Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-02-20 / 8. szám
i. 1919. február 20. Segít neki! A padláson gyümölcs van. A fiúk megneszelik, hogy nyitva maradt a padlás ajtaja. Egy gondolat, fenn teremnek a padláson s kezdik megdézsmálni a gyümölcsöt. — Mikor már majdnem megtömték a zsebüket, észreveszi őket az anyjuk. — Pista, mit csinálsz ott? — Semmit! — Hát te Laci? — Én segítek Pistának! A Madonna, az asszony és a férfi. — Irta: Sroll Lajos. —- (Folytatás és vége.) Befelé haladtak az erdőben. Az asszony a legveszedelmesebb játékra határozta el magát. Vagy-vagy. Vagy ma, vagy soha. De el kell érnie, hiszen ez is csak olyan ember, mint a többi. Nem látott ő ebben semmi megvetni valót, semmi bűnt; a férjére gondolt ajegkevésbbé. Azzal nyugtatta meg magát, hogy csak meg akarja büntetni délelőtti szavaiért, azt akarja, hogy térden állva könyörögjön szerelméért. És akkor kineveti a tudóst, a nagyképüt. Legfeljebb csak kacérkodni fog vele, ennyi szórakozást pedig megengedhet magának. Jó mélyen bent jártak már, ünnepélyes, áhi- tatos csönd fogadta őket. Keveset beszéltek, hallgatagon lépkedtek egymás mellett. Egy tisztáshoz értek, selymes, kövér fű kínálta pihenéssel a kirándulókat. A szerelmesek virágja, a margaretta fehérlett az egész tisztáson. Az asszony ledobta a sáliját a fűre és leheveredett. Kéjjel elnyujtózott a puha pázsiton; ruhája merészen föllibbent és dr. Tatár Flóris műtörténész nemcsak a szemeiben gyönyörködhetett, hanem a lábaiban is, karcsú, formás, kerek bokáiban. A legnagyobb művész sem tudott volna szebbet alkotni. A férfi mellé ült a fűbe és nézte önfeledten a nem mindennapi látványt. Berthótyné úgy gondolta, hogy most már kezdheti: — Tudja doktor ur, hogy Ön tegnap gondolkodóba ejtett, amikor először megláttam ? Én is ugyanazt gondoltam, amit Ön, hogy, mi már találkoztunk valahol, láttuk már egymást. És egész este ezen a furcsa gondolaton törtem a fejem. Azt tudtam egész biztosan, hogy az életben nem találkoztunk. És mégis fogva tartott ez a gondolat. Mikor lefeküdtem és esti imámba fogtam, önmagától megoldódott a rejtély. A kép, amelyhez imádkoztam, a megszólalásig az Ön arca, az Ön vonásai. Azok a szomorú szemek, a száj szélén mélyen bevésve a húsba azok a szenvedő vonások. És boldog voltam, hogy imádkozhatom ahoz a képhez. A férfi szomorúan felsóhajtott, idegesen tépdeste a fűszálakat, a margarétákat. — Igen Asszonyom. Ez a lelkek találkozása. Akit egy egész életen keresünk, még a nagy távolságokon keresztül is megérzi azt. A lélek magnetikus sugara a végtelenen keresztül is meg- rezegteti a szivét... És ha egymásra találnak, ha egymás közelében vannak, csak a karjaikat kell kinyujtaniok, hogy mámorban, önfeledten összeölelkezzenek, akkor is végtelen távolságok, feneketlen mélységek, szakadékok választják el őket a boldogságtól . . . Miért? ... A sors iróniája ez, Asszonyom . . . Berthótyné lelke mélyéből fölujongott. Most vallott! Még nem tisztán, még nem egészen nyíltan. Biztosan nem mer, fél, még járatlan szegény az ilyen dolgokban. A munka nagyon elvonta a szerelmi vallomásoktól. Csak biztatni kell egy kicsit. Közelebb húzódott hozzá, érezte egészen a férfi forróságát, látta, mint lüktet a vér és látta, hogy reszket az izgalomtól. Vagy talán ő reszketett és az egészet csak képzelte ? — Doktor ur, Önt bántja valami. Ön szenved. Valami végtelen szomorúság van az egész lényében. Nem merem azt mondani, hogy boldogtalan, mert délelőtt már kijelentette, hogy nincsenek vágyai és igy boldogtalan sem lehet. De szenved, azt látom. Könnyítsen a lelkén, mondja el, mi bántja, talán tudok egy pár vigasztaló szót mondani, talán segíthetek is a baján. A férfi fuladozva, nehezen lökte ki a szavakat: — Szenvedek, ez a helyes kifejezés. Igen, szenvedek, mert csúnyán bánt velem az élet. Most már megismertem ezt is . . . Asszonyom, Nagyságos asszonyom, amit én most mondani akarok . . . amit most hallani fog . . . \ NAGYBÁNYA 3. oldal. Elhallgatott. Küzködött a gondolataival. Szemét lehunyta, a melle erősen zihált. Az asszony elfelejtette már, hogy bosszút akar állani rajta, hogy nemsokára, talán egy perc, egy másodperc múlva a szemébe nevethet az Istentagadónak; csak a szenvedő embert látta maga előtt, akit szeret. Hogyan nevesse ki ő ezt a férfit, akit már a szivébe fogadott, hiszen a kétségbeesésbe, az őrületbe kergeti! Meg kell mentenie, egy jó szót kell szólania hozzá, gondozni, ápolni, gyógyítani kell a beteg lelkét. Kitárta a karját, forrón, erősen átölelte, magához szorította és a fülébe suttogta: — Ne mondd tovább. Még nem tudod a nevén szólítani, még fáj neked kimondani, amikor nemrég még megtagadtad. Szeretsz! Én is szeretlek, a tiéd vagyok, a tiéd voltam, mielőtt még ismertelek. Itt vagyok, tégy velem kedved szerint. A férfi rémülten meredt az. asszonyra. Majd hirtelen vad, őrületes erővel lefejti magáról a szorító karokat, felugrik és szó nélkül elrohan, ott hagyja a szégyenével, megaláztatásával . . . Alkonyodott. A fenyők árnyai félelmetes óriá- ! sokká nőttek, kékes homályba burkolódzott minden, az erdő dalosai elültek, mély csönd honolt, csak az asszony elfojtott zokogása hallatszott. Érezte, hogy elveszített mindent; a boldogságát, az életét, a becsületét. A szivének, a szenvedélyes forró vérének lett az áldozata. Ő a szegény, szenvedő embernek akarta a fájdalmát enyhíteni és megvetett, kitaszított lett. Ő, aki eddig a tisztesség mintaképe volt. Hát tehet ő arról, hogy a szive olyan jó, hogy annyi szeretet halmozódott föl benne szenvedő embertársai iránt ? De ezt a doktor néni tudja, eddig csak a Palatium Madonnáját látta benne és amikor átölelte, szivét a szivére szorította, akkor látta csak, hogy ez is olyan bűnös asszony, mint a többi. Megvetettek, bűnösnek, aljasnak érezte magát, semmivel sem különbnek a senki lányánál, aki mindenkié. A doktor beszédjének hatása alatt föl- emelkedett egy magasabb régióba és a szive, őrületes szenvedélye letaszította a mélységbe, a piszokba . . . És sirt keservesen, lehulló könnyei összefolytak a leszálló harmat csöppjeivel és csillogtak a fűszálakon, mint a drága gyöngyszemek . . . Dr. Talár Flóris ész nélkül rohant haza. Csak csomagolás közben kezdte rendezni a gondolatait. Két én beszélt belőle: — Örült, bolond vagy. Eldobtad magadtól a legszebb asszonyt, amikor a tiéd lehetett volna ! Ott tartott a karjai között, téged, akire eddig rá sem néztek az asszonyok. Elvihetted volna magaddal egy csöndes fészekbe és éltetek volna őrült, vad szerelemben. Többet ér minden Madonnánál, mert húsból és vérből van. Úgy és akkor nézhetted volna, amikor akarod. Eldobtad magadtól és most a nyakadba veszed ismét a világot. — Eldobtam, mert az asszony üdvöt nem hozhat nekem, csak kárhozatot. Olyan, mint az édes bor, megrészegít és elveszi az ember eszét. Én még tudtam uralkodni magamon. Szüksége van a társadalomnak az eszemre, nem adhatom oda játékszernek. Nem hallgatott meg és szenvedélye kínos helyzetbe sodorta. Olyant tett, amit asszonynak nem szabad tennie. Felkínálta magát, mert azt hitte, hogy szerelmet akarok vallani. — Én és a szerelem! — és gúnyosan fölkacagott. — Meg akartam mondani neki, amikor láttam a végzetes, démoni tüzet fölcsillanni a szemében, hogy mi nem boldogságot, hanem kárhozatot, örökös poklot adunk egymásnak. Én nem tudok szeretni, kalandra nem vágyom, szerelmet nem adhatok, mert a test szépségét, a lélek tisztaságát csodálom, de nem töröm össze. Nem hallgatott végig; félreértett . . . így még jobb. Nevetségessé tettem magam, de megmentettem a becsületét, visszaadtam a házasélet tisztaságának. Őrült lehetek, de gazember nem vagyok. Ezen erkölcsös és istenes gondolatai között elkészült a csomagolással. A vonat háromnegyed óra múlva indul . . . Késő este volt, mire Berthótyné fáradtan, agyonkinzottan hazaért. Egy levél várta az asztalán. Idegesen bontotta föl: Nagyságos Asszonyom! Ön félre magyarázta megkezdett, de be nem fejezett szavaimat. Bocsánat, hogy nyugodt életét megzavartam. Vezekelni megyek, eltávozom örökre . . . Felejtsen el, mint egy rossz álmot. Nyugtassa | meg Asszonyom a kijelentésem: boldogságot sohasem adhattam volna Önnek . . . Hódolója dr. Tatár Flóris műtörténész. Ájultan esett össze a szobája szőnyegén. A gyorsan előkeritett fürdőorvos napszurást állapított meg . . . És ezalatt dr. Tatár Flóris műtörténész, az ezután megüresedett művészettörténelmi tanszéknek egyedüli komoly jelöltje lázas izgalommal robogott az ő asszonyához — a Palatium fái között elrejtett kis templom Madonnájához. Kiadó laptulajdonos TnÉMÉTH BÉLA! Táiiet&nitás. A Polgári Olvasókörben 1919. márc. 1-én zártkörű, hat hetes tánctanfolyamot nyitok. Tanítom a régi táncokon kívül a Fox-trott és Oen- Step nevű táncokat. A tanítás két csoportban történik: 7 éves kortól 15 éves korig d. u. fél 6-tól 7 óráig. Felnőtteknek fél 8-tól 9 óráig. Tandíj a kezdőknek 60 K. Haladóknak 50 K. Magán órák dija 20 kor. Beiratkozni lehet lakásomon, Bercsényi Miklós utca 28. (Széna-tér.) Rád Ruben oki. tánctanár. mr Va rróné házhoz megy vagy házon kívül vállal ruha- vagy fehérnemű varrást; javítást olosón elvállal, vidékre is elmegy. Érdeklődni lehet Rák-u. 41. Elad® egy bordó szalongarnitura, egy kőrisfa háló és egyéb bútorok Hid-utca 12. sz. a. Sasi ®ic» szólt! esetleg kaszálóval, vagy szántóval Ajánlatok a kiadóhivatalba. Felhívás Szőlőtelepítésre Elsőrendű garantált filoxeramentes Nova- féle hazai Magántermő gyökeres szőlővessző eladás kedvezményes áron. Készlet kettőmillió. Mindenütt telepíthető. Jó siker várható. Nagybani telepítésekre, elhanyagolt, kipusztult régi szőlők újjá telepítésére, valamint hiányok pótlására ajánlható. Nova-féle fehér és külön vörös bort termő fajokban kaphatók. Ára igen szép dús erős gyökérzetü, szavatolt első osztályú minőségben ezer drbként K 300.— Tavaszi szállításra a rendelést kitevő összeg előzetes beküldése ellenében szállittatik, csomagolásért csak saját kiadásainkat vesszük utánvételbe. Aki jó és sok bort óhajt kevés költséggel termelni, az már most rendelje meg szükségletét. Ki most rendel, az a tavasz- szal idejekorán fog ültethetni. Az uradalmi szőlők részére is igen nagy mennyiség rendeltetett. Rendelés : név, lakhely, utolsó posta, megye és rendeltetési vasutiáiiomás pontos feltüntetésével a pénzutalvány szelvényén is megtehető, vagy ajánlott levélben tessék beküldeni, cim : WftW jjk ti szolővesszö- és szó'ló'olt- jjJ3B v tf £&. ványtelep kezelősége. ARAD, Szabadság-tér 10. T
