Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-17 / 3. szám
2. oldal. NAOYBÁNYA 1918. január 17. tudatos előkészülete és az uj czéloknak megfelelő irányba való terelése. A háború egy uj, mondjuk háborús mezőgazdasági rendszert teremtett, melynek a békés időkben való folytatása egyáltalában nem lenne kívánatos. Az igás jószág állománynak és sertésállománynak növelése elsősorban tervbe veendő, a földeknek a háború alatt elmaradt trágyázása pótlandó. Ezeken kívül elsőrendű törekvés kell legyen gazdasági gépek beszerzésére megfelelő tőke felett való rendelkezés. Az uj czéloknak megfelelő átalakulás fokozatos és tervszerű keresztülvitelén gondolkoznunk kell, mert a békére való átmenet csak úgy sima és örömökben teljes, ha éppen olyan czélirányosan készülünk fel reá, mint felkészültünk annak idejében a háborúra. Szinház. Szerencse jegyében indult meg színészeink számára az idei színi szezon s most, a második héten már azt is megállapíthatjuk, hogy a szerencse jegyében folytatódik is. Estéről-estére zsúfolásig megtelik a nézőtér. Nem csoda, annyira nélkülöztük már, hogy most igyekezünk mohón kielégíteni tudásvágyunkat. De meg is érdemlik a pártolást. Ha sokszor erejük nem is bizonyul a megoldandó feladatokkal egyformának, roppant nagy igyekezetük feledteti velünk, ha meggondoljuk, hogy háború van s sokan oda vannak közülök is . . . A nagy pártolás mellett azonban feltűnik a közönségnek egy rossz szokása, rendesen későn jönnek igen sokan az előadásra s annyira zavarják a kezdetet, hogy legtöbbnyire egy szót sem lehet érteni abból, ami az első felvonás elején történik. Társadalmi közösségben élünk s ennek szabályai között nem utolsó az a paragrafus, hogy másnak lehetőleg ne okozzunk kellemetlenséget. Bármennyire elegánsnak tartják a későnjövést nálunk, nem helyes és nem illő. Hisz itt a képzelt társadalmi rangfokozat szerint illik későbben és későbben megjelenni. Vannak olyanok is, akik magas rangjukra való tekintettel csak az utolsó felvonásra tartják illőnek a megjelenést, sőt talán még olyan is akad, aki csak az előadás befejezte után jön a nyilvános mulatságokra. De félre a szatírával. A színészek pontosan fél nyolckor kezdik az előadást, jelenjék meg mindenki rendes időben, mert a demokrácia hatalmas szellője fujdogál keletről s akkor mindenki egyenlő lesz, talán még Nagybányán is s akkor nem lehet majd rang szerint későbben és későbben jönni. Hogy tehát majd akkor nehezünkre ne essék, gyakoroljuk már most magunkat az egyenlőségben és a pontos megjelenésben. az ördög vigye el, olyan tiinsószerü érzést éreztem, nem jön majd elég könnyedén a humor belőlem, és elsavanyodik a vicc. Azt hittem, el vagyok veszve. Ez nemcsak szólam, ez igaz. Azt hittem, hogy el vagyok vészévé, és hogy soha többé semmi nem segít rajtam. Egy pillanat ezredrésze alatt leszámoltam az életemmel. Éreztem, hogy most mindennek vége köztem és e közt az ember közt és ez volt az első perce az életemnek, amikor örültem annak, hogy nincs gyerekünk. Úgy állottam ott, mint valami idegen nő, akit semmi nem fűz senki máshoz, aki bajba került, s akinek most végezni kell minden hazugsággal, amiből eddig élt. A másik: És ? Az egyik: És itt látszik hogy milyen komiszak vagyunk mi asszonyok. Halálos nyugalom szállt hirtelen a szivemre. Elszántság, hideg-' ség, okosság hűvös szele csapott meg. Ha az uram okos ember, akkor sok mindent láthatott az arcomon. És hogy honnan vettem, hogy hogyan jutott eszembe, hogy miért csináltam, máig sem tudom, de a világ legnyugodtabb hangján igy kiáltottam fel: Hogy micsoda kulcs? Hát . . . az ebédlő kulcsa. A másik: Hm. Az egyik: Az ebédlő kulcsa. Mondhattam volna, hogy a konyha kulcsa, hogy a szalon kulcsa, azt is mondhattam volna, hogy a református templom kulcsa. De nem mondtam. Valami Csütörtökön és pénteken Hcrczeg szenzációs színműve, a Kék róka volt a soron. A közönség zsúfolásig megtöltötte mind a két este a nézőteret. Az első előadásnál sokáig kellett várakozni a kezdetre, de amint a függöny felgördült, a pompás díszítés mindenkit megbékített. Az előadás igen gördülékeny volt, látszott a színészeken az ambíció, azonban a szerepek nehézségeivel még a legjobbak is csak mérsékelten tudtak megbirkózni. Sok-sok szépség, hatásos jelenet veszett el a meg- nem értés tömkelegében. Általában szerepet mondtak, de nem igyekeztek azt megjátszani. A legjobbnak mutatkozott Miklósy Gábor Pál szerepében, játéka, előadása ellen nem igen lehet kifogást tenni. Fe- leky Trill bárója szintén igen jó alakítás volt, eltekintve attól, hogy rajta kivül eső okból még a jó játék mellett sem tudott kellően illúziót kelteni. M. Kovács Terus (Cecil) talán nem annyira drámai színésznő, mint szubrett s igy minden igyekezete mellett sem sikerült olyan hatást elérni, amilyent ezzel a pompás szereppel lehet. Miklósy Aladárt (Sándor) néhány jeleneten kivül kissé hidegnek találtuk. Nem találta el a helyzetnek megfelelő hangot. Miklósy Juliska Lencsije az általános nívónak teljesen megfelelt. Szombaton Strausz Oszkár bájos zenéjü operettje, a Legénybúcsu került bemutatásra. A szövegkönyvet Bodarisky irta, sok más sikerült librettónak társszerző, e. A cégtárs (Wilner) otthagyása nem látszik meg a szövegen ; szellemes, fordulatos és fölöttébb mulattató, anélkül azonban, hogy vásári hatásvadászatra törekednék. Egy felcsepe- rede.tt parvenü kigúnyolása áll a darab középpontjában s ezt a szerző pompásan meg is oldotta. A serieuse elemet benne egy ifjú és leány egymásra lelése alkotja, kiketa szülék tudtuk nélkül eljegyeztek. Alakjai jól megrajzoltak s igy felette áll a darab a szokásos tucat-operetteknek. Zenéje is valamivel komolyabb, a hires Strausz-familiának égyik tagja komponálta szép sikerrel. Az előadás igen pompásan ment. Feleky a főnyereményt megütő Bachmajert mesésen játszotta, M. Kovács Terus Stefi szerepében igazán elemében volt, graciózus megjelenése, ügyes játéka sokszor tapsra késztette a nézőket, Szigethy Irén (Stella) nívósán játszott és szépen énekelt. Máiké (Ottinghauser) minden tekintetben méltó partnere volt. Ágotay Lőrincz szerepében nagyon túlozott, a kakasülőnek játszott, holott a túlzások el hagyása esetén igen-igen talpra esett alakítást nyújtott volna. Miklósy Juliska pompásan járta a tarantellát. Vasárnap délután Mágnás Miska ment immár negyedszer, este pedig Szigligeti örökbecsű népszínműve, a Szökött katona. Azt mondják, a népszínmű leélte világát, nem a mai ízlésnek megfelelő irodalmi műfaj. Igaz is, nem is. Az újabb férczmunkákra, melyek a magyar nép ismerete nélkül receptre készültek, ráillik a lesújtó kritika, de a régi jó népszínműveket ma is szívesen megnézzük és gyönyörködünk is bennük. A Toloncz, Piros bugyeliáris, Falu rossza s még sok más bizonyára olyanok, hogy aki látta, szívesen elmegy érte a színházba még ma is. A magyar szinműpillanatnyi őrület szállt belém és azt mondatta velem, hogy az ebédlő kulcsa. Aztán egy kicsit lehajtottam a fejemet és vártam, hogy rám szakadjon a plafon. De nem az történt. A másik: Hanem? Az egyik: Hanem az, hogy az uram szép nyugodtan igy szólt: Minek a kulcsa ? — Igen — mondtam én — az ebédlő kulcsa elveszett, hát én csináltattam egyet. Erre az uram szép lassan kezébe vette a kulcsot, megnézte, aztán a fejét csóválva az ebédlő ajtó felé ment vele. Az ebédlőnek két ajtaja van. Az egyik a hálószobánkba vezet, a másik az előszobába. Előbb ahhoz az ajtóhoz ment, amelyik a hálószobába vezet. Belepróbálta a kulcsot, nem pászolt bele. Rám nézett. Én vállat vontam. Akkor megint megnézte a kulcsot és odavitte a másik ajtóhoz. Az előszobaajtóhoz. Belepróbálta. Hát akkor végigfutott rajtam a hálálos hideg. A kulcs pompásan beleillett a zárba, kitünően zárta az ajtót. Úgy forgott, csattogott benne, mintha soha életében más zárban nem is járt volna. A másik: Hogyan? Az egyik: Véletlenül Az Yvette Guilbert nótáiban vannak ilyen csodák. Ezeket vidám szentek csinálják, akik megszánnak egy-egy rossz útra tévedt asszonyt, s az utolsó percben csodát tesznek, hogy okuljon és visszatérjen a jó útra. Gondolj amit akarsz, higyjél a spiritizmusban, vagy egyikében a legszéditőbb véletlenekben, irodalom atyjának, Szigligetinek Szökött katonája is ezek közül való. Kissé naivnak látszik ma már a meséje, de a darabot átlengő nemes szellem, nagy irói rutinra valló színpadi hatás s végül a zengzetes magyar nyelv elfeledteti velünk a szökött katona banális történetét. Grófi méh magzata, titokban nevelik fel törvénytelen származása miatt parasztnak, szeretője miatt megszökik a katonaságtól, de anyja megmenti a haláltól s származása titkának kiderülése után boldog lesz kedvesével. A czimszerepet Mathé játszotta igaz megértéssel, nivósan. Feleky (Korpádi Lajos) szintén igen jól alakított és játszott. Miklósy Aladár (Monti gróf) mesés alakításán kivül stilszerü öltözéke is feltűnt, mintha Széchenyi fiatalkori képéről mintázta volna utczai ruháját. Miklósy Gábor Völgyi ezredese méltóan illeszkedett a keretbe. Szigethy Irén (Julcsa) szépen játszotta meg a szerelmes leányt. Ágothai a jegyző szerepében ismét rikítóan túlozott, pedig rutinos öreg színész már s a játszás természetesebb eszközeivel is tudna kellő hatást elérni. A nézőteret még jobb időben sem láttuk annyira zsúfolva, mint ez este. Hétfőn megismételték B. bérletben a Le- génybúcsut. Kedden Arcubasev világhírű drámája a Féltékenység került bemutatóra. A legdrasztikusabb szatírával ostorozza az asszonyi kacérságot, mely alapjában véve csak emberi gyengeség s mégis a legnagyobb veszélybe dönti a vele könnyelműen játszót. A dráma elénktárja, hogy a kaczérság a férfiakra mindig csak egy hatással van : teljes célt érni a nőnél. S ha az asszony hű az urához a legvégső pontot illetőleg, az egyik férfi lemond, a másik megvigasztalja magát más nővel, a harmadik pedig még erőszakkal is megpróbálja elérni, aminek elnyerésére a kaczérság, mondjuk a fiirt felbiztatta. Viszont a férj is meg-meglát egyet- mást, a jóbarátok is megnyitják szemét s az addig nejének vakon hivőbői gyanakvó, féltékeny hitestárs válik. Pokollá lesz életük s. egy heves felindulásában a férj megfojtja nejéi, pedig mi tudjuk, hogy az asszony oda nem adta magát, csak ka- ezérkodott, csak flirtölt. így válik a kicsiny hiba nagy szerencsétlenség okozójává. A gyilkosság is kellően megokolt, szinte perczről-perczre látjuk, mint fejlődik a férjben a féltékenység ördöge hatalmas szörnyeteggé, mely azután egy gyenge pillanatban elrabolja eszét s megfojtja, akit leg: jobban szeret. A féltékeny férjet Miklósy Gábor adta a tőle már megszokott művészettel, M. Kovács Terus az első négy felvonásban méltó partnerének mutatkozott, bájos szeretetreméltósággal játszotta meg a kaczér Jeiénát, az ötödik felvonásban már ezt a nívót nem érte el, nagy emóciókat, nagy szenvedélyeket nem tud oly meg- kapóan ábrázolni. Máthé (Szerjosa) pompásan játszotta meg a szerelmes diákot, Miklósy Aladár herczege szintén nívós alakítás volt. Feleky ismét szinte művészi tökéletességű alakításban mutatta be Ivanovits irót, Ágothai Szemjanovitsa minden kritikát kiáll. Rónairól sem feledkezhetünk meg, katonadoktora igen sikerült alakítás s azért szeamik valaha emberrel történtek, de ez igy van. Eltaláltam, hogy hova illik a kulcs. Véletlen. Mint ahogy megesik, hogy az ember belemarkol egy pakli,kártyába és azt mondja: ez itt a piros nyolcas. És kivesz egy kártyát a többi közül és valóban a piros nyolcas. A másik: Bámulatos. És aztán mi történt? Az egyik: Látod, ez már nem szép, hogy megkérded hogy mitörtént aztán. Mert eddig a történet csodálatos volt, misztikus, meglepő. De ami ezután történik, azt már egy asszonynak ki keli találnia. Hát mi történhetett volna ? Most szemtelen lettem. És most visszaszaíadt a viselkedésem a jó sinre. Vállat vontam és a legközönségesebb, a legdrámamentesebb hangon ezt mondtam: „Utálatos vagy azzal a kíváncsiságoddal“. Soha, de soha nem fogja megtudni, hogy köztünk a világ egyik legnagyobb véletlensége történt, sőt mint ahogy igazi férfihoz illik, teóriákat fog magának csinálni ehhez az esethez, és azt a következtetést fogja levonni belőle, hogy nem szabad aszonyt gyanúsítani, amig bizonyítékok nincsenek az ember kezében. És nem fogja megtudni soha, hogy ilyen közel a bizonyítékhoz nem fog kerülni soha többé az életben. A másik: És aztán ? Az egyik: Aztán vacsoráztunk, és unatkoztunk. És másról beszéltünk. Én gyönyörűen tartottam magamat, csak másnap délelőtt kaptam meg a sirógörcsöt, ami dukál. Élvégre meglegyin-
