Nagybánya, 1919 (19. évfolyam, 37. szám)

1921-09-15 / 37. szám

XIX. evíoKam.

Előfizetési árak:

Egész évre . . 32 Lej. Félévre ... 16 Lej. Negyedévre. . 8 Lej.

Egy szám ára 1 Lej.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel.

Bala Maré—Nagybánya, 1921. szeptemi. hé 15.

Felelős szerkeszti adó laptulajdoqos

NÉMETH BEXA,

Szerkesztőség és kiadóhir. Calea Traian (Hld-u.) 10.,

hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetéseket elfogad a nyomda is.

Heti szemle.

Orosz munkások és katonaság harca. Pélervárott a munkások és a katonaság közölt véres harc fejlődőit ki. A munkások kénytelenek voltak visszavonulni a jól felszerelt . katonák elől. Gorkij Maxim az újságírók előtt kijelentette, hogy minden reménye megsemmisülőben van. Az orosz népet vagy a járvány fogja kipusztitani, vagy az őiiilet martaléka lesz, de már kizárt dolognak tartja, hogy a szovjetrendszert meg lehessen dönteni. Eddig reménykedett az ellenforradalomban, de most már azt tapasztalja, hogy a nép inkább beletörődik az elpusztulásba, mint a cárizmusba.

Olaszországot bízták meg Nyugatma- gyarország kiürítésével. Az olasz kormány formális indítványt intézett a nagykövetek tanácsához, hogy Olaszországot bízzák meg a nyögaima- gyarországi konfliktus elintézésével, előbb diplomáciai eszközökkel, ha ezekkel nem érnek célt, akkor katonai beavatkozással. Anglia elfogadta Olaszország indítványát. Fianciaország előbb kifogásokkal élt, de azután ő is beleegyezett. A római kormány megbízatásáról értesítette a magyar kormányt. A magyar kormány azonnal minisztertanácsra ült össze és hosszasan foglalkozott a nyu- gaímagyarországi kérdéssel. Nyugatmagyarorszag- ról ujabb összeütközések hire nem érkezett. Az 6esz területen teljes nyugalom uralkodik. Az osztrák csendőrség szombatra virradó éjjelen kiürítette egész Nyugatmagyarországot.

Gróza miniszter városunkban.

Er Gróza Péter, erdélyi miniszter, mint előre jelezte, második körül ja alkalmával Nagyvárad, 5 •• jw :•••..!■>! »n.vs-’ígí't i i i n városunkat is

meglátogatta. Kedden este érkezett meg autón s az István-szállóba szállt meg. Kíséretében voltak dr. Baltescu János prefektus, dr. Barbul Jenő képviselő és Puticiu Traian rendőrprefektus.

A miniszter utazása megánjellegü, épen azért minden ünnepélyes fogadlatás mellőzését kérte.

Este 8 óra után háromnegyed órás kihallgatáson fogadta a helybeli magyarság együttes küldöttségét, melyben részt vettek Szőke Béla, Thorma János, dr. a. Nagy Gábor, Stoll Béla, dr. Rencz János, dr. Winkler Jenő, Harácsek Vilmos, Kupás Mihály és Tréger Lajos. A küldöttség a helybeli magyarság többrendbeli panaszát és kérését adta elő, amelyre nézve a miniszter megértöleg s nagyjában véve megnyugtatóig válaszolt.

Az iskolák ügyében kijelentette, hogy másnap Bukarestbe utazik, ahol Negulescu és Góga miniszterrel, valamint dr. Piie kuliuszállamtitkárral fog tanácskozni az iskolák ügyében, s annak a Reményének adott kifejezést, hogy a helybeli magyar

nyelvű középfokú (gimnázium és polgári leányiskola) oktatás ügyét rövidesen kedvező megoldáshoz tudja juttatni.

A társaskörök'működése tekintetében a helybeli románság vezetőivel már folytatott eszmecserét és hiszi, hogy e tárgyban minden erőszakosságtól mentesen sikerül megoldást találni kölcsönös megértéssel. Ha azonban ez a megegyezés nem sikerülne, akkor a fannál ló jog alapján maga fog intézkedni.

A r. k. plebánia-tembloni tatarozására nézve kijelentette, hogy Románii utód-állam lévén, az előnyökkel és jogokkal egj'üít a terheket és kötelességeket is vállalni fartojik ; ennélfogva figyelmébe ajánlotta a szintén jelenlevő dr. Popovici ^György polgármesternek, hogy a város mint kegyúr ne csak a fedéshez szükséges zsindelyt bocsássa a r. k. egyház rendelkezésére, hanem menjen el a teljesítő képesség ílegvégső határáig.

A hivatali eskü felajánlása dacára elbocsátott városi tisztviselők visszahelyezését feltétlenül jogos kívánságnak tartja s rajta s lesz, hogy ez mielőbb megtörténjék.

Az eskü megtagadását a maga részéről nem tartja olyan főbenjáró vétségnek, ahogy azt általában szokás. A vasutasok között épen az eskü határidejének lejárta után elentkezeltek és vissza- fogadottak bizonyultak a legértékesebbeknek. Épen azért arra törekszik, hogy íz elbocsátott tisztviselők vagy visszakerüljenek adásukba, vagy, ha már megértek rá, nyugalomba helyeztessenek. Ez Romániának mint utódállamnak tü vényszerü kötelessége.

Az útlevelek kiállítása: körül igen sok panasz merült fel. Rajta lesz, hogy az útlevél megszerzése inegkönnyiltessék, s ezzel ti más országokkal való érintkezés minél előbb a normális mederbe terelődjék. i_

Még nehány kevésbbé jelentős ügyre nézve is aránylag megnyugtató kijelentést tett a miniszter, nevezetesen a hatóságokhoz szóló beadványok, a telekkönyvi beadványok stb. nyelvére vonatkozólag s aztán Szőke Béla plébános megköszönte a magyarság iránt tanúsítóit megértő magatartását, mire a miniszter kijelentette, hogy őt e felfogásáért több oldalról heves támadások érték; de ő meggyőződése mellett kitart, még pedig nem a kisebbségek védelme kedvéért, hanem, mert szerinte az egyedül helyes ut az ország konszolidációjára nézvé az a megértő tárgyilagosság, amely a kisebbségek békés, megelégedett elhelyezkedését teszi lehetővé és könnyebbé.

Ezzel a közvetlen, rokonszenves fellépésű államférfiu szives búcsút vett a küldöttségtől.

Tiszteletére az István-szálló éttermébe társas vacsorára gyűlt egybe a helybeli román értelmiség szine-java.

A miniszterazéjjeii vonattaleiutazott Kolozsvárnak.

HÍREK.

Eljegyzés. Ilia Ignác helybeli bányászati segédtiszt leányát, Bözsikét szept. 11-én eljegyezte Berényi Ernő erdőszámtiszt Kolozsvárról. (Minden külön értesítés helyett).

Másodvirágzás. A természet játékos szeszélye a Tótf. Kiss Miklós utcában levő Incze-féle nyaraló kertjében ez évben már másodszor öltöztetett virágdíszbe egy körtefát, amelyen pedig az első virágzásból vagy 8—10 körte is maradt és szépen kifejlődött. A kertnek a festőiskola felé eső részében van ez a virágpompában diszlő fa, amelynek mint természeti ritkaságnak méltán sok a bá- mulója.

Házasság. Stoff György nyomdászsegéd, lapunknak töbo éven át volt buzgó szedője és tördelője f. hó 3-án esküdött örök hűséget Frink Ilonkának.

Pásztor Bandi halálának oka, mint értesülünk, légcsőhurutból eredő légcső és garat infectió, aminek következtében az üszkös seb vérmérgezést idézett elő, ez ellen pedig a segítségül hivott négy orvos sem talált mentséget: a kedves, derék fiúnak el kellett pusztulnia születnek végtelen fájdalmára. Gyulajon, Tolna m-ben halt meg s ott is temették el.

Elveszett egy fekete selyem napernyő,

amelyet 3 múlt vasárnapi mozielőadás alkalmával egy óvatlan pillanatban a 13-as páholyból emelt el valaki. Aki nyomra vezet, az Erzsébet óvodáb311 jelentkezzék, hol jutalomban részesül.

Himlőoltás. Felhivatnak mindazon szülök, akiknek gyermekei a folyó évi himlőoltástól bármi okból elmaradtak, hogy utólagos beoltásuk végett i szcstemb?r hó folyamán minden vasárnap délután 3 órakor 3 városi kórháznál jelentkezzenek. Ugyanekkor kötelesek jelentkezni az újra oltandók is. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy ha még ezúttal valaki el fog maradni indokolatlanul a himlőoltásról, 500 lei erejeig lesz megbírságolva. (Közrend, hiv.)

Álmos antantkonferencia. A „D. Tagespost“ szerint Angliában egy kis könyv jelent meg, amely az antant allamférfiainak és hadvezéreinek köréből vett leírásokat, anekdotákat tartalmaz. Briandról és Asquitról a következő kitűnő esetet meséli el. A két miniszternek tanácskoznia kellett Londonban. Briandnak és kíséretének útközben annyi megbeszélni valója volt, hogy nem értek rá pihenni. Reggel megérkeztek Londonba s felkeresték Aspuitot. Ez a 'tanácskozást hosszabb beszéddel nyitotta meg; de Briand, aki teljesen ki volt merülve, elaludt és csak akkor ébredt fel, mikor Asquith befejezte beszédét. Briand rögtön átvette a szót és válaszolt. Ekkor Asquith kényelmesen elhelyezkedett a székében, lábát jól kinyujGyámoltalanok.

„Ha észre veszik, hogy titkon valamelyik deáknak szeretője van ; ha táncol közülük egyik vagy másik vendégfogadóban ; ha cifra nyakravalót köt vagy iiajat bodorit,... kicsapják" a kálvinista kollégiumokból, írja Bessenyei a Holmi- ban. A bár- dolatlan kurta nemesfi, ki előtt a „világi manér“ ismeretlen volt, innen került Mária Terézia cifra testőrei közé. Kollégiumból ment a nemesi kaszárnyába. Mi pedig a múlt nyáron kardcsörtetéssel és sarkantyumuzsikával vertük fel a debreceni öreg kollégium ósdi nyugalmát és hagyományos tudós csendjét, mely még rhindig nem ismeri a „módis hivalkodást“.

Ez az épület és az egész város széles, unalmas, alfpldies utcáival olyan komoly, büszkeséggel lelt. Nem ideálista, ahhoz túlságosan rest, sokkal inkább gyűlöli a valóságot, sokkal kényelmesebb és azért olyan mord. A frontról jöt.ünk mindannyian, valami leírhatatlan boldogsággal, a gondolataink, melyeket a frontra menet eltemettünk, mind feltámadlak hangos lármával. A cipőnket fényesre keféltük, szabadon járhattunk, nem volt szolgálat, nem volt lövészárok; három egész hónap a miénk, mindent szépnek láttunk, mindent jónak hittünk, jól esett az e'let, láttuk, hogy nem átok, magasztos varázs volt, bűbájos álom, szent gyönyörűség, amelyet csudáitunk. Legjobban az ezüst hajú rector magnificus értett meg minket, a

jó „öreg Erdős“ : „Fiaim nehogy megerőltessétek magatokat, sokat aludjatok, sokat pihenjetek!' A nagy tudományu professorok tudtak belátni is.

Nem sokat tanultunk, mégis az a három hónap valóságos újjászületés volt a számunkra. Nem fáradtunk sokat, ömlött belénk minden jó szó, minden jó tanács. Mintha ezek a tudósok, akik a könyvek között öregedtek meg, előszedték volna régi emlékezéseiket és a világi életről is tudtak volna valamit. Fogyatkozásainkat, hibáinkat, melyeket a hátizsákkal magunkkal vittünk, megértették és megbocsátották.

Nem tudták, de megbocsátották volna bizonyára azt is, hogy két theologus : Cigány Laci és Jámbor Gábor szerelmesek voltak.

Mindig együtt sétált a két jóbarát. Sokszor egész utón egy szót sem szóltak egymáshoz, de azért a világért sem mentek volna külön. A Nagyerdő volt a cél, leültek valahol egy padra és ott gondolkodtak együtt. Az életkedv náluk tompítva volt, ábrándos némasággá és félénkséggé. Mint a kis gyerek, aki szeretne már járni, de nem mer elindulni. De a lelki tuláradás egy szép napon mégis kitört. Talán egyszerre mind a kettőnél; megszólaltak, de nem hogy elbeszéljék, hanem hogy letagadják egymás előtt. Szerelmesek voltak, mindketten egy lányba.

Jámbor szavalni kezdett, verseket olvasott és tanult. Auyégin Eugént szerette; nyíltan be is vallotta, hogy ő is ilyen.

„Hitte, van egy lány, bárha távol,

Kivel hő rokonszenveink Megegyezők, ki érte lángol,

De egymást még nem ismerik.

Ismerni ő már ismerte, a lány talált még item.

Cigány fagyott arca kigyult, mikor arról beszélt, hogy mennyire várja azt a pillanatot, hogy az ő szivébe is beugorjon valaki, akit majd szerethessen. Az a valaki, anélkül hogy tudta volna, már bent élt az ő szivében is.

Minden este egy villanyoson utazott velük egy csitri lány, kicsi, sovány arcú, fekete haja nehéz fonatban csüngött alá, szemöldöke magasan iveit mandulaszeme felett, mely hamisan csillogott; makrancos, fitos orra volt, ajka kacéran nevetett, olyan volt a 'szája, mint a nyúlnak, mintha mindig fürgén várt volna valamit. A kedves, ugrifüles teremtés megdöbbentő mókusnézésével magára- vonta a két diák figyelmét és a szivét. Eleinte talán észre sem vette őket, hisz mások is ülnek a villanyosban, katonák és nem katonák, férfiak és asszonyok is. De később neki is feltűnt ez a „véletlen“ találkozás. Egy-egy pillanatra összecsillant ajszemük, hol Jámborral, hol Cigánnyal. Ezek voltak olyan szerelmesek, hogy nem vették észre egymásról, hogy szerelmesek és legkevésbbé azt, hogy kibe.

Junius, julius, augusztus I Csak ezért voltak Debrecenben, hogy a bájos ismeretlennel esténkint együtt, nem, — csak egy villanyoson utazhassanak a