Nagybánya, 1929 (20-27. évfolyam, 22-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám

Try r A . 4 M't -If W7- \ r fiA­IT Y vl ÁATUv Baia-Mare—Nagybánya, 1929. augusztus 11. Vasárnap NAGTB/tHY XX—XXVII. évfolyam, 32. szám. Felelős szerkesztő és kia Kstizsáas p. p (BANYUM! FÜGGETLEN PiíL. ÉS TÁRS. tűi» - EGYESÜLTEM fi „NAGYBÁNrfi! KSS?LfiP«-PfiL, Előfizetési díj: egy hóra 20’ Egyes szám ára S Lej. = SíírkesiztSség és kihdi'hlvaía!, = eiSífjetégek és hirdetések tSlvéieie : Főtér II., DégeafeliS-hSz, kapa alatt Hirdetéseket és előfiz. pénzeket fel­vesz a Minerva-uyomda Is, Főtér 14. Szegnie a bel« és külpolitikai eseményekről. Belföld A Zsilvölgyében nagyurrá lett a gyász. Kedden délben a dévai hatalmasságok belelövet­tek anyomoruk, éhségük, kibír­hatatlan kizsákmányoltatásuk mi­att sztrájkoló szénbánya-mun­kásokba. Olyan proletárokba lö­vettek, akik — látjuk a mi vi­dékünkön! - a legvégsőkig jám­borak, türelmesek. A halottak száma 24 lett, a sebesülteké több, mint száz. Irtózatos benső elkeseredés származott ebből az egész ország munkásságában. Tizenkettedik órai tanulság te­hát, hogy a legbárányabb mun­kás sem birja a legalacsonyabb- rendü állat sorsát. A munkás­ságra is tanulság azonban az, hogy sorsdöntő cselekedetei előtt ne az elcsapott és bosszúálló Bucsumánokra és Munteanukra hallgasson, hanem tisztafejü, ki próbált, erkölcsös és tanult em­berek legyenek a vezetőik. A vérengzést, illetve, a sztrájkot előidéző Muntyánt 1922-ből, Bú­csúmén susztert pedig, mint ta­valyi „bányamunkás főtitkár“-t a mi kerületünkben is minden proletár ismeri. Joanitescu kép­viselőházi alelnölc azon kije­lentése, hogy ezt a nagy mun­kásgyilkolást Budapestről irá­nyították, valótlan handabandá- zás. A nyomor és az éhes gyo­mor volt itt is a legrosszabb ta­nácsadó. — A kormány az ősz­szel 6 hónapi felmondással pár százezer tisztviselőt készül el- bocsájtani. A képesítés nélküliek, hamis bizonyitványuak és a nyugdíjazáshoz közelállók fel­tétlenül távozni fognak. — Az ország fővárosa körül ismét kombinációk vannak. A kormány állítólag, Mária királyné támo­gatásával, ismét Brassóba akarja áthelyezni a fővárost. Az ellen­zék ezért is támadja a „roatát“... — Az esküt nem lett tisztvise­lők a nyár folyamán készítsék elő okmányaikat arról, hogy mi­kortól meddig szolgáltak és má­soltassák le közjegyzőileg. Más dolog számukra idevonatkozó lag egyelőre nincs, mert az ügyü­ket elintéző bizottság megala­kítása és a végrehajtási utasítás csak ősszel kerül napirendre. Külföld Magyarországon a termés szintén rendkívüli nagy, úgy, hogy hatalmas kivitelre van ki­látás az összes terményeket il­letőleg. - A Zeppelin légha­jóóriás, miután újból átrepülte az Óceánt, csütörtökön hajnal­ban 22 utassal világkörüli útra indult Newyorkból. Az utasók félmillió dollárt fizettek a jegye­kért. — Olaszországban a pá­pával kötött egyezmény szerint csak az egyházi esküvő kötelező. — A gramofon feltalálója, Berliner Emil, aki 1887-ben meg­szólaltatta az első beszélőgépet, kedden, 78 éves korában, meg­halt Washingtonban. — Angliá­ban hetek óta óriási sztrájk volt a gyapottiparban, melyet hét­főn MacDonald miniszterelnök úgy elintézett, hogy a munkás­ság még az 5 % os bérleszálli- íást is elfogadta. Lám-lám: ide Megjelenik: minden vasárnap reggel nem kellett soríüz... — A kí­nai haláron megszűntek a had­műveletek, melyek után a kínai csapatok ezredenkint szöknek át Szovjetoroszország vörös hadseregébe. - Bulgária és Szerbia között egyre feszültebb a viszony. Bulgária párisi, ta­nácskozásai után harcias húro­kat penget, amit Szerbia igyek­szik alaposan kiélezni. Közben persze készülnek a békére ... fialunk is felemelkedtek az adók. . . A kereskedők vájják le üzleti könyveik felemelt bélyegilletékeit. Miután köztudomásúvá vált, hogy a kérvényekre az eddigi 10 lej helyett 14 tejes, az ok­mányokra pedig az eddigi 12 lej helyett 13 lei 50 banis bélyeget kell ragasztani, a Hid- uccai állami adóhivatalhoz ne künk is megérkezett az öröm­hír az összes adók felemeléséről. , Ezen pénzügyminiszteri rende­let szerint a mindenfajta egye­nes adók, szóval a házadók, földadók, kereskedelmi-és ipar­adók, továbbá a szabadfoglal­kozásúak adói 1929 január 1 -tol visszamenőleg 10 százalékkal felemelkedtek. A közvetett adók, vagyis a globális, forgalmi, örökösödési síb. illetékek szintén 10 száza­lékkal emelkedtek, ezek azon­ban csak julius 1-től visszame­nőleg. A felemelés ügyében az adózó polgároknak nem kell mást ten­niük, - csak fizetni. A 10 per- \ cent hozzáirását ugyanis az adó­hivatal ellenőri készenléte már végzi is. A kereskedők azonban igye- j kezzenek könyveiket a felemelt I illetékek lerovása céljából az állami adóhivatalba újból bevinni. E helyen, is megjegyezzük, hogy a* tavalyi év és az idei 1-ső félév adóit a rendelet szerint I most már 8 nap alatt be kell I fizetni, mert jul. 1-től vissza­menőleg 15 százalékos a kése­delmi kamat és nagyon nagy a I végrehajtási költség. Orvosi hiv. Dr. Hochtheil Béla orvosi rendelőjét Baia-Ma- rén, a Piata Libertätii - Kis- piacz 7 szám aiatt megnyitotta. Rendel délelőtt 8 —11-ig, délu­tán 3 — 5-ig. ________f _____ TÁ RCA Válasz Tersánszky Józsi Jenó'nek és iránta érdeklődő itteni ismerőseinek. Hogyan szereti Tersánszky Nagybányát? Nb. 929. aug. 10. Meg fogja bocsátani Jenő ezt a kis indiscréciót, hogy ne­kem irt levelének egy részletét nyilvánosságra hozom. Mindjárt el is mondom, miért. Most, hogy hazajöttem: na­gyon sokan olyari^meleg szere­tettel érdeklődnek Maga iránt, hogy a legméltóbb, legszebb válaszom erre csak az lehet, ha megmutatom azt a levelét, ame­lyet tavaly a Tátrába kaptam Magától válaszul arra, hogy el­ragadtatással írtam a Tátra szép­ségéről. Őszintén mondom, kimondha­tatlanul meghatott engem is az a ragaszkodás és szeretet, ame­lyet Maga szülővárosunk iránt táplál gazdag lelkében. Igaza is van! Bányánál na­gyon kevés szebb hely van ezen a világon. Idézem tehát levelének erre vonatkozó részét: „Hogy én megengedhessek magamnak egy tátrai üdülést és villát kívánjak ott magamnak; nem, ezt nem teszem. Megval­lom őszintén, egész más helyei azok a világnak, ahova én vá- í gyom. Olyan vadregény Nagy­bánya körül is van, harieskás- tul, krumplistól és fenyvesestül, j- de aztán még mennyi minden 1 más! így csak azért, a meny­nyi minden más nélkül, szive- ! sen odahagyom őseimnek, ha ; azok tényleg tótocskák voltak ; is és lemondok a honvágyról — i Majd Bányáról írjon, mi van? j Arra mindig kiváncsi vagyok az : utolsó rúgásig és nincs olyan i zúga, amely meg ne indítaná a ! belső könnyeket bennem, ha j eszembe jut.“ * így gondol Jiaza városunk e I nagy fia, akiről köztudomású, ! milyen komoly, előkelő helyet ! foglal el a legnagyobb irók so- ! rában. Majdnem minden témáját vagy annak alakjait innen veszi. Egy I gitárt ajándékozott nekem, a- i melynek hátára az összes Nagy- ; bányán és vidékén ismert ma­gyar és román népdalok kezdő sora rá van karcolva. Annyira szereti ezeket a dalokat, hogyha engem néha énekelni kért, min­dig előrebocsátotta, hogy csak valami nagybányai dalt . . . * Az alájbbi eset is egy kedves visszaemlékezés: Egy igazán szép, finom és rendkívül érdekes témájú éne­kes színjátékot irt s ideadta ne- I kém átolvasni. Kérdezte tőlem I végül, mit gondolok, ki volna ; legalkalmasabb arra, hogy ezt 1 megzenésítse? I En megmondtam erre vonat- ! kozólag a nézetemet. Erre fe­lelte Tersánszky: — Vájjon hajlandó volna-e Bartók, Kodály vagy Jemnitz ezeket a nagybányai melódiákat • feldolgozni, mert én másképen nem adom odaa darabot,vagy pe- j dig^ félig készen is vissza veszem, í Én nevetve mondtam erre ; akkor, hogy igy nem igen ke- ! rül egyhamar előadásra a darab- ! ja, mert ilyen kiváló zeneszer­zőknek nem lehet előre megha­tározni a melódiákat. Erre ő hittel fejezte be: — Márpedig ezt a darabot másképpen nem szabad, nem lehet kiadni! * Azon kérdésekre: milyen most Tersánszky és hogyan gon­dolkodik, leközlök még egy pár sort a leveléből: — „Hogy én dolgozom-e? Ez nem fontos és reménytelen ügy. Úgysem azért kapok sem pénzt, sem erkölcsi sikert, ami ér va­lamit belőle. Robot-robot. Mind­egy. Okosabb volna valami hun­cutsággal keresni meg a betevő csiperke-gombát a Iá mit tu­dom én hogyan. A munka nem olyasvalami, ami előre segít. No igen, ha az ember a mártírok örömeit áhitja“. * Azt hiszem, ez a pár apróság, ami most hamarjában eszembe jutott, kedves és nagy bizonyí­ték arra, hogy mennyit s meny­nyi rajongással és szeretettel gondol haza Tersánszky Nagy­bányára és a nagybányaiakra. Azért mondom hát az iránta érdeklődő ismerősöknek: Ter­sánszky Jenő megérdemli, hogy ilyen nagyon szeretik, mert 5 ezt előre viszonozta, — talán még fokozottabban. * Magának pedig Jenő mind­nyájunk nevében sok szépet és jót kívánok. Továbbá szeretet­tel várjuk, várjuk - haza. Krammer Erzsi. T

Next

/
Thumbnails
Contents