Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-06-05 / 23. szám
1919. junius 5. NAGYBÁNYA 3. oldal. tüdőgümő.; 121., máj 26. Somogyi Adám ny. csendőrőrmester r. k. 50 év, szerviszivbaj; 122., máj,. 27. Cseterás Mihály bányász, g. k. 44 év, tüdőgümőkór. Bányavirágok. A bányarémek. Mikor a bíboros szatmári püspök volt, egyszer Nagybányán bérmált, mely alkalommal a város nagy fénnyel fogadta. A fő- bányahivatal azzal lepte meg, hogy estére szép képet állított elő, szép élőképekben a bányarémeket. Az ablakból kitekintve ott látta oly alakban, mint ezt a bányászok képzelete hiszi. Elől egy kis alak, hosszú fehér szakállal. — Jaj, de szép — mondja a püspök — mi ez ? — Ez az arany bányarém — mondják. — És az mellette? — Az a kohórém t — És e mellett? — Az a zuzdarém! Egy kisebb állású hivatalnok ember arról volt hires, hogy a szesz-félének felesküdt jóbarátja volt s mint minden nap, akkor is borközi állapotban lévén, épen arra jött s a tilalom dacára is a rémek háta mögött állott meg. Már nem lehetett elvezetni. A püspöknek is feltűnt a fekete ruhás alak s azt hívén, hogy a képhez tartozik kérdi: És az? Mondja is a jó néhai Náci bácsi: — Az pedig exciás uram, a bor rém! Lett is nagy nevetés az urak között. így ni. Nagybánya város néhai Lendvaynak, a hires színművésznek, a város szülöttének a Polgári-kör előtt gyönyörű bronz emléket emelt. A lelepzés nagy fénnyel esett A szobor szép kerítésén belül csak jeggyel juthatott be a válogatott publikum a beszédeket hallgatni. Kívül a tűzoltók kordont hüztak, az intelligensebb jegynélküliek részére — a kordonon kívül a köznép kapott helyet. S mert „röndnek muszáj lönni“, rendőrök cirkáltak az emberek közt. — Egy lapát nagy fülekkel felszerelt suszter inas a kordon alatt besiklik, de nem volt elég óvatos; mikor felemelkedik, füle ép egy rendőr kezeibe szalad, ki méltósága tudatában erélyesen kérdi is: — Hát te hogy kerültél ide ? A fiú füleit szabadon érezvén, siet épugy kibújni, ahogy bejött s kívülről gyorsan válaszolja is: — Hát igy ni! De szaladt is, mint a nyúl, hogy füle valaki kezébe ne kerüljön. D. Egy telepatikus jósnőnél. Most véletlenül a kezünkbe került a Budapesti Hirlapnak 1918. év őszén megjelent egyik száma, amelyben ez az alábbi cikk felköltötte figyelmünket. Mivel a benne foglaltakból azóta igen sok megvalósult, nem tartjuk érdektelennek azt hiszem, az egész valóság. És az életem megkönnyebbült. — Hát jó, vigye az ördög! — Attól az időtől kezdve minden héten épen két-két levelet Írtam. Egyet Bolesznek és a feleletet reá Teréznek. És jól megírtam őket. Tetszettek. Sirt, mikor hallotta. És ezeknek a könnyeknek a fejében, melyeket a képzelt Bolesznek levelei csaltak ki, Teréz kijavította harisnyám likacsait, kijavította ingeimet és egyebet. Körülbelül három hónap múlva valamiért börtönbe került. Azóta biztosan meghalt. . . . Ismerősöm lefújta a cigaretta hamuját, gondolkodva tekintett az égre és igy fejezte be: — Igen bizony, minél keserűbbet ízlel az ember, annál inkább vágyik édesség után. De mi nem értjük ezt, mert be. vagyunk burkolva múlandó erényeinkbe és úgy nézzük egymást a saját feddhetetlenségünkről való meggyőződésünk fátyolán keresztül. Beszélünk bukott emberekről, elitéljük őket, pedig mi is azok vagyunk, mélyre sülyedt emberek, szivünk romlott. Csakhogy mi értelmünk segítségével jobban tudjuk hibáinkat takargatni. Rég ismert dolog ez, kár róla beszélni. Fordította bb. Nagyon szép világos szövet kosztűm eladó. Vár-utca 15. sz. a. a leközlését, mint e mozgalmas időknek egyik különlegességét. Lesznek, akik már ismerik e cikket, de olvasóink nagyobb része bizonyára nem olvasta még. Az érdekes cikk a következő: „Budapesten elterjedt a hire nem régiben egyik uriasszony telepátiájának és meglepő jóslatainak, akiknek alkalmuk volt bejutni hozzá, azok meg éppenséggel csak a bámulat őszinte hangján számoltak be tapasztalataikról. Mert a jósnő nemcsak a távoli jövőről beszélt, hanem a múltjuk megtörtént eseményeit is kitalálta, megérezte és megdöbbentő pontossággal idézte föl nekik. Egyik másik jóslata pedig már be is teljesedett. Megjövendölte pl. hónapokkal előbb Tisza István gróf megölését, sőt magát Tiszát is figyelmeztette rá és kérve-kérte, hogy vonuljon félre, meneküljön. Tisza azonban rendíthetetlen volt. Előre tudtára adta a jósnő azt az ártalmatlan merényletet is, amelyet aztán csakugyan megkísérelt ellene a parlament előtt egy fiatalember. A forradalom délutánján pedig rendkívüli idegizgatottságában kabátot, kalapot kapott magára és anyjával együtt Tiszához sietett, hogy rábeszélje a rögtöni menekülésre. De már késő volt. A nagy tragédiák hősei menthetetlenek. Egy szavahihető ember mondta el, hogy a Csernoch hercegprímás családjában történt gyilkosságot is jó előre megérezte. Égy újságírónak sikerült hozzá bejutni s a következőkben irta le a jósnőnél tett látogatását: — Bellaagh Lajos dr, felesége, a sokat emlegetett jósnő a Reáltanoda-utca 19. számú házban lakik. Az opera énekesnői pályára készül. Külföldön már többször szerepelt a hangverseny- termekben ; szobája falára fölakasztva dédelgető emlékezéssel őrzi az elszáradt babérkoszorúkat. Nyilván szép karriért jósolt magának a színpadon. A jövendőmondást csak passzióból űzi, pénzt nem fogad el érte s jóbarátainak közbenjárása nélkül nem lehet bejutni hozzá. Fiatal és kedves arcú, kövérkés hölgy Bellaagh Lajosné dr-né. Elegáns fogadószobájában rövid ideig kellemes csevegésre adott alkalmat, aztán szívesen beleegyezett abba, hogy bemutatja azt, amit ő nagyon is természetes adománynak és egyáltalában nem csudálatos érzéknek nevez. A távolbalátás semmivel sem lehetetlenebb, mint a kifinomult idegrendszerü művész gondolata és a költő alkotó tehetsége; a mint mondta, valósággal rosszul érzi magát, holdkórosként jár-kél, ha napjában 4—5 idegen embernek nem beszél múltjáról, jövőjéről. De annyian keresik föl, hogy tucatszámra kell elutasítania a kiváncsiakat. Az asztal mellett ülve, a csuklómat átkulcsolva, gyöngéden 2 kezébe fogta a jobb kezemet, a kebeléhez vonta s merőn a szemem közé nézett. Tekintetének nincs semmi különös ereje, nem hipnotizál, csak kutat, vizsgálódik. A mit csinál, egyszerű önszuggesztió. S nyomban beszélni kezdett minden affektáció, nagyképűsködés nélkül, csendes, nyugodt hangon. — „Ön most lakásváltoztatásra készül — mondta — a mostanival nincs megelégedve, valami nagyon bántja ott. De az uj lakása eléggé megfelelő, szívesen költözik oda s jól fogja érezni benne magát. — Eltalálta. Valóban a napokban foglalom el uj s a mostaninál kielégítőbb lakásomat. S az is igaz, hogy valami bántott a réginél. Aztán több, mint egy óra hosszat tartotta kezében a kezemet s, tekintett bele mind mélyebben az életembe. És beszélt kifogyhatatlanul, néha akadozva, de minden lényeges tévedés nélkül. Elhunyt szüléimről úgy beszélt, mintha csak olvasta volna az apám életrajzát s végig hallgatta volna jó anyám minden panaszát és szeretetteljes aggodalmát. Föltálalta húgom családi intimitásait. Amikor pedig a jövőmet jósolta meg, akkor legtitkosabb gondolataimat, vágyaimat is kitalálta. Ennyi igazmondás kiváncsivá tett, hogy vájjon mit jósolhat a boldogtalanról, akinek a sorsa mindnyájunkat a legfájdalmasabban érdekel: Magyarországról s a politika alakulásáról. — Nem szívesen nyilatkozom a nagyjelentőségű dolgokról — válaszolta — mert egyrészt úgysem adnak hitelt, másrészt pedig félek, hogy tendenciózus szándékosságot tulajdonítanak szavaimnak. — Amint Tisza István nem fogadott szót nekem, úgy hiába óvok más vezéralakokat is sorsuktól .*. . De engedek az ön unszolásának ... A kommunista törekvések és az orosz- országi bolsevikok rendkívül veszélyeztetik az országot. A termés jövőre nagyon rossz lesz, nagy felfordulás lesz, de nem tart sokáig. A jövő évben nem szívesen élek. Látok egy idegen herceget nagy szerepben . . . Több politikus halálát látom: pedig még megmenekülhetnének. Nagy vallási egyenetlen- kedések lesznek a közel jövőben. A római katho- > likus vallás teljesen át reformálódik, egy uj vallás keletkezik . . . Külföldön is nagy változások következnek be. Olaszországban sok vulkanikus kitörés. Az Etna s a Vezúv pusztításai borzalmasak lesznek. Róma szinte teljesen romba dől. A mi Gel- lért hegyünk is tűzhányó volt és még lesznek kitörései. Magyarországot nagy földrengés fenyegeti. Az utolsó világháború körülbelül 80—100 év múlva fogja végig söpörni a földet. Olyan borzalmas technikai fölkészültséggel rontanak majd egymásnak a népek, hogy jóformán teljesen kipusztitják egymást. Robbantó és gyujtóanyagaik percek alatt mérföldekre fognak kiirtani minden embert és növényzetet ... A közel jövőben három uj betegség fog pusztítani: a kiütéses tífusz, egy újra föltámadó régi nyavalya, amely rettenetes daganatokkal torzítja el a szájat, szemet, torkot, s a járványos gutaütés. Ezt nem tudom másként megmagyarázni, mint hogy pillanatok alatt összeesnek és meghalnak az emberek. A spanyol betegséget ép igy megjósoltam már régen . . .* Ezeket jövendölte Bellaaghné dr.-né. Mindenki azt hiheti el belőle, ami jól esik neki. Önagysága azt állítja, hogy 1913-ben megjósolta a világháborút is és minden nagy eseményeit. A tudósítás teljességéért meg kell említenem, hogy búcsúzásomkor régi ismerőse, egy magyar származású berlini orvos professzor, neves pszi- kiáter érkezett épen meg, aki szintén amellett erősködött, hogy Bellaaghnénak igen kifejlett telepatikus érzéke van s már is több esetről tud, amelyek megerősítették hitét és bizalmát iránta. Egy asszonyban, aki fia hősi haláláról hivatalos értesítést kapott, Bellaaghné hónapokon át tartotta a lelket: megjósolta, hogy fia él és bicegő lábbal haza fog érkezni az orosz fogságból. S a katona — mint a professzor is állítja — nem régiben valóban megjött sántán." Kiadó .laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. Eladó egy müértékke! bird antik mozaik szekrény. Felsőbányai- utca 79. sz. Hosszabb időre intenzív gazdálkodás céljára GYÜMÖLCSÖST és SZÁNTÓFÖLDET bérbe keresünk. Cím megtudható KOVÁCS GYULA főtéri kereskedésében. -------------------—------——— fe lszólítja mindazokat, akiknek f. évi jan. hó 8-toi jár a TÁFPÉMZ, jelentkezzenek a Iseteg*- pén.^tá»r irodájában. (Thököly-ut).
