Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-07 / 6. szám
XVI. évfolyam. 1918. február hó 7. 6-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megieien'k minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. ■ ni. i .»i i l.iI.» ii i Mum i ........ tSSk........- --------1 i M- Fel elős szerkesztő : ÉGLY MIHÁL Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: K. Kiss Miklós-utcza 34, sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. «=3 Hirdetések felvétetnek KovAc» Gyula könyvkereskedő üzletében is. ——' Pusztítás és építés. Február 6. A küzdelmes háborúnak negyedik évében vagyunk. Kemény próbát állottunk ki. Férfiaink szine-virágja, ifjaink, a nemzet jövő reményei a háború borzalmait élték át. Milliók pusztultak el véreink közül s milliárdok az anyagi értékekből. Véreink, javaink, a munkás kezeknek értékesebbjei mind-mind a hadjáratnak állanak szolgálatában. Három és fél évet töltöttünk ,már az önfeláldozást és önmegtagadást kívánó küzdelem alatt. Az országnak ellenség taposta részén mindenünk elpusztult s ahol a külső ellenség nem járt, a háború ott is rombolást, pusztulást okozott. A harezban elpusztult nem pótolható férfikarok és férfitehetségek mellett a küzdelem miatt a népességnek a pusztulása itt benn is nagyobb arányú, mint békében volt. A háború következtében keletkezett lelki gyötrődések s testi nélkülözés miatt aránytalanul nagyobb a halandóság mint békében. Mintha az emberirtás járványszerü alakja tizedelné itt az emberiséget. Pusztulunk, veszünk. De veszőben van a békében megvalósított rend, a fegyelem, az emberek általános erkölcsi haladása, az a megtisztult érték, az a megfinomitott erő, amit 19 száz esztendő alatt a haladásnak biztosítékául, az emberiség jobbulásának erkölcsi mozgatójának ismertünk. A háborúban elpusztult férfierők és megsemmisült férfi elmék mellett ezt sirathatjuk legfájóbban, ezt sajnálhatjuk különösképpen. Annak a mindig jobban tisztuló s az emberiségnek emelkedettségét biztositó erkölcsi erőnek elveszése vagy meggyengülése évtizedeknek az erélyét, az ország évtizedes törvényes szigorát kívánja meg, hogy törvénytiszteletben és becsületben ismét odajusson a nemzet, ahol háború előtt állott. A háború alatt a mindig fokozottabban érezhető anyagnak keresettsége s az ezzel való törvényesen megengedett tisztessége 1 (?) és a meg nem engedett tisztességtelen üzérkedés, amellyel nagy vagyonokat harácsoltak össze a számitó kufárok és lelkiismeretlen emberek, a becsületről és erkölcsi értékről való fogalmakat elhomályosították, meggyengítették. A megnehezített létfentartás, saját életszükségletének kicsiny méretű megszerzéséhez is mindenkit arra indit, hogy raffinált ügyességgel járjon el és biztosítson magának valamit, csak mára legalább. Ez aztán mindenkit a kijátszásnak a gondolatára, a görbe utón való megszerzésnek módjára utal. A napi falatnak a megszerzése, az életszükségleteknek naponta némi előteremtése igy folyik. Ezt tette, ezt eredményezte a háború azokkal a rendkívüli intézkedésekkel, amelyek érette szettek meg és miatta sanyargatnak mindenkit. Most furfangosko- dik a termelő, a készítő, a vevő, a viszonteladó, a betevő falat után siránkozó éhes, szóval mindenki. S ha már ez a negyedik háborús évben fokozottabban és mindig világosabban látható, meggyőződünk arról az erkölcsi lehanyatlásról, amely a háborúnak szörnyű eredménye ide benn. Azok kik lelkesedésünkben a világot jobbnak, az embereket nemesebbeknek szeretjük látni, a háborútól azt reméltük, hogy tisztulást eredményez. Azt vártuk, hogy a nemzet tagjait jobban összeformálja, hogy a szájaskodó pártoskodást megszünteti s csak azt tekinti: jó magyar fia-e a hazának az ember, vagy nem. Az emberszeretet cs testvériesülés kohójának gondoltuk a háborút. Hittük, hogy tisztit és leszűr . . . Hiába vártuk, hasztalan reméltük. Nem tisztított, nem szűrt le semmit. Talán nem is javított. Csak a szenvedésben, a küzdelemben edzett. A pártoskodás ma is folyik. Az államban az állam egyenes érdekeivel szemben érzők csoportja ma is megvan. Testvériesülés helyett egymásnak az elnyomása, a háttérbe szorítása látszik. És igy tovább . . . A háború sok salakot hozott fel. Mig annak beülepedése megtörténik, mig az a tisztitó folyamat tart, mely mint az olvadó érczből a salakot külön választja, sok idő telik be. Erre több évtized is kell talán. . . Ebben a tisztitó munkában az ország összes népe, minden tanult csoportja derekasan kell, hogy részt vegyen. Iparos, kereskedő, gazda s mindenféle szellemi munkás megfeszültén kell, hogy dolgozzék. De részt kell vegyen benne elsősorban a törvény- hozás utján az országnak közigazgatási s minden más tisztviselője. Egy uj világnak a •felépítése vár az emberekre, az országra. Ebben a világban az erkölcs, a becsület, a munka s a munkával elért tisztes eredmény, a szellemi fensőbbség kell, hogy diadalt arasson s kell, hogy vezesse az építést. Az építést mielőbb meg kell kezdeni! Csak jöjjön a béke, hogy Isten nevében lelkesedéssel hozzáfoghassunk mielőbb! Ezt várjuk sokan s várjuk mindannyian. A „Nagybánya“ tárczája. A jó barátok. Anastasius Gaudon és Izidor Fleury urak tanulságos történetét pár sorban le lehet írni. Egy minisztériumban szolgáltak, s harmincöt éven keresztül éltek egymás mellett, szenvedély nélkül, gondolat nélkül, s viszály nélkül, pontosan, tétlenül és álmosan. Ifjúságuk utolsó maradványa a hivatal posványába fűlt. Nem éppen választékos Ízlésük egyformasága, egyenlő foglalkozásuk és jelentéktelenül öntudatlanul, a szokás hatalmánál fogva összekötötte őket, mint a hínár és erősebben, mint azt egy természetszerűleg megokolt barátság tehette volna. Az életből, mely körülöttük zúgott, semmit sem láttak, semmit sem fogtak föl és semmit sem éreztek. Minthogy képtelenek voltak másra godolni, mint önmagukra, megelégedtek azzal, hogy teljesítették a hazai erkölcs és az előirt polgári kötelességek törvényeit, melyek az ő fejükben szilárd foglalatjai voltak minden bölcseségnek, s az emberi élet minden lehető czéljának. Soha álom más dolgokról át nem villant szegényes agyvelejükön, mely egy hivatalosan szabályozott óra pontosságával működött. Állandó közönyösségüket csak egyetlen dolog zavarta meg a világon: valamely miniszter- válság ! De a homályos benyomások, melyeket erről a dologról nyertek, inkább környezetük izgató befolyásának voltak tulajdoníthatók, mint az eseménynek. Néhány napig nyugtalanok voltak, pulzusuk gyorsabban vert, s szinte már a minisztériumtól való eibucsuzás, vagy az előléptetés előérzetéig emelkedtek. Mihelyt azonban az uj miniszter elfoglalta hivatalát, sa nyugalom az irodákba visszatért, újra elölről kezdték egyhangú, álmos, baba-szerű életüket Az ülő életmód, a nehezen emészthető vendéglői koszt s szellemi tehetségeiknek folytonosan növekvő megcsappanása felmentette őket a gondolkozás veszélyei alól, s a testi szerelem szükségétől. Három-négy bankett után, melyeket a hivatalnoki kar rendezett, elczipelték őket rosszhirü házakba. Elégü- letlenül, szomorúan, kiábrándulva és üres zsebekkel jöttek onnan haza. —• No . . . köszönöm szépen! — mondá Anastasius Gaudon ur. — Egy kis gyönyörért ez nekem nagyon is drága mulatság! — Csakugyan ostobaság, ilyen valamiért pénzt kidobni! — vélte Izidor Fleury ur. — De mit is találhatnak ezen ? — viszonzá Anastasius Gaudon ur megvető hangsuiylyal. ,S Izidor Fleury ur eltitkolhatatlan utálattal jelentette ki: — Ha meggondolom, hogy vannak emberek, kik ezt minden nap megteszik . . . s akik izéd. tönkre teszik magukat ... Igazán, ez hihetetlen ! E sajnálatos kalandokat követő heteken át mind a ketten egyre arra gondoltak : mennyivel jobb, valóban hasznos és czélszerü dolgokra fordíthatták volna pénzüket, s ez igazán őszintén fájt nekik. Más esemény nem igen történt életökben. De amint korban előrehaladtak, agyvelejük végtelen és sivár pusztaságában uj képek kezdtek fel-feltünedezni. Álmok szövődtek lelkűnkben a nyugalomról, a falusi életről, igaz, eleinte bizonytalanul, elmosódva. De később egyre tisztábban és tisztábban. Anastasius Gaudon ur kertben látta magát, ingujjra vetkőzve. Látta a veteményes kertet, a virágágyakat, a kis, fehér házikót, s maga előtt az alkonyi szellő lenge, finom játékát. Intelligencziája ezer olyan dologgal és tudással gazdagodott, amiről eladdig sejtelme sem volt. Izidor Fleury ur pedig széles szalmakalapról és fehérvászonkötényről ábrándozott, hogy ilyen toiletteben fog kiülni a verendára, sőt látta magát szép, nagy vizirózsák közepette, amint a tó partján ül, kezében a horoggal, s belebámul a mély vízbe, hol óriási halak eviczkélnek a tán- ezoió napsugárban. Anastasius Gaudon ur ment először penzióba. Bezons közelében vett magának egy kis telket, s csinos kis házikót építtetett rajta. Izidor Fleury ur a szomszédos telket vásárolta meg, melyet a másiktól csak egy kis kerítés választott el. Köztük, a Gaudon telkén egy kút állott. A kerítéshez gyalogút vezetett. Jobbra és balra nagy messzeségben alig látszott más, mint kopár, tarlóval fedett földek, melyeken itt-ott apró házak voltak elszórva, hasonlatosak az asztalon heverő gyermekjátékokhoz, a távolban látszott a külváros nehéz gőzöktől piszkos, szürke ege, néhány
