Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-05 / 36. szám

1918. szeptember hó 5

évfolyam

TAESADALMI ES SZÉPZRODALMI HETILAP

XVI.

Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. saiMegjelenik minden héten csütörtökön reggel. ,l—:

____

Felelő

s szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz.,

ahova lapköZlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. «a—

A főispáni pár városunkban.

Mint múlt számunkban jeleztük, az előre megállapított terv szerint aug. 29-én a délelőtti vonattal megérkezett városunkba Jékey Sándor, vármegyénknekfnépszerü és minden pártnál egyformán nagyrabecsült főispánja —- neje társaságában, aki nagyszerű szervező- képességével, igen rokonszenves, megvesz- tegetően kedves egyéniségével a hadijótékonyság szolgálatába állva immár 60 ezer koronás alapot teremtett a megyei hadiárvák támogatására. Az agilis úrnőt rokoni kötelékek fűzik városunkhoz : nővére a költői gróf Teleki Jánosné és fivére Damokos Ferenc főszolgabíró. Főbiránk látta vendégül a főispáni párt, amely a kellemest a hasznossal kötvén össze, már csütörtökön megjött, hogy a május 4-én és 5-én Szat- rnáron előadott műsort néhány helybeli számmal kiegészítve szombaton, 31-én egy nagysikerű, fényes müvész-estélyen bemutassa s ez utón is gyarapítsa a mi filléreinkkel az emberszeretet munkájára hivatott árva- alapot.

Mivel pedig ez volt a főispáni pár első útja Nagybányára, fölhasználták a kedvező alkalmat arra is, hogy városunk vezető embereivel megismerkedjenek. Mindjárt csütörtök d. u. első ütjük Szőke Béla plébánoshoz vezetett, aki a helyi müvészestély rendezését szives volt kipróbált kezeibe venni; azután látogatást tettek Veress Józsel főbányatanácsos, bányaigazgatónál, Hoffmann Árpád kereskedőnél, Bertalan Miklós bányatanácsosnál, özv. Stoll Gábornénál, a nőegylet elnökénél, Stoll Béla és dr. Weisz Ignác bank- igazgatóknál, Révész János és Soltész Elemér lelkészeknél, dr. Makray Mihály polgármesternél, dr. Ajtay Nagy Gábor főjegyzőnél, Smaregla Mihály rendőrkapitánynál, Soltész Gyula főerdőmérnöknél, dr. Kádár Antal egészségügyi tanácsosnál, Szentmiklósy József táblabirónál, Prohászka Antal nyug. rendőr- kapitánynál és Turmann Olivérné nagybirtokosnál. Pénteken d. e. pedig a főispán egyedül tett hivatali látogatást a városi tanács tagjainál, Brebán Sándor esperesnél, dr. Hep- pes Béla kir. közjegyzőnél, Nagy Károly íőerdőtanácsosnál, 1. Bay Lajos országgy. képviselőnél és Jakab Dénes bányakapitánynál. Szombaton a főispáni pár Korponay Kornál feketefalusi birtokost látogatta meg.

Szombaton este résztvettek a védnökségük mellett rendezett nagyszabású, fényes estélyen. Vasárnapra kirándulás volt tervbe véve. Az István-száUóban elköltött dejeuner után vonaton Felsőbányára rándult a fő- ispáni pár és a kíséretükben Nagybányára átrándult megyei előkelő társaság. A bizonytalan idő miatt a ’Bódi-tóhoz való kirándulás elmaradt, mindössze a máramarosi útra kocsiztak ki s azután a Korona-vendéglőben töltötték az időt, hol nagy ünneplésben részesítették a felsőbányaiak kedves vendégei!

1

I

í

i

két. A pazar jó kedvben elköltött lakomán az első felköszöntőt iármy Béla országgyűlési képviselő mondotta, aki szintén a főispáni pár kíséretében jött át s aki felköszöntőjében megemlékezett Szőke Béla plébánosunkról, mint a művészestéfV^árad- hatatlan rendezőjéről és Farkas Jenőről, testvérvárosunknak lelkes polgármesteréről. Farkas lendületes beszédben éltette a kedves vendégeket, főleg a főispáni párt; Szőke az ovációt megköszönve a főispán- néra és lelkes gárdájára ürítette poharát; Jékey László Medve Zoltán kormánybiztost éltette. -— Vacsora után átment a fényes társaság a Casinoba s a nagyszerű hangulatban eltöltött kedves kirándulás emlékével lelkűkben visszatértek Nagybányára, honnan aztán hétfőn a délutáni vonattal elutaztak.

Jól esik remélnünk, hogy a főispáni pár ez első látogatását jobb idők jöttével követni fogja újabb látogatása.

*!•

A szombati művészestély. A zsúfolásig megtöltött teremben ajütelmetlen várakozás nak vége szakadt, mikor a főispáni pár a 11. sz., virágfűzérekkel izíésesen feldíszített páholyban megjelent. A ragyogó estélyi öltözékek ünnepi fényt varázsoltak a terembe, amely régen látott ilyen díszes vendégeket. Az estély védnökének megjelenése után szétrebbent a színpad függönye s tavaszi ragyogás ömlött el az ízlésesen dekorált szinpadon, melyen Damokos Annuska és Soltész Ily igen kedves együttesben • adták elő Villányinak egy páros jelenetét, Az önkéntes cimüt. A hálás közönség zugó tapsa s a hatalmas virágcsokrok honorálták bájos játékukat. A klasszikus zenét Németh Jenőné képviselte, aki Chopint interpretálta lehelletszerü finomsággal mély érzésű játékában; a műélvezetért hálásan tapsoló hallgatóságnak még egy ráadással kedveskedett a művésznő. A 3. számban egy végtelenül bájos háborús jelenetben volt része a közönségnek. Jékey Istvánná és Szuhányi Ferike úgyszólván elvarázsolta a nézőket. A mindegyre felzugó tapsorkánt a bátor kis Ferike néhány háborús kupié előadásával köszönte meg. Pompás rokokó jelenetet mutatott be Medve Iby és Rózsi Zenélő óra címen. A megelevenedett rokokó figurák graciöz tánca a menüett bájos zenéjére annyira elbájolta a nézőket, hogy a felzugó tapsviharra az egész jelenetet meg kellett ismételniük a művésznőknek. Nagyszerű együttesben mutatták be ezután Prohászka Sári, Damokos Laci és Glavitzky Kari Villányinak Az öngyilkosok című pompás, kacagtató egyfelvonásosát. Végül cigányzene kísérettel és Kondor Sándor ügyes hegediijátéka kíséretében nagy élvezettel hallgattuk Jékey Istvánná szép magyar nótáit. A behízelgő hangon, mély érzéssel előadott nótákkal alig tudott betelni a hálás közönség. A figyelmes rendezőség s a hódolók a hölgyszereplőket pompás, szebbnél- szebb csokrokkal lepték meg, ami a változatosan szép műsor keretében a szereplők művészi sikerét meleg ünnepléssé fejlesztette.

Műsor után a társaság nagy része igen jó hangulatban együtt maradt. Ügy értesülünk, hogy az estély tiszta jövedelme 3000 i korona.

S hogy a főispánná milyen lelkesen fáradozik az árvaalap növelésén, mutatja az is, hogy alig zajlott le ez a nagybányai mü- vészestély, már Nagykárolyban e hó végén vagy a jövő hó elején meg akarja ismételni s esetleg a megye még nehány nagyobb helyén, pl. Fehérgyarmaton, Mátészalkán. S amilyen lelkes gárda áll rendelkezésére a fáradságot nem ismerő úrnőnek s amilyen megértéssel kisérik megyeszerte az ő jóté- i konycélu buzgólkodását, hisszük, hogy rö- ! vid időn belül eléri az árvaalapja a 100 ezer K-t, hogy majd beszédes tanúja legyen annak, hogy e nehéz időkben megyénk politikai vezetője oldalán ott állt a lelkes magyar honleány, aki méltóságának díszét azzal emelte mindnyájunk szemében, hogy : meleg szíve sugallatát követve lehajolt azokhoz az árva apróságokhoz, megsimogatta bársonyos kezével szomorú arcukat s biztató, jóságos mosolyára az apróságok sze- I mében a fájdalom könnye a hála meleg ragyogásu könnyévé változott. S ezeknek a könnyeknek a gyöngye lett a jóságos úrnő legszebb ékességévé. n—a.

Fábián Lajos és Bözsike temetése.

Amint haladunk az élet végtelen országut- ján, vágyainkat, álmainkat kergetve, meg-meg- állit bennünket egy szó, egy komor valóság, amely mindnyájunkra vár: halál. Ez az egy az, amibe nem tudunk véglegesen belenyugodni. Az életérzés olyan boldogító, hogy az elenyészés vágya nem tud az egészséges életösztönön győzedelmeskedni. S ha visszatekintünk a már megtett utón, az örömök elhervadt virágai mellett ott bukkan elénk egy-egy fejfa; ott hagytuk el lelkünk egy-egy darabját, akár rokon, akár jóbarát, kedves ismerős volt, lelkünk egy kis részét foglalta el s az a kis hely megüresedett. A kedves arc eltűnt visszahozhatatlanul s csak lelkünk té- veteg szárnyán lebben elénk koronkint, egyre halványuló emlékként, mig a magunk tudatával végre az is elenyészik.

Ma, amikor a világégés lángja ifjúságunk virágát naponta ezrével perzseli, még ma is meg- döbbenten álltunk meg a megrendítő hir hallatára : az apa elköltözött, de 24 órán belül követte őt a viruló, ifjú szép leány.

Fábián Lajos nyug. m. kir. bányafőmérnök erős, hajthatatlan akaratú ember volt, szinte az ' erőszakosság látszatát keltette azokban, akik csak I felületesen ismerték. A szilárdmeggyőződésembere ! volt. Férfi kora deléy,.mikor munkabírásától, szak- í tudásától még sokat várhatott hazai bányászatunk,

! nyugalomba vonult, hogy tisztán családjának I élve gyermekeinek megmentse az édes anyát.

I Fáradozása hiábavaló volt, a gondviselés másként