Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-19 / 38. szám

XVI. évfolyam. 1918. szeptember hó 19. 38-ik szám. w TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyed­évre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. sr.'ssi,1. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NEMETH BLÉA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz,, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is, A hadigondozó munkája. Az Országház delegációs termében tar­totta meg ülését az Országos Hadigondozó Tanács központi bizottsága, amelyen gróf Teleki Pál, az Országos Hadigondozó Hi­vatal elnöke elnökölt. Gróf Teleki Pál elnöki megnyitójában vázolta a hadigondozás terén elért eddigi eredményeket és nagy vonásokban meg­jelölte azt a munkát, amire a hadigondo­zás terén a jövőben, tekintettel a hadirokkan­taknak most már több mint egy millióra menő számára, szükség lesz. Az Országos Hadigondozó Hivatal jelentéséből tudomá­sul vette a központi bizottság, hogy a múlt év augusztusától 1918. augusztusáig három uj különleges gyógyintézetet létesített a Hadigondozó Hivatal 2660 ággyal, felállí­tott egy uj mezőgazdasági rokkantiskolát 40 férőhellyel és felállítás alatt van egy gyümölcskertészeti rokkantiskola (ez a Kor- ponay Kornél, európai liirü pomologusunk vezetésével Feketefaluban létesül; az építési munkálatokhoz már hozzáfogtak; 60 rok­kantnak kiképzése van egyszerre tervbe véve) és a kolozsvári gyógyintézet felállítása. Az árvagondozás terén az első intézkedés a nevelési segélyrendelet volt, amely évi másfélmillió koronát bocsátott részben ösz­töndíjakra, részben gyógyítási költségekre rendelkezésre. A hadiárvákról való gondos­kodásban számos egyesülettel és intézmény­nyel lépett érintkezésbe a hivatal. Mind égetőbb és mind nagyobb fontosságúvá lett a háború során és különösen az utolsó év­ben a hadigondozottak gazdasági életbe való visszatérésének kérdése. A feladat a hadi- gondozottaknak munkához és vagyonhoz juttatása és a cél az* hogy minden család munkaerejét és vagyonerejét oly mértékig fokozzák, hogy annak alapján megélhesse­nek. Erre a célra hús. uj munkaközvetítőt létesítettek. Rendkívül nehéz kérdés a rok­kantaknak földdel való ellátása. Noha agri- kultur ország vagyunk, összesen hat eset­ben ajánlottak fel a Hadigondozó Hivatal­nak ingyen földterületeket, pénzbeli támoga­tást pedig az egész év folyamán egyetlen esetben sem. A földszerzéseken kiviil bér­lethez is juttattak hadirokkantakat és özve­gyeket. A tartalmas jelentést a központi bizott­ság egyhangúlag tudomásul vette és gróf Teleki Pál elnöknek és munkatársainak gróf Edelsheim-Gyulay Linót mondott meleg szavakban köszönetét. Gróf Teleki Pál ja­vaslatára a már meglévő szakosztályokat öt uj szakosztállyal egészítették ki, köztük a sajtószakosztállyal. Választó .Közgyűlés Nagybánya, 1918. szept. 15. A legnagyobb csendben és a helyzethez méltó komolysággal folyt le f. hó 15-én, vasár­nap délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermé­ben a megüresedett városi tiszti állások betöl­tése. Minden képviselő a legjobb belátása szerint igyekezett eleget tenni polgári kötelességének, amikor szavazatát arra a jelöltre adta, a kit leg­megfelelőbbnek, legalkalmasabbnak tartott a vá­ros érdekeinek előmozdítására, a meghirdetett állás elfoglalására. Ismételten hallottunk panaszokat, hogy az alispán vasárnapra tűzte ki a közgyűlést. A panasz jogos, mert utóvégre a vasárnap arra való, hogy azt a templomnak s egy heti munka után a pi­henésnek szenteljük, ámbár a képviselőkre nézve a legszorgosabb gazdasági időben a vasárnap közgyűlés megtartására előnyösebbnek látszik, mivel nem vonja el őket köznapi foglalkozásuk­tól, és igy csaknem teljes számban megjelenhet­tek a közgyűlésen. Betöltésre kerültek a főszámvevői, aljegyzői, főellenőri, számtiszti és közgyásni állások. A választó közgyűlésen, — minthogy az alispán a választásra nem jött le — Dr. 'Makray Mihály polgármester elnökölt. Elnöklő Dr. Makray Mihály polgármester az ülést megnyitja, bejelenti, hogy mely állások kerül­nek betöltésre. A jelölő-és szavazatszedő bizottság tagjait a közgyűlés polgármester indítványára megvá­lasztja. A jelölő bizottság elnöke: Dr. Makray Mihály. Tagjai: Dr. Ajtai Nagy Gábor, Stoll Béla, Dr. Vass Gyula, Szentmiklósy József. A szavazaíszedő bizottság elnöke Révész János; tag­jai : Sólyom Ferenc, Székely Árpád, Almer Károly. Polgármester bejelenti, hogy a főszámvevői állásra három pályázat érkezett be, melyek közül egyet a délelőtt folyamán visszavontak. A jelölő bizottság a főszámvevői állásra a beérkezett pályázatok sorrendjében Vajay Imrét és Lévay Bélát jelöli. Polgármester a szavazást elrendeli. Beérkezett 88 szavazat, melyből Vajay Imrére 46, Lévay Bélára 42 szavazat esett. A köz­gyűlés Vajay Imrét megválasztott főszámvevőnek mondja ki. Polgármester bejelenti, hogy az aljegyzői állásra két pályázat érkezett be; a jelölőbizottság azonban az egyikét az előirt képesítés hiánya miatt nem vette figyelembe. így Kapás Gyulát, mint egyedüli pályázót, a közgyűlés egyhangúlag megválasztott aljegy­zőnek mondja ki. Polgármester bejelenti, hog. a főeilenőri ál­lásra egy pályázat érkezett be. A közgyűlés Rózsa A „Nagybánya“ tárcája. Háborús művészetek. A történelem kezdetétől fogva ismert hábo­rúknak, a zsidó-amelilának épugy, mint a trójai­nak képét többé-kevésbbé hűen ábrázolja az egykorú művészet. A költők, festők, szobrászok mindig megérezték és ábrázolták azt az eszmét egy müvükben, melyről megismerhetővé tették a kor gondolkozását, a hadakozások indító rugóit és mindazt, amit ezalatt a küzdők épugy, mint a küzdelem lefolyását várók éreztek, láttak, átél­tek, szenvedtek, amiért örültek, amiért kétségbe estek. A krónikás minden időben megvolt, akit megihletett a háború lelke, aki a tökéletesség jegyében megalkotta műremekét. Ilyen közel még sohasem járt vörös csillag a földhöz, ennyire még sohasem égett a világ, soha sem volt ennyi lelkesedés, soha ennyi kiábrándulás, soha ennyi remény és soha ennyi fásult dermedés, mint épen ebben a világháború­ban. És soha sem volt ennyire gyenge a kor művészete, mint épen ma. A festészet reszkető, gyenge tapogatózás. Egyik vázlatán sem látható a háború láza és zaja. Gyenge allegóriák, erőtlen kísérletezés, a nagy háború felséges szörnyűségéből jóformán semmi. A kezek megmerevedtek, a festék rászá­radt a palettára. Nagy hadvezérek, hadsereg és hadtest parancsnokok szépen kidolgozott arcképei, a rengeteg katonai kitüntetések mellükön, talán ezek a háborús festészet legsikerültebb alkotásai. Ezeken kívül Mühlbecknek humoros hadi karcai és fejlécei. De a remegő lélek, az aggodalom, kétségbeesés, vakmerőség, elszántság, szenvedés lelke nincs sehol. A szobrászat is jóformán kimerül a hadi­plaketteken, melyekkel köritvék a katonasapkák. Nemzeti áldozatkészség-szobor, fehérvári, nagy­váradi, kolozsvári vashonvédek, Kárpátok őre, pár Pro Patria szobor, melyen tört szárnyú angyal siratja a hősöket: ez a háborús szobrászat. Még a festészetnél is szegényebb. A költészet három ága szintén nagyon kopár. Pedig a tárgy óriási, az idő 1914-től szinte végtelen. — Gázfelhők sárgasága hömpölyög végig Gallia földjén, megöl minden élőt, növényt, embert, állatot. — A Kárpátok alacsonyak voltak a védelemre, pótolták hullahegyekkel. — A menekülő erdélyi vonatokról százak maradtak le, kik kétségbeesve néztek utána. Tele van a világ tárggyal és a költők mégsem nyúlnak hozzá, nem mernek. A jó öreg korokba menekülnek Charlotte kisasszony, Árva László király és II. József korába, vagy pedig civil szalon darabok­kal : Románccal, Princcel feledtetik a háborút. Vájjon ki nézné meg ma azokat a dara­bokat, melyeket a háború kezdetén játszot­tak, melyek telt házak mellett mentek, hol szólt a banda, nagy volt a lárma, lobogót lengettek, szavaltak, érzelegtek, húzták a harangot, önfelál­dozásról tartottak beszédet: a Vörös ördögök-tt és az Előré-t. És vájjon melyik színház merte volna 14-ben előadni a Hotel Imperiált és ki merte volna megírni?! Lelkünk nagyon változik, amit ma csodálunk, holnap közönnyel hallgatjuk, ami ma megdöbbent, holnap arra a szemünk pillája sein rezdiil. Ha 5000 ember elesik itt vagy ott, azért el sem olvassuk az újságot. — Nem vagyunk állhatatosak, kitartók, érzéseink sánták és nagyon gyengék. Klasszikus művészete algiha van eddig ennek a háborúnak. Gyóni Gézáról egyesek azt mond­ják, hogy nem is költő, mások Petőfi mellé állít­ják. Lengyel mezőkön, tábor tűz mellett és Le­velek a Kálváriáról össze sem hasonlithatók. Szabolcsira, Vajda és Gyulai Ágost verses an- thologiája a hírlapokban és folyóiratokban meg­jelent gyűjteményekkel együtt legfeljebb csak hadikölteményeket ad, de háborús költészetet, mely méltó volna a nagy háborúhoz, sehol sem találhatunk. Ernőd Tamás kupiéi és limonádéizű dalai szintén nem azok. A katona nóták nem újak, csak a régieknek megváltoztatásai és át­alakításai. Kimondott nagyobb Íróink közül talán még egysein volta fronton, — legfeljebb csak látogató­ban. Ilyenkor is csak a tüzérek parkjáig mennek el, de előnyomulás alatt egyikük sem ment az első rajvonailal előre. Tisztek társaságában tölti el azt a rövid időt, melynek nagyrésze lakoma és fényképezés. Ha pedig megszólít egy-egy bakát, az, gondolva, hogy mondása bekerül bizonyára valamelyik újságba, sohase beszél őszintén. — A haditudósítók nagyobb csapat­részek mozgását, taktikáját megtudhatják, de egy

Next

/
Thumbnails
Contents