Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-21 / 47. szám
1918. november 21. NAGYBÁNYA 3. oldal. Hadigondozó Népiroda, Nagybánya. Az országos Hadigondozó Hivatal irodai kezelés céljaira 200 hadirokkantat tud alkalmazásban elhelyezni a M. kir. államvasutak részben budapesti, részben szegedi leszámoló hivatalánál. Alkalmazás esetén egyelőre próba időre néhány hónapig 3—4 korona napi díjban részesülnének s ha alkalmasságukat be igazolják, segéd tiszti minőségben nyugdíj képesség biztosítása mellett évi illetményük 3—4000 koronáig emelkedhetik. Érdeklődők 1918. évi november 20 napjáig a Nagybányai Hadigondozó Népirodánál jelentkezzenek. Városi képviselő-testületi közgyűlés. Folyó hó 18-án képviselő-testületi közgyűlés volt, melynek egyetlen tárgya volt, hogy a képviselő- testület, mint Nemzeti Tanács, működését megszünteti s azt külön választott nemzeti tanácsra bízza. Indokul szolgált az, hogy a helybeli Magyar Nemzeti Tanács mai formájában nem szabványos, mert nem képviseli a közönség minden rétegét; másrészről lehelnek a képviselő-testületnek olyan tagjai, akik a nemzeti tanácsnak nem tagjai s igy városi képviselői jogukat szabadon nem gyakorolhatják; emellett a képviselő-testületnek a város közig, pénzügyi és gazdasági ügyeiben amúgy is igen fontos és megsokasodott gondja van s a tisztviselők is bizonyos mértékben meg volnának zavarva tárgyilagos nyugalmukban, melyre pedig a város vezetésében feltétlenül szükségük van s végül a Nemzeti Tanács tulajdonképen ellenőrző és irányitó szervezet kell, hogy legyen, tehát a képviselőtestület, illetőleg a hatóság fölé helyezett intézmény. Ennélfogva a képviselőtestület utasította a végrehajtó bizottságot olyan tervezet elkészítésére, amelynek alapján városunk közönsége köréből minden érdekcsoport megfelelő számú delegálttal képviseltethesse magát az újonnan alakulandó nagy Nemzeti Tanácsban. — A gyűlés végén néhány administrativ ügyet intézett el a közgyűlés, végül pedig Rózsa Gyula, az uj városi pénztári ellenőr letette a szokásos esküt, hogy hivatalát elfoglalhassa. Hazatérő katonáinknak. Kovács Józsi főgimn. tan. nemzetőri szolgálatáért kapott százhúsz koronát a hazatérő katonák segély-alapjára adta. Nemzetőreink és olvasóink figyelmébe ajánljuk e követésre méltó példáját a nemes áldozat- készségnek. Ezenkívül még dr. Winkler Jenő 100 K-t és Ványai Péter 2 K-t adtak. Hazajött meghalni szegény Legeza János, nyomdászsegéd. Végigküzdötte ezt a rettenetes háborút s most a hirtelen beállott fegyverletételkor haza felé jött ő is. Megható a honvágynak az a nagy érzése, amely hozta őt a 86 knies gya- logűton, pedig már nagyfokú lázban volt. Nem is bírta ki a szervezete a járvánnyal fellépett tüdő-és mellhártyagyulladást. 13-án reggel áldozatául esett a járványnak. 14-én délután temették el nagy részvéttel az ifjú hőst. A közalkalmazottak beszerzési csoportjának 2 vaggon burgonya érkezett s ezt más alkalmasabb helyiség hiányában a járábiró- sági épület pincéjében helyeztük el. E helyiség díjtalan. E mennyiséget kiosztják a tagok között november 22-én és 23-án d. e. 8—12-ig és d. u. 2—4-ig Első nap A—M betűig, második nap N-től végig. A burgonyáról bárcát kell váltani a fogy. szöv. üzletében s a bárca ellenében a jelzett pincében átvehető a burgonya. Családonként kapható 50—100 kgammig. Reméljük, hogy rövid időn belül megérkezik a többi is s kiadható lesz a tagoknak az előszabott mennyiség. A szállítási, kezelési, elhelyezési költségek tetemes emelkedése, valamint a zsákolási és zsákdijak lényegesen felemelték árát. Métermázsánként eddig 30 korona. Katonáink figyelmébe. A magyar hadügyminiszter elrendelte, hogy: 1. A forradalom idején szerte széledt, részben otthonukba visz- szatért és még le nem szerelt katonai egyének leszerelés és elbocsájtási okmánnyal való ellátás végett mielőbb jelentkezzenek póttesteiknél, illetve ha az messze van, úgy a legközelebbi póttestnél, esetleg kiegészítő vagy hadkiegészítő parancsnokságnál. Általános rendelet, hogy leszerelés mellőzésével és elbocsájtó okmány nélkül senki sem tartózkodhatik otthonában, még a nemzetőrségbe való felvétel végett sem. 2. A magyar hadügyminiszter ur rendelete alapján az 1896., 1897., 1898., 1899., 1900. évfolyamú katonák tovább szolgálni tartoznak. Ezen évfolyamba tartozó egyének az illetékes póttesteknél haladéktalanul jelentkezni tartoznak. Akik nem magyarországi póttesteknél avagy intézeteknél szolgáltak, azok a legközelebbi pótaljaknál tartoznak jelentkezni. ! Ezen öt évfolyamba tartozó egyének a nemzetőrségbe nem léphetnek be. A már ott szolgálók a póttestek által felváitatnak, 3. A leszerelt és elbocsájtó igazolvánnyal ellátott egyének, ha a nemzetőrségbe be akarnak lépni, jelentkezzenek az illetékes járási székhelyen (városban) működő szervező tisztnél. Ha munkások és munkát akarnak vállalni, úgy jelentkezzenek a legközelebbi munkásotthonnál. 4' A leszerelés és elbocsájtó okmányért való jelentkezés elmulasztásáért a megtorló eljárás meg lesz indítva. Ezen egyének kizáratnak a földosztásból és mint megbiz- hatatlanok semmi állami foglalkozást nem nyerhetnek. Gróf Rinaldó számot adott a Színházi Élet, Incze Sándor lapja, amely kiváló Angeló képekben és Írásban számol be a nagysikerű operettről. A Belvárosi Színház és a Városi Színház premierjéről szintén beszámol a szám, amely közli teljes egészében Hatvány Lili egy- felvonásosát, a Barcarollet. Érdekes interjú az uj kultusz kormány államtitkárjával és meglepő cikk a kaukázusi külügyminiszter, Haider Ramcte tollából, a kaukázusi színházakról. Verset Somlyó Zoltán irt a számba, amelynek kottamelléklete a Gróf Rinaldó egyik slágerszáma. Egyes szám ára 1.20 K. Előfizetési ár egy negyed évre 12.50 K. Kiadóhivatal Erzsébet körút 29. A járvány áldozata lett — mint most utólag értesülünk igaz részvéttel — főgimáziumunk egyik növendéke, Feldmann Simon IV. o. tan. is. Mikor a múlt hó közepe táján a járvány miatt bezárták az iskolákat, a derék kis fiú is haza igyekezett Kapnikbányára, ahol édes atyja, Feldmann András vendéglős. A járványos bajt azon- I ban már magával vitte ; csak Alsóhandalig tudott i eljutni, onnan már haza kellett szállítani szegény- ! két ... s másnap már koporsót kellett venniök I nagy csapástól porig sújtott szüleinek. Helyreigazítás. Múlt számunkban említettük igaz részvéttel, hogy Zupka Vilmos tábori lelkész snlyosan megbetegedett. Azóta tudatta velünk egyik olvasónk, hogy az ifjú lelkészről közölt és városunkban szárnyra kelt hir nem fedi I a valóságot. A háború sok szenvedése a lelkes j katonapap idegeit meglehetősen próbára tette j ugyan, de egészségét nem ásta alá. Betegségét ; kiheverte a sátoraljaújhelyi kórházban, honnan a ; napokban szándékozik városunkba jönni, hogy jó embereit meglátogassa. Örömmel hozzuk e helyreigazító sorokat a rokonszenves fiatalemberről. Hadigondozó Nópiroda, Nagybányát. Özv. Denk Ferencné szül. Szabó Erzsébet magyar honpolgár, a háború kitörésekor 5 kiskorú gyermekével Romániában Aszó községben lakott, 1916. évi október havában a románok visszavonulása alkalmával őt és 5 gyermekét elfogták és Románia belsejébe internálták, de a gyermekek az előre nyomuló magyar csapatok kezére kerültek, kik a gyermekeket Magyarországra hozták. A gyermekek névleg Denk Erszébet 19 éves, Ferenc 18 éves, Anna 16 éves, Ilona 9 éves és József 7 éves; aki tud valamit a gyermekek hollétéről, értesítse a Hadigondozó Népirodát Nagybányán. Nyilvános köszönet. Szegény Legeza Jánost a helybeli nemzetőrség a maga halottjának tekintette s tisztes temetéséről gondoskodott. A nemzetőrség tagjai e célra 460 K-t gyűjtöttek össze. Az elhunytnak hozzátartozói ez utón köszönik a nemzetőségnek e nemes áldozatkész- | ségét és bajtársi részvétét, valamint P. Kovács Gyula kegyeletes fáradozását, mellyel a gyűjtést és a temetés rendezését elvégezni szives volt. Értesítem a t. közönséget hogy óra javítást ismételten elvállalok. Tisztelettel Rezsór Gyula. Legenda. (Folytatás.) Ebben a pillanatban felébredt Gejza. Fölült, nyújtózkodott, ásított, megdörgölte szemét, és megpillantván Miklóst, kérdezte: — Te vagy a kalauz? — Igen, én vagyok Miklós, a kalauz, maga pedig Gejza, a gyilkos, a rabló. A mágnás talpon termett, megmarkolta szab- lyáját és kiáltotta: — Hazudsz, paraszt! Ha te volnál Miklós, megfojtottál volna, mig aludtam. — Én vagyok Miklós, Isten szolgája, és teljesítem Uram akaratát, aki azt parancsolta nekem, szeressem ellenségemet, és tegyek jót azzal, aki gyűlöl engem . . . Gejza nagyot kacagott. — Ha ezt parancsolta neked a te urad, akkor átkalauzolsz engem ezen az ösvényen épen, egészségesen ... — Átkalauzolom . . . — De vigyázz, mert szédülök. — Vigyázok . . . — És átviszed ládáimat is ? — Átviszem . . . És az istenfélő Miklós vállára vette a bencés kienódiumokkal megrakott ládákat, — a lovak is roskadoztak volt súlyúk alatt, — és igy szólt: — Menjünk, uram. Gejza elámult ekkora erő láttán. — Az emberek valót beszéltek a te erődről is, meg húgod ártatlanságáról is . . . Mariskának hitták, ugy-e? — Uram ! — fohászkodott Miklós. — Légy irgalommal, ments meg . . . Érezte, hogy Gejza csúfolódása felébreszti szivében a vad állatot. Az erdőn át eljutottak az ösvényhez. Láttára Gejza egyet sodorintott bajuszán és dünnyögte: — Ohó ! Ez a paraszt alighanem itt tekeri ki a nyakamat ... De magyar mágnás vagyok, megyek! És megindult az égbenyuló sziklán húzódó ösvényen, és nyomában Miklós a nehéz ládákkal. Olykor-olykor bizony a nyirkos falhoz kellett lapulnia, összekuporodva mászni és lelogó sziklatömbök alatt, féllábbal öklömnyi kőre támaszkodva, féllábbal a mélység fölött lebegni, amelyben tiz templomtoronynyira a patak morajlott távoli menydörgéshez hasonlatosan. Egyszer süni felhő lepte el őket, és Gejza, mivelhogy nem látott, félre is lépett: ha Miklós idejében el nem kapja nyakánál fogva, mint valami macskaköly- köt és barátságosabb helyre nem viszi, menthetetlenül lezuhant volna. Onnét, e bátorságosabb helyről már nem látszott a tátongó mélység, mert eltakarta szemök elől a kéklő köd. Gejza lihegett, megdörgölte vérbeborult szemét és igy szólt: — Adok tiz igazi szerecsent apádért és tiz igazi fiatal leányzót húgodért, de jer velem Szíambulba! (Folytatjuk.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. 6622—1918. sz. Hirdetmény. A város tanácsa közhírré teszi, hogy a hasábos tűzifának a faraktárból házhoz szállítását ürköbméterenkint 3 K (három kor.) dij mellett Szakáll Imre nagybányai fuvarosnak kiadta. Aki köteles a saját és még maga mellé veendő fuvarosokkal a közönség rendelkezésére állani, a fautalványok kiváltása sorrendjében. Minhogy azonban fuvaroshiány van, minden nagyobb jobban díjazott termény vagy áruszállítás alkalmával a tüzifaszállitásnál torlódás áll elő. Ilyenkor a közönség egy része tűzifájának beszállítását a várost erdőhivatalnál sürgeti, ami még egyréssről a bajon nem segít, másrészről az erdőhivatali személyzet munkájában fel van tartóztatva. Ennek elkerülése végett sürgős szállítás esetére a fautalvány szállítás nélkül váltandó ki, vagy a már szállítással együtt kiváltott utalvány Szakáll Imre fuvarostól visszaveendő és tetszés szerint választott fuvarossal hozandó be a tüzifa.jAz utóbbi esetben a fautalványra feljegyzendű az uj fuvaros neve, az elszámolás lehetővé tétele céljából. A szállítás megsürgetését uvarosnál, vagy esetleg telefonon a városi faraktárnál (47. sz.) kell eszközölni. Aprított tűzifa szállítását Berindán János nagybányai lakos fuvaros ürkübméterenkint 5 K az az öt korona díjazás mellett vállalta. Késedelmes szállítás esetén vele azonban is a fentebbi eljárás alkalmazandó. Nagybánya, 1918. november 6. A VÁROS TANÁCSA. Dr. Makray Mihály s. k., polgármester.
