Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-09-06 / 36. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. Szeptember 6. sokszor szidtuk is magunkat, hogy nem addig takaródzunk, ameddig a takaró ér, hát most hálát adhatunk a Gondviselésnek, hogy igy történt, mert ha az elősorolt alkotásokat, amelyek alfái a haladni akaró város felvirágzásának, most vagy a legközelebbi évtizedben akarnók megvalósítani, hát épen ötször annyiba kerülnének, ezek nélkül pedig csak silány tengődésre volna Ítélve városunk. A megtartott értekezleten szóba került, hogy el kellene adni valami törzsvagyont vagy erdőt, hogy szabaduljunk az adósságoktól, sőt azt is indítványozták, hogy talán a városi takarékpénztárt kellene áruba bocsátani. Ez utóbbi indítvány, azt hisszük, egyáltalán nem volt komoly, hiszen azt mindenki tudja, hogy az utóbbi időkben két fejőstehene volt a városnak: a takarékpénztár és az erdő s a takarékpénztár is mindig derekasan megállotta helyét s beváltotta a hozzáfűzött talán sokszor tulcsigázott várakozásokat is, nem is említve azt, hogy a pénzügyi megpróbáltatások alatt mindig segítője, támogatója, ha kellett, elnéző, kon- cziliáns hitelezője volt a városi közönségnek. A városi adósság előidézésében pedig nem a városi takarékpénztár, hanem maga a képviselőtestület a ludas, ha épen mindenáron ludast keresünk. Hiszen a takarékpénztár csupán a képviselőtestület utasításait hajtotta végre. Volt pedig egy korszak, amidőn a a mi minden tiltakozásunk ellenére az a divat járta, hogy ha a város bármit akart is, arra a fedezetet mindig a városi takarék- pénztár folyószámláin kereste; természetesen azzal a szépség flastrommal, hogy a sokszor tekintélyes beruházási összegeket 5—10—20 évre elosztotta a rendes évi bevételek terhére s mikor az elosztás igy megtörtént, a tervbe vett beruházási összeget kiutalta a takarékpénztár folyószámláján. Ami pedig nem természetes dolog volt, hogy az évi ráták, törlesztések elmaradtak, a folyószámla pedig nőttön-nött. De hát ebben csak nem a takarékpénztár a hibás? Mi a magunk részéről nagyon helyeselnénk, ha a város a jelenlegi kedvező kon- jukturák között valaminek az eladása révén is iparkodnék szabadulni adósságaitól. Hiszen a mostani időkben, amidőn a pénzbőMindennap kiadja. Lénungot is kap a baka 8 vasat egy napra, Hadd legyen a babájának Képes levelező lapra. 33. Gyere pajtás utoljára fel a szuszogóra, Már ezután nem hallgatok semmi kommandóra. Nem parancsol nékem frájter, káplár, führer, Barna kislány kommandiroz már ezután nékem. 34. Mikor elment az én babám éntőiem a csatába, Felöltözött csukaszürke rongy tábori ruhába. Rózsaszínű lapot vettem én neki vagy százat, Sűrűn Írjál édes párom, mert megöl a bánat. Rózsaszínű táborilap az én boldogságom, Az én kedves galambomtól mindennap elvárom. Korán reggel ha felkelek, a postára járok, Az én kedves galambomtól üzenetet várok. Minden éjjel álmaimban róla álmodozom, Az én kedves vitéz babám elől megy a csatába. Rózsaszínű táborilap igazolja az álmom, Vitézségi érmet kapott az én hűséges párom. 35. Magas a kaszárnya, sűrű ablak rajta, Sűrű ablak, hosszú íróasztal, Gyászlevelem rajta. Nincs ki elolvassa. Majd lesz nékem — sej haj — egy betyáros szeretőm, Aki azt majd elolvassa. ség miatt a pénz vásárló ereje csökkent, az a leghelyesebb pénzügyi politika, ha mindenki, aki csak teheti, most fizeti ki az adósságait. Ez okból nem vagyunk ellene a városi szálló eladásának sem, ha azért tisztességes ár éretnék el; nem vagyunk ellene annak sem, hogy a Lapos-erdő faanyaga eladas- sék, ha jól megfizetik s annak cseranyagáért a háborús konjunktúrák kihasználásával legalább is olyan ár éretnék el, aminő eléretnék majd a rendes vágatás, kihasználás el- érkeztével. S azt hisszük, hogy ez eladásoknak a kormány sem állana útjában, ha abból adósságot törlesztenénk. De a Laposerdő talaja hogy eladassék, az ellen már a legerélyesebben tiltakoznánk. A város nem csonkíthatja meg határát, nem pedig főleg azon az oldalon. De az erdőtől megszabadult terület belterjes gazdálkodással sokkal nagyobb hasznot is hozna a városnak akár bérlet, akár házi kezelés utján. Ha a tervbe vett eladások révén adósságaink jó részétől megszabadulnánk, köny- nyen nézhetnénk a jövő elé. De a helyes fejlődésnek, boldogulásnak conditio sine qua non-ja az, hogy a számvevőség mindig teljes személyzettel s munkabírással működjék. Mert ami az utóbbi években történik, az szinte tűrhetetlen. Akár háborúsak, akár nem háborúsak a viszonyok, költségvetésnek, zárszámadásnak lenni kell, de hát sem költségvetést, sem zárszámadást napi díjas személyzettel készíteni nem lehet. A számvevőség kifogástalan működését minden körülmények között biztosítani kell s e tekintetben semmi áldozatoktól sem szabad visszariadni, mert az e téren való takarékoskodás nagyon megboszulja magát. HIRE k. Szeptember 5. Személyi hírek. Dr. Lakatos Ottó, a minorita-rend tartományi főnöke hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr, Lovrich József a fővárosi bábaképző intézet igazgatója testvérével dr. Lovrich István fővárosi ügyvéddel városunkba érkezett. — Turman Zoltán huszárfőhadnagy rövid szabadságra haza érkezett. Hadnagyi kinevezés. Őfelsége a király ifj. Bozsenik Béla zászlóst hadnagygyá nevezte ki. Kinevezések. Dr. Boiomisza Tibor szatmári püspök Bujdos Balázs káplánt a szatmári Olvasd babám, olvasd, Gyászos levelemet. Május huszonkilencedikén Jaj! — katonának vittek. És megvizitáltak, Bevettek bakának. Ejnye kislány, azt a rézangyalát Ennek a cudar világnak. 36. Károly király megiratta egy aranyos levélbe, Hogy a gépfegyveres baka ne menjen a harctérre. Ne menjen a gépfegyveres baka Pestről Olaszországba, Mert a budapesti kislány akkor lesz csak mind árva. 37. Anyám, anyám, édes, kedves anyám ! De szomorú vasárnap délután, Házunk előtt szépen muzsikálnak, Engemet pedig visznek katonának. 38. A vadalma fehéret virágzik, Kis pej lovam alattam cicázik. Cicázz lovam, cicázz, cicázz utoljára-ra-ra-ra, Holnap megyünk nagy Oroszországba. 39. Holnap megyünk a harctérre, Isten veled rózsám! . . . Isten tudja látlak-e még Valaha ezután. Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek, Folyik a baka vére, Sirathatsz már kis angyalom künn a temetőbe. tanító képezdébe tanárrá, dr. Czumbel Lajos káplánt pedig a szatmári szemináriumba a bölcselet tanárává nevezte ki; nagybányai káplánnak Rjácz Miklóst nevezte ki a püspök. Eljegyzés. Ifj. Moldován László huszár hadnagy Nagyváradon eljegyezte Heyman Lilyt. Földes miniszter érkezése. Dr. Földes Béla miniszter f. hó 8-án, délelőtt 10 óra 20 perckor érkezik városunkba, hogy megtartsa beszá- mpló-programmbeszédét. A miniszter nagyobb kísérettel érkezik. Kíséretében lesz Jékey Sándor Szatmár vármegye főispánja, több képviselő és fővárosi hirlapiró. A miniszter Szatmártól külön vonattal jő s Szinérváralján időzik rövidebb ideig, hol csatlakozni fog hozzája a nagybányai küldöttség: dr. Makray Mihály polgármester, Brebán Sándor esperes-plébános, Almer Károly földbirtokos, Steinfeld Béla malomtulajdonos, valamint a függetlenségi és 48-as párt küldöttei: dr. Mis- kolczy Sándor és Szász József alelnökök, Ketney Mihály jegyző s a pártnak több tagja. A minisztert a nagybányai állomáson ünnepélyesen fogadják. Dr. Földes Béla és kísérete megérkezés után Brebán Sándor esperes-plébános vendégszerető házánál száll meg, hol villás reggeli lesz, azután pedig az István szálló szinháztermében tartja meg beszámoló s programmbeszédét. Délben tiszteletére ebédet rendeznek az István szálló nagytermében. Egy teríték ára 10 korona. A részvételre jelentkezni lehet a kibocsátott iveken legkésőbb folyó hó 7-ének 12 órájáig. Nincs kétség benne, hogy a közönség illusztris vendégünk tiszteletére impozáns számban fog megjelenni e közebéden; ezideig már a vidékről is igen szép számban jelentkeztek. Értesülésünk szerint dr. Földes Béla miniszter nagy elfoglaltsága miatt már szombaton délután elutazik városunkból. Felkérjük városunk hazafias közönségét, hogy dr. Földes Béla miniszter megérkezésére különösen a bevonulási útvonalon házaikat fellobogózni szíveskedjenek. Ne feledkezzünk meg a nagybányai rokkant katonáik alapjáról. Bármi szerény adományt is szívesen veszünk. Küldöttség Nagyváradról. A nagyváradi orth. hitközség igen tekintélyes küldöttsége érkezett vasárnap délután városunkba, hogy átadja Fuchs Benjamin főrabbinak a rabbi levelet vagyis a főrabbi választásról szóló okiratot. A nagyváradi zsidóság nevében Kaufmann Márton elnökhelyettes üdvözölte a főrabbit s kérte, hogy fogadja el a nagyváradi főrabbi széket, mert ezzel nemcsak a nagyváradi, de az egész ország 40. Reá szállott a vadgalamb a kaszárnya falára, Mindig csak azt turbékolja öreg bakák számára : Ne keseregj gépfegyveres baka, Pár nap van még hátra. Letelik az nemsokára És mehetsz a csatába. 41. Gyere pajtás abführolni! Fegyver lesz az első. Sir a bundám, hull a könnye, mint a záporeső. Ne sírj pajtás, újonc, letelik az idő. Nékem is volt, de már letelt a 3 esztendő. 42. A toronyban hármat ütött az óra, öreg baka az ágyában hallgatja. — Kelj föl baka, a rüsztungod pucold ki, Korán reggel parádéban rukkolsz ki. 43. Minden önkéntes ur tartson 3 szeretőt, A hadnagy is tarthat egyet vagy kettőt. Főhadnagyé az asszon)', Őrnagy szép lányt tartson, És az ezredes Éljen csendben-rendben feleségével. 44. Szinaranyból van a béke trombitája . . . De sok magyar fiú lefuvását várja. Fújjad, fújjad hornist, mikor lesz már végre. Mikor lesz már ennek a háborúnak vége.
