Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-04-03 / 14. szám

Egyes szám 30 fillér.

XVII. évfolyam. 1919. április hó 3. 14-ik szám.

w

TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 30 fillér.

== Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. — ■

Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz.,

ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

= Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ==

Termelő szövetkezet.

Városunk hatósága — mint már említettük — a lakosság élelmezési kérdését azzal is elő akarta segíteni, hogy a kétszáz egynéhány holdat kitevő Frenkel-féle földbérletet felbontotta s az igy felszabadult területet törpe-gazdaság céljára 1—2 holdas parcellákban bérbeadja. A városi földekből már a múlt években is vettek bérbe egyesek pár holdat s volt, akinek igen szépen bevált a bérlet. Az idén még nagyobb az érdeklődés, sőt, mint értesülünk, egy termelő-szövetkezet is alakult.

50 bányászcsalád összeállt és közös megállapodás szerint közösen bérelnek egy nagyobb területet. Az előmunkálatokat közös költségen végeztetik, a földeket közös erővel fogják megművelni s a termény-eredményt arányosan felosztják maguk között. Tengerit, tököt, burgonyát, napraforgót közösen termelnek,mindössze a kerti veteményt, zöldségfélét külön-külön, mindenki a tetszése szerint.

Nem tudjuk, hogy kié a kezdeményezés, de mindenesetre dicséret illeti az eszme megpenditőjét is, valamint a szövetkező munkásokat is. Ezzel is tanúságot tesznek arról, hogy értékes munka erőt kép-y viselnek, mert szervezettségükkel nemcsak a politikai jogok gyakorlásában akarnak részt venni, hanem közös akarattal önmaguk gazdasági helyzetén is komoly és elismerésre méltó igyekezettel akarnak segíteni. 50 család élelmiszer-szükségletének előteremtése mindenesetre számottevő. Ha ezt a szép példáját a szövetkezésnek minél többen követnék, önmagukon is segítenének, de közvetve másokon is, mert a piaci árakat is kedvezően

befolyásolná a fogyasztó szempontjából a bővebb termelés.

Ne szoruljunk rá teljesen a környék gazdasági terményeire, hanem függetlenítsük magunkat lehetőleg tőle s akkor elejét vesz- szük az élelmiszer-uzsorának, amelyet semmiféle szigorú rendelettel nem sikerült az utóbbi évek folyamán letörni.

Ma, úgy hallottuk, vannak, akik a dugott liszt-készletekből vásárolnak, elviszik Mármarosszigetre, ahol állítólag 20 K egy kg. búzaliszt, vagy kiviszik Bukovinába, Galíciába, ahol pláne 40 K-át is megadnak a búzaliszt kilójáért, ha hihetünk a hírnek. Ilyennek nem szabad majd ezentúl előfordulnia.

Ezt a csúnya visszaélést le kell törni. De ezt a letörést ne várjuk csak a hatóságtól, amely utóvégre is nem mindenható, hanem kövessünk el mi is mindent, hogy az élelmiszer-uzsorára rá ne szoruljunk.

Uzsora csak ott lehet, ahol nagy a hiány. Ezt a hiányt pótoljuk: termeljen mindenki, aki csak teheti. Forduljunk ősanyánkhoz, az anyaföldhöz, amely reményeinket majdnem mindig valóra váltja.

Reméljük, hogy a termelő-szövetkezet sem fog csalódni számításában.

Hál goústt van a Mim HM

Dr. Jarnetzky egy teljes éven át vizsgálat alá vette Essen városa és környéke levegőjének portartalmát. A vizsgálat eredménye érdekes ugyan, de nem örvendetes. Mint a „Prométheuszban jelenti, egyenlő időközökben nyolc különböző megfigyelőállomáson számlálta a porrészecskéket az Aitken- féle porszámlálógép segítségével. Kitűnt, hogy legkevesebb a por reggel 5 órakor, legtöbb déli 1 órakor. A közepes portatalom napi átlagát

reggel 8—9 óra közt találta Jarnetzky. A hét egyes napjait tekintve, legnagyobb a levegő portartalma szombaton, legkisebb pedig hétfőn; közepes a portartalom csütörtökön. Hogy hétfőn aránylag tiszta a levegő, az onnan van, hogy szombattól hétfőig szünetelnek a gyári üzemek. A hét vége felé azért szaporodik a levegő portartalma, mert a gyárak levegőrontó működése mellett a lakásokban s ipari műhelyekben takarítások, tisztogatási munkálatok folynak pl. szőnyegporolás stb. A város levegőjének absolut portartalma a belvárosban köbcentimé- terenkint 207,000 porrészecske. A város határai körül a portartalom 51.000-re csökkent. Maximumként Essen piacán 478.000 porrészecskét számláltak meg 1 cm3 levegőben; a minimumot a városi kertészetben találták 7.500 részecskével. A sürün- lakott városrészekben télen több por van a levegőben mint nyáron. A kevésbbé népes külvárosokban ellenben nyáron porosabb a levegő. A levegőt télen jó részbén a szénfütés piszkitja; a jobb városnegyedekben a gáz és villany mellett a kevés füstöt fejlesztő központi fűtés járja, ott tehát a levegő portartalmának a főforrása az utca marad, mely száraz nyári időben sokkal több port termel mint télen, amikor a csapadékok a port megkötik.

Hogy Essen lakóinak mit jelentenek a felsorolt évi átlagszámok, az csak akkor tűnik ki, ha megemlítjük, hogy Jarnetzky egyidejűleg több hegyes vidéken is megvizsgálta a levegő portartalmát, ahol 1 köbcentiméter levegőben csak 1890—2100 porrészecskét talált; csak olyan helyen akadt 45.000-re, hol a szél völgyekből hordta fel a port. Hogy pedig az esseni lakosok tüdejére milyen nagy feladat háramlik, azt a következő egyszerű számitás mutatja. Az ember percenkint

k. b. 18-szor vesz lélekzetet s minden egyes lélek- zetvétellel k. b. 500 cm3 levegőt szív be a tüdőbe ; percenkint tehát 18X500=9000 cm3 levegőt. Eszerint Essen piacán percenkint 9000X207000 =

l, 863.000,000 porrészecske jut a tüdőbe, sőt az évi maximum idején 9000X478000 = 4,302.000.000. Két-négy milliárd porrészecske pedig, akármilyen parányi is az, nagyon megnehezíti a tüdő munkáját.

A „Nagybánya“ tárcája.

Költemények prózában.

— Irta: Chitra. —

Mese.

Volt egyszer egy leány, akinek minden gondolata, minden vágya a boldogság volt. — Ezt kereste, ezt kutatta mindig.

Egy éjjel meg is álmodta, hol van a Boldogság országa s elindult, hogy felkeresse azt.

Útközben találkozott egy fiúval, aki nagyon jó volt hozzá, vizet merített neki a patakból s falevelekből és mohából puha fekvőhelyet készített éjjelre. — A leány ezért megszerette a fiút s megmondta neki, hogy a Boldogság országába megy, ismeri az odavezető utat, hívta a fiút, menjenek együtt, legyenek mindketten boldogok.

De a fiú hangosan, hitetlenül felnevetett: ő nem akar boldog lenni, ő harcolni, viaskodni akar az élettel, ő bízik a saját erejében, nem akar soha-soha megpihenni.

így aztán a legközelebbi keresztűtnál a leány könnyes szemekkel vett búcsút a fiútól s egyedül folytatta útját.

Hosszú vándorlás után el is érkezett a szegény leány a Boldogság országának kapujához, de mielőtt beléphetett volna, a sok fáradságtól kimerülve összeesett és meghalt.

Chopin gyászindulója.

Valaha régen, mikor- még itt voltál, gyakran játszottam előtted ezeket a bús akkordokat, de olyankor mindig elfelejtettem, hogy Te is a szobában vagy és hallgatod.

Csak magamnak játszottam.

Most, hogy nem vagy itt, valahányszor Chopin gyászindulóját játszom, mindig úgy ér-