Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-08-23 / 34. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon.

Felelős szerkesztő :

ÉGLY MIHÁLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

*= Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ==

Földes Béla.

Augusztus 22.

Városunk nagynevű országgyűlési képviselőjét, dr. Földes Béla egyetemi tanárt, az európai liirü tudóst, őfelsége a király tárczanélküli miniszterré nevezte ki. Az ő feladata lesz, hogy a háborúból a békére való átmenet gazdasági részét előkészítse.

Óriási feladat, szinte szédítő perspektívákkal, de aki ismeri dr. Földes Béla egyéniségét, széleskörű tudását, rendkívül gazdag tapasztalatait s törhetlen szorgalmát és munkabírását, az egy pillanatig sem fogja kétségbe vonni, hogy amissió számba menő feladattal eredményesen meg is fog küzdeni.

Hogy Földes Béla kinevezése minő szerencsés volt, semmi sem bizonyítja ekla- tánsabbul, minthogy kinevezését az egész ország, még politikai ellenfelei is osztatlan megelégedéssel fogadják. S ennek oka Földes Béla rendkívül rokonszenves egyéniségében rejlik. Mint a független negyven- nyolczas párt illusztris tagja, vezető embere, mindig az elvek harczosa volt, a politika küzdelmeibe személyes momentumokat soha sem vitt s bár elvei mellett tántorithatatlanul meg állott mindenkoron, tisztelettel viseltetett az ellentétes politikai felfogások iránt is. A politikai küzdőtéren a fegyvereknek mindig fehérkeztyüs forgatója volt, a politikát a kortes hordókig sohasem alacsonyi- totta le s innen egyéniségének varázsa.

Városunkat Földes Bélához egy évtizedre visszanyúló szeretetteljes kapocs fűzi. A szó szorosabb értelemben vett politikai pályáját mint városunk országgyűlési képviselője 1906-ban kezdte meg, midőn függetlenségi programmal városunktól nyert első ízben mandátumot. Azóta állandóan városunkat képviseli. Több Ízben, gyakran nagyobb, fényes kísérettel is fölkereste városunkat s a maga részéről is mindent elkövetett, hogy azt a kapcsot, mely Nagybányához fűzi, minél erősebbé, bensőségesebbé tegye.

Miniszteri kinevezése nagy örömöt kelt városunkban is. Kinevezésében egy hosszú, tisztes és eredményes munkában eltöltött élet glorifikálását látjuk s úgy érezzük, hogy annak a nagy kitüntetésnek fényéből, mely Földes Bélát érte, nehány sugár esik a mi városunkra is.

Szeretettel s igaz, bensőségteljes örömmel üdvözöljük miniszteri kinevezése alkalmából a mi nagynevű országyíilési képviselőnket s erősen hisszük, hogy uj méltóságában sem fog megfeledkezni ez ősi bányavárosról, mely talán sohasem szorult jobban a támogatásra, érdekeinek hathatós védelmére, mint épen a mostani nehéz, válságos viszonyok között.

Miniszteri kinevezése folytán uj képviselőválasztás lesz városunkban is Flesh lésünk szerint dr. Földes Béla szeptember hó 2-án érkezik városunkba s ugyanakkor tartja meg programmbeszédét.

Ragaszkodó szeretettel várjuk s úgy érezzük, hogy ez a nap piros betűkkel lesz följegyezve városunk annaleseiben.

Mint már jeleztük, őfelsége a király dr. Földes Bélát átmenet gazdasági miniszterré nevezte ki.

Miniszteri programmját a következő nyilatkozatban világította meg:

Örömmel és munkakedvvel vállalkozom a háborúból a békére való átmenet gazdasági

részének előkészítésére; bár a munkapárti többség a kormányelnök intencióit eltorzitotta, remélem, hogy már őszkor ezen segíteni lehet és akkor a minisztériumot teljes erővel működésbe hozom. Kilátásom van arra, hogy jó munkaerőket kapok. Számos szakember ajánlkozik közreműködésre és én minden erőt munkába óhajtok áliitani. Első dolgom lesz egy nagyobb szaktanácsnak megalkotása, a melybe a legkiválóbb gyakorlati embereket a termelés minden ágából és a közigazgatás köréből óhajtom magam köré csoportosítani, mert én is azt tartom, a mit egy szellemes iró mondott, hogy megfelelő emberek nélkül az Isten sem tudná a világot kormányozni.

Az átmenet legsürgősebb problémája a leszerelés gazdasági része emberben és anyagban; e tekintetben bizonyára a hadvezetőségnél értékes előmunkálatokat fogok találni. Sürgős továbbá a termelés helyes arányának visszaállítása, általában a termelés teljes rekonstrukciója és racionalizálása, mert egy dolog bizonyos, hogy a háború után uj módszereket kell követni és a régi sablonokat el keli dobni. Az átmeneti gazdaság fontos feladata a visszatérő munkások megfelelő elhelyezése, a mi szociális szempontból is súlyos probléma. A munkaerő belső értékét emelni kell, mert különben termelésünk nem bírná el azokat a magas munkabéreket, a melyeket a munkások magasabb standardja követel. A munkaközvetítés hálózatát ki kell terjeszteni. Ki kell dolgozni a közmunkák programját, hogy egyfelől a munkaerők elhelyezést találjanak, másfelől közgazdasági szervezetünk számos hiánya kipótoltassék. Az átmeneti gazdaság problémái között szerepel továbbá, mint egyik legfontosabb kérdés, a valuta problémája, a mely állandó figyelmem tárgya lesz. Itt tetemes áldozatoktól se szabad visszariadni, hogy ismét egy megfelelő értékmérő és fizetési eszköz álljon rendelkezésre, hogy úgy az alsóbb, valamint az állandó fizetésből élő osztályokat, mint az államháztartást nagy veszedelemtől megóvjuk. A nyersanyag-berendezés politikája és azzal kapcsolatosan tengeri hajózásunk és Fiume teljesítő képességének emelése az átmeneti gazdaság feladatai közé sorolandó. FigyelA „Nagybánya“ tárczája.

Apróságok.

Pillanatfölvétel.

Amonnan az erdőből hömpölyögnek felénk . . . nézd, itt a messziláló . . . tisztán kiveheted, a mint a tisztjeik kergetik őket előre . . . Látod azt a villanást? Az egyik arcra bukik ... Ezt agyonlőtték, hamar végzett vele a sápadt hadnagy. Tulideges lehet . . . Vigyázni fiuk, össztűz lesz! Mindenki töltött már? Céél! . . . Tűz 11... nagyszerű, hogy lekapta fejét az egész társaság! Mintha nem tudnánk már a szokását . . . Csak lecélozni a lábra, Így biztosan nekiszalad a fejével. . . Már is bomlanak.

— Fiju! . . . hopp ! ez itt fütyült el, jó lesz a páholyból nem kihajolni . . . Na, itt húzzátok be a nyakatokat ti is, nem ismeritek még a mi jó öregeink hangját? Saját tüzérség ... Az ördögbe is, dehogy nem talál! Nem a rajvonalat, a tartalékot lövik . . . ott, ott! Az örház mellett. . . Gyönyörű eredmény, a harmadik már belé talált. Ég! Eg! A kormos bukdácsoló alakok oltani akarják. Mennyi összeszaladt . . .

— Szalvé . . . ismét szalvé . . . látsz még valakit? . . . nem? ... én sem ... a ház is eltűnt . . .

— Gyorsabban tüzelni, emberek ! Sokan vannak odaát. Böhm zászlós, ha észrevesznek itt a bakterház padlásán a géppuskáddal, nem úszód meg szárazon . . . Már hogyne féltenélek, pajtás . . . Huszkával nem lehet beszélni, az folyton nekik akar rontani, a legnagyobb tűzben is a fedezékek tetején ugrál ... Jó, jó, majd eljön annak is az ideje, most csak tüzelni, gyorsabban tüzelni 1 . . . Hatszáz!

— Meghalt? ... A kis ezüslláncot, amelyiken a jegygyűrűje lóg, vegyétek le a nyakáról ; ismerem a feleségét, irok neki ... De ne húszán szaladjatok oda, egy is elvégezheti . . . Tovább tüzelni . . . Pénze volt? a fényképpel együtt adjátok ide . . . Honnan a pokolból bújnak elő ezek? . . . Most! most . . . Hát te mit lógatod a fejed, talán nem tetszik a mulatság? . . . Ugyan Léhne, üsse már kupán az cbadtát 1 . . . Hm . . . akkor csak fektessék a másik mellé. . . . Enyje! A töltényeit szedjék el tőle, kérem. . . . Vidák, mit nézel olyan fancsali képpel az égre? Nem a kétfejű sárkány jön! Harmincz és feleseink üdvözletei búgnak odafönt . . . Persze, hogy nem fognak turbékolni; nem szerelmes gerlék ezek fiam . . .

— Megálltak a muszkák! Hogy bámulnak, az ásójukat a fejük felé tartják ... a harminc és felesek ellen 1 ... Itt ugyan ne sajnálkozzatok, ha kedves a bőrötök, inkább örüljetek, hogy nem ide jön.

— Ott van ni! a balszárnyon már a Sugár századhoz értek . . . rohamra mennek . . . Tüzelni, tüzelni, tüzelni az irgalmát . . . vigyázzatok,

hogy a magatokéba ne löjjetek . . . Nagyszerű oldaltüz! . . . Elég! Elég! Tüzet szüntes! . . . összekeveredtek . . . Tovább tüzelni a szembejövő ellenségre. Kétszáz!

— Visszaverték! derék ! látszik, hogy a honvédek között is elsők vagytok, nem hazudtoljátok meg a neveteket. Hű de kutya meleg van! Sanyikéin egy korty vizet, kiszáradt a torkom.

— Hát te miért dugod be füledet, addig örülj, amig nekünk muzsikálnak hátul, oszt a muszi járja a bolondját! Szamár bundás te! Nézd a Löb- kövitz hadapród urat: milyen áhítattal hallgatja, még a hegedűjét is elfelejti egy pillanatra . . .

— Becsapott? ... a rajvonalba?. . . igen, igen . . . látom . . . Huszonnégyes volt . . . Újra egy! . . . nyugodtan maradni, emberek ! Hanem ugráljatok fel, tovább tapogatódznak . . . Négyen? . . . Nézzetek csak arrafelé, hányán feküsznek egymáson ... Le a fejekkel! srapnellek jönnek . . . Halász, kérlek, ne most szervezd a társulatodat, elég változatos kabaré ez is egyelőre! . . .

— Ne babráljatok a szuronyotokkal! Gyorsabban tüzelni! . . .

— Emberek azok, na, ha mondom! . . . Nézd hogy kúsznak . . . közéjük csapott . . . micsoda fekete lángtölcsér! . . . nehéz gránát volt ... Ne löjjetek oda! Nem látjátok, hogy nincs náluk fegyver! Átszöktek . . . Mennyi ? Százhúsz ? . . . Szibériai lövészek . . . Hát már ezek is? . . .

— Ne bántsátok! . . . imádkozzál csak: a szerencsétlen muszkája, ez már bevégezte . . . megőrült . . .