Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-27 / 26. szám

1918. junius 27. NAGYBÁNYA 3. oldal.-r « első ízben a házigazda üdvözölte a püspököt, mint a lengyel-magyar barátság apostolát. A püspök köszönő szavai után Révész mon­dott pohárköszöntőt, melyben a protestánsok nevében köszöntötte a lengyel ügy harcosát. B. Syntinis Gyula Révészre és Sztamirowskira emelte poharát lendületes szavakkal, Sztamirowski pedig a magyar nőket köszöntötte elmésen. Ebéd közben az ablak alatta lengyel him­nusz hangjai csendültek fel: a foglyok az ebéd­ről visszatérőben, piros kedvvel, piros rózsával a szivük fölött, megállapodtak, hogy dallal búcsúz­zanak szeretett főpásztoruktól, aki megjelené­sével a junius 23-át nekik ünnepnappá vará­zsolta. Dallal köszöntik a szives házigazdát is, mert az ő fáradhatatlan ügybuzgalma teremtette meg számukra elsősorban ezt a napot! Feled­hetetlen kép az, midőn Lemberg püspöke az ő „báránykái“ közé vegyül, hogy meg&rökittesse velük magát egy képen, hogy majd messze Len­gyelországban még soká emlegessék e napot, midőn lelkűk könnyűnek érezte magát, mint a boldog béke szabad napjaiban. Ebéd végeztével az utolsó szót az arany­szívű főpap mondja, aki lengyel szokás szerint elmondja a záró pohárköszöntőt, a „koheimisent“ amely szó magyarul azt jelenti: „Szeressük egy­mást“, a közös cél érdekében tartsunk össze! Dr. Bandurski László nehéz szívvel vált meg Nagybányától, ahol saját bevallása szerint oly feledhetetlenül szép napokat töltött, amilyenek az életben ritkán ismétlődnek. Délután 3 órára tervezett utazását hétfő hajnalra halasztotta, hogy a Syntinis Raimund báró vendégszerető házában tölthesse a délutánt. Kedves, vidám közvetlen­séggel csevegett, korát meghazudtoló elevenség­gel járt-kelt közöttünk s mikor este ütött a búcsúzás órája, azzal a reménységgel távozott, hogy Nagybánya városának delegált küldöttsé­gét vendégül láthatja -legközelebb — a lengyel koronázáson. HIRE k. Személyi hir. Veress József főbányata­nácsos, m. kir. bányaigazgató szombaton az Óradna melletti Borberekre utazott négy heti üdülésre családjával együtt. Kitüntetés. Vnucskó Ferenc m. kir. fő­bányatanácsosnak Őfelsége a miniszteri tanácsosi cinret adományozta. Katonai előléptetés, őfelsége a király Barkáit Ferenc bányamérnök — főhadnagyot századossá léptette elő. Előléptetés. Róth Márton e. é. ö. szakasz­vezetőt, aki az olasz frontról jött haza tanulmányi szabadságra, zászlóssá nevezték ki a'23-ik közös­gyalogezredben. Az uj zászlós a helybeli főgim­náziumnak volt derék növendéke. Mire az anyja rászólt: — Majd mindjárt muzsikálok én neked, megállj csak! És muzsikált a főzőkanállal a hátán. A fiúcska jajgatott és fogadkozott, hogy többet nem figyel rá, de folyvást ott motoszkált a fejé­ben a kérdés, vájjon mi muzsikált ott az erdő­ben? Vájjon micsoda ? Tudta ő talán? A fenyők, a bükkfák, a kársak, a nyárfák, minden, minden, az egész erdő! . . . És a visszhang szintén ... A mezőn mu­zsikáltak a fűszálak, a kunyhó mögött, a kis kertben csicseregtek a verebek, hogy a cseresznye- fák kéjesen reszkettek! Este minden lehető han­got hallott, amilyen falun csak van és magában azt gondolta, hogy muzsikál az egész falu. Ha munkára küldték, teszem azt, hogy hányja szét a trágyát, úgy vélte, hogy a szél muzsikál a villa ágai közt. Egyszer meglátta az ispán, amint a haját hátra vetve tétlenül állt és figyelte a villa ágai közt átsuhanó szellőt ... az ispán meglátta így, a szíj után kapott s végigvágott rajta. De mit használt ez? Az emberek elnevezték ^muzsikus Jankódnak! . . . Tavaszszal elszökött otthonról és sipot faragott magának. Éjszaka, hogy a bé­kák kuruttyoltak, a harisok harsogtak a réteken, 'a bölömbikák bömböltek a harmaton, a kakasok kukorékoltak a kerítések alatt, szemét kerülte az álom, figyelt, egyre figyelt és egyedül a jó Isten a megmondhatója, miféle hangokat vett ki mind­ebből ... A templomba nem vihette el az anyja, mert ha az orgona vagy az ének megszólalt, oly A hadigondozó bizottság elnökéül a f. hó 15-én tartott gyűlés Szőke Béla r. kath. plé­bánost, jegyzőül pedig Kapás Gyula közgyámot választotta meg. Jótókoűycélu művészestélyt rendez a jövő hó közepe táján dr. Weisz Ignácné, az izr. Filléregylet elnöke. Az estélyen az eddigi terv szerint idegen művészek is fel fognak lépni. A helybeliek közül Glü:k Ilonka zongorajátéka és Weisz Piriké kuplé-előadása fog vonzóerőt gya­korolni. A műsor összeállításán most fáradozik a rendezőség. A tiszta jövedelem részben az egye­sület pénztáráé lesz, részben pedig hadi jótékony­célt fog szolgálni. A Vörös Kereszt Egylet helyi választ­mánya fölkéri azokat a leánykákat, akik a múlt évben részt vettek a perselyes gyűjtésben, szí­veskedjenek folyó hó 29-én Péter-Pál napján d. e. 10 órakor a Bajnóczy-patikában jelentkezni a vörös keresztes jelvénnyel karjukon a perselyekért, amelyekkel a Vörös Kereszt Egylet pénztára javára \ a gyűjtést végezni hajlandók. Uj jelentkezőket is I szívesen fogadnak. Megsebesült zászlós. Drentye Miklós, főgimnáziumunk volt jeles növendéke, akit csak nemrég neveztek ki az 5-ik gyalogezred zász­lósává, az olasz fronton gránát szilánktól találva megsebesült. Reméljük, hogy sebesülésé köny- nyebb természetű. v Zen ^vizsgálati hangverseny. Múlt va­sárnap délután 4 órakor a polg. leányiskola tor­natermében jól sikerült vizsgálati hangversenyt ren­dezett Gurszky Lujza ének- és zene tanárnő/a növendékeivel a szülők és zenekedvelők jelenléti­ben. A bemutatott eredmény tanúságot tett ar­ról, hogy a többnyire alig arasznyi csöppségeket milyen buzgón vezeti be mesterük a zenébe. A felnőttebb növendékek természetesen már fejlet­tebb játékkal szolgáltak rá az elismerés tapsaira. A műsor a következő volt: 1 .Pásztor Bandi és Lujzi, F. Beyer: Der fröhliche Leiermann. Négy­kezes. 2. Nánássy Manci, Burgmüller: op. 100. Pásztori jelenet. 3. Träger Sári, Oesten: op. 94. Puppentanz. 4. Fülöp Margit, Tarnay Alajos : op. 92. Galambetetés. 5. Szappanyos Pálmi, Horváth Géza: op. 37. Játszva, táncolva vigadjunk. 6. Rampold Margit, Gavotte Louis XIV. 7. Molnár Pista és Pál, Doppler-Brahms: Magyar táncok. Négykezes. 8. Molnár Erzsiké, Carl. Gänschals: Thauperlen. 9. Pásztor Lujzi, Joh. Kafka: op. 130. Die Rose von Circassien. Tonbild. 10. Hol­ley Matild, Fr. Schubert: Scherzo No. 1. 11. Szőnyi Ella, Aggházy K.: Magyar rhapszodia. 12. Campián Juliska, Carl Bohm : Spinnlied. Bril­lante Etude. 13. Pásztor L„ Holley M., Mosz- kowszki: Neue spanische Tänze. Négykezes. Felvétel a postai műszaki tanfolyamra. A m. kir. posta és távirda műszaki főfelügyelő­ség javító műhelyéhez (Budapest, IX., Gyáli-ut 20.) szept. hóban 10xbentlakó és 10 bejáró mü­fátyolos lett a fiúcska szeme, mintha már nem tartoznék erre a világra . . . A bakter, aki éjszaka körüljárta a falut s hogy el ne szundítson, a csillagokat számlálgatta, vagy halkan a kutyákkal diskurálgatott, többször látta a fehér inges kis Jankót, amint a sötétben a korcsma felé szaladt. De nem ment be a korcs­mába, kívül maradt, a falnak támaszkodott és figyelt. Ott benn táncoltak, egyik-másik mula­tozó olykor-olykor nagy vígan elkurjantotta ma­gát: „Tyuhaj!“ A csizmák kopogtak, a lányok vihogtak. A hegedűk halkan énekelték: „Iszunk, eszünk, vígan leszünk“ s a nagybőgő mély han­gon, fontoskodva, dörmögte: „Úgy legyen, úgy legyen!" Az ablakok fénylettek, úgy látszott, hogy a korcsma gerendái reszketnek, énekelnek, muzsikálnak és Jankó hallgatta! . . . Mit adott volna érte, ha lett volna egy hegedűje, ilyen éneklő deszkácskája, amely ját- szaná: „Iszunk, eszünk, vígan leszünk!“ De hon­nan vegyen, hol szerezzen egyet? Ha legalább azt engednék meg, hogy a kezébe vegye! . . . Ments Isten ! Csak annyi állt szabadságában, hogy hallgassa, és ő hallgatta is így, amig csak a bakter hangja nem hallattszott ki a háta mögött a sötétből. — Nem takarodsz haza, te kisértet! Ilyenkor hazafutott és a sötétben utána futott a hegedűszó: „Iszunk, eszünk, vígan le­szünk,“ meg a nagybőgő mély, fontoskodó szava : „Úgy legyen, úgy legyen!“ (Folytatása következik.) szaki tanulót vesznek fel. A tanfolyam 4 éves; felvehetők a közép vagy polgári iskolának legalább négy osztályát végzett ifjak, há 16. évüket még be nem töltötték és koruknak megfelelő kifejlett ép testalkatuk van. A bentlakók előzetes havi részletekben 480 K-t fizetnek egy évre; e díjban benne van a felügyelet, az ellátás (élelmezés, mosás, fűtés, világítás, fürdő, orvosi kezelés, eset­leg kórházi ápolás) költsége..A posta és távirda vezérigazgatóság szorgalmas, jó magaviseletü ta­nulókat e dij fizetése alól egészben vagy fele részben felmentheti. — A kintlakók 40 K-t fizet­nek a tanfolyam évi dija fejében. A felvételhez sajátkezüleg irt, bélyegtelen folyamodványt kell beadni, melyhez mellékelendő a születési anya­könyvi kivonat, az iskolai bizonyítvány, a ható­sági orvosi bizonyítvány, az ujraoltási igazolvány és a szülő vagy gyám beleegyezését tartalmazó nyilatkozat. — A pályázat határideje 1918. juh 5. — Bővebb felvilágosítást a posta és távirda hivatal főnöksége nyújt. Betörés. Szűcs Károly adófőpénztáros házá­nál a héten betörtek az udvar felől a pincébe és egy kis hordó bort meg zsírt loptak. — A körül­ményekkel ismerős lehetett a betörő, aki után most nyomoz a csendőrség. Ha azt akarja, hogy hadbavonult fiát, testvérét, rokonát, barátját mielőbb itt­hon láthassa, jegyezzen hadikölcsönt. Nagy tüzeset. Vasárnap este 1/z 7 óra tájt nagy riadalom támadt városunkban : a torony­ban tüzet jelzett az érckolomp éles hangja. A vasútállomáson kigyuladt az osztálymérnökség anyagraktára a beérkező szatmári vonat mozdo­nyának szikrájától s a száraz időben és szélben a tűz hamar elharapózott. Csordás József állo- másfőnök<m vasúti személyzettel mindent elköve­tett, hogy a lehetőségig korlátozza a tűz terje­dését. A tűzoltóság Widder Péter parancsnokkal az élén, csakhamar megjelent és a legnagyobb erőfeszítés árán sikerült a tüzet lokalizálni s az állomást és a közeli járványkórházat a veszedelem­től megmenteni. A közönség jó része szintén ki­vette a maga részéta mentésnél és oltásnál, a legnagyobb elismerés azonban mégis Widder Péter parancsnokot, Lakatos, Szűcs, alparancsno- kokat és Vajay Sándor rendőrtisztet illeti, akik a tűzoltókkal együtt hajnalig fáradoztak azon, hogy a tűzet végkép elfojtsák. A kár fölmegy 50000 K-ra. Felső kereskedelmi leányiskola Szat- már-Németiben. A szatmárnémeti ref. felső­leányiskolával kapcsolatban három éves felső kereskedelmi leányiskola alakult, melynek az a célja, hogy módot nyújtson a kereskedelmi pá­lyára készülő nőknek arra, hogy magukat a ke­reskedelmi szakismeretekben a modern kereske­delmi élet kívánalmainak megfelelően minél tökéletesebben kiképezzék. Az intézet nyilvános- sági joggal bir, végzett növendékeinek érettségi bizonyítványt ad, díjtalan állásközvetítést végez. A felvételek már megkezdődtek. A mielőbbi je­lentkezés nagyon kívánatos, mert az intézet csak 45 tanulót vesz fel. Felvételre jelentkezhetnek a felső leányiskola, vagy polgári leányiskola ne­gyedik osztályát végzett növendékek. Minden­nemű felvilágosításért a szatmárnémeti ref. felső leány- és kereskedelmi iskola igazgatóságához kell fordulni. Igazgató Demjénné Molnár Ilona. A múlt hétfői nagysomkuti vásár al­kalmával razzia volt, amelyen négy katonaszöke­vényt fogtak el. 1800 pár cipőt sikerült Szatmár város közönsége számára kiutaltatni dr. Vajay Károly kir. tan. polgármesternek és Székely Endre tb. tanácsosnak, a szatmári cipőelosztó hivatal veze­tőjének, miután személyesen fönt jártak Budapes­ten a Népruházati Bizottság cipőosztályánál. A miniszter 300 darab gyermeköltönyt is kiutalt a szatmáriak részére. Gyászhir. Szegény jó Havassy bácsi, a hajdani kedves óvóbácsi és főgimn. tomatanitó özvegye, Havassy Mihályné szül. Maár Laura 72 éves korában elhunyt. Hétfőn délután temet­ték el a nemesszivü, csendes jótékonykodásban visszavonultan élő úrnőt. Béke poraira 1 Nyilvános köszönet. Mindazok, kik fe­lejthetetlen jó férjem elhalálozása alkalmából nagy fájdalmunkban osztozni szívesek voltak, fogadják ez utón hálás köszönetünket. Nagybányán, 1918. évi junius hó 26-án. Özv. Berényi Jánosné és családja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents