Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-19 / 38. szám
XVI. évfolyam. 1918. szeptember hó 19. 38-ik szám. w TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. sr.'ssi,1. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NEMETH BLÉA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz,, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is, A hadigondozó munkája. Az Országház delegációs termében tartotta meg ülését az Országos Hadigondozó Tanács központi bizottsága, amelyen gróf Teleki Pál, az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke elnökölt. Gróf Teleki Pál elnöki megnyitójában vázolta a hadigondozás terén elért eddigi eredményeket és nagy vonásokban megjelölte azt a munkát, amire a hadigondozás terén a jövőben, tekintettel a hadirokkantaknak most már több mint egy millióra menő számára, szükség lesz. Az Országos Hadigondozó Hivatal jelentéséből tudomásul vette a központi bizottság, hogy a múlt év augusztusától 1918. augusztusáig három uj különleges gyógyintézetet létesített a Hadigondozó Hivatal 2660 ággyal, felállított egy uj mezőgazdasági rokkantiskolát 40 férőhellyel és felállítás alatt van egy gyümölcskertészeti rokkantiskola (ez a Kor- ponay Kornél, európai liirü pomologusunk vezetésével Feketefaluban létesül; az építési munkálatokhoz már hozzáfogtak; 60 rokkantnak kiképzése van egyszerre tervbe véve) és a kolozsvári gyógyintézet felállítása. Az árvagondozás terén az első intézkedés a nevelési segélyrendelet volt, amely évi másfélmillió koronát bocsátott részben ösztöndíjakra, részben gyógyítási költségekre rendelkezésre. A hadiárvákról való gondoskodásban számos egyesülettel és intézménynyel lépett érintkezésbe a hivatal. Mind égetőbb és mind nagyobb fontosságúvá lett a háború során és különösen az utolsó évben a hadigondozottak gazdasági életbe való visszatérésének kérdése. A feladat a hadi- gondozottaknak munkához és vagyonhoz juttatása és a cél az* hogy minden család munkaerejét és vagyonerejét oly mértékig fokozzák, hogy annak alapján megélhessenek. Erre a célra hús. uj munkaközvetítőt létesítettek. Rendkívül nehéz kérdés a rokkantaknak földdel való ellátása. Noha agri- kultur ország vagyunk, összesen hat esetben ajánlottak fel a Hadigondozó Hivatalnak ingyen földterületeket, pénzbeli támogatást pedig az egész év folyamán egyetlen esetben sem. A földszerzéseken kiviil bérlethez is juttattak hadirokkantakat és özvegyeket. A tartalmas jelentést a központi bizottság egyhangúlag tudomásul vette és gróf Teleki Pál elnöknek és munkatársainak gróf Edelsheim-Gyulay Linót mondott meleg szavakban köszönetét. Gróf Teleki Pál javaslatára a már meglévő szakosztályokat öt uj szakosztállyal egészítették ki, köztük a sajtószakosztállyal. Választó .Közgyűlés Nagybánya, 1918. szept. 15. A legnagyobb csendben és a helyzethez méltó komolysággal folyt le f. hó 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében a megüresedett városi tiszti állások betöltése. Minden képviselő a legjobb belátása szerint igyekezett eleget tenni polgári kötelességének, amikor szavazatát arra a jelöltre adta, a kit legmegfelelőbbnek, legalkalmasabbnak tartott a város érdekeinek előmozdítására, a meghirdetett állás elfoglalására. Ismételten hallottunk panaszokat, hogy az alispán vasárnapra tűzte ki a közgyűlést. A panasz jogos, mert utóvégre a vasárnap arra való, hogy azt a templomnak s egy heti munka után a pihenésnek szenteljük, ámbár a képviselőkre nézve a legszorgosabb gazdasági időben a vasárnap közgyűlés megtartására előnyösebbnek látszik, mivel nem vonja el őket köznapi foglalkozásuktól, és igy csaknem teljes számban megjelenhettek a közgyűlésen. Betöltésre kerültek a főszámvevői, aljegyzői, főellenőri, számtiszti és közgyásni állások. A választó közgyűlésen, — minthogy az alispán a választásra nem jött le — Dr. 'Makray Mihály polgármester elnökölt. Elnöklő Dr. Makray Mihály polgármester az ülést megnyitja, bejelenti, hogy mely állások kerülnek betöltésre. A jelölő-és szavazatszedő bizottság tagjait a közgyűlés polgármester indítványára megválasztja. A jelölő bizottság elnöke: Dr. Makray Mihály. Tagjai: Dr. Ajtai Nagy Gábor, Stoll Béla, Dr. Vass Gyula, Szentmiklósy József. A szavazaíszedő bizottság elnöke Révész János; tagjai : Sólyom Ferenc, Székely Árpád, Almer Károly. Polgármester bejelenti, hogy a főszámvevői állásra három pályázat érkezett be, melyek közül egyet a délelőtt folyamán visszavontak. A jelölő bizottság a főszámvevői állásra a beérkezett pályázatok sorrendjében Vajay Imrét és Lévay Bélát jelöli. Polgármester a szavazást elrendeli. Beérkezett 88 szavazat, melyből Vajay Imrére 46, Lévay Bélára 42 szavazat esett. A közgyűlés Vajay Imrét megválasztott főszámvevőnek mondja ki. Polgármester bejelenti, hogy az aljegyzői állásra két pályázat érkezett be; a jelölőbizottság azonban az egyikét az előirt képesítés hiánya miatt nem vette figyelembe. így Kapás Gyulát, mint egyedüli pályázót, a közgyűlés egyhangúlag megválasztott aljegyzőnek mondja ki. Polgármester bejelenti, hog. a főeilenőri állásra egy pályázat érkezett be. A közgyűlés Rózsa A „Nagybánya“ tárcája. Háborús művészetek. A történelem kezdetétől fogva ismert háborúknak, a zsidó-amelilának épugy, mint a trójainak képét többé-kevésbbé hűen ábrázolja az egykorú művészet. A költők, festők, szobrászok mindig megérezték és ábrázolták azt az eszmét egy müvükben, melyről megismerhetővé tették a kor gondolkozását, a hadakozások indító rugóit és mindazt, amit ezalatt a küzdők épugy, mint a küzdelem lefolyását várók éreztek, láttak, átéltek, szenvedtek, amiért örültek, amiért kétségbe estek. A krónikás minden időben megvolt, akit megihletett a háború lelke, aki a tökéletesség jegyében megalkotta műremekét. Ilyen közel még sohasem járt vörös csillag a földhöz, ennyire még sohasem égett a világ, soha sem volt ennyi lelkesedés, soha ennyi kiábrándulás, soha ennyi remény és soha ennyi fásult dermedés, mint épen ebben a világháborúban. És soha sem volt ennyire gyenge a kor művészete, mint épen ma. A festészet reszkető, gyenge tapogatózás. Egyik vázlatán sem látható a háború láza és zaja. Gyenge allegóriák, erőtlen kísérletezés, a nagy háború felséges szörnyűségéből jóformán semmi. A kezek megmerevedtek, a festék rászáradt a palettára. Nagy hadvezérek, hadsereg és hadtest parancsnokok szépen kidolgozott arcképei, a rengeteg katonai kitüntetések mellükön, talán ezek a háborús festészet legsikerültebb alkotásai. Ezeken kívül Mühlbecknek humoros hadi karcai és fejlécei. De a remegő lélek, az aggodalom, kétségbeesés, vakmerőség, elszántság, szenvedés lelke nincs sehol. A szobrászat is jóformán kimerül a hadiplaketteken, melyekkel köritvék a katonasapkák. Nemzeti áldozatkészség-szobor, fehérvári, nagyváradi, kolozsvári vashonvédek, Kárpátok őre, pár Pro Patria szobor, melyen tört szárnyú angyal siratja a hősöket: ez a háborús szobrászat. Még a festészetnél is szegényebb. A költészet három ága szintén nagyon kopár. Pedig a tárgy óriási, az idő 1914-től szinte végtelen. — Gázfelhők sárgasága hömpölyög végig Gallia földjén, megöl minden élőt, növényt, embert, állatot. — A Kárpátok alacsonyak voltak a védelemre, pótolták hullahegyekkel. — A menekülő erdélyi vonatokról százak maradtak le, kik kétségbeesve néztek utána. Tele van a világ tárggyal és a költők mégsem nyúlnak hozzá, nem mernek. A jó öreg korokba menekülnek Charlotte kisasszony, Árva László király és II. József korába, vagy pedig civil szalon darabokkal : Románccal, Princcel feledtetik a háborút. Vájjon ki nézné meg ma azokat a darabokat, melyeket a háború kezdetén játszottak, melyek telt házak mellett mentek, hol szólt a banda, nagy volt a lárma, lobogót lengettek, szavaltak, érzelegtek, húzták a harangot, önfeláldozásról tartottak beszédet: a Vörös ördögök-tt és az Előré-t. És vájjon melyik színház merte volna 14-ben előadni a Hotel Imperiált és ki merte volna megírni?! Lelkünk nagyon változik, amit ma csodálunk, holnap közönnyel hallgatjuk, ami ma megdöbbent, holnap arra a szemünk pillája sein rezdiil. Ha 5000 ember elesik itt vagy ott, azért el sem olvassuk az újságot. — Nem vagyunk állhatatosak, kitartók, érzéseink sánták és nagyon gyengék. Klasszikus művészete algiha van eddig ennek a háborúnak. Gyóni Gézáról egyesek azt mondják, hogy nem is költő, mások Petőfi mellé állítják. Lengyel mezőkön, tábor tűz mellett és Levelek a Kálváriáról össze sem hasonlithatók. Szabolcsira, Vajda és Gyulai Ágost verses an- thologiája a hírlapokban és folyóiratokban megjelent gyűjteményekkel együtt legfeljebb csak hadikölteményeket ad, de háborús költészetet, mely méltó volna a nagy háborúhoz, sehol sem találhatunk. Ernőd Tamás kupiéi és limonádéizű dalai szintén nem azok. A katona nóták nem újak, csak a régieknek megváltoztatásai és átalakításai. Kimondott nagyobb Íróink közül talán még egysein volta fronton, — legfeljebb csak látogatóban. Ilyenkor is csak a tüzérek parkjáig mennek el, de előnyomulás alatt egyikük sem ment az első rajvonailal előre. Tisztek társaságában tölti el azt a rövid időt, melynek nagyrésze lakoma és fényképezés. Ha pedig megszólít egy-egy bakát, az, gondolva, hogy mondása bekerül bizonyára valamelyik újságba, sohase beszél őszintén. — A haditudósítók nagyobb csapatrészek mozgását, taktikáját megtudhatják, de egy
