es­tére mihozzánk és biztosra ve­hető, hogy nemcsak a magyar nótaestének, hanem a szereplők személyének is szói az a szokat­lanul nagy érdeklődés, amely már most megnyilvánul. Az estély sztárja Kőszeghy Teréz Budapest ragyogó hangú operaéuekesnője, aki a Parisban megtartott nemzetközi versenyen megnyerte az „Európa legszebb hangja“ címet. A másik nagy eseménye az vatélynek: dr. Szedő Mik'ős, a í budapesti Városi Színház time- í menyes hanga, daliás énekese, a rádió és gram a fon világ- \ szerte ismert művésze. A harmadik vonzerő: Kanes dános, a kiváló szeneszerző, aki i nehány héttel ezelőtt jött haza Amerikából, ahol kimondhatat­lan lelkesedéssel fogadták és el­utazásáig ünnepelték. Tehát a szezon talán legnívó­sabb estélyének Ígérkezik ez a magyar nótaest, melynek műso­rán a legszebb magyar nóták, operaáriák és müdalok szerepel­nek. Helyek előjegyzése Vidder- nél, jegyek Franhovits nál. DoIgozók és munkanélküliek! Le kell már egyszer leplezni­városunk és a kerület na-gyfizetésű bányász-titkárját Nem szokásos és igy nem sze- , retünk személyeskedni; éppen j fezért, amit most teszünk )s.qzz$,\ csak azokért a régi, becsületes^ munkásokért tesszük, akiket a szájára és Írásos pletykájára vett egy Nagybányára becsú­szott, általánosságban még mindig ismeretlen akarnok. Tehát igyekszünk objektivek lenni, ha talán iróniára és tré­fára is szalad a toliunk, sértés nélkül. Van itt, tavaly junius óta, a bányamunkásoknak egy Boticiu Romulus nevű titkárjuk, akit mi, munkásszakszervezetről lé­vén szó, támogattunk, pártol­tunk, segítettünk és — nagyon csalódtunk. Mert — jól jósoiták meg Róla kolozsvári és bukaresti munkásvezetők, - ilyen „nem­zetközi sovinisztát“ keveset lát­tunk még. (Például: Ez a „fő­titkár“ vörös zászlóról szónokol a Munkásotthonban, közben nem- zetisz.inü térképet szegez ki az otthon falára. Május 1-én és népgyüléseken pedig legtöbb­ször beteg. És „modern ember“ — mondják az öntudatos bá­nyászok. — Ma is, a kapudön­gető 20-ik században, réz-fülbe­valót visel ' a jobb fülében, hogy ne fájjon a feje .. . A réz lehúzza a fejfájást... (Ez nem tréfa, erről lehet megismerni, j amikor lóg a járdán. Ezért ne­vezték el barátai is „fülbevalós papagály“-nak és „rézfülü kap- pan“-nak. A bányászember tud­niillik, évszázadok óta, tréfás volt és maradt.,.) Nos: — legyünk komolyak! — ott kezdődött a baj, hogy Bo­tiéin Romidus Lupényban meg is vert „titkár elvtárs ur“ alig félév után sürgősen jelöltette migát képviselőnek nálunk; a nyári muukásbálon pedig elő- vefte“töltött revolverét és csak Ketney Zoltán, a nagyerejü ven­déglős, továbbá pincére tudták kicsavarni kezéből, hogy nagy tragédia ne legyen, — ahogy őt közelről ismerték. (A golyók ma is a munkásmozgalom gyűjtői­nek birtokában vannak - bizo- j nyitókul!) Ezt a revolver-ügyed a bá- j nyamunkásság hatalmas része j sehogysem tudta fizetett titká­rának elfelejteni. Egymástól leér- : dezték:- Mire kell a munkástitkár­nak revolver? Hiszen nekünk egy bodza-puskánk sincs. Es miért hozta pontosan a mun­kásbálra? Fizetett munkástit­kár, munkásbálon revolverrel! Mi ez? Sziguranca??? Detektiv? És igy tovább. Kérdések özöne, melyre Botiéin a bírósághoz küldte a választvárókatv Saját fizetőit a — bírósághoz! Megindult a lavina! De csak ellene! Sok aláírással kifogásolták személyét, revolverügyét és sok ! egyebet. Hogy önmagát jelöl­tette képviselőnek; hogy a műn- j kásbiztositóhoz is ő ment a meg- | választott bányamunkás helyett; hogy a veresvizi és kereszthe­gyi rendelőtermekben sohse je­lent meg a munkások között; bányászpanaszokkal nem foglal­kozik, mert magánügy...; revol­veres tervével szégyent hozott a bányamunkásságnak; csak az irodában ül és levelez, amit r havi 1000 lejért ma sokan meg­csinálnának, holott O: Boticiu, egy hónapban csak Nagybá­nyáról 13 ezer 500 lejt vett fel a pénztárnoktói. Mi lehet tehát még részére Felsőbányán, Kap- nikon, Fernezelyen, Kohóvöl­gyön, Erzsébetbányán, Róna­széken, Aknasugatagon, Szur- dukon az utiszámla, a költség??! Egyetlen bányamunkás sem tudja, hogy mi a rendes fize­tése... Egy héten egyszer szó­nokol itt; utazik ide-oda; nézi a kirakatokat; a munkanélkü­lieknél semmi eredménye, mun­kája; megszervezni egyetlen uj üzemet sem voit képes, sokat nem is próbált; dolgozókat gya­núsít, rágalmaz és egymásra uszit. A „Bányamunkás“ újságban Iosip Mihály bányamunkás ne­vét Mihály Józsefnek\v\n, a Ve- resviz-et Veresvölgy-nek, Bá­nyát Bánzai-nak. Szóval még egy pár nevet, sem képes meg­tanulni — mondják azon bá­nyászok, akik a Központtól kér­ték a nagy fizetésű Boticiu el­távolítását, amikor a munkanél­küliség nagyon-nagyon keserű. Csak azt akarják, hogy Boli- ciu fizetését spórolja meg' a szakszervezeti központ, hasz­nálja másra; nem kell ide most- titkár; inkább adják a komoly, dolgozni akaró munkanélküli bányászoknak azt a jó pár ez­ret, amit Boticiu felvesz ha­vonta... Szó.vai nincs itt baj a bánya­munkásmozgalomban sem; egy­séges, öntudatos, fegyeypezett a bányász, csupán ezt a „fülbe- valóst“ nem bírja már. Az is, aki bevallja, az is, aki még hall­gat... Meg kell még jegyezni a küz- ködő, dolgozó és érdekeit ösz- szes bányamunkásoknak, hogy például Krizsán P. Pál nyíltan is kijelenti, hogy Boticiu kritiku­saiért, igy a szóbaniévő Bakó Sándorért, Búd Györgyért, Io- sip Mihályért, Kovács Istvánért, Richter Ferencért és Szilágyi Józsefért, ha kell: egyedül is vállal Boticiuva! szemben min­den felelősséget. Szeretik, tisz­telik, becsülik ezek jobban bá­nyamunkás-társaikat és azok kenyérkérdését, mint az általuk fentartott, fizetett Boticiu... ... A karaván halad. Boticiu pletykáljon, dönunciáljon csak tovább; menjen, Írjon, ahova akar, mi elvi szempontból nem megyünk bírósághoz -munkás- mozgalmi ügyekben. Csak a munkásfórumokhoz! Még Bo- ticiuvai szentben is. Ezt mondjuk, mert ezt mond­ják az öntudat bányászai... Boticiu Romulus jött, még itt van, de el fog menni! Ellen­ben az öntudatos kerületi bá­nyamunkásság végig itthonma- rád. És töri, fúrja tovább azo­kat a bányákat, melyekbe ez a fizetéses „bányász“-tilkkv sohse merte bedugni az orrát sem ! 1 ! (Többen ) Íljjáakkiíó közgyűlés A Sfatul Negustoresc Baia- Marei csoportja /. é. november hó 15-ikén délelőtt 11 órákor a Polgári Kör helyiségében újjáalakító közgyű­lést tart, amelyre az érdeklődő­ket ezúton tisztelettel meghívja a Vezetőség. MI3XTTÁS B Á R. SONY FELHÍVOM AZ IGEN TISZTELT HÖLGYEK FIGYELMÉT. LEZNICZKY ÁRPÁD 0

Next

/
Thumbnails
Contents