Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-10-25 / 43. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. Október 25. munkások folytonos áremelésekben nyilvánuló harczainak rájuk háramló szenvedései ellen védekezhessenek. Ők a maguk jövedelmét az áremelkedésekkel arányosan fokozni nem bírták, anyagi helyzetük tehát az osztályharcz minden mozzanatával rosz- szabodott. Védelmet csak a kormányok nyújthattak volna nekik, még pedig kétféle módon: vagy a jövedelmeiket emelték volna, lépést tartva az áremelésekkel és a fedezetet a mind több és több jövedelemmel biró társadalmi osztályok adójából szerezték volna be, vagy pedig az áremelkedéseknek vetettek volna gátat energikus intézkedésekkel. De egyik sem történt meg és a helyzet annyira fajult, hogy a kormány ma már sem a tisztviselők részére szükséges összeg előteremtésére, sem az áremelkedések megfékezésére nem képes. És a kormányoknak ez az erőtlensége megteremtette, megnövelte egészen a mai, veszedelmesen magas fokig a tisztviselői nyomort. A tisztviselők maguk már többször próbáltak helyzetükön segíteni. Már az 1904. évi vasutas-sztrájk után, amelyet a kormánynak sikerült a vasutasok militarizálásával elfojtani, megkezdődtek a vasutasok szervezkedési mozgalmai. Az állami tisztviselők egyesületében is régi keletű az a törekvés, amely a tisztviselők szakmák szerinti megszervezését czélozza. Mindkét törekvés a kormány ellenállásán hiúsult meg. Ha a kormány ahelyett, hogy gyöngíteni és különböző mellékvágányokra terelni törekedett, a tisztviselők szervezkedési mozgalmait támogatta, erősítette volna, ha minden módon segítette volna azokat, csakhamar nyilvánvalóvá lett volna, hogy ezek a tisztviselőszervezetek nem irányultak volna a kormány ellen, nem léptek volna fel az állammal szemben túlzott követelésekkel, hanem arra szolgáltak volna, hogy a tisztviselők egységesen, erőteljesen az árdrágító osztályokkal szemben, megvédhették volna gazdasági helyzetüket a leromlás ellen és igy nem következett volna be az az igazságtalan és egészségtelen állapot, hogy mig a többi osztályok egyre gyarapodnak, erősödnek, gazdagodnak, addig a tisztviselőosztály mind nagyobb és nagyobb nyomorba sülyed. zen ott hagytunk érette a szekrénybe csukva, zárt ládikában, száz koronát. Minden pénzünk volt ez. A vetett ágyakra ráfeküdtünk és reggel hátrahagytunk az asztalon egy sor Írást: „Üdvözlet az öreg tanárnak a magyar hadsereg tiz önkéntesétől.“ Aztán hajnalban, ahogy elmasiroztunk, becsuktuk az összes szobákat, a vaskaput, melyre krétával irtuk: „Ezt a házat nem szabad bántani. Becsület dolga. A . . . ezred önkéntesei.“ A kulcsokat behajigáltuk aztán az udvarba. A censtohói Szűz Máriát kálvinista szivem fölé akasztottam. Harmadnapra tüzbe kerültünk. Oroszt ott is alig láttunk. Beletemetkeztek dekkungjaikba, amire a mi bakáink már útközben megcsinálták a takaros szót. A fülök töve se látszott ki. A messzelátón csak azt láttuk, hogy előttünk a földből kikandikáló puskacsövek füstölögnek. A nyomorultak hajaszála sem látszott ki, pedig ugyancsak égnek meredhetett. Lőttek folyton, de magasan a hátul, messze, nyugodtan álló tartalékunk és trénünk adta meg az árát. Mi csak álltuk rendületlenül a nagy fütyölést, ami a fejünk fölött zúgott el. Egyszer aztán gránát- és srapnell-eső jött egy kis erdő két oldaláról. Nagy kórházban ébredtem föl. A srapnel eleltörte a jobb csuklómat, leszakította a bal kisújja- mat s alig láttam. Az orvos azt mondta: — Fiam, a keze majd csak meggyógyul, még irhát is majd. De a balszemén szemideg vérzése van, fekete szemüveg, félév múlva rendes ember lesz. Aztán kiment. A szivemhez kaptam. A censtohói Szűz Mária ott függött a szivem fölött, de behorpadva. A A tisztviselőnyomornak tehát kétségtelenül az az oka, hogy a kormányok, nemcsak hogy a tisztviselők helyzetét megvédeni, az árdrágítást megállítani nem voltak képesek, de még azt is megakadályozták, hogy a tisztviselők maguk védjék meg magukat. És minthogy az árak még most is naponta emelkednek, a kormány meg nem tud semmit tenni az érdekükben, szervezkedni pedig nem engedi őket, a probléma egyre megoldhatatlanabb lesz, a nyomor mindegyre fokozódik. Ha a kormány magatartása nem változik, ez az állapot végzetes következményekre vezethet. Az árak és a nyomor nagyobbodása a tisztviselő-osztály pusztulását vagy anarchikus állapotokat eredményezhet. Ezt pedig nem szabad a kormánynak tétlenül bevárnia. Ha már a kormányok a tisztviselőnyomor problémáját megoldani képtelenek, legalább ne akadályozzák a tisztviselőket abban, hogy a kérdést ők maguk megoldják. A tisztviselők szervezkedési törekvéseit nincs joga a kormánynak befolyásolni, ha másképpen segíteni a tisztviselőkön nem tud. A mostani úgynevezett demokrata kormánynak meg kell értenie, hogy a tisztviselőknek a szervezkedés nemcsak emberi joguk az önvédelemre, de ezek a szervezkedési mozgalmak egyáltalában nem veszedelmesek az államra nézve, mert nem az állam ellen, annak pénzügyi integritása ellen irányulnak, hanem épp ellenkezőleg, az állam érdekében valók, mert a társadalmi helyzet konszolidálására, az osztályharcz megszüntetésére, a társadalmi béke helyreállítására és az igazi demokrácia előmozdítására törekszenek. Á tisztviselő-nyomor megszüntetésének az útja tehát az erőteljes, egységes tisztviselőszervezeteken keresztül vezet. És ha a kormányok ezentúl sem értik meg azt, hogy a tisztviselő-szervezeteket nem szabad elnyomni, akkor csak azt érik el, hogy a szervezetek mégis csak megszületnek és megerősödnek, de a tisztviselők nagyobb szenvedései és az ország nagyobb megrázkódtatása árán. Dr. Hesslein József. golyó lepattant róla. A kálvinista szivemet, az életemet a „censtohói Szűz Mária megmentette ...“ A szeretet katonái. Mintegy két hete ismét régi bajtársaimmal szolgálok együtt a zászlóaljnál. Két fiatal segédorvos mellé vagyok beosztva. Nagyon jól érzem magam és minthogy augusztus 12-ike óta nem borotválkozhattam, körülbelül úgy festek, mintha negyvenéves volnék. Képzeld, a minap egy csinos lengyel leány, látva tekintélyes barna szakállamat, azt a kérdést intézte hozzám mikor kaptam hirt feleségemről és gyermekeimről! . . . Nagyon sok dolgunk van, de szívesen végezzük. Tegnapelőtt fél éjszakán át orosz sebesülteket kötözgettünk. Szép, de nehéz a medikus élet a háborúban. Reggel háromnegyed négykor indulunk el egy faluból. Kis pihenőkkel megszakítva, egész nap menetelünk. Én nagyszerűen bírom a fáradalmakat, pedig néhány erős földmives és munkás bajtársam kidőlt az utón. Jó hangulatban cipelem a nehéz „rüsztungut“, pedig délfelé már a hátam görnyed bele. Közben folyton vissza kell maradnom a kidőlteknél. Kibontom a köpenyüket, egy kis vizet adok nekik és pár biztató szóval újra lelket öntök beléjük. A menet céljáról sejtelmem sincs, de a- zért mindegyiküknek beadom, hogy már csak egy fél óra, már csak öt kilométer, aszerint, hogy ki milyen fáradt. Ez az ártatlan kis füllentés többet ér minden orvosságnál. A katonák új erőre kapva folytatják a biztatás után útjukat. T HÍREK. Október 24. Személyi hir. Dr. Barna Jenő ügyvéd, tüzérfphadnagy pár napi szabadságra haza érkezett. Dr. Száitz László kitüntetése. Őfelsége a király dr. Száitz László fővárosi ügyvédet, az őrsereg központi parancsnokát, ki a XVI. kerületnek immár három éve vezető parancsnoka, parancsnoki minőségében szerzett kiváló érdemeiért a vitézségi érem szalagján az arany érdemkereszttel tüntette ki. Kitüntetés. Moldován János önkéntest, ki jelenleg az olasz fronton küzd, hősiességéért a vitézségi éremmel tüntették ki. Esküvők. Udvardi Kossuth Mihály nagysza- lóki földbirtokos október hó 20-án tartotta esküvőjét néh. Delhányi Zsigmond volt bányafőmérnök leányával: Margittal. Az esküvőn mint tanuk Kosutány Ignácz egyetemi tanár és dr. Novák Emil szerepeltek. Esküvő után a menyasszonyi háznál szükebb körben dezsöné volt, mely után a fiatal pár elutazott. -— Dúsa Ernő gyógyszerész, cs. és kir. egészségügyi tiszt ma esküdött örök hűséget Barna Sándor leányának: Barna Mária oki. tanítónőnek. Az esküvőn mint tanuk dr. Barna Jenő ügyvéd tüzérfőhadnagy és Papp Dezső hiripi földbirtokos szerepeltek. Ne világítsunk! Immár negyedízben ünnepeljük halottak estéjét, amióta ez a szörnyű világégés ránk szakadt. Mint az előbbi három évben, ne világítsunk az idén sem, hanem a világításra szánt összegeket ajánljuk fel a nagybányai rokkant katonák alapjára! Sokkal szebben adózunk igy kedves halottaink emlékének! A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban világítás megváltás czimen a következő adományok folytak be: Nagy Ignácz osztálytanácsos szülei és nagyapja Sik Ignácz sírjai világításának megváltásául 50 K, dr. Kádár Antal bátyja, dr. Kádár László sírja világításának megváltásául 10 K, Égly Mihály 5 K. Jancsovits József 1 K, Somai Antalné 1 K, Radó Dezső 5 K, Was Lajos 2 K, Kovács József 2 K, Ajtai Nagy János 2 K, Veszprémy Lajos 2 K, Boda Gyula 2 K, Nagybánya és vidéke fogy. szövetkezete 10 K, Száitz Elemér, Marosán Gyula, Sipos Lajosné, Spinetti S. utóda, Radó Andor, Kohn Sámuel, Mandl Mór, Heilbrun és társa, Zélinger Lajos, Kupás Mihály, HoffKözben pedig magam is meglehetősen elmaradtam és ugyancsak a nyakamba kell vennem a lábamat, hogy utolérjem a csapatomat. Ha azután utolértem, elölről kezdődik az egész. Végre megérkezünk. A legénység ledől és várja a konyhakocsikat. Mi is velük tartunk. Boldogan csillog a szeműnk, ha eszünkbe jut, hogy nemsokára pompás illatú gulyásba márthatjuk kanalunkat, Már föl is tűnik a távolban a konyhakocsik füstje, amikor egyszerre parancs érkezik: — Szanitécek előre! Át kell kutatni az erdőt és a falu felé a mezőt, hogy nem maradtak-e ott orosz sebesültek, vagy sebesült bajtársak. Magamhoz veszek két sebesült-vivőt és elindulok Koromsötét van. Csak bukdácsolva tudunk előrehaladni. Óvatosan és gondosan benézünk minden bokorba, minden elhagyott takarásba. Üres orosz konzerv-dobozok zörögnek a lábunk alatt, mindenfelé elhányt muníció, eldobott fegyver, elhagyott sapkák. Ott az egyik orgonabokor tövében mintha mozogna valami. Óvatosan odamegyünk. A bokor sárga lombjai alatt egy sebesült orosz katona fekszik. Leoldjuk a szijjazatát és kigomboljuk a köpenyét. Az egyik emberem tud tótul, én is tudok már egypár szót lengyelül. így valahogy mégis csak megértetjük magunkat a sebesülttel. Kérdezgetjük, hol sebesült meg, be van-e kötözve a sebe, birna-e gyalog velünk jönni. Azután megvizsgálom az oroszt. Négy sebe van. Bekötözöm s azután adok neki egy kis vizet.
