Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-10-24 / 43. szám

1918. október 24. NAGYBÁNYA 3. oldal. Ecetea vízzel ia lehet gyógyítani a spanyol náthát. Egy vidéki uriasszony itja, hogy ő ecetes vízzel való gargarizálással és or- baszivással gyógyult ki a spanyol náthából. Sok betegnek ajánlotta ezt a házi orvosságot és min­den egyes esetben bevált. Faluhelyen, ahol ma alig jut orvoshoz a szegény ember, mindenesetre hasznos lesz ez a fertőtlenítőszer. De a városi ember is megpróbálkozhatik vele, nem hisszük, hogy kárát vallaná. Csak az a bökkenő, hogy manapság bajosabb néhány csepp ecetet szerezni, mint egyetemi orvostanárt. Nagy pénzverő-utca 7. sz. hás szabadkézből •r eladó, Értekezni lehet: Török József urnái Palló-köz 5. szám alatt. Legenda. (Folytatás.) — Régi história ez, nagyon régi, — kezdte az előzőtől merőben eltérő, határozott hangon. —- Talán kétszáz, talán háromszáz éve annak . . . Abban az időben történt, amikor még az irgal­mas Isten török áradatokkal végigmosogatta a keresztyén világot. Úgy mondják, valahol Mekka, vagy tán Konstantinápoly táján tüzes patak folyt, mely tavasszal vérrel és könnyel locsolgatta a keresztyén mezőket, és minden évtizedben úgy kiöntött, hogy termőföldek, falvak, városok merül­tek el benne, sőt egész nemzetek is. Szörnyű kiöntések voltak ezek, uraim; csakhogy fővény helyett hamu, üszők és temetetlen holtestek ma­radtak nyomukban. Igen, uraim ! Abban az időben a hegyes-völgyes Erdély- országban volt egy gazdag bencés-kolostor. Szik­lán épült, várszerii falai voltak, és volt tizenkét tulajdon ágyúja is, hogy védelmezhessék a pogány erőhalommal szemben, — lenn a völgyben pedig sok-sok majorja. Az egyik majort örökbérletben bírta egy magyar gazda, Fekete Miklós. Ájtatos és dolgos kezű ember volt, igy hát szépen is festett a ma­jorja ! ... Ez a kis jószság a hegy tövében nyúlt, el. A tanyaháztól már egy mérföldnyire olyan rétre akadt az ember, mint akár a pázsit, s rajta juhnyáj, gulya, ménes legelészett. Ez egész lábas­jószág naphosszat szaladgált és ugrált és bőgött és nyerített, és reggel, délben és este a gémes kúthoz iramodott itatóra. Túl a réten mérhetetlen kukorica- és búza­föld terjeszkedett, amelynek végében, zöld lomb között Miklós gazda háza fehérlett. Mindjárt a ház mögött enyhén emelkedett a hegy, ahol alant barack termett és szőlő, följebb alma, körte, hires magyar szilva, és még följebb fenyves sötétlett. Paradicsom volt ez, nem major. A bor és gyümölcs futotta a kolostornak egész esztendőre, és még egyszer annyit Miklós gazda adogatott el saját hasznára. Ennek az ájtatos embernek három gyermeke volt. A legnagyobbik fiú édesatyjával gazdálko­dott, a kisebbik, szintén Miklós, a lábas jószágot legeltette, és a kicsi, öt vagy hat esztendős leányka otthon tett-vett, játszadozott. A legtöbb gondot a kisebik fiú okozta az apának, mivelhogy rémesen erős volt. Amikor le­génnyé cseperedett és a szilaj bikákkal kelt bírókra, édesatyja a bencés-atyákhoz fordult tanácsért és ők akként határoztak, a fiú majd jó lesz török­verő vitéznek. De hogy húsz esztendős korában puszta kézzel megfojtott egy hatalmas medvét, aki észrevétlen a juhnyájhoz férkőzött, az öreg Miklós egyszerűen megrémült. Újra elment a bencés-atyákhoz, és ők most úgy döntöttek, adja a fiút a kolostorba. — Ilyen erős legény sok bajt csinálhat a világnak, de sok jót is tehet, — mondta a prior. — Hozd tehát ide hadd viseljük gondját lelkének. Miklós ilyenformán a bencésekhez került. Az atyák ájtatosságra oktatták, s ezenkívül azt parancsolták neki, amennyire idejéből futja, vájjon kutat a sziklába, amelyen a klastrom épült. És lön, hogy minden különösebb fáradság nélkül tiz esztendő alatt ötven ölnyi mély kutat vájt; ott van mind a mai napig, csak már félig-meddig betemetve. A kútnak igen-nagyon örvendeztek a szerzetesek mivelhogy most már kibírhattak min­den ostromot, nem kellett aggódniok a viz miatt. Néhány mérföldnyire a kolostortól, egy még zordabb sziklán emelkedett egy magyar mágnás­nak, Gejzának várkastélya. Nagy zsivány volt ez és kegyetlen, vérengző ember, aki a sátánnal és boszorkánymesterekkel cimboráit és ennek oká­ból egészen fiatal maradt, noha már a hetven esztendőt járta. Fél századon át égette, pusztította, gyilkolta, rabolta az egész országot. És hogy mindenkit kifosztott, legényeivel a török gránicon telepedett meg, mert hogy ottan még több alkalma nyillott az utonállásra a rablásra. A keresztyének és a bencés-klastronr szeren­csétlenségére a török trónusra valami nagy szul­tán lépett, Mohamed avagy Szelim, — az urak ezt jobban tudják. Ez fejébe vette, hogy meghó­dítja egész Európát, és természetesen mindenek­előtt saját gránicát kellett, hogy rendbe hozza. Ezért még Gejza is megelégelte a török kalmá­rokat, mert a janicsárok ugyancsak üldözték és átment Erdélyországba. Gejza csapatja igen megfogyatkozott a foly­tonos harcban s ő maga is érezni kezdte már a második öregséget. Amikor tehát visszatért vár­kastélyába és a boszorkánymesterekkel megülte a fekete misét, a sátán azt ajánlotta neki, keresse az orvosságot bajaira Miklós házában. Gejza kíséretével elindult, és útközben is rabolt, amit csak lehetett. És amikor ráakadt Miklós gazdára, aki épen a szüretre ügyelt vala, igy szólt hozzá: — Hallod-e, paraszt! . . . Add kíséretembe fiadat, aki roppant erős, vagy lányodat, aki ártat­lan, noha már tizenhat esztendős. Láttam már éneklő szirénákat a tengeren, láttam tüzet okádó sárkányokat, láttam emberi fejű hiénákat, de olyan legényre még nem akadtam, aki medvével végzett volna puszta kézzel, sem olyan leányra, aki tizen­hat esztendős és még ártatlan. Imigyen szólt a vén istentelen, és erre az öreg Miklós ekként felelt: — Az én fiam, akár paraszt, akár nem, a bencés-atyáknál vagyon Isten szolgálatára, tehát érette szállj perbe az Úristennel, nagyuram leá­nyomat meg nem adom oda, még ha maga a nagyságos Rákóczy fejedelem is kívánná. Ilyen felelet után a .gonosz Gejza se szó, se beszéd, fejbe sújtotta csákányával az öreget, hogy az menten kilehelte lelkét. És a nagyobbik fiút, mert hogy szablyával rátámadt, karóba huzattá, a házat-felgyujtatta, hogy Fékét Miklós felesége is bennégett, az ártatlan tizenhat esztendős leányt pedig elhurcolta várkastélyába. És tudják-e, jó utaim, mit miveit vele ? Ismét fekete misét ült, a sátán óra előtt levágta a lányt, akár egy birkát, és . . . kiitta a vérét az utolsó csöppig, hogy újra megfiatalodjék . . Igen, igy történt, a sátán pillanatnyi diadalára, a szent hit meggyalázására . . . (Folytatjuk.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. Szüli Színi áthelyezés! Tisztelettel értesítem a n. é. helybeli cs vidéki vevőimet, hogy 1892. évben alapított Milánó is nyeries Mist át­Midőn jelen körülményt m. t. vevőim szives tudomására ho­zom, egyben kérem az eddig irántam tanúsított bizalmukkal a jövőben is megajándékozni. Vagyok kiváló tisztelettel: Kovács István szíjgyártó. Nailya sz. Hír, r. 1. város rendörhapiíányi hivatalától. 4149—1918. kp. sz. Hirdetmény. A sovány sertések vásárlása és hatósági igénybevétele tárgyában kelt 4182—1918. M. E. szánni rendelete alapján közhíré teszem, hogy húsz kilogrammot meghaladó sovány sertést bel­földi forgalomban csak a hatóság által kiállított vásárlási igazovánnyal lehet vásárolni. A sovány sertések vásárlására jogosító iga­zolványt midőn a beszerző házi, vagy gazda­ság szükségletére szolgáló sertést kíván vásárolni a város polgármestere adja meg. Tenyésztési célokra szükséges sovány serté­sek vásárlására az igazolványt 5 darabig a város polgármestere, 5 darabon felül a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelő állítja ki. Közszükségleti célokra leendő hizlalásra beszerezni kívánt sertések vásárlására az igazol­ványt 10 darabig a város polgármestere, 10 darabon felül a m. kir. földmivelésügyi miniszter adja ki. Sovány sertésekre vonatkozólag a tulajdon­jog átruházása csak a szabályszerű vásárlási igazolvány alapján történhetik, tehát a marhalevél kezelőnek régi marhalevelet, uj tulajdonos nevére tulajdon átruházási záradékkal ellátni vagy ennek alapján uj marhalevelet kiállítani, csak szabály­szerű vásárlási igazolvány alapján szabad és a vásárlási igazolvány csak akkor fogadható el, ha a kiállító hatóság aláírásával é.s pecsétjével el van látva és vásárlás célja s a sertések darab­száma a vásárlási igazolványon pontosan fel van tüntetve. A marhalevél-kezelőnek köteles a vásárlási igazolványra a vásárlás megtörténtét és a serté­sek darabszámát keltezéssel feljegyezni. A tulajdonos sovány sertését csakis annak adhatja el, akinek ilyen szabályszerű vásárlási igazolványa van. Aki a jelen rendelet rendelkezéseit meg­szegi vagy kijátsza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezések alá nem esik, kihágást követ el és 6 hónapi elzárással és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Azon sertések tekintetében, melyekre nézve a kihágást elkövették, a törvény értelmében elkobzás­nak van helye. Az elkobzott sertések az Országos Sertés­forgalmi Iroda utján értékesíttetnek. Nagybánya, 1918. október hó 7. Smaregla s. k., rendőrkapitány. Farkasné, Felsőbányai-u. 79. sz. Nagyiján sz. hír, r. t. város rendörhapitányi Malátái, 4073—1918. kp. sz. Hirdetmény. , Közhírré* teszem, hogy a m. kir. miniszté­riumnak 4239—1918. M. E. számú rendeletével a kiégetett tégla a termelő raktártelepén kocsiba rakva 1000 darabonként 280 K. A portland ce­ment maximális ára a m. kir. minisztériumnak 4241—1918. sz. rendeletével mm.-ként 14 koro­nában állapíttatott meg. 5000 kg.-nál kisebb mennyiségben való vételnél ezen ár 1 koronával emelhető. Ha ez előállító iparvállalat a munkabérek emelkedése folytán vagy egyéb okból ezen meg­állapított tájékoztató árnál magasabb árt kíván számítani, ezt csak az Országos Árvizsgáló Bi­zottságnak előzőleg kikért engedélyével teheti. Aki ezen tájékoztató árnál magasabb árat számit, amennyiben cselekménye snlyosabb bün­tető rendelkezés alá nem esik, 15 napig terjed­hető elzárással és 2000 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntettetik. Nagybánya, 1918. október hó 3-án. Smaregla s. k., rendőrkapitány.

Next

/
Thumbnails
Contents