Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-31 / 5. szám

2. oldal.

NAOYBÁNYA

január 1918. 31.

talán többet is mutat a kelleténél. Mert amig járnak benne addig rendben van a dolog. De a leülés! Az már kissé bajos. Ha hátul ráülnek az abroncsra, elül felhajlik, s kész a tableau. Ha viszont a leülésnél elül leszorítják, hátul hajlik fel az abroncsos része, és ismét megvan a tableau, ha nem is olyan mutatós, mint az előző esetben. Praktikusnak sem lehet állítani. Tessék csak elképzelni, hogy ül be egy krinolinos hölgy a színházban a földszintre, mondjuk a második sorba. Eddig még csak ment valahogy. A már helyén ülő hölgy, vagy ur felállott, székének lapját felcsapta és lábujhegyre ágoskodva mellét kidülesztette, hogy a bemenő alsó testét áttegye előtte. Aztán mellét behúzta,' hogy a felső testét is átszállítsa a helyét elfoglalni akaró. De mi lesz most ? A krinolin ennél a komplikált torna mutatványnál bizton fenakad, talán be se fér. Aztán meg az utcán séta közben egy kis indiszkrét szellő alá talál kapni, akkor lesz még csak szép mulatság, ha őnagysága nyakába borítja abroncsostul. Sok-sok hátrányát lehetne még felsorolni, de azt hisszük, hogy úgyis csak kérészéletű lesz. Legalább a falun biztosan nem kapják fel. Tessék elképzelni egy falusi leányt a patakban ruhát sikálni — krinolinban. Még az jó, hogy a tournure nem jött divtba, a tervező szabómüvészet megveszését ez egy kissé szelidebb színben tünteti fel. így legalább nem mennek ki a nők formájukból végkép. Emlékszem gyermekkoromra, volt egy nagynéném, vénleány, ki állandóan tournureos krinolinban járt, nem törődött a divattal. Isten nyugosztalja, sokat is csúfoltuk érte. Lám-lám szegény, ha élne, most milyen divatos volna. Egy azért vigasztal. Az abroncs bizonyára rézből van, mert halcsont nincs, s igy remélhető, hogy a hadvezetőség rekvirálja majd a rezet a szoknyából, ha megtudja.

Szerdán és csütörtökön Pásztor Árpád színmüve a Vengerkák került bemutatóra. Dramatizált regény, s bizony a színre való alkalmazás legtöbb- nyire igen balul szokott kiütni. Hát még ha maga a regény sem a legjavából való. Hatásos voltát azonban mint színműtől nem lehet elvitatni, hisz Góth, aki színre alkalmazta, maga is színész, s a színpadi hatás mesterségével alaposan tisztában van. Nemzeti elkeseredésünket akarja a darab felkölteni, s mivel erre a magyar ember amúgy könnyen kapható, sikerül is neki és igy eléri, hogy érdeklődésünk feléje fordul. Ez a nyitja a hatásnak, amelyet ez a különben gyenge darab ránk gyakorolni tud. Az előadás elég jól sikerült. A főszerepben (Anna) M. Kovács Tems ez este ismét brillírozott. Szivvel, lélekkel átérezte a vengerka szenvedéseit s megkapó biztossággal meg is játszotta. Azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy bár minden este játszik, szerepét igen jól tudja; nagy ambíció lakozik benne. Miklósy Aladár (Vladimir) nemcsak szerepet mondott, hanem alaSokáig beszéltek még vele és végre azt a választ kapták, hogy ő a legelsők legelseje e földön.

Mikor a vének látták, hogy a köteles tisztelettel sem akar adózni nekik, ismét a halál neméről akartak tanácskozni.

Ekkor igy szólt hirtelen egy bölcs:

— Megálljunk! . . . Én tudok egy büntetést, nagyon súlyos büntetést. Ti sohase eszelnétek ki ilyent! A büntetés önmagában rejlik. Haljátok, menjen az útjára! Adjátok vissza szabadságát. A szabadsága lesz a büntetése!

Es ekkor valami nagy dolog történt. A felhőtlen égből villám csapott le és iszonyatosat menydörgött.

Az emberek félénken görnyedtek meg és el- széledtek. Es csak a fiatal, kitaszított sasfiók nevetett. Hangosan utána hahotázott az embereknek, akik most kitaszítják és visszaadják szabadságát. Szabad lesz, mint volt az apja . . .

De az apja, az nem volt ember . . . ő pedig már ember!

Törzsről-törzsre járt és rabolt magának nyá- . jat, asszonyt, amint neki tetszett. Hiába lövöldözték utána a hegyes nyilakat, testét nem fogta semmiféle fegyver. Bátor, erős, ravasz és kegyetlen volt. Az emberekhez sohasem fordult arcczal. Kerülte őket. Csak a távolból látták őt az emberek, de akárki látta, feléje lőtte nyilait.

Sokáig csatangolt igy, de egy nap közelebb ment az emberekhez és amikor azok megrohanták, kezét sem mozdította és nem védekezett. Ekkor az egyik bölcs, megsejtette tervét és gyorsan közéjük állott:

— Ne nyúljatok hozzá ! Meg szeretne halni.

kitott is. Szerepének gondos áttanulmányozása és helyes megértése megadta a lehetőséget arra, hogy olyan kitűnőt nyújtson, aminőt eddig még talán soha. P. Erdős Jolán (herczpgnő) és Rónai (Osip) váltak még ki igazán derék játékukért. A díszletek, a ruhák újra pazarul szépek voltak, úgy hogy el lehet mondani, hogy a társulatnak parádés darabja, akár az előadást, akár a kiállítást tekintjük.

Pénteken és szombaton Három a kislány c. operett bemutatója volt soron. Soha ennyi bűbájos melódiát nem hallottunk, de nem csoda, zenéje a halhatatlan Schubert műveiből van ösz- szeállitva. S a szép muzsika feledteti a ribretto silány voltát. Nem a mi hazánkfia Schubert s azért mégis rosszul esik, ha látjuk, hogy az édes dalok poétáját igy kifigurázzák. Valahogyan ez kegyetlenségnek tűnik fel. A darabnak cselekménye sincs, banális trükkökkel húzzák ki a í felvonásokat, s hozzá még a szellem sem nagyon sziporkázik benne. A félénk Schubert mással ! vallat szerelmet szive választottjának, a leány pedig a szerelmi postás nyakába borul, övé -is lesz, a költő pedig hoppon marad. Ennyire lehet összeszoritani a libretto tárgyát, a többi csak körítés, hozzá még meglehetős ízetlen és zagyva. Rónai a zeneszerzőt nagy melegséggel játszotta, stílusos alakítása a művészet nívója felé járt. Szigethy Irén a női főszerepben temperamentumos játékával szaporította hívei számát, szépen énekelt, s különösen a betétül előadott Schubert Stände- henjével ért el nagy hatást, de csodaszépen is énekelte. Ágothay (a papa) pompás kabinetalakot mutatott be s sokszor zajos derültséget keltett a nézők soraiban. Máthé (Schubert) ügyesen játszott és énekelt. M. Kovács Terus bájosan játszotta meg a féltékeny olasz énekesnőt, s divatos toilettejével keltett élénk feltűnést. A többiek is kisebb szerepükben derekasan megállották helyüket

Vasárnap délután a Szökött katona, este pedig a Cigány népszínművek voltak soron. S igazán sajnáljuk, hogy a Szamos zajlása miatt lekéstünk az utóbbi előadásról, pedig azt mondják, hogy Miklósy Gábornak ez a legjobb szerepe. Érdekes lett volna összehasonlitást tenni, mert ebben a darabban legutoljára Szentgyörgyi István, a kolozsvári Nemzeti Színház művésze vendégszerepeit nálunk. Mi Miklósy Gábort a társulat legértékesebb tagjának tartjuk, kinek művészi kvalitásai állották volna az összehasonlitást, hisz ha organumbeli hibája nem volna, nagyobbra lenne hivatott.

Hétfőn megismételték telt ház mellett Fali opere tjét, az Elvált asszonyt.

Kedden a tüdőbeteg katonák balatoni üdülőtelepe javára ünnepi jótékonyczélu díszelőadás keretében mutatták be Vajda Ernő Váratlan vendég c. színmüvét. Mindenekelőtt meghajtjuk zászAz emberek ekkor leeresztették felemelt kezeiket, nehogy megkönnyítsék annak a halálát, aki annyi rosszat tett ellenünk. Körülállták és nevettek fölötte.

A gúnyos nevetésre megreszketett a sasfiók minden tagjában és önkéntelenül a melléhez ka- I pott. Ekkor hirtelen egy követ kapott fel és az emberek közé dobta. De azok kikerülték a dobást és a követ nem viszonozták kővel. Csak mikor a fiú kimerültén a földre hanyatlott, jöttek közelebb hozzá, hogy jól szemügyre vegyék.

A fiú felállt és megragadva egy földön heverő kést, saját mellének szegezte, hogy belé- döfje, de mintha kőnek szegezte volna, eltört a kés. És ismét földhöz vágta magát a fiú és fejével ütötte a földet. De a föld is kitért előle, mert minden egyes ütés után gödör volt látható.

— Nem bir meghalni! — mondták ujjongva az emberek.

Később aztán magára hagyták.

A fiú háttal feküdt a földnek és a magas, j kéklő eget nézte, ahol mint fekete pontok, ha- j talmas sasok kóvályogtak. Így feküdt arcczal az égnek és szemében annyi fájdalom volt, hogy ez j a bánat az egész földet megmérgezhette volna, j

És azóta ismét magára maradt. Szabadon, i a halált keresve. Nem érti sem az emberek sza- j vát, sem az emberek tettét. Nem tud élni és nem bir meghalni. Árnyék ő, amely midig keres valamit — és siet, siet. És ha egy komor árnyék húz át a földön, amely sötétebb, nyugtalanabb és sietősebb, mint a többi, ott a sasfiók járt.

Maxim Gorkij.

lónkat a társulat előtt, hogy szerencsés évadja alatt kötelességének tartotta a jótékonyság oltárán áldozni. Magáról az előadásról szólva, igazán el lehet mondani, hogy díszelőadás. Ilyent még a társulat nem produkált. Pedig nagy feladattal kellett megküzdeniök. A darab sok gyengéje veszélyeztethette volna a sikert. Tárgya elcsépelt: a letört régi földesur elveszi az uj földesur leányát. Szerkezeti hibája: hosszú expositio egy teljes ; felvonás a három felvonásból álló darabhoz.

I Lélektani hiba; nem értjük meg, miért szeret ! bele Vera a grófba oly hamar és- viszont. E hibák daczára mégis hatásos. Olyan húrokat penget, melynek rezgése a mi szívünkben is reflekszre talál. A háborúban rokkantak felé ki ne fordulna résztvevő kebellel ? Aztán egy nagy igazságot állít szemünk elé. A lövészárokból vagy a fogságból visszatérő hőseink számonkérő széket tartanak majd az itthonmaradottakon s rettegjenek, akik rosszul sáfárkodtak. A banális történet uj- ! szerű beállításban, a háborús millieuben, hozzá- ! véve az egész darabon átszövődő szelíd szatírát, mégis nagy hatást váltott ki: megsirattatta a kö- j zönséget. Á szereplők igyekeztek tudásuk legjavát adni Miklósy Gábor Zadovicsa, Parlaghy Margit Krisztinája, Rónai tanítója, M. Kováts Térus Verája mind derék alakítások. Ágothay az öreg komornyikot művészi nívón játszotta s lám ! a színművészet tulzásnélküli eszközeivel is lehet nagy hatást elérni, amint ezt a nyílt színen való többszöri megtapsolása igazolja. Miklósy Aladár (Hubay gróf) nagy igyekezettel játszotta szerepét, de sok nagy gondolat hatástalan maradt a kellő hangsúlyozás hiányában. Maszkirozása is kissé tulerős volt. Máthé (Gráczi) kissé túlzott, nem szeretjük, ha az ugrálás vásári hatásával dolgozik olyan sokra hivatott fiatal színész, akitől már 'igen jó dolgokat láttunk. A többiek is Miklósy Juliska (Stansi), Polgár (Thuri) és Miklósy Imre (ügyész) teljessé tették a sikerült összjátékot. A darab maga elég gyorsan perdült s ezt is a társulat javára Írjuk.

Heti műsor: Szerdán (A. 11) Bernát bácsi vígjáték, csütörtökön (B. 11.) Adorján Ödön a háborúban rokkant színművész felléptével Az ördög vígjáték, pénteken, szombaton és vasárnap Csárdáskirálynő operett.

HIRE k.

Január 30.

Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester a városok országos kongresszusára és közélemezési ügyek elintézésére Budapestre utazott — Kiszner tábornok közeg, felügyelő a kerület közegészség ügyének megvizsgálása végett városunkban időzik. — Lestyán Adorján Szatmár vm. rek- viráló bizottságának ellenőrzője és biztosa városunkban időzik.

Kinevezés. Sólyom Ferencz ref. kántor- tanitó áll. isk. tanítóvá neveztetett ki.

A város takarékpénztárának 50 éves jubileuma alkalmából Bay Lajos igazgató megírta az intézet félszázados történetét az eredeti források alapján. A röviden és tömören megirt érdekes müvet az igazgatóság a zárszámadások bevezető részében fogja kiadni.

Kitüntetések. A király a háború alatt teljesített buzgó és hasznos szolgálatuk elismeréséül dr. Lénárd Istvánt, dr. Papp Ottót, dr. Pirkler Ernőt, dr. Papp Zoltánt, Hajdú Károlyt, Ferencz Ágostont, Figus Albertet és Markó Kálmánt a II. osztályú polgári hadiéremkereszttel, Litteczky Istvánt és Demkő Sándort a III. osztályú polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki.

Előnév változtatás. A belügyminiszter megengedte, hogy Erdődi István huszárfőhadnagy és Erdődi Béla egyetemi hallgató Erdődi vezetéknevüket Gyöngyösi vezetéknévre változtathassák.

Eljegyzés. Érkörtvélyesi Nagy Gábor pénzügyi tanácsos, pénzügyigazgatóhelyettes fia: érkörtvélyesi dr. Nagy Gábor szatmári ügyvéd, többszörösen kitüntetett t. főhadnagya napokban eljegyezte Jobbágyiban özv. Góbi Imréné, szül. gyöngyösi Petheő úrasszonyt, gyöngyösi Petheő Ándrás nógrádmegyei földbirtokos leányát.

Tisztújító közgyűlés. A nagybányai Polgári Olvasókör ez évi február hó 3-án vasárnap d. u. 5 órakor tartja évzáró tisztújító közgyűlését, melyre az érdeklődők ez utón is meghivatnak.

A vízvezeték. A vízvezeték vize most a folytonos csapadékos időjárás mellett annyira megszaporodott, hogy az elmúlt héten már túl-