Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-11-08 / 45. szám

2. oldal. ban üdülhessen, az leszúrja az egy vagy két koronákat is, hogy valamely városba üzletkötés czéljából elutazzék, vagy egyéb viziteket tegyen. Senkinek baja nem lesz, ha a.szálloda-számlájá­hoz két koronát hozzá ütnek és senki nem fogja kilökni a vendégét, mert neki vagy a vendégnek a látogatás néhány koronájával többe kerül. Egy kis huzódozás, meghökkenés, vagy fejcsóválás talán az egész, amely eleinte ezzel az illeték-rendszerrel járna, de — sajnos — a magyar városok nincsenek abban a rózsás hely­zetben, hogy ilyen delikatesszek miatt egy nagy jövedelemről lemondjanak. Ne felejtsük, hogy a nagy deficitek ugyanis jórészt abból származtak, hogy a városok bőven beruházkodtak a múltak­ban : ezeknek a kamatait azok hozzák össze, akik a beruházások előnyeit élvezik. Egyetlen város sem olyan gazdag, hogy bárkinek ingyen adjon vizet, ingyen világítson és ingyen sétányokat tartson fenn. Az idegenforgalmi illeték sehol az idegen- forgalomnak ártani fog, mert ilyen csekélységen egyetlen város látogatottsága sem múlik. Külön­ben is, a tapasztalat azt mutatja — különösen Olaszországban — hogy azok a városok igye­keznek legsúlyosabban hasznot huzni az idege­nekből, amelyeknek legnagyobb az idegenforgal­muk. Az a bizonyos idegenforgalmi agitáció pedig, amelylyel a szegény magyar városokat mindig biztatják, fájdalom, nem egyéb szép álom­nál. Magyar városokba senki nem megy el vilá­got látni, hanem elmegy azért, mert dolga van ott. A frázisokkal számoljunk le akkor, amidőn a közterhek alatt egyre jobban roskadunk és itt- ott menekülést keresünk előlük. Mi sem természetesebb, hogy az idegen- forgalmi (illeték alá sohasem eshetnek azok a környékbeli lakosok, akik élelmiczikkekkel jön­nek be a falvakból s rendszerint huszonnégy óráig sem tartózkodnak egy városban. Ezek külön­ben sem esnek bejelentési kötelezettség alá sehol. HÍREK. November 7. Személyi hírek. Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, főhad­nagy pár heti szabadságra haza érkezett. Kitüntetés. Őfelsége a király Harácsek László miniszteri tanácsosnak a másodosztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. Uj pénzügyigazgató. Őfelsége a király dr. Geltért Ferencz miniszteri tanácsost pénzügy­igazgatóvá nevezte ki. ábrándoztak, hogy belemelegedtek a süldő sze­relembe. Hát ön nős-e ? — Igen, válaszolt Sándor és van kilencz gyermekem: a feleségem minden esztendőben ikreket szült. — Szerencsétlen, szörnyüködött Mili. Hiszen a szegény asszony akkor nem mehet sehová? Magával hozta ? — Nem, otthon hagytam őt. Magam is csak egy félórára jöttem át, hogy az ön egész­sége felől tudakozódjam. Megvallom, némi lelki­furdalásaim voltak, tudja mi akkor olyan bolondok voltunk; azt gondoltam, hogy hátha ön vár még rám és akkor ... — Ön még mindig nagy kópé, Sándor. Most már nem is hiszem, hogy kilencz gyer­meke van. — Egy füst alatt a feleségemet is leczá- folhatja. — Remélem, meglátogat benünket. Papa is igen fog örülni. — Leszek bátor. Előbb azonban fölkere­sem a divatárusomat és megfizetem a nyakra- valóimat. Mert én nagyrabecsülöm az édes atyja nagyrabecsülését. — Igen szép idő van ma, — szólt közbe dr. Márkus Béla ur. — Nagyon helyes megjegyzés, doktor ur. Az idő valóban szép. Van-e sok pőre ? — Meglehetősen. Tudja, manapság az iga­zán jó ügyvédi iroda ritkaság, de én nem panasz- kodhatom. NAGYBÁNYA Katonai kitüntetés. Őfelsége a király dr. Dumbrovicsán Sándor segédorvost az ellen­ség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Dr. Dum­brovicsán segédorvosnak ez már a második ki­tüntetése. Ezelőtt nehány hónappal az ezüst vi­tézségi érmet is megkapta. Címadományozás. Őfelsége a király Bér- hard. Arnold számtanácsosnak, a kolozsvári kutató bányahivatal számvevőségi főnökének a pénzügyi tanácsosi czimet és jelleget adományozta. Áthelyezés. A kereskedelmi miniszter Ho- léczy Gyula főmérnököt Zalaegerszegről Nagyká­rolyba helyezte át s az építészeti hivatal vezeté­sével megbízta. Esküvő. Izsák Elemér ügyvédjelölt, had­nagy, Izsák Ferencz nagykereskedő fia október hó 30-án tartotta esküvőjét Marosvásárhelyen Goldschlag Osiás hangszerfa-gyáros leányával: Nettyvel. Kinevezés. Gurszky János m. kir. bánya­kapitánysági tisztet a m. kir. pénzügyminiszté­rium a IX. fizetési osztályba főtisztté nevezte ki. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban sirvilágitás megváltás czi- mén Mándy Zoltánná Szinérváraljáról 20 koronát, özv. Kremniczky Albertné 10 ko­ronát adományozott. Legutóbbi számunkban 6864 K 81 fillért mutattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 6894 K 81 fillérre nö­vekedett. További szives adományokat ké­rünk. Halálozás. Nagy kiterjedésű családot dön­tött gyászba Horváth Andrásné szül. Slivenszky Johanna halála. A boldogult matróna 69 évet élt. Ma, kedden délután helyezték örök nyuga­lomra nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Szivünk nagy fájdalmával tudatjuk úgy a saját, valamint a kiterjedt rokon­ság nevében, hogy a felejthetetlen jó drága gondos édesanya, nagyanya, testvér és rokon Horváth And­rásné szül. Slivenszky Johanna f. hó 4-én d. u. 4 órakor fáradhatatlan és áldásos életének 69-ik és házassága 50-ik évében rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Drága kedves halot­tunkat e hó 6-án d. u. 4 órakor fogjuk a róm. kath. vallás szertartása szerint Szent Miklós-tér 4. sz. gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni. Vallásos lelkének üdvéért az engesztelő szent­misét e hó 7-én reggel 8-órakor fogjuk a Minden­hatónak bemutatni. Nagybánya. 1917. november 4. Legyen áldott emléke! Horváth András férje. Horváth Emma, Horváth Mária, Horváth Ferenc gyermekei, özv. Imricsák Ferencné szül. Silvenszky Anna testvére. Beregszászy János, Kiss Lajos, Dingkreve Károly veje. Horváth Ferenczné szül. Perge Erzsébet menye. Kiss Etel férj. Ferenczy — Akkor ön boldog. Bárcsak ugyanazt mondhatnám én is! — Ön még mindig küzködik? — kér­dezte Mili. — Küzködöm, küzködöm. Az a nyomorú­ságos kamatláb. Alig lehet egy millió dollár­ból megélni. — Önnek egy millió dollárja van? Sándor élesen, szúrósan nézett az asszonyra. Látta, mint remeg meg az orczimpája, hogy borítja el a vér az arczát. Ölvasott a lelkében. — Van, mondotta közömbösen. — Azon­kívül egy pár igen szép porczelánom. Ha paran­csol belőle . . . — A millióból vagy a porczelánból ? — Egyre megy. — Csókolom a kezét, nagy­ságos asszonyom. Igaza van, nagyon zöldek vol­tunk. Aláz’szolgája, ügyvéd ur. Igaza van, az idő nagyon szép. — Hallja Sándor, ön nagyon ... szarkasztikus. — Ha volt elég lelki jósága, hogy megbo­csássa nekem a multat, akkor a jelenért is számít­hatok elnézésére. Ajánlom magamat. — Isten önnel. De bizonyosan elvárjuk önt. Elváltak. — Most már fölösleges az öreghez menni. Megyek Gyurihoz. Megindult Gyuri hivatala felé. Hirtelen megállt. Még sem. Nem keresi föl. Sem őt, sem Jó­zsit. Félt tőle, hogy ugyanolyan csalódás éri őt majd náluk, mint Miiinéi. Minek az ő szétmar­1917. November 8. Jánosné Kiss Ernő, Kiss Bandi, Beregszászy Jani, Dingkreve Dezső, Dingkreve Viktor, Dingkreve Károly, Dingkreve Johann, Dingkreve Irén, Hor­váth Erzsiké, Horváth Margit, Horváth Gyula unokái. Ferenczy Zsófika dédunokái. A falu rossza. Holnap, csütörtökön a Lendvay-szinházteremben A falu rossza nép­színmű kerül bemutatóra. A hires filmre felhív­juk a figyelmet. Az ötös ezred rokkant-, özvegy- és árvalapja. Egyik legutóbbi számunkban közöl­tük ama lelkes - felhívást, melyet az ötösök uj parancsnoka: Reviczky Ádám ezredes intézett a városhoz s a társadalomhoz az ezred rokkant alapjának támogatása tárgyában. A város tanácsa 500 koronát küldött az alap javára s készséggel kilátásba helyezte, hogy az ezred parancsnokát humanitárius munkájában minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja. Reviczky ezredes most a következő átíratott intézte a tanácshoz: Cs. és kir. 5. Gyalogezred. Nagybánya sz. kir. város Tekintetes Tanácsának Nagy­bánya. Tekintetes Tanács ! Meghatva, hálás öröm­mel vettem az értesítést, mellyel nemes Nagybá­nya városának Tanácsa oly nagy készséggel karolja fel az Ötös ezred rokkant- özvegy- és árva- alapjának ügyét. Amennyire a szivemen fekszik az ügy, ép olyan öröm fog el, ha látom a megértést, amellyel szerény felhívásomat fogadni méltóztattak. Minden esetre az ezred is meg fogja tenni a magáét a harctéren abban a tekintetben is. De a mi munkánk önmagában nagyon csekély, ha a társadalom szive nem dobban velünk. Ha a szerény alap, amelyet mi az ezred köré­ben gyűjtöttünk és gyűjteni fogunk, nem sok- szorózódik meg az otthoni társadalom felka­rolása által, bizonyára egy olyan megoldatlan kérdéssel állunk a rokkant,- özvegy- és árva ügy kérdésével szemben, amelyet állami utón, az államnak további háború folyamán mindig erősbödő megterheltetésével soha nem oldha­tunk meg. Hála a nemes város Tanácsa megértő szeretetének, hogy más városoknak is példát adott arra, hogy mi módon közelíthetjük meg ennek a nehéz, ezer meg ezer exstentiát fel­karolni célzó társadalmi kérdés megoldásának ügyét. Fogadja érte a Tekintetes Tánács őszinte hálás köszönetemet. — Úgy a magam, mint cangolt, megalázott szivét még marcangolni,fmeg­alázni ? — Elmegy majd az ő hitelezőihez. Sor­ra felkeresi a derék embereket, akikről bizonyo­san tudja, hogy örülnek majd az ő látogatásá­nak. A derék emberek! Ha az ember nem akar egyedül állani a világon, akkor ne fizesse ki az adósságait. Fölkereste őket. A hitelezők egytől-egyig meg voltak győződve az ő becsületességéről és egy percig sem nyugtalankodtak. Tudták bizo­nyosan, hogy egyszer majd megfizet nekik. A dolog most sem sürgős még. Szívesen várnak. Olyan jól esett neki- ez a beszéd. Tudta, hogy képmutatás, de jól esett neki, hogy vele szemben képmutatóskodnak. Úgy érezte, hogy más jó szóra, más szeretetre ő már nem tarthat számot, csak képmutatásra. És a kereskedők udvariassága némiképen visszaadta a bátorságát. Bátorsága támadt fölke­resni Boszorkát. Egy kávéházban a lakásjegyzék­ben utána nézte Józsi lakását és fölkereste. A régi lakás volt. Csengetett. Valaki kinyitotta az ajtót. Valaki elsikitotta magát és a nyakába borult. Va­lami fehér árnyék volt. Valami csengetyü csen­gett a lelkében. Ott volt a régi Kalábriában és zokogott, zokogott és mellette ült az a fehér ár­nyék és sirt és nevetett. — Sándor, Sándor, csakhogy itt van. Ugy-e most már itt marad? Itt marad minálunk. Főzök magának teát. Szereti tnég a téát? — Istenem, Sándor! Józsi hogy örül majd. Mért nem irt ? Mért nem szállt hozzánk ? Olyan csúnya maga,

Next

/
Thumbnails
Contents