Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-06-05 / 23. szám

1919. junius 5. NAGYBÁNYA 3. oldal. tüdőgümő.; 121., máj 26. Somogyi Adám ny. csendőrőrmester r. k. 50 év, szerviszivbaj; 122., máj,. 27. Cseterás Mihály bányász, g. k. 44 év, tüdőgümőkór. Bányavirágok. A bányarémek. Mikor a bíboros szatmári püspök volt, egyszer Nagybányán bérmált, mely alkalommal a város nagy fénnyel fogadta. A fő- bányahivatal azzal lepte meg, hogy estére szép képet állított elő, szép élőképekben a bányaré­meket. Az ablakból kitekintve ott látta oly alak­ban, mint ezt a bányászok képzelete hiszi. Elől egy kis alak, hosszú fehér szakállal. — Jaj, de szép — mondja a püspök — mi ez ? — Ez az arany bányarém — mondják. — És az mellette? — Az a kohórém t — És e mellett? — Az a zuzdarém! Egy kisebb állású hivatalnok ember arról volt hires, hogy a szesz-félének felesküdt jóba­rátja volt s mint minden nap, akkor is borközi állapotban lévén, épen arra jött s a tilalom da­cára is a rémek háta mögött állott meg. Már nem lehetett elvezetni. A püspöknek is feltűnt a fekete ruhás alak s azt hívén, hogy a képhez tar­tozik kérdi: És az? Mondja is a jó néhai Náci bácsi: — Az pedig exciás uram, a bor rém! Lett is nagy nevetés az urak között. így ni. Nagybánya város néhai Lendvaynak, a hires színművésznek, a város szülöttének a Pol­gári-kör előtt gyönyörű bronz emléket emelt. A lelepzés nagy fénnyel esett A szobor szép kerítésén belül csak jeggyel juthatott be a válo­gatott publikum a beszédeket hallgatni. Kí­vül a tűzoltók kordont hüztak, az intelligensebb jegynélküliek részére — a kordonon kívül a köz­nép kapott helyet. S mert „röndnek muszáj lönni“, rendőrök cirkáltak az emberek közt. — Egy lapát nagy fülekkel felszerelt suszter inas a kordon alatt besiklik, de nem volt elég óvatos; mikor felemelkedik, füle ép egy rendőr kezeibe szalad, ki méltósága tudatában erélyesen kérdi is: — Hát te hogy kerültél ide ? A fiú füleit szabadon érezvén, siet épugy kibújni, ahogy bejött s kívülről gyorsan vála­szolja is: — Hát igy ni! De szaladt is, mint a nyúl, hogy füle va­laki kezébe ne kerüljön. D. Egy telepatikus jósnőnél. Most véletlenül a kezünkbe került a Buda­pesti Hirlapnak 1918. év őszén megjelent egyik száma, amelyben ez az alábbi cikk felköltötte figyelmünket. Mivel a benne foglaltakból azóta igen sok megvalósult, nem tartjuk érdektelennek azt hiszem, az egész valóság. És az életem meg­könnyebbült. — Hát jó, vigye az ördög! — Attól az idő­től kezdve minden héten épen két-két levelet Ír­tam. Egyet Bolesznek és a feleletet reá Teréznek. És jól megírtam őket. Tetszettek. Sirt, mikor hallotta. És ezeknek a könnyeknek a fejében, me­lyeket a képzelt Bolesznek levelei csaltak ki, Te­réz kijavította harisnyám likacsait, kijavította in­geimet és egyebet. Körülbelül három hónap múlva valamiért börtönbe került. Azóta biztosan meghalt. . . . Ismerősöm lefújta a cigaretta hamuját, gon­dolkodva tekintett az égre és igy fejezte be: — Igen bizony, minél keserűbbet ízlel az ember, annál inkább vágyik édesség után. De mi nem értjük ezt, mert be. vagyunk burkolva múlandó erényeinkbe és úgy nézzük egy­mást a saját feddhetetlenségünkről való meg­győződésünk fátyolán keresztül. Beszélünk bukott emberekről, elitéljük őket, pedig mi is azok vagyunk, mélyre sülyedt emberek, szivünk romlott. Csak­hogy mi értelmünk segítségével jobban tudjuk hibáinkat takargatni. Rég ismert dolog ez, kár róla beszélni. Fordította bb. Nagyon szép világos szövet kosztűm eladó. Vár-utca 15. sz. a. a leközlését, mint e mozgalmas időknek egyik különlegességét. Lesznek, akik már ismerik e cikket, de olvasóink nagyobb része bizonyára nem olvasta még. Az érdekes cikk a következő: „Budapesten elterjedt a hire nem régiben egyik uriasszony telepátiájának és meglepő jós­latainak, akiknek alkalmuk volt bejutni hozzá, azok meg éppenséggel csak a bámulat őszinte hang­ján számoltak be tapasztalataikról. Mert a jósnő nemcsak a távoli jövőről beszélt, hanem a múlt­juk megtörtént eseményeit is kitalálta, megérezte és megdöbbentő pontossággal idézte föl nekik. Egyik másik jóslata pedig már be is teljesedett. Megjövendölte pl. hónapokkal előbb Tisza Ist­ván gróf megölését, sőt magát Tiszát is figyel­meztette rá és kérve-kérte, hogy vonuljon félre, meneküljön. Tisza azonban rendíthetetlen volt. Előre tudtára adta a jósnő azt az ártalmatlan merényletet is, amelyet aztán csakugyan meg­kísérelt ellene a parlament előtt egy fiatalember. A forradalom délutánján pedig rendkívüli ideg­izgatottságában kabátot, kalapot kapott magára és anyjával együtt Tiszához sietett, hogy rábe­szélje a rögtöni menekülésre. De már késő volt. A nagy tragédiák hősei menthetetlenek. Egy szavahihető ember mondta el, hogy a Csernoch hercegprímás családjában történt gyil­kosságot is jó előre megérezte. Égy újságírónak sikerült hozzá bejutni s a következőkben irta le a jósnőnél tett látogatását: — Bellaagh Lajos dr, felesége, a sokat emlegetett jósnő a Reáltanoda-utca 19. számú házban lakik. Az opera énekesnői pályára készül. Külföldön már többször szerepelt a hangverseny- termekben ; szobája falára fölakasztva dédelgető emlékezéssel őrzi az elszáradt babérkoszorúkat. Nyilván szép karriért jósolt magának a színpa­don. A jövendőmondást csak passzióból űzi, pénzt nem fogad el érte s jóbarátainak közbenjárása nélkül nem lehet bejutni hozzá. Fiatal és kedves arcú, kövérkés hölgy Bel­laagh Lajosné dr-né. Elegáns fogadószobájában rövid ideig kellemes csevegésre adott alkalmat, aztán szívesen beleegyezett abba, hogy bemu­tatja azt, amit ő nagyon is természetes adomány­nak és egyáltalában nem csudálatos érzéknek nevez. A távolbalátás semmivel sem lehetetle­nebb, mint a kifinomult idegrendszerü művész gondolata és a költő alkotó tehetsége; a mint mondta, valósággal rosszul érzi magát, holdkóros­ként jár-kél, ha napjában 4—5 idegen embernek nem beszél múltjáról, jövőjéről. De annyian keresik föl, hogy tucatszámra kell elutasítania a kiváncsiakat. Az asztal mellett ülve, a csuklómat átkul­csolva, gyöngéden 2 kezébe fogta a jobb keze­met, a kebeléhez vonta s merőn a szemem közé nézett. Tekintetének nincs semmi különös ereje, nem hipnotizál, csak kutat, vizsgálódik. A mit csinál, egyszerű önszuggesztió. S nyomban be­szélni kezdett minden affektáció, nagyképűskö­dés nélkül, csendes, nyugodt hangon. — „Ön most lakásváltoztatásra készül — mondta — a mostanival nincs megelégedve, valami nagyon bántja ott. De az uj lakása eléggé megfelelő, szívesen költözik oda s jól fogja érezni benne magát. — Eltalálta. Valóban a napokban foglalom el uj s a mostaninál kielégítőbb lakásomat. S az is igaz, hogy valami bántott a réginél. Aztán több, mint egy óra hosszat tartotta kezében a kezemet s, tekintett bele mind mé­lyebben az életembe. És beszélt kifogyhatatlanul, néha akadozva, de minden lényeges tévedés nél­kül. Elhunyt szüléimről úgy beszélt, mintha csak ol­vasta volna az apám életrajzát s végig hallgatta volna jó anyám minden panaszát és szeretetteljes aggodalmát. Föltálalta húgom családi intimitásait. Amikor pedig a jövőmet jósolta meg, akkor leg­titkosabb gondolataimat, vágyaimat is kitalálta. Ennyi igazmondás kiváncsivá tett, hogy vájjon mit jósolhat a boldogtalanról, akinek a sorsa mindnyájunkat a legfájdalmasabban érdekel: Magyarországról s a politika alakulásáról. — Nem szívesen nyilatkozom a nagyjelen­tőségű dolgokról — válaszolta — mert egyrészt úgysem adnak hitelt, másrészt pedig félek, hogy tendenciózus szándékosságot tulajdonítanak sza­vaimnak. — Amint Tisza István nem fogadott szót nekem, úgy hiába óvok más vezéralakokat is sorsuktól .*. . De engedek az ön unszolásá­nak ... A kommunista törekvések és az orosz- országi bolsevikok rendkívül veszélyeztetik az országot. A termés jövőre nagyon rossz lesz, nagy felfordulás lesz, de nem tart sokáig. A jövő évben nem szívesen élek. Látok egy idegen herceget nagy szerepben . . . Több politikus halálát látom: pedig még megmenekülhetnének. Nagy vallási egyenetlen- kedések lesznek a közel jövőben. A római katho- > likus vallás teljesen át reformálódik, egy uj vallás keletkezik . . . Külföldön is nagy válto­zások következnek be. Olaszországban sok vulkanikus kitörés. Az Etna s a Vezúv pusztításai borzalmasak lesz­nek. Róma szinte teljesen romba dől. A mi Gel- lért hegyünk is tűzhányó volt és még lesznek kitörései. Magyarországot nagy földrengés fenye­geti. Az utolsó világháború körülbelül 80—100 év múlva fogja végig söpörni a földet. Olyan borzalmas technikai fölkészültséggel rontanak majd egymásnak a népek, hogy jófor­mán teljesen kipusztitják egymást. Robbantó és gyujtóanyagaik percek alatt mérföldekre fognak kiirtani minden embert és növényzetet ... A közel jövőben három uj betegség fog pusztítani: a kiütéses tífusz, egy újra föltámadó régi nya­valya, amely rettenetes daganatokkal torzítja el a szájat, szemet, torkot, s a járványos gutaütés. Ezt nem tudom másként megmagyarázni, mint hogy pillanatok alatt összeesnek és meghalnak az emberek. A spanyol betegséget ép igy meg­jósoltam már régen . . .* Ezeket jövendölte Bellaaghné dr.-né. Min­denki azt hiheti el belőle, ami jól esik neki. Önagysága azt állítja, hogy 1913-ben megjósolta a világháborút is és minden nagy eseményeit. A tudósítás teljességéért meg kell említenem, hogy búcsúzásomkor régi ismerőse, egy magyar származású berlini orvos professzor, neves pszi- kiáter érkezett épen meg, aki szintén amellett erősködött, hogy Bellaaghnénak igen kifejlett telepatikus érzéke van s már is több esetről tud, amelyek megerősítették hitét és bizalmát iránta. Egy asszonyban, aki fia hősi haláláról hivatalos értesítést kapott, Bellaaghné hónapokon át tar­totta a lelket: megjósolta, hogy fia él és bicegő lábbal haza fog érkezni az orosz fogságból. S a katona — mint a professzor is állítja — nem régiben valóban megjött sántán." Kiadó .laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. Eladó egy müértékke! bird an­tik mozaik szekrény. Felsőbányai- utca 79. sz. Hosszabb időre intenzív gazdálko­dás céljára GYÜMÖLCSÖST és SZÁNTÓFÖLDET bérbe kere­sünk. Cím megtudható KOVÁCS GYULA főtéri kereskedésében. -------------------—------——— fe lszólítja mindazokat, akiknek f. évi jan. hó 8-toi jár a TÁFPÉMZ, jelentkezzenek a Iseteg*- pén.^tá»r iro­dájában. (Thököly-ut).

Next

/
Thumbnails
Contents