Nagybánya, 1929 (20-27. évfolyam, 22-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám

2. oldal. NAGYBANYA

_______________________________ 1929. november 24.

go

tt iparosokat, kik ezen karácsonyi segélyezésből részesülni óhajtanak, hogy az Ipartestület irodájában (Strada Dr. V. Luca- ciu, volt Felsőbányái utca 45 sz. a.) vagy az elöljárósági tagoknál december hó 15-ig jelentkezzenek, hogy az Elöljáróság megállapíthassa a kiutalandó összegeket.^

Mi többször megírtuk, hogy a Róna-társulatot szerették és megbecsülték Nagybányán. Meg is látszott ez a szép házakon, melyek végig megmaradtak.

Rónáék mégis elsiettek Szat- márra, ahol bizony fájdalmasan üres padsorok előtt játszanak.

— A szezon vége előtt hat nappal - panaszolják nekünk a bérlők, — elvitték innen a zenekart, majd hirtelen abbahagyták az előadásokat, pedig a bétegnek hirdetett színésznők még napokig Nagybányán maradtak.

— Nem azért az egy-két bérletszelvényért beszélünk mi, mondják az érdekeltek, hanem

Csodálkozva olvasom az „Asz- szonyok a politikában“ címen irt cikkeket, de legjobban azon csodálkozom, hogy nők között folyik a vitatkozás arról, kell-e a nőknek a választási jog? Ha férfi és nő között támadt volna ebben az ügyben differencia, azt még megérteném.

A nemi különbség kizárólag fajfentartás szempontjából létezik, az egyebekben fennálló különbségek mind a nevelés eredményei. Fényes bizonyítékaink vannak erre manapság. Ahol szellemi képesség, ügyesség, bátorság, sőt fizikai erő is szükséges, mindenütt megállja a helyét a ránevelt nő is. (Bal kezünk is csak azért ügyetlen, mert nem neveljük semmire. Egyik nőrokonom, kinek az édesanyja elmulasztotta állandóan mondani, hogy: a „csecse kézzel“ egyformán használja mindkét kezét; ha az egyikkel elfáA vacsorán résztvevőknek, kik megértették az Ipartestület vezetőségének ezen humánus törekvését is és részvételükkel vagy felülfizetéseikkel elősegítették az elaggott iparosok Karácsonyi segélyezését, hálás köszönetét fejezi ki az Ipartestület Elnöksége.

a cseppet sem udvarias eljárá sért, mellyel a mi bizalmunka korántsem hálálták meg Rónáék. így tettek Nagykárolyban is, pedig ez nem reális szokás, ha- a jövőre gondolunk . . . Pedig - lám! - kár volt nekik olyan nagyon Szatmárra sietni.

Mi leközöltük a fenti általános panaszt, de mégegyszer megjegyezzük, hogy Rónáék itteni vendégszereplésüknél legközelebb minden elmaradt szelvényt be fognak váltani, avagy egy egyszerű levelezőlapra megküldik a szelvény árát. Ennek közlésére Ők nagyon megkértek bennünket.

a választójogért.

rád, a másikkal folytatja munkáját.) Fizikai erőben is azért voltak eddig előnyben a férfiak, mert a fiuknak gyermekkoruktól kezdve minden szabad volt, fára, kerítésre mászhatott, árkot átugorhatott, birkózhatott, tótágast állhatott, sportolhatott, a lányoknák semmi sem illet. Ai elmúlt időben a nőkét úgy nevelték, hogy feltétlenül támaszra volt szükségük, hiszen még a sötét szobában is féltek, ma már a sötét Afrikába is elmerészkednek egyedül, illetve a papa, vagy a férj nélkül, mert más a nevelési rendszer.

A jogoknak tehát elvitázha tatlanul egyformáknak kell lenniük s azok is lesznek. Ez azonban nem mi rajtunk, első, második, harmadik stb. számú cikkírókon, illetve véleményünkön fordul meg; a haladás rotációjában sodródunk valamennyien, akarva, nem akarva s ahogy

nem állott meg ez a forgás a ragszolganők tartásánál, úgy nem áll meg senki kedvéért a mostani éppen nem kívánatos nősorsnál. Ha valakinek hatalmában állott volna gáncsot vetni s megállásra kényszeríteni a ro- tálást akkor, amikor még a nő ideál volt, a család királynője, amikor még nem lehetett büntetlenül, mint az elszívott cigarettacsutkákat ezer számra sárba dobni őket, amikor még a nőt is kalodába zárták, ha erkölcstelenségen érték, akkor talán érdemes volt „nőiesnek“ lenni s fütyülni a jogokra. De ma, amikor megdöbbenve látjuk nemünk sülyedését, kétségbeesetten sürgetnénk eljövetelre azt az időt, amikor nők is alkothatnak törvényt, amikor a legborzasztóbb járványra, az erkölcstelenségre is lesz, aki szigorú védelmi, szabályokat megelőző, elhárító intézkedéseket hozzon. S ezt csak nőktől várhatjuk, mert a férfi jól érzi magát ebben a minden felelősség nélküli aratásban . . .

De különben mit jelent az, hogy nőies? A sors szeszélye egyik nőnek kellemes otthont, boldog családi kört nyújt s ebben a boldogságban, kényelemben hősként viseli nőiességét s büszke rá, hogy a mai forgatagban meg tudott maradni „igazi nőnek“.

De tehetek például én arról, hogy két éves koromban árván maradtam s sorsom már gyermekleány koromban kenyérkeresővé pofozott, hogy özvegy édes anyámat is eltarthassam a silányul honorált női munka száraz kenyerével, most pedig a fiamért kell ezt tennem, mert a háború elvette férjemet.

Én járom a kenyérkereső nők nehéz útját tovább s minden keserves nap után egy-egy rovást vágok lelkem gerendájába, jeléül, hogy ismét egy nappal közelebb jutottam fiam kereső- képességéhez, amikor talán nekem is jut, legalább életem utolján, egy kis családi melegség, egy kis „nőies“ foglalkozás.

Ugy-e Belátja kedves első cikk- irónő, hogy nem a nőn múlik mindig, milyen kört tölt be s ha az élet odaállít bennünket, nőket, a legnehezebb feladatok elé, hogy egy személyben kenyeret keressünk, gyermeket neveljünk, háztartást végezzünk, akkor még arról is lemondjunk, hogy egyforma jogaink legyenek s ezzel a lemondással elismerjük alsóbbrendűségünket.

Ez nem csupán hiúsági kérdés, hogy egyforma értékkel akarunk bírni a férfivel, hanem létkérdés. A női munkát, — legyen az bármilyen lelkiismeretes, kifogástalan, — csak félárban jegyzik s amellett jobban kihasználják. Miért? Mert nincs ki kivívja számukra az igazságos elbírálást, s mert vannak nők, kik elismerik a férfi felsőbbrendűségét, kik ebbe a gyűjtőszóba, hogy ember, csak a férfiakat foglalják bele.

Ugy-e kedves első cikkirónŐ: Ön is tiltakozik? Én megértettem az intencióit. Ugyanis a választási jognál egy kis hiba van,

t. i. az, hogy végeredményben az nem is jog, hanem kötelesség, pénzbírsággal., megfenyegetett kötelesség. Ön bizonyára úgy gondolja s az én véleményem is az, hogy férfinek, nőnek egyaránt legyen joga - ha arra rátermettséggel bir, — politikával foglalkozni, választani, törvényhozásba bejutni, de ne tegyék azt kötelességévé sem férfinek, sem nőnek. Akinek intelligenciája, tudása felér odáig, hogy szavazatával a közjónak használ s nem árt, az szavazzon, az politizáljon, de aki teljesen járatlanul, hozzáértés nélkül, mások - esetleg rosszirányú - befolyására szavaz, az csak növeli sokszor a nem kívánt elem hatalomrajutását.

Most pedig, kedves nőtársaim, béküljünk ki valamennyien, akármilyen véleményünk is van, ne dúljon közöttünk a „belső polgárháború", ami sok országot is romlásba döntött; ne nyissunk rést összetartozandóságunk soraiban azzal, hogy egymás hibáit teritgetjük ki a férfiak elé . . .

Lépjen ön is Asszonyom a női jogokat védő zászlónk alá, mely zászlóra nagy betűkkel legyen fölirva az a mindent széppé, naggyá, erőssé, igazságossá tevő szó: Szeretet.

özv. Erdélyivé Páy Irma.

nagybányaiak panasza Rónáék ellen.

„Sorsom kenyérkeresővé pofozott. . ."

Nő a nőkről TÁRCA

___

A 33 év ...

(A Festőiskola alapítóinak színházi estjén elmondta Krlzsán P. Pál.)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor igaz, benső örömmel, nagybányaias szeretettel köszöntőm önöket, sietek kijelenteni, hogy nagyon röviden és egyszerűen fogok szólam.

Kérem önöket, állítsuk meg pár pillanatra keserű leikeinkben az idegeket őrlő életmalom kerekeit és képzeletünket engedjük vissza 33 évre, 1896-ig.

íme egy lelki kép:

München! Az ősi német város, a művészetek egyik akkori pátriája.

— Három barát ül éjszakákon át együtt, lázpir az arcukon, az akarás láza, egymás szent szeretete, a hazai föld vágyódása. Három barát: Hollósy a tanitó-mester és két tanítványa: Réthy István és Nagybánya itthoni nagy fia, Thorma /János.

— Haza, haza! — mondták lázas óráikban - haza Nagybányára, a város fogad, a város vár . . .

Aztán újabb rajongás:

— Grünwald Béla is jön, Fe- renczy Károly is jön. Hozzánk, haza, a Stoll Béla ingyen adott szénatartójába, a nagybányai gyönyörű liget faműtermébe.

. . . Közben megjött a hir Pestről: Thorma János az „Aradi vértanuk“-kal óriási diadalt aratott, tapsol az ország. Újabb öröm, újabb biztatás.

... A lelkes öt művész Nagybányára indult. Sőt németeket, angolokat és oroszokat is hoztak magukkal.

Ismétlem: 1896-ot Írtak akkor ... Az ország az ezeréves ünnepségek mámoritó szépségeit opiumozta, a multat dicsőítette. A multat. Ez a művészi kis csapat pedig a nagybányai művészet nagy jövőjét akarta, lelkesedéssel érezte és isteni tehetséggel hozta ide. A jövőt. . . . Most pedig Réthy Istvánt idézem, hiszen én a Veresviz uccaporában Írtam még akkor.- „Május 6-án értünk uj otthonunkba, Nagybányára — Írja Réthy, - ahol megvetve lábainkat, kimozdíthatjuk majd for- gatlan sarkából a magyar glóbust. A város, élén a polgármesterrel, a vonatnál várta a kis csoportot és villásreggelivel vendégelte meg. — Gyönyörű, fehér, tavaszi nap, bárányfelhős, kékegü, hamvas idő volt. Körülöttünk a hegyeken a virágos fák, mindmegannyi üde, fehér, illatos, mint első báljára menő fiatal leány. És mi egynek éreztük magunkat a felséges természettel; a nagy tavasz zsongott, titkos életnedüje keringett lüktetve, forrva — mibennünk is. Hollósy messze elhajította kalapját és az öröm, az elragadtatás ujjongása tört ki mindnyájunkból.“

Nos, hölgyeim és uraim, röviden elmondva, így alapította meg Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réthy István és Thorma János 33 éves Szabad Festőiskolánkat, így született meg a tőlünk Amerikáig hires „Magyar Barbizon“ - a művészi Nagybánya.

. . . Hogy azóta mily magasra repült e Turul, hogy azóta mi történt, azt mindnyájan tudjuk. Szentpétervártól Madridig, Varsótól Konstantinápolyig, a nyers- tehetségű földmunkástól a grófi koronáig sokszáz piktort nevelt

naggyá Nagybánya művészete, iskolája, levegője és ezer motívuma. Házunk, lakásunk, otthonunk falain pedig kincsek függnek . . .

Kel) hát egy-egy ilyen est, ennek az öt alapitónak nagysága, emléke tőlünk nagyon, de nagyon megérdemli a nagy tiszteletet és az örökös visszaemlékezést.

E függöny mellett most az öt alapító-mesternek egy-egy képét készítik elő élő alakokkal — élőképekké a magyar színjátszás reprezentálni kényszerült, de a kulisszák mögött küz- ködő elhivatottjai.

Nézzük és szeressük őket! *

Ezután a színház tagjai bemutatták Hollóssy, Ferenczy, Grünwald, Réthy és Thorma egy-egy nagy művét élőképekben, melyekhez Krizsán P. Pál rövid magyarázatokat fűzött. — Nagyon szép, maradandó emlékű est volt.