Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-05-08 / 19. szám

2 oldal.

NAGYBÁNYA

1919. május 8.

zolják: 1898-ban 1 szerződést kötöttek, 1899-ben 3, 1901-ben 1, 1902-ben 39, 1903-ban .3, 1904- ben 26, 1905-ben 21, 1906-ban 3, 1907-ben 15, 1908-ban 21 és 1909-ben 30 szerződést. A legnagyobb számmal (26) az Egyesült-Államok vannak képviselve, a legkisebbel (1) Németország, Japán stb. Ausztria és Magyarország, továbbá Oroszország 4—4-gyel. Hogy mennyire hódit ez az eszme, bizonyság rá az 1. hágai konferencia következő határozata: „A szerződéses hatalmak kötelességüknek tartják, hogy azon esetben, ha két vagy több hatalom között viszály fenyeget, őket arra figyelmeztessék, hogy szabadságukban áll ez állandó törvényszékhez folyamodni. Ehhez képest kijelentik, hogy annak puszta ténye, hogy a viszálykodó feleket ezen egyezség határozataira emlékeztetik és az a tanács, hogy az egyetemes béke magasabb érdekében az állandó törvényszékhez forduljanak, csakis „jó szolgálat ténye- ként minősíthető.“ Hogy ez nem volt a pusztában elhangzó szó, azt azóta is több fontos eset bizonyítja, melyek közül csupán a balti flottának az angol halászbárkák ellen irányult támadására utalunk (1904. okt. 21—22 éjjel), mely már-már komoly összetűzéssel fenyegetett, amikor egy nemzetközi vizsgáló bizottság vette át az ügyet, az oroszok eljárását „megbocsátható tévedésnek“ minősítette és őket 65.000 font fizetésére kötelezte, melyet a szerencsétlen halászok családjai meg is kaptak. — A II. hágai konferencián a kötelező vál. bíróságok intézményét 32 állam képviselője elfogadta, egyhangú becikkelyezését azonban Németország képviselője, sajnos, meghiúsította. Erre az intézményre is nevelni, előkészíteni kell tehát a népeket, aminek leghatható- sabb módja a nemzetközi vizonylatok rendezése, szervezése és szaporítása. Az állandó vál. bíróság (Cour permanente d’Arbitrage) székhelye Hága; magyarországi tagjai most Apponyi Albert gróf és Berzeviczy Albert.

A vál. bíróságok jövője biztosítottnak látszik: ebben a legilletékesebb tényezők egyetértenek. Mély és tartós mozgalom az, mely a népeket ezen rendszer felé tereli, mondja chevalier Descamps belga miniszter. Ez a mozgalom a nemzetközi viszonylatok haladásához, a demokratikus intézmények fejlődéséhez, a társadalmi formák gazdasági átalakulásához, az erkölcsök finomodásához, századunk szelleméhez és még számos más tényezőhöz kapcsolódik, melyek a népek életében nem tekinthetők múló jelenségnek.

K. F.

üj világot élünk! . . .

Uj világot élünk! Üstökösök járnak, Bujaságba fordult színe a virágnak.

A dal sem a régi, nem a szívből pattan, Mesteri kezeknek játéka van abban.

jött a Munka, nyújtogatva görnyedt hátát, törül- getve verejtékes homlokát.

— Általam — mondotta — egyedül általam érhető el mindaz, ami tökéletesíti az életet. Termékeny mezővé változtatom a pusztaságot, veszélytelen utakat török a hegyekben, utakat egyengetek a vizeken, emelek nagyszerű városokat, megtöltök óriási palotákat a művészet csodáival, ápolom az eszmék szikráit az emberi agyakban és nem engedem, hogy nyoma vesszen a képzelet szálainak . . .

A Szomorúság bánatosan félbeszakította.

— Igen, igen, — mondotta — mindezt megteszed, hanem még sok egyebet is ... A te arcod Janus-arc . . . Kovácsolsz ekevasat és pallost . . . Szántasz a kenyér alá, de a nagyra- vágyás alá is ... Az egyik szívbe édes, éltető nedűt csepegtetsz, a másikba emésztő, gyilkos mérget... Itt feltárod a gyönyör mezejét, amott meg egyengeted a sérelem útját . . . Nagy vagy ugyan és nélkülözhetetlen a világra nézve, de nem te vagy egymagad ...

— Hát mi vagyok? — kérdezte ámulva a Munka.

— Eszköz vagy, — felelte a Szomorúság — eszköz, amely hasznos a jó kézben, de káros a rosszban . . .

A Munka mélyen lehajiotta redős homlokát és suttogta:

— Igaz !

És könnyes szemmel távozott.,

És ugyanabban a pillanatban suhogás támadt a mezőség fölött és két rettentő madár vagy sárkány röpködött, keringett a levegőben, suhogva,

Szerető szív szója nem enyelgő, édes,

Lázadó vér árja vad gyönyörre éhes; Áldoznak tombolva oltárán Bakhusnak,

Imádata támadt rózsaszínű húsnak.

De mi — akiket még el nem nyelt az örvény S nevekedtünk régi erkölcsök emlőjén — Amikor a kéjtől megcsömörlik vérünk, Verőfényes múltba vissza-visszatérünk.

Hivalgó Titánok már nem értnek minket, Fölényes mosollyal megvetően intnek;

Néha neki esnek egy-egy öreg fának,

S hirdetik halálát ócska muzsikánknak.

Mint, aki a napba benézni merészel,

Világa egyszerre sötétségbe vész el:

ügy vagyunk mi mostan; gyönyör láza jár át

S káprázat vakítja a szemünk világát.

Lelkünk erejével küzdünk az ár ellen, Segítségünkre kél becsület és jellem; Mindhiába minden! elnémitnak minket, Mézes-mázas szóval szédítik fejünket.

De azért mi zengünk a régi gitáron,

Van, aki hallgassa, nem is kettő-három,

Van aki tapsoljon, aki könnyet ejtsen,

Aki dalainkért a szivébe rejtsen.

Megmaradunk régi, ócska muzsikásnak, Dalolunk magunknak, ha nem kellünk másnak; Öreg sárga rigó szóját; nem cifrázza,

Hűségét, szerelmét nem kell magyarázza.

A kertész oltogat, száz módja van benne, Hátha a rózsája netalán szebb lenne!

S teremthet is rózsát egy világcsodának,

Azért még sincs párja a piros rózsának . . .

Révai Károly.

HÍREK.

Uj bányaigazgató, A nagyszebeni román kormányzó tanács Jancti Sándor bányamérnököt nagybányai bányaigazg^tóvá nevezte ki, ki állását már el is foglalta. ,

Áthelyezés. A közoktatásügyi miniszter Papp Gyula nagynyiresi áll. el. iskolai igazgató- tanítót a nagybányai áll. iskolához helyezte át, Szatmázmegye prefektusává (főispán) dr. Rákóczi Filep Sándor ügyvéd, földbirtokost nevezte ki a nagyszebeni román kormányzótanács. Az uj prefektus már a napokban elfoglalta hivatalát. Ä Renasterea hire szerint a vármegyei tisztviselők Péchy István megyei főjegyző vezetésével már letették az esküt Ferdinánd királyra, ugyanígy a pénzügyigazgatóság is Plachy Gyula min. tanácsos vezetésével.

sziszegve, üvöltve. És minden, ami csak élt, megremegett és levágódott a földre. E madarak vagy sárkányok egyike vérvörös volt, a másik lángoló sárga, és torkuk és szárnyaik tüzet löveltek és vért, mely körülöttük mindent elbontott. A mezőség megrémült lakóiban azonban halvány remény sugár éledt.

— Hátha ezek azok a szörnyetegek, amelyek fölfalják a Szomorúságot, hátha ép őket kereste ? Ki tudja ?

Hanem ugyanabban a pillanatban nagy hirtelenséggel égig érő óriássá nőtt a Szomorúság és halovány arcával elhomályosította, a napot, gyászfátyolával elborította a kék eget. És rémülten rikoltotta: •

— Harag és Bosszú! Ó, Harag és Bosszú! Ti vagytok az éltetőim! Ó, hatalmak, akik egyre uj maradandóságot, uj erőt adtok nekem! Ha ti vagytok, nekem is lennem kell, amig ti vagytok, én is leszek s ha ti halhatatlanok vagytok, vándorlásom a világon nem ér véget sohasem. Jaj nekem! Jaj ennek a mezőségnek! És jaj a lakóinak!

És a mezőség lakói ez elkeseredett rikol- tozás hallatára kezeiket sajgó sziveikre szorították és elrejtőzni akartak a sötétség, a vér és láng elől a fák lombjai alá, a virágok, a kalászok közé. De a fákról lehullottak a levelek, a virágok szirmai elfonnyadtak s a földre dűlt kalászokból kipergett minden mag. És ez folyvást tartott, amig csak el nem csöndeseden, el nem némult a Bosszú és Harag suhogása, üvöltése, sziszegése és el nem enyészett a messze távolban véres vörössége és lángoló sárgássága. ElSzatmármegye uj székhelye a Szamos jelentése szerint Szatmár lesz.

Személyi hir. Városunk volt polgármestere, dr. Makray Mihály, akit a Károlyi-kormány Szatmár vármegye kormánybiztosává nevezett ki, a napokban családjával együtt hazajött. — Dr. Komoróczy Iván, volt szinérváraljai főszolgabíró, majd Szatmár vármegye élelmezési biztosa, a múlt héten megérkezett családja körébe.

Angol Internálásból Budapestre érkezett szerencsésen Juhász Kálmán oki. mérnök, a műegyetem asszistense, Juhász Kálmán nyug. máv. ellenőr fia, akit tanulmányútja közben ért Angliában a háború kitörése. A napokban jött meg az értesítés róla nagy kerülővel aggódó szüleihez.

Kinevezés. Az igazságügyminisztérium Bányai Pétert és az orosz fogságban levő Kovács Károlyt altisztekké nevezte ki.

Hírek Budapest megszállásáról. A Szamos jelenti teljesen hitelt érdemlő forrásból, hogy Budapestet olasz csapatok szállották meg. Ugyanezen hírek szerint Kun Bélát letartóztatták és kiadták az ántántnak. A hir a Budapesttel való érintkezés hiányossága miatt még hivatalos megerősítésre vár.

Bányanévnap. A kereszthegyi bánya f. hó 4-én ünnepelte ünnepélyes istentisztelet keretében a bánya nevenapját. Az istentiszteleten a bányaigazgaíóság és a bányamüvek tiszti, altiszti kara és munkássága testületileg vett részt. A zenés kivilágítás az előestén, valamint a zenés felvonulás a templomba az idén — az idők komolysága rpiatt — elmaradt. De reméljük, hogy jobb idők jöttével ezt a tipikus régi szép szokást újból felelevenítik.

Május elsejét a bányamunkások, nyomdászok és más ipari munkások munkaszünettel ünnepelték meg. A térparancsnokság a csoportosulást, gyülekezést eltiltotta, igy csak lélekben ünnepelt a magyar szervezett munkásság.

A szovjet-kormány lemondott A „Renasterea Romana“ jelenti május 2.-i kelettel: A budapesti forradalmi szovjet-kormány lemondott. Kunfi Zsigmonddal az élén egy tiszta szociálista kormány alakításán fáradoznak. Kun Bélának az a szándéka, hogy a hét folyamán Moszkvába utazik. Kunfi Zsigmond, Bőhm Vilmos és Pogány József hosszú időn át tárgyalt Jászi Oszkár volt nemzetiségi miniszterrel és Berinkey Dénes volt miniszterelnökkel. Hírek szerint Károlyi Mihály gróf is Budapesten tartózkodik.

Köszönet. Pohl Gyuláné ez utón is őszinte köszönetét mond Muzsnay Ferenc főbányatanácsosnak és a bányamunkás személyzetnek, a ke- gyeletes támogatásért, melyben szegény jó férje elhunyta alkalmából őt részesíteni szívesek voltak.

pusztítván mindent, amit a mezőségen csak elpusztíthattak, másfelé szálltak s ekkor a Szomorúság fekete fátyola ismét rátekerődött az alakjára s istnét kisütött a nap, de bágyadt fénnyel, ismét gagyogott az ég kékje, de halványan.

És ekkor a halvány ég alól a lecsendesedett levegőből egy alak lebbent oda és megállt az elpusztított virágok között. Nyugodt volt, előkelő, és fehér és barátságosan szólt a fekete gyász- fátyQlba burkolt halovány Szomorúsághoz:

— Sokat átlátok, sokat megértek, sokat tudok s ezért jól ismerlek, ó Szomorúság! A nevem Bölcseség. Én oktatok mindenkit s a te leheleted csak azért tölti meg örökké a szivem, hogy oly kevés az, amit tudok. Sokszor gyönyörrel teljesen mondom: tudom — de gyakrabban kínszenvedéssel be kell ismernem : nem tudom ! Nélkülem sötét volna a világ, de nem vagyok a tökéletes világosság. Féken tartom a lángoló és vészes sárkányok gonosz erőit, de teljesen megsemmisíteni őket nem bírom. Közeli rokonok vagyunk mi, ó Szomorúság! Sőt ikertestvérek vagyunk, a sziveink összenőttek kezdettől fogva, mert aki nem volt szomorú, nem lehet bölcs s aki bölcs, szomorú is kell, hogy legyen. Nincs módomban, hogy elfordítsam a fejedről az átkait mindannak, ami él, hanem, mert többet tudok és világosabban látok, mint más, talán megsegíthetlek, hogy megtaláld azt a lényt, akit keresel. Ki az, akit keresel, ó Szomorúság ?

■ A Szomorúság becsülést és szereletet érzett a Bölcseség iránt és rövid gondolkodás után ekként felelt:

— Talán hasznos lesz az útmutatásod, ó