Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-02-27 / 9. szám

Egyes szám 30 fillér.

XVII. évfolyam. 1919. február hó 27. 9-ik szám.

w

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szára ára 30 fillér. a

_____ Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. •:

Fe

lelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz.,

ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ——

Hírek a nagyvilágból.

Tökéletesítették az Ehrlich-féle Sal- varsant. Frankfurtból jelentik, hogy Ehrlich tanárnak, a Salvarsan-gyógyszer föltalálójának halála után utóda, Kolle tanár folytatta a Speyer- Hausban levő laboratóriumban a vérbaj elleni gyógyszer tökéletesítésére irányuló kísérleteket. Kolle igyekezete főként arra irányult, hogy a gyógyszert hatásosabbá és kevésbbé mérgezővé tegye. Buzgó kisérletezés után sikerült két újabb preparátumot előállítania, amelyeket a lues bacil- lusaival beoltott egereken és nyulakon próbált ki. Kolle tanárnak mindkét készítménye bevált és vegyi összetételénél fogva megfelelőbbnek bizonyult, mint a Salvarsan. Ez egyik preparátumnak ezüst-salvarsan a neve, ezt a betegség első stádiumában használják. A másik készítmény neve Sulfoxilat-salvarsan 1495.

Félmillió német halottja van a hiányos táplálkozásnak. Az 1916. év őszétől kezdődő blokádnak az 1918. év végéig több mint félmilliónyi áldozata van. Borzalmas eredmény, amely azonban beszédes tanúja a német fegyelmezettségnek a nélkülözéseket némán tűrő és önfeláldozó hazaszeretetnek. A lehető legpontosabb megállapításokból tűnt ki ez a borzalmas eredmény, [amely minden képzeletet felülmúl. Ezek a szerencsétlenek nyomorultul pusztultak el. S pusztulásuk a hozzátartozók legnagyobb lelki gyötrelmei közepette következett be, mert nem ludták ellátni őket a szükséges élelemmel. Főleg gyönge nők, idősebb emberek és gyermekek az áldozatok, akik már gyöngébb szervezetüknél fogva

is nehezebben tudtak megbirkózni az élelmiszer- hiánnyal. S e nagy számban csak a polgári lakosság hozzátartozói szerepelnek s csakis olyanok, akik nem járványos betegségben haltak meg. Nagyon természetes, hogy az ellenség elszigetelő törekvésének ezek csak az eddig számbevehető áldozatai. Ehhez járul még az az egyelőre meg nem állapítható eredmény amely az elkövetkező évek tömegesebb haláleseteiből áll elő, amennyiben a háborús évek élein iszerhiánya még megszámlálhatatlanul sok enfbertársunk szervezetét gyengítette meg s igy közvetve fogja okozni idő előtti halálát.

Vilmost, a volt német császárt családjának férfi tagjaival együtt az entente állítólag Algírba akarja száműzni, ahol az idegen légió felügyelete alatt állana.

A francia, angol és olasz hadseregben állítólag nő a forrongás. A megszálló francia csapatok körében nagy az elégedetlenség, sokan a fegyverüket a Rajnába dobták. Olaszországban is feszült a helyzet; a köztársasági forradalom kitörőben van.

Csehországban is nagy zavargások vannak. A tüntetések a kormány imperialista törekvései ellen irányulnak.

Légi posta Franciaországban. Az orvosok szállítása repülőgépen. A francia posta vezérigazgatója, M. Clementel a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy messzemenő újításokat fog életbeléptetni. A feladó állomások számát tetemesen megnövelik; igen nagy szerep vár a dróttalan távíróra, amely a háború folyamán any- nyira bevált. A légi postaközlekedést is rendsze- resitik s erre a célra a hadvezetőség a leszerelésnél kiváló szerkezetű repülőgépeket bocsát rendelkezésre. Terv szerint a légi posta nemcsak sürgős léveleket, hanem kisebb csomagokat is fog szállítani. Személyszállításra egyelőre nem gondolnak, azonban az orvosok akadémiájának fölkérésére szívesen vállalkozik a postaigazgatóság arra, hogy ha például sürgős orvosi segítségre, főleg pedig sürgős operációra volna szükség valahol a vidéken, az orvost elszállítja az illető helyre repülőgépen.

Mit vár a falu a nőktől?

Dr. Czettler Jenő.

A falusi kultúrának tulajdonképeni jelleget és színezetet a nő ad. Azonban a falusi intelligens nők eme jelentékeny szerepének leányne- velésünk talán még annyira sem felel meg, mint a férfiak nevelése a reájuk váró feladatok szempontjából. Ha végigtekintünk a női tanintézetek anyagán, elmondhatjuk, hogy hazánk ugyan agrárország, de falusi asszonyainak neveléséről nagyon kis mértékben gondoskodott.

Különösen sivár ez a kép, ha a nagy- és középbirtokososztály leányainak nevelésére gondolunk. A középkorban a főrangú vagy középnemes uriasszony nemcsak az udvarház vagy uradalom gazdasági életének volt lelke, hanem a szociális gondoskodás terén is ő volt az első irányitó. Annak a szeretetnek és tiszteletnek, amelynek egyes falu népei volt földesuraik iránt ma is viseltetnek, alapját ezek a derék asszonyok vetették meg. És ha az utóbbi években a legtöbb falu oly idegenül tekintett a közép- és nagybirtokososztályra, ennek oka is jó részben a nő, illetve az a helytelen nevelési rendszer, amely szakítva a nemes hagyományokkal, a földbirtokoskisasszonyokból sport-ladykat nevelt, akik kitünően tenniszeznek, esetleg lovagolnak s ezt a

A „Nagybánya“ tárcája.

LEVELET ÍROK . . .

— Irta: Révai Károly. —

Levelet Írok a szentséges Istennek,

Elküldöm azokkal, akik hozzá mennek;

Nap-nap után indul egy-egy jó barátom,

Kit már elringatott az örökös álom.

Jaj, de szeretném, ha szépen tudnék irni!

Hogyha könnyeimet bele tudnám sirni.

Jaj, de szeretném, ha zokogó szavamra Fordulna az Isten kegyes irgalomra.

Neki fogok párszor s félbehagyom százszor, Szüntelen megakad toliamon e pár sor;

Nem tudom megirni szivettépő búmat,

Gondolatim mindig könnyeimbe fúlnak.

Tenger panaszom van ! Ha hallgatna rája,

Tudom elborulna jóságos orcája ;

Még könnyet is ejtne, drága gyémánt csöppet S nem engedné azt meg, hogy szenvedjünk többet.

Elől kezdem újra e fájó levelet,

Tenger panaszomból hallgasson meg egyet:

A hazám! A hazám! ... Jaj nem megy ez könnyen, Mint a záporeső úgy szakad a könnyem . . .

Hóvirág.

— Irta: Samassa Désy Annie. —

A nap megcsókolta a földet, — és kinyílt az első hóvirág. Fehéren, tisztán, szerényen, ártatlanul. És alig hogy kinyílt a tavasz elsőszülötte, azonnal harangozni kezd.

Sokan nem hallják és talán meg is kérdezik, hogy ugyan ki hallja meg a hóvirág harangozását ?

Hát meghallja azt először is a legfélénkebb, a legszerényebb virággyermek, *a harmatos kék- szemü ibolya.

Meghallja a tavaszi szellő és fürge szárnyon tovább viszi a halk csilingelőst. Meghallják a fehér fátyolfelhők és messze vándorútjukon viszik, viszik azt tovább. Elviszik messze tájra, kékebb, forróbb ég felé.

És a fátyolfelhő vitorláján, a szellő szárnyán zengő harangüzenetet meghallják a messze távolban csicsergő kékfarku fecskék. Meghallja a daru, a gólya, meghallja sok-sok más szárnyas vendége a mi tavaszunknak és nyarunknak.

Meghallják a fehér és a drágakő-szinü pillangók, amelyek jó meleg gubó-ágyban aludták téli álmukat.

Meghallja a kis porcellánfehér harangnak csilingelősét a nagy gesztenyefa gyökér-szive és az ágak végén alvó rügyszemeket ébresztgeti, mert tudja, hogy itt az ideje lassacskán a tavasz nagy ünnepéhez fehér gyertya-díszről gondoskodni.

Meghallja a kiszáradt, rozsdás fű tövében hidegtől rejtőző, picike katica-bogár és feketepettyes piros ruhácskája itt is, ott is feltűnik, mint egy apró, élő zománc-ékszer az ébredő természet tavaszi ruháján.

Hóvirág harangoz. A legszebb, a legma- gasztosabb ünnepet harangozza be. Az ujraébre- dés, az újjászületés nagy, szent cselekményét.

Meghallják ezt a halk, kristályos csilingelőst a különféle alvó gyökerek mélyen lent a föld ölén, ahol orgonavirágokról, nagy piros és fehér rózsákról, aranysárga, illatos barackokról, ropogós cseresznyéről, hamvas szilvákról, pirospozsgás almákról álmodnak.

Meghallják azt az élet legszebb álmát álmodéi, a költők.

Meghallják az elnémult lantok, a hangszerek húrjai és rezegni és zengeni kezdenek.

Meghallja azt az a picike ketyegő óramű, amelyet ott bent a keblünkben hordozunk. És amikor meghallja a kis hóvirág-csilingelőst, akkor ez a kicsi óramű tudja, hogy ütött a legszebb óra, a virágzás ideje.

Meghallja a hóvirág-csilingelőst a lelkünk, amelyben templomot építünk az Urnák, akinek az ujraébredő tavasz nagy misztériumában is megnyilvánuló hatalma előtt térdre borulunk.

Meghallja a nedves, sötét pincelakásban élő, sápadt kis fővárosi rabgyerek is és ujjongó lelkesedéssel, vézna karocskáinak hadonázása közben a szürke járdán csigázni kezd.

Pirospozsgás boldog falusi gyerek, aki a rétek virágával együtt nősz fel, ugye, te nem is tudod, mit jelent nagyvárosi vézna testvérkédnek a „csiga“ fogalma? Te csak azt a csigát ismered, amelyik élő játékszered és amelyik, ha sok mindent ígérsz neki, kinyújtja feléd félénk szarvacskáját. Hóvirág-csilingelésre majd a te csiga-bigád is kinyújtja fülecskéit, ott a tavasz- illatú földön, ahol aranyfejü gyermekláncfű nemsokára kinálgatja láncnak való szárát.

A hóvirág a hó utolsó üdvözlete. Még nincs szin a természet ölén, amikor csilingelni kezd.