Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-04-03 / 14. szám
1919. április 3. — Igen, de ha dolgom vagyon! — Az én dolgom az első! Borbolya uram kénytelen-kelletlen visszafordult, leült egy nagy karosszékbe, megtöltötte öblös pipáját s morogva rágyújtott. — Mondja hát nó, hallgatom ! Ott hagyta el, hogy talált egy leányt a faluban, kinek aranyos cipellője van. — Ki mondta neked, hogy a faluban! — Hát nem ide való? — Nem ám ! — Fogarasi ? — Azt nem tudom, de ott ismerkedtem meg vele. — Hej, mindig mondtam én a tekintetes urnák, ne járogasson be lumpolni abba a pokolra való városba, mert ott elromlik az erkölcse! Úgy sem sok kell az ilyen bolond vén embernek ! — Te János, ha még egy gorombaságot mondasz, hozzád vágom a pipámat! — Hát vágja ! Nekem kötelességem a tekintetes urat megvédelmezni a veszedelemtől! — Nem veszedelem az hanem gyönyörűség! — Hej, ha látnád, micsoda fehérnépen akadt meg a szemem ! Még te is kipödörnéd a bajuszodat! — Hát aztán mit csinálunk Sofikával meg Florikával ? — Neked testálom őket! — Jaj, be nagylelkű ! Nesze János ócska nadrág! — Már pedig ez a dolog most már több mint bizonyos, hogy meg fog történni. Mert tudd meg János, a mióta haza jöttem Fogarasról, nincs megnyugvásom, úgy meg babonázott két gyönyörűséges fekete szem! — Hiszen hacsak fekete szem kell, nézze meg a tekintetes ur az Diánáét! Tudom Istenem nincs több olyan a megyében! — De hát még az arca, János! A szombatfalvi gróf kertjében nem nyílik ahhoz fogható rózsa. Dereka olyarí mint a nádszál; keze-lába akkora, hogygyufás katulyába lehetne bele tenni! A szava meg olyan édes, mint az ezüst csen gettyü! — Ejnye, ejnye! — vakargatta Borbolya uram üstökét, — ezt a dámát szépen lefestette a tekintetes ur. Úgy látszik, erősen megbabonázta; pedig milyen kár! Epen ma fogadtam fel egy tisztességes hajadont, Szavétát, aki a tekintetes urnák még a gondolatát is ki fogja találni. Olyan két szeme van, mint a gyiknak; a dereka meg úgy hajlik, akár a liliomszál. — Hol van ? — Minek akarja látni! Nincs már reá szükség! Még ma visszamondom neki a-szolgálatot. Ide ugyan nem kell! Más világ lesz itt ezentúl! Asszony fog parancsolni! De tudom Istenem, én is itt hagyom a tekintetes urat! — Hiszen nem ismered még! — Nem is kívánom ! Nekem ugyan semmi féle dáma nem fog piszkálni az orrom alatt! — Te János, háthav meg látnád! — Micsoda? Itt van már? Mikor jött ide! — Csak a képe! — Nem kívánom! — No nézd meg! Azzal gyöngéden előszedte belső zsebéből a kabinet képet s oda tartotta az udvarbiró elé! Borbolya uram eleinte csak úgy félszemmel kandikált arra felé, aztán lassanként mind jobban- jobban földerűit az arca, mind közelebb húzódott a képhez, végtére kivette gazdája kezéből s hosszasan nézegette. Hosszú hallgatás után csöndesen megszólalt : — Verje meg a ragya, be takaros fejérnép ! — Gyönyörű! — Megjár borvizzel! — Még anélkül is! — Hát aztán ő akar-e? — Még nem tudom 1 — Nem kérdezte meg? — Nem, mert előbb meg akartam jól hányni vetni a dolgot. — Aztán kinek az ija-fia ? — Mondom, hogy még nem tudom ! — Hiszen a tekintetes ur semmit sem tud! — Majd meg kérdezem. — Vájjon nem-e afféle, . . . no . .. hogy is mondjam? tudja a tekintetes ur . . . no . . . aféle „adszas ne!“ — Nem úgy néz ez ki János! — Tessen elhagyni, ravasz a fejérnép. Olyan ártatlan szemeket tud vágni, hogy a mária-radnai szent Szűz sem külömbet! NAGYBÁNYA — No ez nem ravasz; jámbor, istenfélő kisasszony, mint egy apáca. — Az még rosszabb, tekintetes ur, mert akkor mindnyájunkat leszed a lábunkról. Hej, nem jó lesz, nem jó lesz ez a dolog! Százszor is csak azt mondom, tekintetes ur, maradjunk mi a régi mód mellett! — De bizony nem maradunk! A régi módi kiment a divatból. Aztán tudod, úgy érzem, mintha megháborodtam volna. — Hát ha már igy van: Isten neki! Hanem mégis csak azt mondom, hogy Szavéta többet ér ennél a drágaságnál! — Lásd János, épen ezek miatt a Szavéták miatt hivattalak. Itt most már rendet kell csinálni. A fiatal fejérnépeket szép módjával el kell tisztítani az udvarból, nehogy valami baj legyen. Az öreg szakácsnő, meg a béresek maradhatnak. — Jó, jó! Ezen mind könnyű segíteni; de meggondolta-e a tekintetes ur, hogy édes öccse ura is beleszólhat a dologba? — Semmi köze hozzá! — Már hogy ne volna, tekintetes ur? — Mit? Talán az ő engedelmét kell kikérnem ? — Nem azt mondom; de a jus, a jus! — A jus? No hát az meglesz! Ami öt megilleti, azt megkapja ; de az én vagyonomról, csak magam rendelkezem! — De hiszen a tekintetes ur nagyon szerette azt a fiút! — Most is szeretem! Szegény boldogult testvéremnek ő volt egyetlen gyermeke. Gondoskodom róla, a miatt ne legyen aggódása! De a magam dolgába nem hagyok bele kotnyeles- kedni'l — De tán jó lenne őtet is értesíteni! — Hiszen megírhatom neki; vagy még jobb lesz meglepetésül tartani az egészet. Hej, tudom, ha meglátja ezt a gyönyörűséges virágszálat, még neki is kedve kerekedik a házassághoz ! — Igen, ha ő is olyan bolond lenne, mint a tekintetes ur! — Kotyoghatsz, amit tetszik! Én igen is, megházasodom ! Azért tehát most azt mondom : a házat rendbe kell szedni; olyan tiszta, fényes legyen itt minden, mint az ezüst. Holnapután Fogarasra megyek s kihozom ide háztüz-nézni a lányt is, a bátyját is. A mig ők itt lesznek, a konyhabeli fejérnépek ne mutatkozzanak a szobákban ; az asztal körűi járhat valamelyik öregebb béresné. A fedeles hintót ki kell takarítani, a Mundra Lázárt el kell hivatni, hogy megnézze a vasalást. Hintóval megyek utána ; a lovak sörényébe pántlikát fonjon a kocsis; úgy illik, ha vőlegényt visz s menyasszonyt hoz. Azaz bizonyosat még nem mondhatok, de ki olvastam a szeméből, hogy nem sokáig kéreti magát. — Aztán nincs apja, vagy anyja, hogy a bátyjával lakik? — Úgy kell lenni, hogy elhaltak, mert együtt él a bátyjával. — S miféle mesterségük vagyon ? — Teátristák János, teátristák! Tudod-e, mi ez a teátrum, színház? — Tudja a szösz! — No ha nem tudod, nem is magyarázom. Most aztán csak rajta János; neki a munkának alaposan! így végződött az enyhe májusi délutánon megtartott családi tanácskozás Pákozdy Gergely uram és Borbolya János udvarbiró közt. Borbolya uram nagy fejcsóválgatások közt hagyta el a szobát; sehogysem tetszett neki a dolog. Érezte, hogy a Gergely uram házassága, az ő uralmának naplementét jelenti. Ezt meg kellett akadályozni minden áron! Hiszen igaz, hogy Gergely ur húsz év óta minden tavaszon járja a bolondját; de annyira megháborodva még soha sem látta. Tavaly is készült valami özvegy őrnagynét elvenni feleségül Nagy- szebenből; de az a bolondsága is nyom nélkül merült a feledékenység tengerébe. Borbolya uram komoly léptekkel ment végig a folyosón. A konyha előtt két szép román leány pajzánkodott; a két „belső“ volt. Máskor megcsipegette gömbölyű állukat, vagy megszorongatta karcsú derekukat; most haragosan kiáltott reájuk : — Pusztuljatok ! A két szép leány riadtan menekült a konyhába a haragos ember elől. (Folyt, köv.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. 3. oldal. !! Kitűnő !! dughagyma kilója 10 korona, finom borecet 1 liter 5 koronáért kapható Tótfalusi Kiás M.-utca 34. sz. a., özv. Égly Mikálynénál. 6—7 hold kiterjedésű, trágyázott, már eddig is művelés alatt álló, zab, kukorica és burgonya termelésre alkalmas ül i telni! gj^T felesbe átadok megbízható, tisztességes embernek. CHICS alezredes. Zong'orázók! “fHf kezdők, közepesen játszók, tanítványként, vagy zongoragyakorlók Cím: G-ellért-u. 1. sz, a. Eladók: Ruhaszárító kötél, hálószobák, garnitúrák, hen- cserek, ebédlő székek, MT íróasztalok. "Hü i^T Hid-utca 12. szám alatt. 110 Vlüp 01 Égő olaj és benzinvegyülék !!! világítási célokra ! !! Hl lui Koronáin, mill Mii! 5 Mért kapható: líra VILMOS OH. Étvágy és gyomorjavitó ■ a misztmogyorósi a lógom! Óvszer fertőző betegségek ellen.
