Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-07-12 / 28. szám

XV. évfolyam, 1917. Julius hó 12. 28-ik szóm.

TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész cvre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vercsvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.-=h Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. =====

Szatmárvármegye uj főispánja.

Julius 11.

Csak pár hete, hogy a kormányválto- zás alkalmából Csaba Adorján, Szatmár- vármegye és Szatmár város főispánja lemondott állásáról, azóta szédületes iramban egymást érték a főispáni kombir.ácziók.

Minden nap uj nevet vetett föl s minden nap egy-egy nevet temetett el. Már- már azt hittük, hogy idegenből kapunk főispánt, midőn a kormány szerencsés választása egy oly férfiúra esett, kinek kinevezése általános megnyugvást, megelégedést s örömet kelt az egész vármegyében.

Mint már lapunk legutóbbi számában előre jeleztük, őfelsége a király Szatmár- vármegye s Szatmár város főispánjává bulyi és jékei Jékey Sándort, a fehérgyarmati járás főszolgabiróját nevezte ki.

Immár vármegyénkben rövidesen a második főszolgabíró cseréli föl a főszolgabírói széket a főispáni székkel. Csaba Adorján is főszolgabíróból lett főispán s az ő példája mutatja, hogy sokkal helyesebb, ha a kormány a közigazgatás derék, kiváló munkásai közül választja ki a vármegye vezető emberét, mintha a közigazgatást csak mesz- sziről, legfölebb csak könyvekből ismerő egyénekkel kísérletezik. Az ilyen többnyire atyafiságos vonatkozású kísérletezéseknek be sok vármegye megadta már az árát!

Jékey Sándort puritán, egész embernek ismeri mindenki. Két évtizednél több időt töltött a vármegye szolgálatában s e

A „Nagybánya“ tárczája.

Pályakezdés.

t)

Özvegy Jurenákné gyáros-uíczai vendéglőjében a fehérabroszos asztalok egyikénél két fiatalember eszik mohón, sakál-étvagygyal és gépsebességgel : a Mester és a Tanítvány. A Mester huszonhárom esztendős; a Tanítvány tizennyolez.

A mikor az utolsó falat sajtot is lenyelték, a Mester megszólal:

— Szoktál-e szivarozni ?

— Hogyne ! — felel a Tanítvány.

— Van egy törött trabukkóm, azt neked adom. Ragassz rá cigaretta-papirost; talán még szelelni fog.

Úgy tesz, mint beszél, s ő maga rágyújt egy virzsiniára.

Az első kéjes szippantások után átadja magát a keleti kényelemmnek s a társalgás és bölcselkedés kettős örömének. A Tanítvány ezalatt a trabukkó újjáépítésén fárad.

— Nos, mit szólsz a vacsorához ? — kérdi a Mester.

— Nagyon jó volt, -— felel a Tanítvány.

— Szeretem, hogy hazudsz, gyönyörködik a Mester, — és hogy szépen, vakmerőén hazudsz. Ez is mutatja, hogy tehetséges ember vagy. Ha tehetségtelen ember vagy, akkor kiböffented az igazat, tudniillik hogy Magyarország áldott földjén a Jerenákné főztjénél rosszabb ételeket sehol se találni. Vagy, ha nem is böffented ki az igazat, hát himczel-hámozol, kertelsz, köntörfalazol. Luthe- j

hosszú idő tisztes, becsületes munkája párosulva rokonszenves egyéni kvalitásaival szinte predesztinálja a vármegye kormányzói állására.

Jól ismeri a vármegyét s a közigazgatásban igen képzelt, nagy gyakorlattal bíró szakember. Valóban, szerencsésebb választást elképzelni is alig tudunk.

Politikai meggyőződését tekintve a független negyvennyolezas párt hive, de mindig tiszteletben tartotta mások politikai meggyőződését is s innen van, hogy kinevezését minden párt egyforma lelkesedéssel fogadja.

Uj főispánunk aránylag még fiatal ember, alig 48 éves múlt, telve munkakedvvel s munkaerővel s főispáni működése egy szebb, egy biztatóbb jövő perspektíváját csillogtatja a vármegye közönsége elé.

Ez ősi bányaváros közönsége szeretettel, bizalommal köszönti az uj főispánt s erősen hiszi, hogy hasonló szeretettel fogja felkarolni városunk ügyeit s a ieghatósab- ban fog közreműködni abban, hogy Nagybánya necsak beczézgető nevén, hanem minden tekintetben Sz.imárvármegye gyöngye legyen!

Az uj főispán életrajzi adatait a következőkben ismertetjük:

Született 1869. évi május hó 10-én Fehérgyarmaton. Édes atyja volt bulyi és jékei Jékey Kálmán földbirtokos, harmir.cz éven át ottani kir. járásbiró, édes anyja pedig nagylónyai Lónyay Erzsébet. Elemi iskoláit Fehérgyarmaton végezte, a szatmári

ránus módra alkudozni próbálsz és azt mondod, hogy: „elég jó volt“, mert félsz a lesújtó Ítélettel szivén találsz, udvariatlanul meggyanúsítod a jóizlésemet és azt akarod, hogy az öreg kecske ostobasága is jóllakjék, de az igazság káposztájában is megmaradjon valami. A tehetségtelen ember igy tenne. De te nem vagy tehetségtelen ember ; te föléje emelkedel a kérdésnek s az udvariasság gyöngéjére számitó cselvetést kijátszód, kivéded magadat a kelepczéből. A A vacsorát már úgyis megetted, a dolgon már úgyse lehet változtatni, az egészről nem érdemes csevegni, kár volna az időt erre vesztegetni. Hát hazudsz, hogy a dologról többé ne legyen szó. Okos ember vagy; tehetséges ember vagy.

A Tanítvány önérzetesen mosolyog s aztán szopogatni kezdi a beteg, de már befáslizott szivart.

— Már most, — folytatja a Mester, — mi a logikai következés abból, hogy a Jerenákné föztje majdnem az ehetetlenségig rossz ? Tehetségtelen ember igy okoskodnék: „Az, hogy többet nem fogunk idejönni.“ De te tehetséges ember vagy és helyesen vezedet le a logikai következést. A logikai következés pedig az, hogy : ellenkezőleg, ezentúl minden este itt fogunk vacsorálni, mindaddig, amig nagy pénzre nem teszünk szert.

A Tanítvány három vékony füstsugarat bocsát ki a tökéletlenül restaurait szivar három kéményéből és öreges nyugalommal szól:

— Képzelem, hogy vau ennek a kosztnak jó tulajdonsága is.

— Hogy némi táplálékot adjak gazdag képzelőtehetségednek, — értekezik tovább a Mester, — mindjárt elmondom, hogy mik ezek a jó

katholikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait, jogot részben Kassán, részben pedig "Budapesten végzett, ahol az államtudományi államvizsgát letette.

Ugyanazon évben a vármegye szolgálatába lépett, ahol mint tiszteletbeli aljegyző kezdte meg működését; 1891-ben IV-ed aljegyzővé, 1892-ben pedig 111-ad aljegyzővé választották s ebbeli minőségében 1896-ig működött, amikor is egyhangúlag a fehér- gyarmati járás főszolgabirájává választották meg. Az 1911. évben május 11-én tartott rendes törvényhatósági bizottsági gyűlésen a VH-ik fizetési osztályba léptették elő.

Jékey Sándor 1893-ban október havában lépett házasságra, nőül vevén néhai Domokos László volt kir. Ítélőtáblái biró és neje született Domahidy Irén leányát alsócsernátoni Domokos Margitot. E házasságból két fia született, Ferencz hadnagy és Sándor zászlós, mindketten a 14-ik huszárezredben, jelenleg a hareztéren vannak.

Házassága révén tehát közeli rokonságban van a Domahidy családdal, mert neje unokája vármegyénk volt főispánjának : Domahidy Ferencznek.

Jékey Sándor huszonegy éve áll a fehérgyarmati járás élén és járásának nemcsak pontos, lelkiismeretes tisztviselője, hanem a járásnak bálványozott atyja volt, mert kötelességtudó, szorgalmas, munkás, előzékeny tisztviselő, aki nemcsak a járás- beli községek és tisztviselők, hanem — amennyiben az a közérdeket érinti — az egyesek ügyeivel is törődik.

tulajdonságok. Először is ez a legolcsóbb koszt Pesten. Ha volna olcsóbb is, hidd el, hogy én felkutattam volna. Aztán, ha nem jó, hót legalább sok. A mi a minőségből hiányzik, azt Jurenákné pazarul megtoldja a mennyiséggel. Ekkora por- cziókat sehol se találsz Pesten. Azok a vendégek, a kik ide járnak, fellázadnának, ha Jerenákné kevesebbet adna nekik, viszont nem bánják, ha akármi az, a mit kapnak, csak sok legyen. Igazuk van. A gyomor nem kérdi, hogy mit adsz neki, de nem tűri, hogy megrövidítsd. Végre, és ezen kellett volna kezdenem, amint látni fogod, itt nem okvetlenül szükséges mindennap fizetni. Itt ismerik az embert és bíznak az ember jövőjében. Majd téged is meg fog ismerni Jurenákné; még ma megmondom neki, hogy ha magadban jösz ide, akkor is a barátom vagy, és hogy már holnap el lehet készülve a legroszabbra. Egy kicsit ezugos a szivarod mi? . . .

— Sebaj, — felel a Tanítvány, — nem vagyok reumás. Szeretném én látni azt a szivart, a melyet végig ne szívjak, ha olyan lyukas is mint a harisnyám !

— Ember vagy 1 fejezi ki elégedettségét a Mester. — Ha nem vág a földhöz semmiféle szivar, ez megnyugtat afelől, hogy a Jurenáknék kosztja se fog leverni a lábadról. Jegyezd meg magadnak fiam, hogy a bölcseség kezdete és a szerencse alap föltétele: nem törődni azzal, hogy mit eszünk, mind addig, amig nem dúskálunk minden más földi jóban. És a bölcset, a ki kész erre a kis önmegtartóztatásra, megjutalmazza a kegyes természet. Az ember hozzászokik még ehhez a a koszthoz is, és ha hozzászokik, akkor szeieti. Nekem például más korcsmában már nem ízlik