Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-28 / 13. szám

XVI. évfolyam.

1918. március hó 28.

13-ik szám.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.

= Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. ==

A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős.'

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz.,

ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===

Magyar népiélek.

A nagy világégésen kiviil Oroszországot balsorsa még azzal a külön katasztrófával is sújtotta, hogy a bolsevikizmus anarchiája felborította egész állami és társadalmi rendjét, s a jog és erkölcs uralmát fölváltotta benne a nyers erőszak, aminek most már szabad prédája becsület, élet és vagyon egyaránt. A mi magyar véreink a hadifoglyok álló egy évig éltek ennek a fejetlen eí- vadulásnak a poklában és bizony-bizony egyéb háborús gondjaikon s a belső demokratikus átalakulás problémáján kivül nagy teherrel nehezedett ránk az a fojtogató aggodalom, hogy véreink lelki egyensúlya kibirta-e megbillenés nélkül az anarchiának azt a még soha nem látott rombolását.

Most végre ezrenként rajzanak haza a hosszú, keserves orosz fogságból és minél többen érkeznek, a viszontlátás mérhetetlen öröme mellett nöttőn nő a megnyugvásunk is. Becsületes magyar józanságukat érintetlenül hozzák haza. Egyenes, a jogok tiszteletében kialakult gondolkozásukat még a nagy orosz összeomlás sem tudta megzavarni, ellenben szemmelláthatóan még ellentállóbbá edzette a minden emberi jóra és szépre pusztulást jelentő szélsőséges elfajulásokkal szemben. Minden szavukból kiérezzük, hogy nem csupán a szabadulás, a hazaérők és övéik viszontlátása rajzolja arcukra a boldogságot, hanem az a feneketlen különbség is, amely átélt oroszországi borzalmaikat a jogrend idehaza tapasztalt változatlan uralmának világításában csak még annál sötéteb- beknek tünteti fel.

Hiszen áldjuk a Gondviselést azért is, hogy emberfölötti háborús küzdelmünket javunkra fordította, megalázta azokat, akik vesztünkre törtek. De ennél is százszorta nagyobb áldása ránk nézve az, hogy lelkűnkbe plántálta legszebb erényeink egyikét: a magyar józanságot, mely ezer esztendő annyi válságán keresztül leghívebb útmutatónk volt, amely ime most, a világnak ebben az iszonyatos fölfordulásában is állhatatossággal vértezi föl népünket; ezáltal megóvja attól, hogy mérges jelszavaknak a tetszető- sége leikéhez férkőzhessék és megmételye- zésével aláássa, alapjaiban ingathassa meg egy szebb és boldogabb jövőre szóló hi- vatottságunkat.

Minden győzelmeink között legbecsesebb ránk nézve a magyar népléleknek ez a most is fényesen bebizonyosodott áilha- tossága, mely úrrá tett minket nemcsak fegyveres ellenségeink, hanem korunk elfajzott áramlatai fölött is. Biztató és kimondhatatlanul értékes zálog ez arra, hogy az emberi eltévelyedés veszedelme akármekkorára nőjjön is, a magyar józanságot nem fogják megfertőzhetni ezentúl sem

Színház.

Vége felé jár már az idény s bizony látszik a közönségen is, hogy megsokalta a színházba való járást. Legalább a többször ismétlődő üres ház az újdonságok bemutatása dacára erre enged következtetni. A közönség elérkezett ah- 'hoz a mesgyéhez, amelyen túl a szórakozás a munkába lép át. Végtére is a mi kis városunkban a színházat estéről estére ugyanaz a nézősereg töltötte meg s most a robotban való színházlátogatástól csömört kapott, mert bizonyára nem az anyagiakban kell keresni a közönség megcsappant érdeklődésének okát. S hog ez igy van, megmutatják majd a három napos szünet után következő telt házak; a közönség kipiheni magát s újra élénk érdeklődéssel fordul majd a színház felé.

A jutalomjátékok azonban az utóbbi héten is zsúfolt nézőtér előtt folytak le, mintha a szin- házjárók megmaradt energiájukat rájuk tartogatták volna. Viszont megdöbbenéssel láttuk a múlt szombaton közönségünknek eléggé el nem Ítélhető nemtörődömségét, holott jótékonycélu előadást tartottak. Az ő véreiknek és hozzátartozóiknak, a 12. honv. és az 5. cs. és kir. gyalogezred rokkant- és árva alapja javára gyűlt volna a jövedelem, ha a szokott nézősereg szinte nem tüntetett volna távolmaradásával. Pedig illett volna, hogy aki szórakozásból harmincszor, negyvenszer felkereste a színházat, egyszer elmenjen kötelességből. S a kötelességteljesités nem is esett volna végül oly nehezen, mert jó darabot, még pedig igazán jót láttak volna. A háború sok-sok fino- multabb érzést kiölt belőlünk, de annak mégsem volna szabad megtörténnie, hogy rokkanttá vált védelmezőinktől, vagy árváiktól sajnáljuk nehány fillérünket akkor, amikor szórakozásban még ellenértéket is kapunk érte.

Szerdán vaskos amerikai bohózatot, a Gólyát mutatta be a társulat. Meglátszik, hogy szerzője nő, Mayo Margit, mert ilyen agyafúrt bolondságokat csak nő tudhat írni — a gyermekágyról. Mesteri szemre valló megfigyeléssel figurázza ki a nőket legszentebb hivatásuk teljesítése közben, az uj lény világrahozásánál. Epésen gúnyol mindent, még a legapróbb dolgot is s közben folyton megkacagtat. Természetesen a színi hatás drasztikusabb eszközeivel dolgozik, de bohózatnál ezt nem szabad rossz néven venni. Fő az, hogy megnevettessen s hogy ezt milyen eszközökkel éri el, mellékes. Az előadás kitűnő volt. M. Kováts Terus (Kitty) mesés játékának és Feleki (Jimmi) remek karrikaturájának tulajdonitható a siker oroszlánrésze. A többiek szintén a nívón maradtak. Üres ház.

Egy jelenetnél újra nevetni kezdtek a színpadon, úgyhogy percekre fenakadt az előadás. Már a múltkor figyelmeztettük a színésznőket, hogy a közönség feladata nevetni, rájuk más feladat vár. Kiki teljesítse a magáét lelkiismeretesen. A társulatnál nincs fekete tábla ?

Csütörtökön Máthé László jutalomjátékául Koltay Jenő vendégfelléptével Kálmán Imre operettje, Zsuzsi kisasszony került bemutatóra. A szöveg banális fércmunka, zenéjében csak itt-ott csillan fel Kálmán komponáló tehetsége. Az előadást közepesnek mondhatjuk. M. Kováts Terus a címszerepben ismét erejéhez mért feladat megoldására vállalkozott s fényesen is sikerült neki. Máthét (Péterffy) a közönség lelkesen ünnepelte, virágcsokorral s virágokkal lepték meg tisztelői. De kivette részét az ünneplésből Koltay Jenő is, ki Dinnye szerepében újra elragadta a közönséget. Dicséretet érdemel Ágothay (Pribicsei) aki derekasan kitett magáért. Felemlítjük még bolgárt(Falsetti) és Paríaghy Margitot (Szeraú...) Zsúfolt ház.

Pénteken ismét operettbemutató következett. A kóristaleány minden vidéki színpadot megelőzve került színre városunkban. A fővárosban „slágerének Ígérkezik s mégis csak fél ház nézte végig a bemutatót. Librettóját Faragó Jenő irta. Csinált már ennél sokkal jobbat is. Zenéje Ronyathy Károlytól való. Uj név, sokat Ígér. Az előadás a kórusoktól eltekintve, megjárta. Szi- gethy Irén a címszerepben újra tanujeiét adta fényes alakitó tehetségének, szépen is énekelt. Partnere Máthé (Valkoy) szintén pompás énekszámaival ért el hatást. M. Kováts Terus és Feleki ügyes játékukkal rászolgáltak a tapsra. Kabinetalakot mutatott Ágothay a színigazgatóban, a többiek közül kiemelendőnek tartjuk Polgárt, Parlaghyt, P. Erdős Jolánt és Pintért.

Szombaton Tóth Kálmán koszorús költőnk örökbecsű vigjátéka, A király házasodik került színre elsőrangú előadásban. A jótékonycélra azonban a közönségnek már fenebb is említett nemtörődömsége következtében vajmi kevés juthatott. Ezért a közönség büntetést érdemelne.

Talán Déryné naplójában olvastuk, hogy a direktor magyar tárgyú, nemzeti irányú darabot hozott színre. A közönség nem ment el, A direktor újra kitűzte, ugyanaz az eredmény. Végre kiirta a szinlapra, hogy addig, mig ezt meg nem nézik, mást nem ad. A közönség erre az öreg- ágyus fenyegetésre beadta a derekát.

Itt is igy kellene tenni. Most következik M. Kováts Terus jutalomjátéka. A közönség kedvence, neki megbocsájtják majd az alábbiakat. Csak az kap jegyet a jutalomjárékra, aki A király házasodik c. darabra is megváltja jegyét. Adják elő még egyszer jótékony célra, ilyen tendenciával egy napi szezonmeghosszabbitást bizonyára a szinügyi bizottság is engedélyezni fog, hogy a társulat anyagiakban kárt ne szenvedjen.

A jutalomjátékra s Tóth Kálmán vígjátékéra csak egyszerre lehessen tehát jegyet váltani.

Belemehet a művésznő ebbe azanyagi rizikóba. Ismerve a közönségünk iránta érzett becéző szeretetét s tanulmányozva városunk lakosságának tömegpszikhológiáját, egész biztos, hogy a jótékony cél érdekében ez a vállalkozása nem fog balul kiütni.

Vasárnap délután a Postás fitt és húga c. bohózat ment, este pedig megismételték a Kóristaleányt.

Hétfőn délután újra egy jó népszínművet elevenítettek fel, az Ingyenélőket, este pedig operettbemutató volt soron. Gilbert jónevü zeneszerző Aranyfácán c. daljátékát láttuk. Kár volt ezt a pompás muzsikát erre a silány szövegre pazarolni. Az előadás igen jól sikerült, eltekintve attól, hogy M. Kováts Terus helyett Trude szerepét Miklósy Juliska játszotta. Sziget hy Irén (Hella) és Máthé (Rodegg) nevéhez fűződik első sorban az est sikere, de kivették részüket belőle Ágothay és Feleki is komikus szerepükben, továbbá Polgár és Szentpétery. Közönség kevés.

Kedden Feleki László jutalomjátékául Koltay Jenő vendégfelléptével Monezy és Durieux társascég bohózatát, az Ezred apját játszották. A darabot közönségünk már ismeri, vérbeli francia bohózat, bőven fűszerezve jókorára hízott malacságokkal. A jutalmazandó Jeünoíte szerepében ugyancsak megnevettette a színházat zsúfolásig megtöltő közönséget. El is halmozták tisztelői sok-sok ajándékkal, melyek közül nagy feltűnést keltett a gyönyörű fehérszőrü húsvéti bárány, kék szaliaggal nyakában. A többi szerep is a legjobbak kezében volt. Szigethy Irén temperamentumos Miss Gittája s Koltay mesés Mor- risa gyakran váltottak ki hangos derültséget; táncduettjeik pedig feltűnést keltettek, különösen a III. felvonásban járt apacstáncuk. M. Kováts Terus bájos Lucienneje, Andai ügyes Jelinotte-