Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-31 / 5. szám

2. oldal. NAOYBÁNYA január 1918. 31. talán többet is mutat a kelleténél. Mert amig járnak benne addig rendben van a dolog. De a leülés! Az már kissé bajos. Ha hátul ráülnek az abroncsra, elül felhajlik, s kész a tableau. Ha viszont a leülésnél elül leszorítják, hátul hajlik fel az abroncsos része, és ismét megvan a tableau, ha nem is olyan mutatós, mint az előző esetben. Praktikusnak sem lehet állítani. Tessék csak el­képzelni, hogy ül be egy krinolinos hölgy a színházban a földszintre, mondjuk a második sorba. Eddig még csak ment valahogy. A már helyén ülő hölgy, vagy ur felállott, székének lapját felcsapta és lábujhegyre ágoskodva mellét kidülesztette, hogy a bemenő alsó testét áttegye előtte. Aztán mellét behúzta,' hogy a felső testét is átszállítsa a helyét elfoglalni akaró. De mi lesz most ? A krinolin ennél a komplikált torna mutatványnál bizton fenakad, talán be se fér. Aztán meg az utcán séta közben egy kis indisz­krét szellő alá talál kapni, akkor lesz még csak szép mulatság, ha őnagysága nyakába borítja abroncsostul. Sok-sok hátrányát lehetne még felsorolni, de azt hisszük, hogy úgyis csak kérész­életű lesz. Legalább a falun biztosan nem kapják fel. Tessék elképzelni egy falusi leányt a patakban ruhát sikálni — krinolinban. Még az jó, hogy a tournure nem jött divtba, a tervező szabómüvészet megveszését ez egy kissé szelidebb színben tün­teti fel. így legalább nem mennek ki a nők for­májukból végkép. Emlékszem gyermekkoromra, volt egy nagynéném, vénleány, ki állandóan tournureos krinolinban járt, nem törődött a di­vattal. Isten nyugosztalja, sokat is csúfoltuk érte. Lám-lám szegény, ha élne, most milyen divatos volna. Egy azért vigasztal. Az abroncs bizonyára rézből van, mert halcsont nincs, s igy remélhető, hogy a hadvezetőség rekvirálja majd a rezet a szoknyából, ha megtudja. Szerdán és csütörtökön Pásztor Árpád szín­müve a Vengerkák került bemutatóra. Dramatizált regény, s bizony a színre való alkalmazás legtöbb- nyire igen balul szokott kiütni. Hát még ha maga a regény sem a legjavából való. Hatásos voltát azonban mint színműtől nem lehet elvitatni, hisz Góth, aki színre alkalmazta, maga is színész, s a színpadi hatás mesterségével alaposan tisztában van. Nemzeti elkeseredésünket akarja a darab felkölteni, s mivel erre a magyar ember amúgy könnyen kapható, sikerül is neki és igy eléri, hogy érdeklődésünk feléje fordul. Ez a nyitja a hatásnak, amelyet ez a különben gyenge darab ránk gyakorolni tud. Az előadás elég jól sikerült. A főszerepben (Anna) M. Kovács Tems ez este ismét brillírozott. Szivvel, lélekkel átérezte a vengerka szenvedéseit s megkapó biztossággal meg is játszotta. Azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy bár minden este játszik, szerepét igen jól tudja; nagy ambíció lakozik benne. Miklósy Aladár (Vladimir) nemcsak szerepet mondott, hanem ala­Sokáig beszéltek még vele és végre azt a választ kapták, hogy ő a legelsők legelseje e földön. Mikor a vének látták, hogy a köteles tisz­telettel sem akar adózni nekik, ismét a halál ne­méről akartak tanácskozni. Ekkor igy szólt hirtelen egy bölcs: — Megálljunk! . . . Én tudok egy bünte­tést, nagyon súlyos büntetést. Ti sohase eszel­nétek ki ilyent! A büntetés önmagában rejlik. Haljátok, menjen az útjára! Adjátok vissza sza­badságát. A szabadsága lesz a büntetése! Es ekkor valami nagy dolog történt. A fel­hőtlen égből villám csapott le és iszonyatosat menydörgött. Az emberek félénken görnyedtek meg és el- széledtek. Es csak a fiatal, kitaszított sasfiók ne­vetett. Hangosan utána hahotázott az emberek­nek, akik most kitaszítják és visszaadják sza­badságát. Szabad lesz, mint volt az apja . . . De az apja, az nem volt ember . . . ő pe­dig már ember! Törzsről-törzsre járt és rabolt magának nyá- . jat, asszonyt, amint neki tetszett. Hiába lövöl­dözték utána a hegyes nyilakat, testét nem fogta semmiféle fegyver. Bátor, erős, ravasz és kegyet­len volt. Az emberekhez sohasem fordult arcczal. Kerülte őket. Csak a távolból látták őt az em­berek, de akárki látta, feléje lőtte nyilait. Sokáig csatangolt igy, de egy nap közelebb ment az emberekhez és amikor azok megrohan­ták, kezét sem mozdította és nem védekezett. Ekkor az egyik bölcs, megsejtette tervét és gyor­san közéjük állott: — Ne nyúljatok hozzá ! Meg szeretne halni. kitott is. Szerepének gondos áttanulmányozása és helyes megértése megadta a lehetőséget arra, hogy olyan kitűnőt nyújtson, aminőt eddig még talán soha. P. Erdős Jolán (herczpgnő) és Rónai (Osip) váltak még ki igazán derék játékukért. A díszletek, a ruhák újra pazarul szépek voltak, úgy hogy el lehet mondani, hogy a társulatnak pará­dés darabja, akár az előadást, akár a kiállítást tekintjük. Pénteken és szombaton Három a kislány c. operett bemutatója volt soron. Soha ennyi bűbájos melódiát nem hallottunk, de nem csoda, zenéje a halhatatlan Schubert műveiből van ösz- szeállitva. S a szép muzsika feledteti a ribretto silány voltát. Nem a mi hazánkfia Schubert s azért mégis rosszul esik, ha látjuk, hogy az édes dalok poétáját igy kifigurázzák. Valahogyan ez kegyetlenségnek tűnik fel. A darabnak cselek­ménye sincs, banális trükkökkel húzzák ki a í felvonásokat, s hozzá még a szellem sem nagyon sziporkázik benne. A félénk Schubert mással ! vallat szerelmet szive választottjának, a leány pedig a szerelmi postás nyakába borul, övé -is lesz, a költő pedig hoppon marad. Ennyire lehet összeszoritani a libretto tárgyát, a többi csak körítés, hozzá még meglehetős ízetlen és zagyva. Rónai a zeneszerzőt nagy melegséggel játszotta, stílusos alakítása a művészet nívója felé járt. Szigethy Irén a női főszerepben temperamentumos játékával szaporította hívei számát, szépen énekelt, s különösen a betétül előadott Schubert Stände- henjével ért el nagy hatást, de csodaszépen is énekelte. Ágothay (a papa) pompás kabinetalakot mutatott be s sokszor zajos derültséget keltett a nézők soraiban. Máthé (Schubert) ügyesen ját­szott és énekelt. M. Kovács Terus bájosan ját­szotta meg a féltékeny olasz énekesnőt, s divatos toilettejével keltett élénk feltűnést. A többiek is kisebb szerepükben derekasan megállották helyüket Vasárnap délután a Szökött katona, este pedig a Cigány népszínművek voltak soron. S igazán sajnáljuk, hogy a Szamos zajlása miatt lekéstünk az utóbbi előadásról, pedig azt mondják, hogy Miklósy Gábornak ez a legjobb szerepe. Érdekes lett volna összehasonlitást tenni, mert ebben a darabban legutoljára Szentgyörgyi Ist­ván, a kolozsvári Nemzeti Színház művésze vendégszerepeit nálunk. Mi Miklósy Gábort a társulat legértékesebb tagjának tartjuk, kinek művészi kvalitásai állották volna az összehason­litást, hisz ha organumbeli hibája nem volna, nagyobbra lenne hivatott. Hétfőn megismételték telt ház mellett Fali opere tjét, az Elvált asszonyt. Kedden a tüdőbeteg katonák balatoni üdülő­telepe javára ünnepi jótékonyczélu díszelőadás keretében mutatták be Vajda Ernő Váratlan ven­dég c. színmüvét. Mindenekelőtt meghajtjuk zász­Az emberek ekkor leeresztették felemelt ke­zeiket, nehogy megkönnyítsék annak a halálát, aki annyi rosszat tett ellenünk. Körülállták és ne­vettek fölötte. A gúnyos nevetésre megreszketett a sasfiók minden tagjában és önkéntelenül a melléhez ka- I pott. Ekkor hirtelen egy követ kapott fel és az emberek közé dobta. De azok kikerülték a do­bást és a követ nem viszonozták kővel. Csak mikor a fiú kimerültén a földre hanyatlott, jöt­tek közelebb hozzá, hogy jól szemügyre vegyék. A fiú felállt és megragadva egy földön he­verő kést, saját mellének szegezte, hogy belé- döfje, de mintha kőnek szegezte volna, eltört a kés. És ismét földhöz vágta magát a fiú és fe­jével ütötte a földet. De a föld is kitért előle, mert minden egyes ütés után gödör volt látható. — Nem bir meghalni! — mondták ujjongva az emberek. Később aztán magára hagyták. A fiú háttal feküdt a földnek és a magas, j kéklő eget nézte, ahol mint fekete pontok, ha- j talmas sasok kóvályogtak. Így feküdt arcczal az égnek és szemében annyi fájdalom volt, hogy ez j a bánat az egész földet megmérgezhette volna, j És azóta ismét magára maradt. Szabadon, i a halált keresve. Nem érti sem az emberek sza- j vát, sem az emberek tettét. Nem tud élni és nem bir meghalni. Árnyék ő, amely midig keres va­lamit — és siet, siet. És ha egy komor árnyék húz át a földön, amely sötétebb, nyugtalanabb és sietősebb, mint a többi, ott a sasfiók járt. Maxim Gorkij. lónkat a társulat előtt, hogy szerencsés évadja alatt kötelességének tartotta a jótékonyság oltá­rán áldozni. Magáról az előadásról szólva, igazán el lehet mondani, hogy díszelőadás. Ilyent még a társulat nem produkált. Pedig nagy feladattal kellett megküzdeniök. A darab sok gyengéje ve­szélyeztethette volna a sikert. Tárgya elcsépelt: a letört régi földesur elveszi az uj földesur leányát. Szerkezeti hibája: hosszú expositio egy teljes ; felvonás a három felvonásból álló darabhoz. I Lélektani hiba; nem értjük meg, miért szeret ! bele Vera a grófba oly hamar és- viszont. E hi­bák daczára mégis hatásos. Olyan húrokat pen­get, melynek rezgése a mi szívünkben is reflekszre talál. A háborúban rokkantak felé ki ne fordulna résztvevő kebellel ? Aztán egy nagy igazságot állít szemünk elé. A lövészárokból vagy a fog­ságból visszatérő hőseink számonkérő széket tar­tanak majd az itthonmaradottakon s rettegjenek, akik rosszul sáfárkodtak. A banális történet uj- ! szerű beállításban, a háborús millieuben, hozzá- ! véve az egész darabon átszövődő szelíd szatírát, mégis nagy hatást váltott ki: megsirattatta a kö- j zönséget. Á szereplők igyekeztek tudásuk leg­javát adni Miklósy Gábor Zadovicsa, Parlaghy Margit Krisztinája, Rónai tanítója, M. Kováts Térus Verája mind derék alakítások. Ágothay az öreg komornyikot művészi nívón játszotta s lám ! a színművészet tulzásnélküli eszközeivel is lehet nagy hatást elérni, amint ezt a nyílt színen való többszöri megtapsolása igazolja. Miklósy Aladár (Hubay gróf) nagy igyekezettel játszotta szerepét, de sok nagy gondolat hatástalan maradt a kellő hangsúlyozás hiányában. Maszkirozása is kissé tulerős volt. Máthé (Gráczi) kissé túlzott, nem szeretjük, ha az ugrálás vásári hatásával dolgo­zik olyan sokra hivatott fiatal színész, akitől már 'igen jó dolgokat láttunk. A többiek is Miklósy Juliska (Stansi), Polgár (Thuri) és Miklósy Imre (ügyész) teljessé tették a sikerült összjátékot. A darab maga elég gyorsan perdült s ezt is a tár­sulat javára Írjuk. Heti műsor: Szerdán (A. 11) Bernát bácsi vígjáték, csütörtökön (B. 11.) Adorján Ödön a háborúban rokkant színművész felléptével Az ördög vígjáték, pénteken, szombaton és vasár­nap Csárdáskirálynő operett. HIRE k. Január 30. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester a városok országos kongresszusára és közélemezési ügyek elin­tézésére Budapestre utazott — Kiszner tábornok közeg, fel­ügyelő a kerület közegészség ügyének megvizsgálása végett városunkban időzik. — Lestyán Adorján Szatmár vm. rek- viráló bizottságának ellenőrzője és biztosa városunkban időzik. Kinevezés. Sólyom Ferencz ref. kántor- tanitó áll. isk. tanítóvá neveztetett ki. A város takarékpénztárának 50 éves jubileuma alkalmából Bay Lajos igazgató meg­írta az intézet félszázados történetét az eredeti for­rások alapján. A röviden és tömören megirt ér­dekes müvet az igazgatóság a zárszámadások bevezető részében fogja kiadni. Kitüntetések. A király a háború alatt tel­jesített buzgó és hasznos szolgálatuk elismeré­séül dr. Lénárd Istvánt, dr. Papp Ottót, dr. Pirkler Ernőt, dr. Papp Zoltánt, Hajdú Károlyt, Ferencz Ágostont, Figus Albertet és Markó Kálmánt a II. osztályú polgári hadiéremkereszttel, Litteczky Ist­vánt és Demkő Sándort a III. osztályú polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki. Előnév változtatás. A belügyminiszter megengedte, hogy Erdődi István huszárfőhad­nagy és Erdődi Béla egyetemi hallgató Erdődi vezetéknevüket Gyöngyösi vezetéknévre változ­tathassák. Eljegyzés. Érkörtvélyesi Nagy Gábor pénz­ügyi tanácsos, pénzügyigazgatóhelyettes fia: ér­körtvélyesi dr. Nagy Gábor szatmári ügyvéd, többszörösen kitüntetett t. főhadnagya napokban eljegyezte Jobbágyiban özv. Góbi Imréné, szül. gyöngyösi Petheő úrasszonyt, gyöngyösi Petheő Ándrás nógrádmegyei földbirtokos leányát. Tisztújító közgyűlés. A nagybányai Polgári Olvasókör ez évi február hó 3-án vasárnap d. u. 5 órakor tartja évzáró tisztújító közgyűlé­sét, melyre az érdeklődők ez utón is meghi­vatnak. A vízvezeték. A vízvezeték vize most a folytonos csapadékos időjárás mellett annyira megszaporodott, hogy az elmúlt héten már túl-

Next

/
Thumbnails
Contents