Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-11-29 / 48. szám

2. oldal.

NAGYBÁNYA

i

1917. november 29.

A köztisztviselők nem kérik ötletszerűen, hanem statisztikai alapon nyugvó és pontosan kiszámított alapon a százalékos háborús segélyt, olyant, hogy szűkösen megélhessenek belőle.

Az állam érdéke, hogy tisztviselőinek legalább annyiok legyen, hogy megélhessenek.

Ezidőszerint a minimum: 200, 150, 100 százalékos háborús segély. Elvégre, nem lehet megengedni, hogy. a magyar köz- tisztviselők éhen haljanak, vagy más módon tönkre menjenek. Tisza Miksa.

Utolsó üdvözlet.

— úr. Csókás Vidor emlékezete. —

Régi időkből szőtt sugallatokkal Bontom ki szárnyát búcsúzó dalomnak;

De nem hajszolnám zajgó szánalommal Porbilincsekből már kitört valódat,

Mely még e kor vérpárás tengerén is Ábrándvilág felé kormányozott . . . Mérhetetlen távol jövőbe, — mégis Igéje benned östiizet fogott.

Eltávolitva mindattól, mi hajdan Törvény s malasztként élt szívednek mélyén ; A fényforrás, mit fölvertél magadban,

Világított a vívódások éjén

............

De nem bírtad a nyers élettülekvés Zaját hallani oltárod mögött . . .

Úgy érzéd, nincs számodra más menekvés, Mint a sir, melynek csöndje mély, örök,

Úgy iidvözléd a siri csönd-világot,

Mint legfőbb jót, mit ember érhet el. Szomjaztad a megváltó némaságot,

Mióta lelkedet kín lepte el,

Mert minden úgy tudott szivedbe fájni,

Mi Téged ért, — avagy közös kereszt:

Nem bírtad vampyr karmait lerázni,

Eltört a ,horgony “ meg nem menthetett.

Vértenger őrié meg hited alapját,

S a réseken beszivárgott a kétely.

A béke-emberiség szent fogalmát Ölelted aztán lelkes szenvedéllyel.

Hol véget ér majd Kain bujdosása,

Minden — .már itt" igaz testvér leszen:

A názárethi Mester isten-álma „Földre építve" — izzóit lelkeden.

figyeltem az ujjait, nem voltam képes meglesni, hogyan tüntette el.

— Elment az vándorolni és most gurul, gurul. Hallom, hogy pörög át az erdőn, most kifordul a mezőre. Már nem is nagyon hallom.

Az erdő felé figyelt, összeráncolta a homlokát, nagyon komoly volt az arca. Közben pedig nyomtalanul elillant a másik forint is. Ravasszul rámmosolygott a cigányasszony és szólt;

— Utána küldtem ezt is az első foriütnak. yalahol csak utóléri. A türelem piros pünkösdi rózsát, terem.

És megint az erdő felé figyelt komolyan, áhi- tatosan, babonásan. Egyszerre megragadta a karomat.

— Jön. Hallom a zúgását. Sebesen forog, mint az ördög szekere . . . Gyere csak, gyere. Itt van, itt a mellemen.

Belenyúlt piszkos inge elejébe és kihúzta belőle az egyik forintot. A kezembe nyomta:

— Fogja csak, ifiur. Ugy-e, milyen meleg? Akárcsak emberfiának a szive. Szorítsa meg jó erősen.

Megfogta a kezemet, lehunyta a szemét és mintegy álomban beszélt!

— Nagy újságot hozott. Találkozott a rezgő selyemmel, az atlac topánkával, a csipkés rokolyával, az ifiur jövendőbeli mátkájával. Ha ád még egy pengőt, azt is megmondom, hogy milyen.

Erre már elnevettem magam.

— Még egy forintot már nem csalsz ki tőlem, — mondtam a cigányasszonynak.

— Csalok, csalok, — pergett bosszúsan a |

A földi örök béke szent ábrándja,

Melyben fejlődjön mind a .Nagy" s a „Szép." Művelődés és művészet világa Fölött ragyogjon mindig tiszta ég!

. . . Kivirradását nem bírtad kivárni,

Már pirkadatja sirhantodra szállt.

Bird „ott* a vágyott békét föltalálni!

S fogadd a költő búcsú-szózatát.

Niola.

HÍREK.

November 28.

A hó elseje alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére, ellenesetben kénytelenek volnánk a lap küldését beszüntetni.

Személyi hír. Somogyi Mihály csendőrszázados uj állomáshelyére, Kecskemétre elutazott. Családja egyelőre városunkban marad.

Századosi kinevezés. Őfelsége a király Veress József tüzérfőhadnagyot, az 51. honvéd tábori taraczkos ezred ütegparancsnokát századossá nevezte ki.

Tiszti kinevezések. Őfelsége a király Alföldy Zoltán, Pásztor István és Toperczer Elek főhadnagyokat századosokká, Brebán Antal zászlóst, Brebán Miklós nagysikárlói g. kath. plébános fiát hadnagygyá nevezte ki.

Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy Engelbert, a kassai tankerület főigazgatója a főgimnázium meglátogatása végett városunkba érkezett.

Gellért Béla előléptetése és kitüntetése. Gellért Bélát, a 16. huszárezred főhadnagyát őfelsége a király kapitánynyá léptette elő. A vitéz kapitányt, aki a háború kitörése óta állandóan a fronton van s három ízben nyerte el a signum laudist, továbbá a katonai érdemkeresztet, most az ellenség előtt tanúsított hősies magatartásáért a vaskereszttel tüntették ki.

Kitüntetések. Őfelsége a király Alföldy Zoltán népfölkelő főhad íagynak az ellenség előtt tanúsított hősi magatartásáért a hadiékitmény- nyel diszitett harmadosztályú katonai érdemke- reszte adományozta. — Őfelsége a király Thierry Tibor hadnagyot, ki immár három éve a fronton van, az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a kardokkal diszitett harmadosztályú katonai érdemkereszttel tüntette ki. Thierry Tibor néh. Thierry Vilmos fia s testvére ifj. Thierry Vilmos már a háború legkezdetén, 1914. deczember 5-én a szerb harcztéren hősi halált halt.

Schulla Ede alezredes. A novemberi katonai előléptetések során talán kevés kinevezés keltett olyan széleskörű örömet, mint az, amely azt hozta hírül, hogy a király Schulla Ede őrnagyot alezredessé nevezte ki. Schulla alezredes fiatal katona kora óta tagja a szatmári gamizon- nak, aki nemcsak mint katona volt igen Kedvelt ember, de általános népszerűvé tette magát a polgári közönség körében is. Városunkban is sok jó barátja és jó ismerőse van. Schulla Ede a mozgósítás idején az orosz harctérre vonult a szatmári 5. gyalogezreddel, ahonnan sebesülten tért vissza. Legutóbb az olasz front hősi harcaiban vett részt, ahonnan hazatérve a mármarosszigeti 85. gyalogezred kiegészítő parancsnokságának vezetésével bizták meg.

Uj jogi doktor. Vágó Károly borosbene- deki ev. ref. lelkész, néhai Vásárhelyi Gyula veje a napokban kitüntetéssel tette le a kolozsvári egyetemen a jogi doktori szigorlatot.

Tanítónői kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Laposán Anna oki. tanítónőt az ujfehértónagyszegegyházai iskolához tanítónővé nevezte ki.

Bizalom-nyilvánítás Jékey főispán iránt. A napilapokból ismeretes az a támadás, melyet a parlamentben Tisza István intézett Jékey Sándor főispán ellen, azzal vádolván meg őt, hogy a felmentések körül pártpolitikai szempontok szerint jár el s hogy egy független sajtó- organuumot a felmentettek terrorizálása révén szervezett. Aki ismeri Jékey Sándor főispán puritán egyéniségét s évtizedekre rugó közigazgatási szolgálatát, melylyel még politikai ellenfeleinek is a legnagyobb tiszteletét és becsülését vívta ki, azonnal tisztában van azzal, hogy e vádak csak a legtévesebb információból fakadhattak. Szatmár város törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésében megragadta az alkalmat, hogy Jékey Sándor főispánnak elégtételt szolgáltasson az alaptalan vádakért. A közgyűlési terembe belépő főispánt hosszantartó, zajos óvá- czióban részesítették s napirend előtt dr. Nagy Vincze orszgy. képviselő szólalt föl s indítványozta, hogy a főispán ellen elhangzott insziutá- cziók ellenében a törvényhatóság Jékey Sándor főispán iránt törhetlen bizalmát fejezze ki. A törvényhatóság egyhangúlag, nagy lelkesedéssel tette magáévá dr. Nagy Vincze »indítványát, mire Jékey főispán megköszönve az óvácziót, utalt programmjára, melyet állása elfoglalásakor kifejtett s ismételten hangsúlyozta, hogy őt a közügyek vezetésében, valamint a múltban nem, úgy a jövőben sem fogják pártpolitikai szempontok irányítani.

— Hátha arany is van közte, — mondta a cigányasszony, — magam sem vetem meg. Mert Rontó Sári az ördöggel cimborái és a fekete feje- delmé mind a sok csillogó arany. És olyan aranyszerencsét mondok a lelkem kisasszonyomnak, hogy nem alszik tőle sem éjjel, sem nappal, mig rá nem talál. <■

A szapora beszédre a lány elmosolyodott, csakugyan aranypénzt vett ki az erszényéből és átadta Rontó Sárinak.

— De most az ifiur tegyen vagy száz lépést odáig a ffehér nyírfáig és addig meg ne forduljon, vissza ne jöjjön, amig nem hívom.

Szót fogadtam és miután a leánytól egy mosollyal elbúcsúztam, a nyírfáig mentem és ott megálltam. A cigányasszony kártyát vetett, hókusz-pó- kuszokat végzett, szaporán és sokat beszélt, de én nem hallottam, hogy mit. Vagy öt perc múlva felém kiáltott.

— Jöhet már az ifiur.

A czigányasszony rám nevetett, a szép fehér fogai kicsillantak, a szemével hunyorított. Mikor feléje mentem, karon fogott, félrehivott és a fűlembe súgta.

— Ifiur, megálmodtam, hogy ez a kis leány lesz a maga mátkája. Adjék még egy pengőt lepénykére. Három árvám ri odahaza és annyi ruha sincs rajtuk, mint a madárkán.

—- Jaj be ravasz asszony maga, Rontó Sári — mondtam, de könnyelműen átadtam neki ezt az újabb forintot is,

Megcsókolta a kezemet, aztán a leányhoz fordult:

nyelve, — hát itt fusson rajtam át a villám, ha csalok. Ne vesszen kárba az a két forint, tegye le az ifiur a harmadikat is!

— De ez már igazán az utolsó ! — mondtam és átadtam a pénzt. Ezt a harmedik forintot a homlokára szorította és közben az ujjait tördelte fölötte, aztán hirtelen fölugrott az ülőhelyéből és izgatottan, ujjongva az ösvényre miv- tatott, ahol bekanyarodik az erdőből.

— Onnan jön — mondta extázisbán. — Szőke, mint az arany, piros, mint a sisakvirág, karcsú, mint a nádszál és a szeme olyan, mint a kökény.

És alighogy kimondta az utolsó szót, a tisztás kapujában, az ösvényen megjelent egy fiatal nő. Virágos szalmakalapját gondtalanul ló- bálta a kezében, szőke fürtjei rendetlenül omlottak a homlokába. Egyszerre észrevett bennünket. Vissza hökkent és megállt.

A cigányasszony intett neki messziről, hívta és a leány félénken közeledett.

— Vessek-e kártyát ? — kérdezte tőle a cigányasszony.

— Nem hiszek én a kártyában, — felelte a leány és lopva rám nézett.

— Pedig én kivetném a szerencséjét, — mondta a cigányasszony. — Az embert csak egyszer életében kerülgeti a szerencse. Ingyen vetem, nagyságos kisasszony, az árát más fizeti.

A leány elpirult, a rediküljébői gyorsan kivette erszényét és pénzt vett ki belőle:

— A magamét csak én fizetem, — mondta büszkén.