Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-10-18 / 42. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. Október 18. és legmesszebbmenő támogatásának odairányuló kifejtését, hogy egyházi és világi, hivatalos és magántestületek egyformán, egyenlő buzgósággal járuljanak hozzá azon soha le nem róható hála és tisztelet adójának lefizetéséhez, melylyel saját szülötteik és hozzátartozóik iránt vannak lekötelezve, akik a hazaszeretet oltárán áldozták fel magukat, mindenüket. A vármegye szülötteiről, fiairól és hozzátartozóiról van szó s mint szeretett királyunk a Károly-bakák könyvébe sajátkezűig azt az előszót irta: „Csak önmagának emel emléket, aki a háború véres harczaiban megtört rokkant vitéz katonáknak az otthonáról gondoskodik . . .“ úgy rendületlen hitem és szent meggyőződésem, hogy ezen, szívem mélyéből fakadó nagy kérésem teljes visszhangra lel és kivétel nélkül az egész megye területének minden hozzátartozója, kitűnőségeinek és melegen gondolkozó társadalmainak körei által felkarolva és vezettetve, karöltve az ezred kötelékében szervezett buzgósággal, szorgalommal, egyénenként való tehetséggel fogja a jótékonyságnak ezen, eddig sajnos, elhanyagolt szent ügyét támogatni. Az ezredben havonként való önkéntes levonások, adakozások révén gyarapítjuk alapunkat. De ezek nagysága átlag csak 3—5000 korona közt ingadozik s ez mind tulcsekély ahhoz, hogy az ezrekre menő segítségre szorultakról gondoskodhassunk. Csak a nagy társadalom elismert vezérei, megyék, városok, testületek ve- zetőférfiai, a kivált magasan, nemesen érző, gondolkozó, fenkölt hölgy tagjai fejthetnek ki azon szent jótékonysági ügyben áldást és sikert biztositó működést, melyet felhívások, gyűjtések, -jótékonysági előadások, hangversenyek stb. által a társadalom legszélesebb rétegei között kiterjeszthetnének. A kezdet mindenkor nehéz, de a jóakarat, szív, szeretet, játszva leküzdik az akadályokat és emléket biztosítanak önmaguknak és az egész vármegyének, működésükön pedig bizonyára Istennek gazdag áldása leend. Egész ezredem nevében kérem T. Czimedet a legmesszebbmenő kitartó lela bámulat, amivel én pár hónappal ezelőtt Voltaire és Baudelaire arcvonásait kerestem a párisi éjjeli kávéházakban pincérek és francia lócsiszárok fi- ziognómiáján és madame Recaimert sejtettem minden utcai kofában. Ebben a barátságban több rejlik. A szegénység intimsége. Egyetemünket nem árasztja el a külföldi diákok sáskajárása, utcáinkon fehér holló még egy idegen is, de mindezért és sok másért egyszerre kárpótlást kaptam egy embertől, aki rám, magyarra, bámulva függesztette a szemét. Egy pillanat alatt éveken suhant át a képzeletem. Elgondoltam azt, hogy ezek az emberek tőlünk távol, a finn tenger partjain, zárt szobában, lámpák és gyertyák mellett egy óriási népről, boldog országról álmodnak, amelynek a határait a végtelenbe tágítja a fantázia. Ide jönnek és az ő szótárukból összecsent szegény szókincsükkel féltve szólítják meg parasztjainkat és némely pillanatban elámulnak a mi felületesen feltornyozott kultúránkon. Sok-sok nap mély impresszióját viszik el magukkal aztán. Elvesztett hitünk az övék. Ha valaha elpusztulunk, ők lesznek az utolsó magyarok. Képes levelezőlapokat mutatott nekem a finn diák, amelyeken mulató finn társaságok magyar üdvözletét küldtek a „hatalmas és büszke testvérnemzet“-nek. A naplóikat magyarul írják. Egy félórás beszélgetés zavaros képe csak ez. Sutba vetettem a logikámat és hagytam, hadd ringasson álomba a finn diák szava, és bár tudtam, hogy egy másik félóra múlva mosolygok az egészen, integettem neki és az ő Istenének, a tüzes kés támogatásra és azon lépéseknek mielőbb való megtételre, amelyek ezen szent, jótékony ügyünknek sikerét biztosítják, megalapozzák. Az ezred hálája, Isten áldása kisérje sikertbiztositó buzgóságít. Leendő kegyes adományokat a Szatmári Kereskedelmi Bank Részvénytársaság czimére kérném elküldeni Szatmárnémetire. Tisztjeim, bajtársaim nevében is hálás köszönettel, kitüntető tisztelettel üdvözli T. Czimedet kész hive: Reviczky Ádám, ezredes. HÍREK. Október 17. Személyi hirek. Dr. Szeitz Imre fővárosi orvos pár napig városunkban időzött. — Dr. Lovrich Gyula fővárosi ügyvéd néhány napi tartózkodásra körünkbe érkezett. — György Gusztáv m. kir. bányatanácsos, kit a központba helyeztek át, uj állomáshelyére elutazott. — Gellért Béla hu- huszárfőhadnagy pár napig itthon időzött. — Székely Ferencz pénzügyi főbiztos, aki már majdnem két éve a határvédelemnél teljesített szolgálatot, ismét átvette a nagybányai pénzügyőri hivatal vezetését. — Dr. Lovrich Sándor fővárosi igazgató-főorvos városunkban időzik. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminisztérium Jakab Dénes m. kir. bányakapitányt jelenlegi állomáshelyén való meghagyása mellett a VI. fizetési osztályba nevezte ki. Kitüntetés. Őfelsége a király Ember Eleket, a budapesti őrsereg központi parancsnokát kitűnő szolgálatainak elismeréséül a vitézségi érem szalagján az arany érdemkereszttel tüntette ki. Ember Eleknek ez már a második kitüntetése. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszter a pénzügyőri biztosok létszámából Hatzala Jánost Nagykárolyba, Székely. Ferenczet pedig Nagybányára pénzügyőri főbiztosokká nevezte ki. Áthelyezés. A közoktatásügyi miniszter Bertalan Mária polgári leánnyiskolai tanítónőt Szegedre helyezte át. Esküvé. Kossuth Mihály földbirtokos f. hó 20-án délelőtt tartja esküvőjét őzv. Delhányi Zsigmondné leányával: Margittal. Főhadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Nagy Z. Sándor városi főmérnököt, tart. mérnökkari "hadnagyot főhadnaggyá nevezte ki. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban Mándy Zoltánné 10 koronát adományozott. Lápunk f. évi 40. számában 6590 K 31 fillért mutattunk ki. Az ingben járó öreg Ukkónak áldását kívántam a fejére. A túlfűtött agy víziói egy perezre valósággá váltak. Kirohantam a napfénybe és végignyultam a magyar rónán. Úgy éreztem, hogy a boldogságom terhét nem bírja elviselni ez a föld. Adria A tánc éjfél után kezdődött. Egyszerre tántorogni kezdett a kis magyar hajó. Bennem pedig felébredt az az örök indiszkrét, aki szeret bekotnyeleskedni mások köreibe s minden ablakba, szobába, üzletbe betekint és elmenet magával viszi idegen életek egy inozsárját. Figyeltem a növekvő zavart. Egyre szaporábban trilláztak a villamos csengetyük. a vékony drótok, amelyek körülcikázzák a hajót, a hajó idegeivé lesznek és átveszik az ideges vizek lüktetését s az óriási dagadásnak és horpadásnak éles bizsergéssel adnak kifejezést. Pincérek ugrálnak szerteszét. A tüdők dobognak, a kötélizmok megfeszülnek, mi pedig kénytelen-kelletlen utánozzuk a hajó rimusát és táncolunk. Ez a tengertánc, amiről a régi vers beszél. Hajnal felé már csak árnyak vannak. A viz előbb hajnalodik, külön és önállóan, mint egy másik égbolt. Lassan aztán az ég is utánozni kezdi a tengert. Gyöngyszinü, üvegszerü fátyolokat aggat ránk és az utasok halványan és lesoványodva affektált bánattal állnak a virradatban, mint a lelkek vagy az árnyékok, vagy az elmosódott freskók. A csöpp tengeri ut most már szenzáció. Valamitől űzetve végigjárom a hajót a legalsóbb újabb adománynyal az alap 6600 K 31 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. Kirendelés. Az igazságftgyminiszter a szatmárnémeti kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul Leiiner Emil szatmárnémeti kir. törvény- széki bírót rendelte ki. Áss ötösök. Lapunk vezető helyén közöljük Reviczky Ádám ezredesnek, a cs. és kir. 5. gy. ezred uj parancsnokának átiratát, melyben az ezred rokkantjai és árvái érdekében adakozásra hívja föl társadalmunkat. Nincs kétség benne, hogy a mi közönségünk is lelkes áldozatkészséggel föl fogja karolni a vitéz ezredes kérelmét s nem fogja megvonni szeretetteljes gondoskodását azon ezredtől, melyben a mi fiaink is szolgálnak. Reviczky ezredes levelére a város tanácsa 500 K-t utalt ki a város nevében a nemes czélra. Különösen fölkérjük azokat, akik városunk szellemi és művészeti mozgalmainak irányitói, hogy bármiféle jótékonyczélu felolvasó, művészi, hangverseny vagy színházi est rendezésénél ne feledkezzenek meg az ötösökről, akik vitézségükkel városunkra is csak dicsőséget árasztottak. Szabadságon. Dr. Makray Mihály polgár- mester folyó hó 15-én kezdte meg hat hétre terjedő szabadságidejét. Tisztviselők beszerzési csoportja. A nagybányai tisztviselők beszerzési csoportjának választmánya Veress József bányaigazgató elnöklete alatt ülést tartott, melyen az alapszabályokat tárgyalták le. Az alapszabályokat Szentpétery Ferencz járásbiró referálása alapján változatlanul elfogadták. “Lacheta János, j részvéttel yesz- I szűk a hírt, hogy Lacheta János m. kir. főbányatanácsos, ki nyugdíjaztatása után városunkban telepedett meg s kit egyébként is szoros, régi kapcsok fűznek városunkhoz, f. év okt. 13-án, életének 78. évében jobblétre szenderült. A joviális öreg ur igen rokonszenves egyéniség volt és sok tisztelője, jóbarátja igaz részvéttel gyászolja elhunytét. A boldogultat Nagybányáról Alsófernezelyre szállították s ott helyezték örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Lacheta János kir. ny. főbányatanácsos, az országos magyar gyorsíró egyesületnek választmányi és az országos magyar bányászati és kohászati egyesületnek tagja stb. életének 78. évében f. évi okt. hó 13. napján Nagybányán elhunyt. Temetése a róni. katli. vallás szertartása szerint nagybányai lakásán (Szombat-u. 2. sz.) f. évi 14. napján d. u. 2 órakor leendő beszentelés után az alsófernezelyi sir- kertben lesz. Lelki üdvéért a szentmisét másnap délelőtt 9 órakor a nagybányai róm. kath. pléköröktől a legfelsőbbig, botorkálok a lépcsőkön, csúszom az iszamos padlón, amit megáztatott az éji zápor és úgy érzem, hogy a lelkek kertjében bolyongok, mint a firenzei költő s szemlét kell tartanom az elkárhazottak hadán, a hazatérő nyaralókon, akik még néhány óráig itt gyötrődnek s most különösen és fantasztikusan rémlenek a négy órai világításban. Egy kis inferno. A legalsó körben itten is az indolensek vannak. A szűk vörös pamlagokon fekszenek, vagy elszórva a földön, kajütbe zárva középkori számüzétesben és magányban, hallotti pózban, vagy fejükön egy vizes szalvétával, cinikusan vagy bölcsen, mint gőzfürdőben szokás. Néhány dölyfös még még most se javul. Az egyik szitkozódik, a másik tréfál, a harmadik pedig közönyösen mered maga elé. Egy nőhóditó sóváran bámulja egy asszony bokáit, aki kibomlott hajjal fekszik előtte. Ez az ur vagy ötven asszonyt csábított el a nyáron. Különben cigarettázik és vár. Néhányan nevetnek. Vastag tengerész humor kering a levegőben. Itt találkoztam a szerecsennel, a lidói fövény hindujával, aki a tengerparton naponta nyolc óráig imádta a napot komoran és boldogan, a henyék önszemléletével. Most undor vonaglik az arcán. Valószínűleg az apró hullámokra gondol, a homokra és a napra. Erőlködő szemét egy villamgömbre szegezi. Sóhajtva hagyom el ezt a kört és megyek fölfelé, ahol a lámpák fényét már kétessé teszi a reggel és ahol kis asztalkák mellett a félénkek és a féltékenyek ülnek. Ez az a kör a betegszoba-
