Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-11 / 28. szám
.*«.*• Y ■ TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. 1918. julius hó 11. 28-ík szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. Tr~r=r: Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. == : Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== tó ül. Miizíi is i vidéüi üli. A nagybányai áll. főgimnázium osztályozott tanulóinak szánta az elmúlt iskolai évben 454 volt, holott az intézet első évében (1888) ez a szám csak 196-ra rúgott. A 454 osztályozott tanuló közül helybeli 244, s vidéki 210 (ezek közül 32 felsőbányái.) A gimnázium szűk méretű és egyébként is nyomorúságos épületében ilyen nagy számú tanulót elhelyezni, illetőleg párhuzamos osztályokat fefállitani — teremhiány miatt — lehetetlen. Az elmúlt iskolai év folyamán tehát a főgimnáziumnak két első osztálya az áll. gazdasági ismétlő iskola termeiben nyert elhelyezést, amely termeket épen a főgimnázium halaszthatatlan szükségleteire való tekintetből hozatott sürgősen rendbe tavaly ősszel Nagy Z. Sándor városi mérnök, ki azóta hősi halált halt. A gazdasági ismétlő iskola termeinek a főgimnázium céljaira való átengedésében szives előzékenységet tanúsított -a gazdasági ismétlő-iskola gondnoksága, tanító testületé, valamint a kir. tanfelügyelőség, s hozzájárult az átengedéshez a közoktatásügyi minisztérium is; hiszen a főgimnázium két osztályának a délelőtti órákban való ottléte a gazdasági iskola működését nem zavarta. Annál meglepőbb volt, hogy a közoktatásügyi minisztérium — korábbi határozatát megváltoztatva —- még az elmúlt iskolai év folyamán elrendelte a főgimnázium két osztályának a gazdasági ismétlő-iskolábókvaló kiköltözését; s csakis az összes helybeli illetékes tényezőknek, s magának a gazdasági iskola gondnokságának újabb előterjesztése folytán maradhatott meg a főgimnázium két osztálya az egész elmúlt iskolai év folyamán a gazdasági ismétlő-iskolában. Ámde a közoktatásügyi minisztérium csak úgy adta ehhez beleegyezését, hogy a jövő tanévre a főgimnázium másutt, nevezetesen bérházban keressen magának helyet. Aki pedig a városi lakás viszonyokkal ismerős, az nagyon jól tudja, hogy ma Nagybányán egy iskola céljaira megfelelő bérhelyiséget találni teljes lehetetlenség; nem is szólva arról, hogy egy esetleg található bérházat az iskola csak nagy átalakítás mellett tudna használni; az átalakítás, felszerelés pedig talán még nagyobb nehézségekbe ütközik, mint Wrhelyiségnek találása. Az áll. főgimnázium tehát csakis azon esetben nyithat meg a jövő iskolai évben két első osztályt, ha ez a két osztály a jövő iskolai évben is elhelyezést nyerhet az áll. gazdasági iskola termeiben. A jövő tanévre pedig a főgimnázium első osztályába 67 helybeli tanuló jegyeztetett elő, s a vidéki jelentkezők nagy számának felvétele (felsőbányaiaké is) attól tétetett függővé, vájjon a gazdasági iskola termeit a jövő tanév folyamán is használhatja-e a főgimnázium a délelőtti órákban, vagy nem. Ha nem, akkor 50— 60 vidéki első osztályú tanulónak felvétele a legjobb akarat mellett sem lesz teljesíthető. Bizonyos, hogy a környékbeli tanulóknak az áll. főgimnáziumból való ez a teljes kiszorítása ellenkezik Nagybánya város jól felfogott érdekével, s a város vezetősége — mint eddig megtett nyilván ezután is megtesz minden tőle kitelhetőt, hogy ez az ügy a város érdekeinek megfelelő elintézést nyerjen. Ámde ennek a kérdésnek még ennél fontosabb és áta/ánosabb jelentősége is van. Ugyanis a nagybányai m. kir. áll. főgimnázium vidéki tanulóinak javarésze a környékbeli g. kath. lelkészek, lanitók, jegyzők fiaiból kerül ki, s ezek az apák nagyobb részt maguk is ebben a gimnáziumban tanultak; s nemcsak a természetes földrajzi helyzet miatt, hanem tisztes hagyományból is óhajtják fiaikat is ebben az intézetben taníttatni. S ha mostan ezeket a tanulókat a nagybányai áll. főgimnáziumból mesterségesen és erőszakosan kiszorítjuk, akkor ezeknek a tanulóknak jórésze nemzetiségi középiskolákba és internátusokba fog tere Itet ni, ami épenséggel nem érdeke sem a városnak, sem az államnak. Végül még csak ennyit: A gazdasági iskola viszonyaival ismerősök mindannyian tudják, hogy a gazdasági iskola működése jól megfért tavaly a főgimnázium két osztályának ottan való elhelyezésével, s megférne jövőre is legalább a háború tartama alatt, aminthogy magának a kir. tanfelügyelőség érdemes vezetőjének is ez többször kinyilvánított felfogása, hasonlóképen ezen a nézeten van a gazdasági iskola gondnoksága is. r. — s. Hollósy Simon 1857—1918. — Irta: Réti István. — Élete, szereplése régóta legenda már, bizonytalan fény és köd, rezgő káprázat. A szóhagyomány rajzolta, a képzelet színezte. Miként ha néznők mozgó, játékos víztükörben: egyre változó, rövidülő, megnövekvő, kuszáit alakban, egy antipodus égben, meg nem szokott látószögben cikázik emlékezete még azok előtt is, akik személyesen és hosszabb ideig ismerték. Zavarba ejtő feladat egyéniségét objective rajzolni meg a tárgyilagosság szenvedélyes haragosának, ennek a nagyösztönü, csupa ellentét embernek. Hangulatkípet adni róla könnyebb, mint pontos adatokat akár élete folyásáról, emberi természetéről, akár művészetéről. Könnyebb annak, aki rövid ideig ismerte és egy-két találkozás benyomásait őrzi a müncheni műterem vagy kávéház felhőjébe vesző alakjáról a hódolók, tanítványok udvara közepeit prezideáló fejedelemnek, ennek a külsejében is jelentékeny, szép férfiúnak. Életében s most halála alkalmából sok ilyen visszaemlékezést olvashattunk. Ami ezekben a hangulatképekben oly nagy szerepet játszik : a mester „hollófürtü“, romantikusan érdekes feje, szenvedélyes világszidása, félelmes testiereje, másrészt lágy szive, gyermekkedélye, csapongó, fordulatos, gyakran homályos beszéde, érzelmes, meleg csellójátéka, mind igaz, jellemző és fontos is róla Írva, mert külseje és külsőségei nem választhatók el ama képzeletizgató, mély hatástól, amelyet több mint három évtized óta ez a különös ember a vele érintkezőkre gyakorolt. Szó sincs róla: a bohémlegendás, hangulatos világítás illik szobrához, illik fejére a kedves adomák repkénykoszoruja is. De sokkal komo- i lyabb emberi és művészi értékek hordozója volt ő, hogy ne lenne a való adatok fényében alakja még érdekesebb, az őt körülburjánzó anekdotabozót kigyomlálásával még vonzóbb. Megérdemli : nyomozzák ki életéinek pontos történetét, kutassák fel művészetének szétszórt, töredékes, ritka kincseit. Hanem aki e pozitív adatokból — mintegy matematikai művelettel — véli megállapíthatónak értékét, egyéniségét, soha közel se jut az eleven emberhez, soha meg nem értheti ezt a csodálatos ösztönlényt, aki itt élte áloméletét, itt szenvedte át a valóságosat és passzív természete ellenére oly hatólag kapcsolódott a magyar művészet fejlődésébe. Hálánkra tarthat majd számot az a melegszívű, valódi iró, aki el- jövend, hogy intuíciója s művészete hatalmával újra életre keltse s egy emberélet terjengősségé- ből könyvbe tömöritse Hollósy igaz alakját. Lelkét megröntgenezni, sorsának és művészetének gyökerét ott megtalálni, megtalálni látszólag el- lenmondásos, rapszodikus egyéniségében az egységet, az összefüggést, a vezető motívumot, a jövendő életiró e nehéz feladatához mindnyájunknak be kell szolgáltatnunkj'-amit róla tudunk, megfigyeltünk, megérteni véltünk. A magyar művészetnek egy uj fejezetét kezdik nevével, hozzáfüződik a nagybányai mozgalom megindítása is. Mindez köztudomású. Azonban közelről ismerve őt, hogy mennyire fázott minden nyilvánosságtól,'minden akciótól, minden változástól, érthetetlennek, természetével ellenmondónak tűnik föl ez a forradalmárvezér szerep. Hogyan sodródott ő ebbe? Egész élete tele van hasonló kérdésekkel. Egész sorsa — a kereskedelmi iskola utált padjaitól kezdve, Münchenen és Nagybányán, örömön és bánatokon keresztül, a téesői halálos ágyig — egy szomnambul réveteg vándorlása egy életen át, az akarásnak és előre megfontolásnak teljes aléltságában. Valami misztikus szózat hívta, valamely ismeretlen vezető fogta kézen és irányította útját tudta nélkül, hogy betöltse i rendeltetését. Ő csak engedelmeskedett. Soha ! semmi akciójában a maga akarásának, kezdeményezésének semmi nyoma. Aggódó, jövőjére gondoló atyja az, aki a szigeti „korcsmaajtónyito- gató“, duhaj suhancok társaságából kiragadandó őt, mikor látja, hogy szeret festegetni, felajánlja : legyen hát festő, kiküldi, ha kedve van, Münchenbe. Szinte megijed az ajánlattól, de elfogadja. Odakünt fiatalos, könnyelmű élete csodálatosan i kedves epizódoktól tarka, de ugyanakkor mélyen elmerül a munkába is. Nem az akaraterő hajtja, hanem minden művészi tevékenység legtermészetesebb indító oka : a kedvtelés. Finom talentuma gyorsan fejlődik, rövid idő alatt akadémiai tanárainak a legfőbb büszkesége, iskolájuk dísze s vonózereje lesz. Majd — s ez páratlan eset — szintén egészen kezdeményezése nélkül úgyszólván akaratán kívül, festőtársai, barátai önszántukból mesterükké választják, iskolát nyittatnak vele. „Professor Hollósy“-hoz az akadémiáról is tódulnak a növendékek, komolyan szóbakerül a müncheni akadémiai tanárság, a dolog eléggé érett is, csak neki is kellett volna egy kicsit
