Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-12-25 / 52. szám

1918. december 25. megindult. A mozgalom védnökségét szívesen vállalta magára a veresvizi bányaüzem szociális gondolkozást! vezetőjének, Muzsnay Ferenc fő­bányatanácsosnak neje. A nála levő gyíijíőiven kívül még 3 iv van a mozgalom tevékeny veze­tőinek kezében, nevezetesen Krizsán György bányaművezetőnél, Schultz Vilmos intézőnél és Igli István bányamunkásnál. A nemescélu ember- baráti mozgalmat melegen ajánljuk olvasóink szives figyelmébe is. Nyilvános köszönet. Robelly Lajosné úrnő „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ cimü munkából ismét 66 füzetet aján­dékozott a Polgári Olvasókör könyvtárának. Fo­gadja ezért az elnökség nevében a kör hálás köszönetét. Beregszászy Kálmán könyvtáros. Bimbó hullás. Őszinte részvéttel közöljük a nagy csapás hírét, amely ifj. Burján Sándor postatisztet és nejét érte: egyetlen örömük, kis Sattyikájuk f. hó 21-én d. u. 4 órakor váratlanul jobblétre szenderült. F. hó 23-án temették el a kis elhunytat a rokonság és jóismerősök őszinte részvétével. Samassa Désy Anniénak, Samassa Adolf belügyi államtitkár nejének, a kiváló író­nőnek most jelent meg „Tik-tak“ címen a könyve. Az irónő kiváló ízléssel kiállított kötete első ré- j szében különböző antik órák rajzával kapcsolat­ban a megfelelő korok lelkét idézi vissza, emlé­keket, amelyekkel egyre ritkábban találkozunk s amelyek épen azért egyre becsesebbek. A kötet második része képek sorozata; olyan képeké, amelyekkel mindennap találkozunk, amelyek mel­lett minden emóció nélkül elhaladunk, amelyek­ben azonban a szerző mély érzésű lelke s anali­záló tekintete észreveszi az örök emberit. E vég­telen finom megérzésről tanúskodó rajzok közül köziünk a szerző szives engedelméből mai szá­munkban egyet. Az illusztris Írónőnek szerkesz­tőnkhöz irt levele szerint e könyv jövedelme ki­zárólag jótékonycélra szolgál. Ára 10 K. Az íz­léses cimképet és eredeti fejléceket Kampis Margit rajzolta. A könyv megrendelhető szerkesztőségünk utján. Az; izr. üiióregylefc dr. Wcisz Ignácnét küldte ki a Magy. Nemz. Tanácsba, az izr. leány- egylet pedig Hirsch Micil. A Magyar Könyvtár új füzetest. Radó Aulai vállalata, melyről ma már mindenki tudja, hogy irodalmi kultúránk egyik oszlopa, most ismét nehány szerfölött becses munkát adott ki. Színi Gyula új elbeszéléseinek kis gyűjteménye a kitűnő iró finom és nemes múzsájának legszebb terméséből való. Az újabban feltűnt Máriái Ödön elbeszéléseiből is ad a gyűjtemény Muzsikus történetek címmel egy bokrétára valót, elmés, formás novellákat a muzsikus életből. — Kóbor Tamás erőteljes stilművészetének és mély psycho- logiai belátásának legművészibb alkotásai közé tartoznak azok a novellái, melyeket Művész és egyéb történélek címmel gyűjtött össze egy fü­zetben. Kepes Emil elektrotechnikus gépész-mér­nök tanulmánya Elektromosság, sugárzások, anyag címmel az elektromosság új modern elméletével ismertet meg olyan formában, melyet a laikus olvasó is nemcsak megérthet, hanem élvezettel is olvashat. Alexander Bernát A háború után cimü tanulmány-sorozata mélyen járó elmélke­déseket ad a kultúra legfontosabb problémáiról. A Magyar Könyvtárt a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég adja ki; egyes számára 50 fillér. Jótékonyság. Matolcsy Blanka 40 K-át küldött be szerkesztőségünkhöz azzal, hogy felét a hadiárvák, felét a hadirokkantak helyi alapjá­nak gyarapítására fordítsuk. Takács Ilus pedig 10 K-t adott át az áll. főgimnázium segélyegylete javára. Ez összegeket a nemesszívü adakozók kíván­ságához mérten illetékes helyükre juttatjuk. Aki mag- nem csatlakozott a nép­köztársasági Nemzeti Tanácshoz, jelents a be csatlakozását Szőke Béla elnök­nél, aki minden hétköznap a városházán található d. e. 11-tői 12 óráig. Brody albumot adott karácsonyra a Színházi Elet, Incze Sándor népszerű lapja. A tartalmas számban az iró önvallomásán kivül rendkívül érdekes cikket inak; Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Varsányi Irén, Móricz Zsigmond, Hegedűs Gyula, Márkus Emilia, Miklós Andor, Hunyadi Sándor, Fenyvesi Emil, Nádas Sándor, NAGYBÁNYA 3. oldal. Komor Gyula, Fedák Sári, Krúdy Gyula, Herczeg Géza, Hatvány Lajos, Job Dániel, Beregi Oszkár, Beöthy László, Márkus Miksa, Kemény Simon, Dr. Ferenczy Sándor, Szomaházy István, Harsányi Zsolt, dr. Faludi Jenő, Incze Sándor, Gomba­szögi Frida, Tarján Vilmos, Karinthy Frigyes, Cserna Andor. Ezenkívül közli teljes egészében a Királyszinház nagysikerű operetjét, a Gróf Rinaldót. A pompás kiállítású ünnepi szám ára 2 K. — Előfizetési ár egy negyedévre 12-50 K- Kiadó­hivatal : Erzsébet-körut, 29. Kórelem. A Magyar Béke-Egyesület Paeda- gógiai szakosztálya nevében tisztelettel felkérem azon hadból hazakerült katonákat, kik az ellen­séggel szemben, vagy annak részéről olyan ese­teknek voltak részesei, szemtanúi vagy ilyenek­ről biztos forrásból tudomásuk van, melyek az egymás ellen küzdő katonák között a megnyilat­kozott felebaráti szeretet, irgalmasság és nagy­lelkűség gyakran előfordult eseteire vonatkoznak, hogy azokat paedagógiai feldolgozás és ismer­tetés céljából, részletes adatokkal leirva a Ma­gyar Béke-Egyesület főtitkárához: Színik Antal­hoz (Budapest, Vili. kér., Stáhiy-utca l.sz.) mie­lőbb beküldeni szíveskedjenek. Chopin. Nocturno. — Iita: Sroll Lajos. — Kristályos, könnyű pelyhekben szállingózik a hó, sárgás fénnyel pislognak a lámpák, Télapó pajkosan félrecsapott sapkát rak a lámpák he­gyébe, keservesen csikorog a hó a hazafelé siető, kisebb-nagyobb csomagokkal megrakódott embe­rek talpa alatt. Mindenki igyekszik valamivel kedveskedni hozzátartozójának. A rongyokba bur­kolt liótakaritók megdermedt kezeiket összeütö- getik, belefujnak a markukba, egy-egy elfojtott panaszt, elkeseredett káromkodást morzsolnak szét fogaik között és szorgalmasan lapátolják a havat, hogy akadálytalanul hazajuthasson mindenki csa­ládjához, hogy a munkából, vásárlásból hazatérők együtt örülhessenek gyermekeikkel az örömiimiep előestéjén. A bankár palotája messze bevilágítja a kör­utat. Hires szalonjában zsibong-nyüzsög a vendég­sereg. Pénzemberek, a hojiémviiág elismeri tagjai, festők, szobrászok, irók, muzsikusok frakkos tö­mege, vagyont érő ékszerekkel, mélyen dekoltált toalettekkel dicsekedő hölgyek beszélgetve, ka­cagva járják be a szalon minden zugát, elra­gadtatással dicsérik a házigazda összehalmozott drágaságait, kíváncsian kukkantanak be a fölállított különböző sátrakba, buffettekbe, ahol - mindenki kedve szerint elégiiheíi ki Ínyenc vágyait. Kará­csony estéjét jöttek ünnepelni, amely a reggeli órákban majd féktelen tivornyában folytatódik. A szalon egyik sarkában külön-külön társa­ság alakul ki. Egy zsurasztalkánál férfiak és nők vegyesen körülülik Szende Gyulát, az Írót, a hires történetgyárost, aki mindig kész egy-egy történet­tel szórakoztatni hallgatóságát, és együtt kérlelik, hogy meséljen nekik valamit, amig a vacsorát fölszolgálják. A szomszéd szobából halk Chopin Nocturno szomorú melódiája zeng elfojtott bánatról, mély szenvedésről. Szende Gyula, az iró rágyújt egy tekintélyes havannára, kényelmesen elhelyezkedik, hosszan elnézi a kékes füstkarikákat és kéjjel szivja be szivarja illatát. — Ne várjanak valami különöset a mai mesémtől. Még nem tudom, hogy miről fogok beszélni pontosan, bár az alakok már kiválnak a múlt homályából. Karácsonyi történet, amelynek egyik szereplője én vagyok. Gondosan leverte a hamut szivarjáról, majd folytatta : — Nem tudom, hogy mások is úgy voltak vele, de én mint gyermek mindig félő reménnyel, lázas örömmel vártam a karácsonyt. A szines gyertyák fényétől csillogó, édességekkel megra­kott karácsonyfa, a tarka játékok tömege hetekkel előre foglalkoztatta kicsiny fantáziámat. És kará­csony este, mikor jó anyám aludni küldött, ma­gammal vittem az ágyamba képes könyvemet . . . Sok idő jelt el azóta, elszakadtam az ott­honomtól, nem ismerem a családi élet melegét. Karácsony estéjét legtöbbször füstös kávéházakban töltöm el. Ott még jól érzem magam, mert átélem ismét gyermekkoromat. — Egyik este meguntam ezt a szórakozást is. Összevásároltam egy pár játékot, cukorkát és elindultam vele a külváros nyomortanyáira, a munkás negyedbe. Jót akartam tenni valami sze­génnyel, örömöt okozni neki, a családjának. — Elhagyott, rosszul világított utcákon jár­tam, a csapszékekből részeg, íámolygó alakok vánszorogtak, kik értelmetlen monológok és szit­kok közt támogatták a falat. — Az egyik házból gyenge fény szűrődött ki. Gondolkodás nélkül beléptem a szobába. A tel­jesen fütetlen, hideg szoba szegényes, dohos szagú levegője egyszerre megcsapott. Az asztalon hal­ványon égő lámpa petroleum bűze elviselhetetlenné tette a levegőt. Könyökére támasztott arccal bá­mult a semmibe a férfi, a család feje. Talán jobb idők emlékein merengett. A földön rongyokon két gyermek hevert, az ágyon pedig egy beteg asszony nyögött fájdalmasan. — A férfi köszönésemre felrezzent. Értel­met és okosságot eláruló szeme kutatóan és csodálkozva siklott végig rajtam. — Nézze, jó ember, ma a szeretet, az öröm ünnepe van. Nekem nincsen senkim, akit meg­örvendeztessek, eljöttem magához. A gyerekek­nek örömöt akarok szerezni, fogadja el tőlem jó szívvel ezeket az apróságokat. Látom,a felesége is beteg, szükséget szenvedhetnek, hagyok magá­nál pénzt hogy orvost hivasson. — Es benyúltam a tárcám után. A férfi szomorúan rámnézett, megfogta a kezemet. — Uram, köszönöm a szivességét, ne fárad­jon. Szegény ember vagyok, munkát nem kapok, nyomorgunk, szükséget szenvedünk, de koldu­sok nem vagyunk. Valamikor jobb napokat lát­tunk. A sors mostohán bánik egy-egy gyermeké­vel. Ránkférne a segítség, az orvos nem akar ki­jönni addig, amig előre nem fizetek. Honnan Uram, amikor már enni valóra sincsen ? És a vérem mégis fellázad. Nem, Uram, én alamizsnát nem fogadok el! — Büszkén hátraszegte a fejét és tuszkolt kifelé az ajtón. A sötétben óvatosan letettem a csomagot és rá egy nagyobb papir pénzt. A gyermekek majd megtalálják s legalább ártatlan lelkűkkel örülnek, hogy a Jézuska nem feled­kezett meg róluk, nyomorult, szegény férgekről . . . — Sokáig foglalkoztatott még ez a külö­nös ember. Sokszor gondoltam még reá és vég­eredményében igazat adlam neki. Becsülni kezd­tem önérzetes jellemét. Elhallgatott. Tekintetét végig hordazta-lraR- gatóin, majd emelkedettebb hangon folytatta : — És ma ismét karácsony este van, a sze­retet, az öröm ünnepe. Öröm ünnep? Igen itt! A jó módban, a fényben, a gazdagságban. Mig Önök, Hölgyeim és ti urak itt gondtalanul szóra­koztok, csevegtek, elfeleditek, hogy a nemzet nem a karácsonyját, hanem a Nagypéntekét üli! Elfeleditek, hogy millió és millió magyar gyászol és hint hamut a fejére a múllak bűneiért és kétségbeeséssel tekint a sötét jövőbe. Megfeled­keztek a százezernél több árváról, nem látjátok mint facsarodik össze a szive a sok családapá­nak, anyának, mert nincs, amivel örömöt szerezzen a gyermekének, mert nincs betevő falatjok. Er­ről mind megfeledkeztetek, mert a leikiismeret szavát elcsitítottátok az éhezőknek odadobott pár rongyos koronával. Ezek vagytok ti urak! Mikszi báró egy unott ásitást sikeresen el­fojtva raccsoló hangon jegyezte meg: — Kedves bachátom, échdekesebb dolgok­kal is mulattathatnád a hallgatóidat. Mondhatom, egész ügyesen elchontoítad a mai estémet. A zongora húrjai fájdalmasan felsikoltottak, az előtörő fájdalom mély dübörgésbe fűlt, aztán reszketve, szomorún, sötét lemondással, halkan elmosódott . . . A Nocturno véget ért. Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. jlbbIüT nraanri ■JLI3EJU nriaia'jr ívágy ós gyomorjavito m a missímogyorósi a Óvszer fertőző betegségek ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents