Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-09-20 / 38. szám
e «-S' fc«*». K f TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG LY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. = jelen idők küldöttségek utazására nem igen alkalmas, posta utján fogják megküldeni nagynevű képviselőnknek. Makray Mihály választási elnök a következő táviratban értesitetette Földes minisztert a választás eredményéről: Nagyméltóságu Dr. Földes Béla urnák Budapest. Hodoló tisztelettel értesítem Nagyméltóságodat, hogy a nagybányai választó kerület választó közönsége Nagyméltóságodat nagy lelkesedéssel, egyhangúlag a kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s a választással ismét megerősítette ama bensőséges kapcsokat, melyek-, Nagyméltóságodat immár egy évtizede városunkhoz fűzik. Erőt, szerencsét és sikert kívánok nagy hivatásának teljesítésére. Dr. Makray Mihály választási elnök. tűk. Ez alkalommal meggyőződést szerezhetett ama érzelmekről, mellyel városunk közönsége az ő kiváló egyénisége iránt pártkülönbség nélkül viseltetik. Ez érzelemnek fényes manifesztácziója a mai választás is! Mi úgy érezzük most is, hogy dr. Földes Béla miniszterré történt kinevezésével csak a külső disz lett nagyobb, a piedesztál magasabb, de mi ma is azzal a Földes Bélával állunk szemben, ki ezelőtt tiz évvel szeretettel és bizalommal jött közibénk és akit mi hasonló szeretettel és bizalommal fogadtunk. Mi nem változtunk s érzelmeiben nem változott ő sem. S ez a körülmény az, mely az uj érával városunk jövőjét,- egy szebb, ragyogóbb perspektívában csillogtatja. Abban az erős hitben, hogy igy is lesz, városunk közönsége a régi, megingathatlan szeretettel és bizalommal küldi üdvözletét uj képviselőjének! Egyhangú képviselőválasztás. — Dr. Földes Béla miniszter a képviselőnk. — Szeptember 19. Dr. Földes Béla országgyűlési képviselőnk miniszterré történt kinevezése folytán mandátumáról lemondott s a képviselőház elnöksége a képviselőház határozata alapján uj képviselőválasztást rendelt el. A vármegyei központi választmány az uj választás határidejét f. évi szeptember hó 19-ére tűzte ki s egyidejűleg a választás vezetésére és foganatosítására megválasztotta a küldöttséget is. Választási elnök lett: dr. Makray Mihály, jegyző dr. Slo/l Tibor. Szavazetszedő küldöttségi elnök: Thordai Imre, jegyző Kiss Miklós. Helyettes elnökök: Farkas Jenő, Révész János; jegyzők: Sólyom Ferencz és Oláh László. A képviselőválasztást ma reggel nyolcz órakor ejtették meg. Dr. Makray Mihály választási elnök a választást délelőtt 8 órakor nyitotta meg s bizalmi férfiakul Marosfy Dezsőt, dr. Mis- kolczy Sándort, Almer Károlyt és Virágh Istvánt jelölték. A függetlenségi és 48-as párt dr. Földes Béla minisztert ajánlotta képviselőjelöltül s a jelölést sokan aláírták más pártállásuak közül is. Más jelölés a választás elnökéhez nem is érkezett be, minek folytán a törvényes határidő lejártával dr. Makray Mihály általános nagy lelkesedés közben dr. Földes Béla minisztert a nagybányai választókerület egyhangúlag megválasztott országgyűlési képviselőjének jelentette ki. A mandátumot, tekintettel arra, hogy a A függetlenségi és 48-as párt üdvözlő sürgönye igy hangzik: Földes Béla önagyinéltóságának Budapest. Mint a nagybányai kerület újonnan megválasztott országgyűlési képviselőjét tisztelettel üdvözöljük Nagyméltóságodat. A nagybányai függetlenségi párt nevében Szerencsy József Oláh László elnök. titkár. Alig tiz napja, hogy dr. Földes Béla minisztert városunk falai között üdvözölhetA záróra s világítási rendelet. Szeptember 19. A szén és a faszükség arra kényszeritette a kormányt, hogy a meglevő s ezután beszerzendő készletek felhasználását szigorú rendelettel szabályozza. A rendelet alkalmas arra, hogy az elosztást igazságosabbá tegye, mint volt a múltakban s e tudatban szívesen viseljük el azon kellemetlen korlátozásokat, melyek a rendelettel járnak. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot te- szen, midőn a zárórára, a világításra s a fűtésre vonatkozó nagyfontosságu rendelet nagy vonásaiban a következőkben ismertetjük: A „Nagybánya“ tárczája. Fohász. Párkák, nemtök, boszorkanépek, — Nem tudom, hogy tisztelhetnélek, az életből még adjatok pár virágos pillanatot — Aztán mindjárt meghalhatok. Csak igy ne kellessen elmennem, főidre igázva, tönkrementen, hogy legyek még egyszer legény, a Boldogsággal vőlegény — aztán nyugodtan megyek én. Csak igy ne, igy ne, kérlek szépen. Ne legyen ily nyomorult végem! Mielőtt lehunyom szemem valaki még legyen velem, valaki mondja: szeretem! Csak egyszer halljam még e szócskát. Egyszer lássam még e bimbócskát. A kinyílását meg se várjam, Csak bimbóba szökését lássam; Csak még egyszer a csókot várjam .. . Vértesy Gyula. Temetés a hareztéren. Háromnapi, szinte szakadatlan tüzelés, roham, beásottság és kartács-vihar után elkövetkezett az szomorú pihenő, amelyet a csatatér halottainak eltemetésére szoktak szánni. Már a kora hajnali óráktól kezdve folyik a munka. A sziklás hegyek mögül fölkuszó nap első sugara ma nem rohamozó katonák szuronyhegyein villan meg, hanem a munkás-osztag ásóélein. Sirt ásnak . . . sírokat ásnak. Mikor aztán ezzel elkészültek, akkor kezdődik a mi szomorú szerepünk: agnoszkálni a halottakat. A főcsapattól automobilokon robogunk a csatatérre. A gépkocsi hullatömegek között áll meg hirtelen. És férfiak, akik érző, meleg, résztvevő szívvel indulnak hadba, akiknek hozzátartozóik vannak, akikre szakadatlanul aggódó remegéssel gondolnak, akik otthon könnyáztatta arcokkal tudnak csak végignézni egy temetést, most egykedvűen, szinte gyárilag fejtik ki éles, e célra alkalmatos bicskákkal az elesettek zubbonyából a halálcédulákat. Borzalmas pusztítással vág rendeket a harcmezőn a halál kaszája a vitézek soraiban. Egyikmásik katonának szájára oda van fagyva a roham lelkesítő hurráhjának utolsó szótagja ; néhányan görcsösen szorítják a kezükben a fegyvert, ahogy a lövészárokban célbavették az ellenséget, amelynek puskagolyója piros epret rajzolt a vitéz homlokára. Van olyan, akinek a lábát szakította el a kartács. A láb néhány méternyire fekszik a törzstől, mintha még most is futna, mintha még most is rohamba volna! Lelket dermesztőén groteszk egy másik sebesült. Sapkájával együtt a koponyája negyedrészét vitte el a srapnel. Olyan a nagy, tátongó véres seb, mintha félrecsapva piros sapkát nyomott volna a fejébe. Még furcsa brókréta is akad reája. Szamárkóróból, csalánból való véres bokrétája a mezőnek. És egyre telnek a köves, kavicsos földbe ásott gödrök. Itt-ott egyik-másik már el is készült, be is hantolódott. Tiszt nyugszik alatta. A kora reggeli órák metszőén hűvös szele mellett is nehéz veritékcseppek gördülnek alá a munkászosztag embereinek homlokáról, de azért nem mulasztják el, hogy a tört puskák agyából, ketté roncsolt tiszti kardok pengéjéből sátorponyva madzagával fejfát rögtönözzenek a sir fölé, amelynek halottját rongyolt, gyűrött, csukaszürke tisztisapka jelzi. Ezalatt a nagy gödröknél is serényen folyik a munka. Egy sor halott egy sor mész . . . Megint hallottak és megint egy mészzuhany! A csatatér egyik távolabbi részéről a hulla-
