Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-11-08 / 45. szám

2. oldal.

ban üdülhessen, az leszúrja az egy vagy két koronákat is, hogy valamely városba üzletkötés czéljából elutazzék, vagy egyéb viziteket tegyen. Senkinek baja nem lesz, ha a.szálloda-számlájához két koronát hozzá ütnek és senki nem fogja kilökni a vendégét, mert neki vagy a vendégnek a látogatás néhány koronájával többe kerül.

Egy kis huzódozás, meghökkenés, vagy fejcsóválás talán az egész, amely eleinte ezzel az illeték-rendszerrel járna, de — sajnos — a magyar városok nincsenek abban a rózsás helyzetben, hogy ilyen delikatesszek miatt egy nagy jövedelemről lemondjanak. Ne felejtsük, hogy a nagy deficitek ugyanis jórészt abból származtak, hogy a városok bőven beruházkodtak a múltakban : ezeknek a kamatait azok hozzák össze, akik a beruházások előnyeit élvezik. Egyetlen város sem olyan gazdag, hogy bárkinek ingyen adjon vizet, ingyen világítson és ingyen sétányokat tartson fenn.

Az idegenforgalmi illeték sehol az idegen- forgalomnak ártani fog, mert ilyen csekélységen egyetlen város látogatottsága sem múlik. Különben is, a tapasztalat azt mutatja — különösen Olaszországban — hogy azok a városok igyekeznek legsúlyosabban hasznot huzni az idegenekből, amelyeknek legnagyobb az idegenforgalmuk. Az a bizonyos idegenforgalmi agitáció pedig, amelylyel a szegény magyar városokat mindig biztatják, fájdalom, nem egyéb szép álomnál. Magyar városokba senki nem megy el világot látni, hanem elmegy azért, mert dolga van ott. A frázisokkal számoljunk le akkor, amidőn a közterhek alatt egyre jobban roskadunk és itt- ott menekülést keresünk előlük.

Mi sem természetesebb, hogy az idegen- forgalmi (illeték alá sohasem eshetnek azok a környékbeli lakosok, akik élelmiczikkekkel jönnek be a falvakból s rendszerint huszonnégy óráig sem tartózkodnak egy városban. Ezek különben sem esnek bejelentési kötelezettség alá sehol.

HÍREK.

November 7.

Személyi hírek. Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, főhadnagy pár heti szabadságra haza érkezett.

Kitüntetés. Őfelsége a király Harácsek László miniszteri tanácsosnak a másodosztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta.

Uj pénzügyigazgató. Őfelsége a király dr. Geltért Ferencz miniszteri tanácsost pénzügyigazgatóvá nevezte ki.

ábrándoztak, hogy belemelegedtek a süldő szerelembe. Hát ön nős-e ?

— Igen, válaszolt Sándor és van kilencz gyermekem: a feleségem minden esztendőben ikreket szült.

— Szerencsétlen, szörnyüködött Mili. Hiszen a szegény asszony akkor nem mehet sehová? Magával hozta ?

— Nem, otthon hagytam őt. Magam is csak egy félórára jöttem át, hogy az ön egészsége felől tudakozódjam. Megvallom, némi lelkifurdalásaim voltak, tudja mi akkor olyan bolondok voltunk; azt gondoltam, hogy hátha ön vár még rám és akkor ...

— Ön még mindig nagy kópé, Sándor. Most már nem is hiszem, hogy kilencz gyermeke van.

— Egy füst alatt a feleségemet is leczá- folhatja.

— Remélem, meglátogat benünket. Papa is igen fog örülni.

— Leszek bátor. Előbb azonban fölkeresem a divatárusomat és megfizetem a nyakra- valóimat. Mert én nagyrabecsülöm az édes atyja nagyrabecsülését.

— Igen szép idő van ma, — szólt közbe dr. Márkus Béla ur.

— Nagyon helyes megjegyzés, doktor ur. Az idő valóban szép. Van-e sok pőre ?

— Meglehetősen. Tudja, manapság az igazán jó ügyvédi iroda ritkaság, de én nem panasz- kodhatom.

NAGYBÁNYA

Katonai kitüntetés. Őfelsége a király dr. Dumbrovicsán Sándor segédorvost az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Dr. Dumbrovicsán segédorvosnak ez már a második kitüntetése. Ezelőtt nehány hónappal az ezüst vitézségi érmet is megkapta.

Címadományozás. Őfelsége a király Bér- hard. Arnold számtanácsosnak, a kolozsvári kutató bányahivatal számvevőségi főnökének a pénzügyi tanácsosi czimet és jelleget adományozta.

Áthelyezés. A kereskedelmi miniszter Ho- léczy Gyula főmérnököt Zalaegerszegről Nagykárolyba helyezte át s az építészeti hivatal vezetésével megbízta.

Esküvő. Izsák Elemér ügyvédjelölt, hadnagy, Izsák Ferencz nagykereskedő fia október hó 30-án tartotta esküvőjét Marosvásárhelyen Goldschlag Osiás hangszerfa-gyáros leányával: Nettyvel.

Kinevezés. Gurszky János m. kir. bányakapitánysági tisztet a m. kir. pénzügyminisztérium a IX. fizetési osztályba főtisztté nevezte ki.

A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban sirvilágitás megváltás czi- mén Mándy Zoltánná Szinérváraljáról 20 koronát, özv. Kremniczky Albertné 10 koronát adományozott. Legutóbbi számunkban 6864 K 81 fillért mutattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 6894 K 81 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk.

Halálozás. Nagy kiterjedésű családot döntött gyászba Horváth Andrásné szül. Slivenszky Johanna halála. A boldogult matróna 69 évet élt. Ma, kedden délután helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Szivünk nagy fájdalmával tudatjuk úgy a saját, valamint a kiterjedt rokonság nevében, hogy a felejthetetlen jó drága gondos édesanya, nagyanya, testvér és rokon Horváth Andrásné szül. Slivenszky Johanna f. hó 4-én d. u. 4 órakor fáradhatatlan és áldásos életének 69-ik és házassága 50-ik évében rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Drága kedves halottunkat e hó 6-án d. u. 4 órakor fogjuk a róm. kath. vallás szertartása szerint Szent Miklós-tér 4. sz. gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni. Vallásos lelkének üdvéért az engesztelő szentmisét e hó 7-én reggel 8-órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutatni. Nagybánya. 1917. november 4. Legyen áldott emléke! Horváth András férje. Horváth Emma, Horváth Mária, Horváth Ferenc gyermekei, özv. Imricsák Ferencné szül. Silvenszky Anna testvére. Beregszászy János, Kiss Lajos, Dingkreve Károly veje. Horváth Ferenczné szül. Perge Erzsébet menye. Kiss Etel férj. Ferenczy

— Akkor ön boldog. Bárcsak ugyanazt mondhatnám én is!

— Ön még mindig küzködik? — kérdezte Mili.

— Küzködöm, küzködöm. Az a nyomorúságos kamatláb. Alig lehet egy millió dollárból megélni.

— Önnek egy millió dollárja van?

Sándor élesen, szúrósan nézett az asszonyra.

Látta, mint remeg meg az orczimpája, hogy

borítja el a vér az arczát. Ölvasott a lelkében.

— Van, mondotta közömbösen. — Azonkívül egy pár igen szép porczelánom. Ha parancsol belőle . . .

— A millióból vagy a porczelánból ?

— Egyre megy. — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Igaza van, nagyon zöldek voltunk. Aláz’szolgája, ügyvéd ur. Igaza van, az idő nagyon szép.

— Hallja Sándor, ön nagyon ... szarkasztikus.

— Ha volt elég lelki jósága, hogy megbocsássa nekem a multat, akkor a jelenért is számíthatok elnézésére. Ajánlom magamat.

— Isten önnel. De bizonyosan elvárjuk önt.

Elváltak.

— Most már fölösleges az öreghez menni. Megyek Gyurihoz.

Megindult Gyuri hivatala felé.

Hirtelen megállt.

Még sem. Nem keresi föl. Sem őt, sem Józsit. Félt tőle, hogy ugyanolyan csalódás éri őt majd náluk, mint Miiinéi. Minek az ő szétmar1917. November 8.

Jánosné Kiss Ernő, Kiss Bandi, Beregszászy Jani, Dingkreve Dezső, Dingkreve Viktor, Dingkreve Károly, Dingkreve Johann, Dingkreve Irén, Horváth Erzsiké, Horváth Margit, Horváth Gyula unokái. Ferenczy Zsófika dédunokái.

A falu rossza. Holnap, csütörtökön a Lendvay-szinházteremben A falu rossza népszínmű kerül bemutatóra. A hires filmre felhívjuk a figyelmet.

Az ötös ezred rokkant-, özvegy- és árvalapja. Egyik legutóbbi számunkban közöltük ama lelkes - felhívást, melyet az ötösök uj parancsnoka: Reviczky Ádám ezredes intézett a városhoz s a társadalomhoz az ezred rokkant alapjának támogatása tárgyában. A város tanácsa 500 koronát küldött az alap javára s készséggel kilátásba helyezte, hogy az ezred parancsnokát humanitárius munkájában minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja. Reviczky ezredes most a következő átíratott intézte a tanácshoz:

Cs. és kir. 5. Gyalogezred. Nagybánya sz. kir. város Tekintetes Tanácsának Nagybánya.

Tekintetes Tanács ! Meghatva, hálás örömmel vettem az értesítést, mellyel nemes Nagybánya városának Tanácsa oly nagy készséggel karolja fel az Ötös ezred rokkant- özvegy- és árva- alapjának ügyét. Amennyire a szivemen fekszik az ügy, ép olyan öröm fog el, ha látom a megértést, amellyel szerény felhívásomat fogadni méltóztattak.

Minden esetre az ezred is meg fogja tenni a magáét a harctéren abban a tekintetben is. De a mi munkánk önmagában nagyon csekély, ha a társadalom szive nem dobban velünk. Ha a szerény alap, amelyet mi az ezred körében gyűjtöttünk és gyűjteni fogunk, nem sok- szorózódik meg az otthoni társadalom felkarolása által, bizonyára egy olyan megoldatlan kérdéssel állunk a rokkant,- özvegy- és árva ügy kérdésével szemben, amelyet állami utón, az államnak további háború folyamán mindig erősbödő megterheltetésével soha nem oldhatunk meg.

Hála a nemes város Tanácsa megértő szeretetének, hogy más városoknak is példát adott arra, hogy mi módon közelíthetjük meg ennek a nehéz, ezer meg ezer exstentiát felkarolni célzó társadalmi kérdés megoldásának ügyét.

Fogadja érte a Tekintetes Tánács őszinte hálás köszönetemet. — Úgy a magam, mint

cangolt, megalázott szivét még marcangolni,fmegalázni ? — Elmegy majd az ő hitelezőihez. Sorra felkeresi a derék embereket, akikről bizonyosan tudja, hogy örülnek majd az ő látogatásának. A derék emberek! Ha az ember nem akar egyedül állani a világon, akkor ne fizesse ki az adósságait.

Fölkereste őket. A hitelezők egytől-egyig meg voltak győződve az ő becsületességéről és egy percig sem nyugtalankodtak. Tudták bizonyosan, hogy egyszer majd megfizet nekik. A dolog most sem sürgős még. Szívesen várnak.

Olyan jól esett neki- ez a beszéd. Tudta, hogy képmutatás, de jól esett neki, hogy vele szemben képmutatóskodnak. Úgy érezte, hogy más jó szóra, más szeretetre ő már nem tarthat számot, csak képmutatásra.

És a kereskedők udvariassága némiképen visszaadta a bátorságát. Bátorsága támadt fölkeresni Boszorkát. Egy kávéházban a lakásjegyzékben utána nézte Józsi lakását és fölkereste. A régi lakás volt. Csengetett. Valaki kinyitotta az ajtót. Valaki elsikitotta magát és a nyakába borult. Valami fehér árnyék volt. Valami csengetyü csengett a lelkében. Ott volt a régi Kalábriában és zokogott, zokogott és mellette ült az a fehér árnyék és sirt és nevetett.

— Sándor, Sándor, csakhogy itt van. Ugy-e most már itt marad? Itt marad minálunk. Főzök magának teát. Szereti tnég a téát? — Istenem, Sándor! Józsi hogy örül majd. Mért nem irt ? Mért nem szállt hozzánk ? Olyan csúnya maga,