Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-02-13 / 7. szám

XVII. évfolyam. 1919. február hó 13. 7-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyed­évre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. : Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. === Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== Hírek a nagyvilágból, A Jugoszláviában lebélyegzett koro­nabank jegyektől az olaszok meg akarják a forgalomképességet az uralmuk alá került terü­leteken vonni. Egyelőre a fiumei olasz nemzeti tanács kimondta, bogy ilyen bankjegyeket sem az állami, sem a községi pénztáraknak nem szabad eifogadniok. A délszláv lebélyegzésről elitélőleg nyilatkozott Rasin cseh pénzügyminiszter is, kije­lentvén, hogy arról a cseh-szlovák kormánynak nem volt előzetesen tudomása; nem felel meg tehát a valóságnak az a hir sem, mintha ahhoz hozzájárult volna. A munkaügyi ób népjóléti miniszté­rium szervezetéről a kormány 6625/1918. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki, mely szerint a munkaügyi és népjóléti minisztérium szervezete a következő ügycsoportok szerint tagozódik: A) Munkaügyi csoport. B) Biztosítási csoport. C) Egészségügyi csoport. D) A népfogyasztási szük­ségletekkel foglalkozó csoport (egyelőre lakásügy és zálogházi ügy.) F) Hadigondozási csoport (a hadigyermekvédeiem, a közsegélyezés ügye, az alsóbbfoku népjóléti igazgatás megszervezésé­nek ügye.) F) Hadigondozási csoport (a hadirok­kantak, hadiárvák és hadiözvegyek gondozásának ügye.) G) Munkaügyi, egészségügyi és népjóléti statisztikai csoport. A rendelet intézkedik azután arról, hogy a megfelelő ügyek és ügyosztályok a többi minisztériumból az uj minisztériumba átkerüljenek. Mit kapunk Ausztriától? Magyarország nagyobb mennyiségű élelmiszert ad Ausztriának ipari cikkek ellenében. A közélelmezési miniszter fölsorolja mindazt, amit cserébe Német-Ausztria átenged Magyarországnak. Kapunk tehát: 50.000 férfiöltönyt papírmentes anyagból, 100.000 méter papírmentes szövetet, 74.000 méter öltönyszö­vetet, 2000 nagy orsó varrócérnát, 60.000 pár férfi lábbelit, 100 vagon alumíniumot, 5 vagon ólmot, 15 vagon rezet és rézhulladékot, 1 vagon krómsavat, 20 vagon nemes acélt, 15 vagon kaszaacélt, 15 vagon kész kaszát, 20 vagon vascsövet és csatorna-alkatrészt, 5000 kg. karls- badi sót, 1000 kg. karlsbadi. sóport, 300 láda eredeti karlsbadi sprudeisót, 1 vagon klórsavas kálit, 1 vagon krómsavas kálit, 100 kg. fosfort, 14 vagon amoniasalétromot, azután 8 vagon vegyszert és gyógyszert a belügyminisztérium részletes jelentése szerint, továbbá 2 vagon parafint, vagy 3 vagon gyertyát, 7 vagon rotációspapirt, 3 vagon fényezett tekercspapirt és 30 vagon kereskedelmi papirt. Hetvennyolc millió korona amerikai gabonáért. Német-Ausztria, amely legutóbb egyik olasz állomáson átvéve negyvenezer métermázsa amerikai búzát vásárolt métermázsánkint 300 koro­náért, újabb 260.000 métermázsa amerikai búza vásárlása dolgában tárgyal. Ha ez a nagyszabású ügylet létrejön, a német-oszt rákoknak 300 koronás áralapon 78 millió koronát „kell fizetniük az ame­rikai gabonáért, a melyhez természetesen még hozzá kell számítani a szállítási költséget is. Felszámolás vagy fúzió utján összesen 77 részvényvállalat szűnt meg 1918-ban Magyar- országon. Ebből Budapestre 30, a vidékre 47 vál­lalat esik. Ipari-, kereskedelmi- sib. vállala­taink tőkeváltozása 1918-ban. Az ipari, kereskedelmi, stb. vállalatok közül Budapes­ten 140 emelte fel az alaptőkéjét összesen 316,655.000 koronáról összesen 571 millió ko­ronára, tehát 254,355.090 K-val, a vidéken pe­dig 160 vállalat 99,758.550 K-ról 200,145.800 K-ra, tehát 100,387.250 K-val emelte az alaptő­két. Az összes tőkeszaporulat tehát a budapesti és vidéki vállalatoknál 354,742.250 K. Alaptoke-iorzáliitás révén aránylag cse­kély tőke veszett el 1918-ban az ipari, kereske­delmi és egyéb vállalatoknál, mert a tőke leszál­lítás nagyobbrészt szanálás céljából történt és nyomon követte a tőkeemelés. Budapesten 17 vállalat redukálta az alaptőkéjét 42,921.900 K-ról 33,874.943 K-ra, a tőkeveszteség tehát 9,046.958 K. Vidéken 8 vállalat összesen 3,072.050 K-val szállította le az alaptőkét 3,905.050 K-ról 833.000 K-ra. A kiütéses tífusz. A Városi Tanács a román katonák között fellépett kiütéses tífuszjárvány terjedésének meg­akadályozása céljából a következő figyelmeztetés­ben fordul városunk közönségéhez: 1. A kiütéses tífusz bágyadtsággal, fejfájás­sal, borzongással, köhécseléssel kezdődik, ami né­hány napig tart; később a beteget — többnyire hirtelen — hideg rázza, majd forrósága támad, amely néhány napig fokozódik. A beteg arca ki­pirul, keze, lába, háta, néha minden tagja fáj. A forróság 1—2 hétig változatlan ; a beteg kábultan, nem ritkán eszméletlenül fekszik. A betegség kitörésétől (a forróság kezdeté­től) számított 4—5-ik napon a beteg mellén, ha­sán, gyakran még a karján és lába szárán apró, piros, lapos foltok mutatkoznak, amelyek na­gyobbodnak, majd összeérnek és gyakran sötét­piros, kis vérömléseket (pecséteket) foglalnak ma­gukban. 2. A kiütéses tífusz nagyon ragadós beteg­ség; csiráját a betegen élősködő (a beteg vérét szívó) rovarok, főképen ruhatetvek csípésükkel A „Nagybánya“ tárcája. mminpli, trail az mész Husiit«. — Irta: Dr. Kacz Izsó. — Azt fölösleges bizonyítanom, hogy az európai ember számára mit jelent a könyv. Könyv és újság nélkül a modern ember élete nem is képzelhető el. Holott a szabad embernél ezek csak a pihe­nést szolgálják, a szellemnek azt a szükségletét, hogy az egyoldalú hivatalbeli vagy hivatásszerű megunt munkában kifáradt agya változatosság által fölüdittessék. Hát még ahol az olvasmány maga a cél, a főfoglalkozás lett volna? A hol heteken át azon töprengtünk, mivel töltsük az időt, reggeltől délig, déltől estig. A leghihetet­lenebb dolgokat találták ki az emberek, hogy tevékenységi energiájuk foglalkoztatva legyen. Egy ügyvédjelölt szeretett volna az ügyvédi vizsgára készülni. Könyv nem volt. Én szintén szerettem volna jogi dolgokkal foglalkozni. Ezért aztán naponta 2—3 órát az udvaron fel-alá járva a legszerényebb igényű fürdőtoilletben jogesete­ket beszéltünk meg. Irodám összes pereit meg- hánytuk-vetettük, helyesen tettenr-e ezt vagy azt a lépést, jól indokolt-e a bíróság, mivel lehetett volna védekezni s Így tovább. Egy öreg pozsony- megyei ügyvéd egész nap periratokat irt, emlé­kezetből földolgozta régi peieit. Sőt egy közigaz­gatási ember azt javasolta, hogy vezessük be egy falu közigazgatását, alakítsunk képzeletben egy községet, közegekkel, adókivetéssel, jog­orvoslatokkal, a közigazgatás terén előfordulható mindenfelé beadvánnyal. Ez nagyon tanulságos lett volna, de nem vittük keresztül, egyrészt, mert kevés volt közöttünk a közigazgatási szakember, másrészt, mert tartottunk attól, hogy a hadifog­ság tartama rövid lesz egy akta végső fokon való elintézéséhez, de attól is félnünk kellett, hogy elfogy Turkesztánban a papír. Pedig sok papirt fogyasztottak a foglyok, sokan írtak költeményeket s mindenki irt naplót. Ezeket később elszedték az oroszok a különböző házkutatások alkalmából. Tanskentben sok német, francia, angol, espe- ranto könyvet lehetett vásárolni, hozatni is lehe­tett Rigából és Moskvából. Csak magyar könyv nem volt kapható és postán se jött. Hiszen a debreceni magyar bakától is azt kívánták, hogy németül levelezzen a családjával. Az első magyar könyv 1915 őszén érkezett Taskentbe: az uj polgári perrendtartás. Nosza, nagy öröm a jogászok között! Szorgalmasan körülültünk, lemásoltuk a törvényt s kezdtük tanulni. 1916 nyarán 180 magyar tiszt­nél 6 kötet magyar könyv volt. 1 perrendtartás, 2 marhatenyésztési szakkönyv, 1 ócska történeti regény lengyelből fordítva, egy magyar könyv­tári füzet és egy kötet Fröhlich: Detektiv tör­ténetek. Más táborokban még ennyi se volt. Dsizak tiszti fogolytáborban a következő volt a helyzet. J914. december havában fogságba esett dr. Vas varannói ügyvéd. Elfogatásakor a zsebében volt egy kis zsebimakönyv, egyik oldalán a héber szöveggel, a másikon annak a magyar fordításá­val. Nos, ez a könyv bejárta az egész kaszárnyát. Meghatározott időben pl. A. olvastad, e. 10—12-ig, B. 2—4-ig, C. 4—6-ig, az egész kaszárnya végig- imádkozta a könyvet nem egyszer, de háromszor. Mindegy, hogy kálvinista, vagy katolikus. S a következő párbeszédeket lehetett hallani: — Add már ide a könyvet! — Mindjárt. Hadd fejezem már be a mu- száf imát. — Hja én már a lefekvési imánál tartok. — Na, én holnap kezdem el másodszor a reggeli imánál, szólalt meg egy harmadik. Ez volt kérem másfél éven át az egyetlen magyar könyv a kaszárnyában. A beszerzett könyveket aztán összeadtuk, s alakitottunk egy kis könyvtárt, amely eleinte szerény terjedelmű volt, később azonban annyira kibővült, hogy Skobelevben már 3000-re volt tehető a német könyvek száma, továbbá 100 kötet magyar, ugyanannyi angol és francia. Külö­nösen a német irodalom kiváló példányokkal volt képviselve. A kölcsönzésért minimális dijat fizet­tünk, ebből ismét könyveket szereztek be és fedezték a bekötés költségeit. Egy osztrák tiszt rávetemedett a könyvkötőmesterségre s nagyon szép munkát produkált. A kiolvasott könyveket pedig elküldtük a legénységi táborba, ahol szintén volt könyvtár s amikor onnan is visszajöttek, elküldtük egy másik tiszti táborba. Mint láttuk, eleinte kevés olvasni való volt, de meg szerettük volna is az időt hasznosan

Next

/
Thumbnails
Contents