Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-05-03 / 18. szám

XV. évfolyam

1017. május ii«5 3.

IQ—ils. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4j korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon

Felelős szerkesztő :

EGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők

Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

A városi polgárság szervezése.

Május 2.

Ismertettük már azt a mozgalmat, mely a városi polgárság szervezése s a városok fejlesztése tekintetében országosan megindult s melyet a magyar városok orsz. kongresszusának állandó bizottsága április 21 én tartott ülésében egy határozati javaslatban fejtett ki részletesen. Most alkalmunk van e határozati javaslatot egész terjedelmében közölni. A határozati javaslattal a városok kongresszusa f. hó 18-án tartandó egyetemes gyűlésén fog foglalkozni s itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az egyetemes gyűlésen városunkat dr. Makray Mihály polgármester és L. Bay Lajos orsz. gy. képviselő fogja képviselni. A városunkat is, mint minden várost legközelebbről érintő határozati javaslat igy hangzik:

A Magyar Városok Országos Kongresszusa, amikor a magyarországi városok érdekei megóvására és támogatására megalakult, már kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy bármenynyire igyekezzék is a saját, összeállításánál fogva hivatalos jellegű intézményével céljának elérésén munkálkodni, a városok és a városi polgárság érdekeinek állandó és kellő súlyai való érvényesülését csak úgy fogja biztosíthatni, ha ezen érdekek helyes felismerésére és a közélet minden terén meggyőződéssel és kitartással való követésére magát a városi polgárságot reá bírnia sikerül. Ezért a kongresszus már megalakulásakor legfőbb céljának tekintette, hogy alkalmas időben a magyar városok polgárságát a közélet számára összefogó tudatos munkára megszervezze.

Tömegek szervezése általánosan elterjedt fogékonyságukat feltételezi, ilyet pedig csak az emberek egész valóját megragadó szükségérzet

teremthet meg. Súlyos helyzetben - főszükségleteiben ki nem elégitetten, de a közterhek alatt roskadozva - már a múltban is élt a városi polgárság ; a sordöntő fordulathoz csak most érkezett el.

Amidőn egy pusztuló lét romjain uj világ alakulását várjuk, biztosan tudva már azt, hogy társadalmi és állami életünk régi keretei végképpen szétpattantak s amikor mindennek, ami él és élni akar, számot kell vetnie avval, miképpen kapcsolja be életét az uj környezetbe, akkor a városi polgárságnak, melyet a háború a legsúlyosabban érintett és mely igy életképességének helyreállítására és jövő fejlődésének biztosítására legjobban reászorul, éreznie kell, hogy elérkezett az idő, midőn uj célok kitűzésére és megvalósítására való szervezkedés nemcsak lehetővé vált, hanem ezt a nemzet érdeke is egyenesen parancsolja.

A Magyar Városok Országos Kongresszusa, mint a magyarországi városok egyetemének képviselete, 1917. évi május hó 18-án Budapesten tartott III. rendes egyetemes ülésén tárgyalja nemzeti jövőnk szempontjából a városok fejlődésének és a városi polgárság boldogulásának feltételeit — melyek a ''-árosi és az állam közélet szoros összefüggése folytán természetszerűleg az egész ország fejlődésének is a feltételei - és a következőket állapítja meg :

Az uj magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló politikának elsőrendű követelése a magyar városok fejlesztése. Nemcsak, hogy az ország lakosságának tetemes része a városokban lakik, a városok környéke lakosságának élete is a városokhoz fűződik, hanem a városok az országnak gazdasági, kluturális és nemzeti tekintetben is egyik legnagyobb értékét foglalják magukban. Ezt a nagy értéket a városi polgárság nehézségeket nem ismerő kitartó munkája teremtette meg ; a mai történelmi idők a polgárság erejének még sokszorosra fokozott kifejtését követelik.

Evvel szemben azt látjuk, hogy a városok jelenlegi helyzetükben képtelenek hivatásuknak

megfelelni. A feladat, ami ma a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreállítani a megromlottakat és plántálni újakat; minden rendelkezésre álló anyagi erőt belevetni az ujjáalkotás munkájába és ezzel hazánkat uj és gazdagabb élet elé vinni.

Ez jelenti : a városi politikában a városok újjászervezését, az önkormányzati szabadság szellemében, vagyis egyfelől a városi lakosság minden rétegének az önkormányzatban való részesítésével, másfelől az állami beavatkozás terének kisebbítésével és a rendezett tanácsú város felett gyakorolt vármegyei fenhatóságnak megszüntetésével ;

a városok pénzügyi önnállóságát és önálló s fejlődésképes adó-alapok átengedésével képessé tételét az egyre növekvő feladatok terheinek viselésére, a városi hitelműveletek formai és anyagi megkönnyítését, végre az országos ügyek intézésénél felmerülő költségeknek mindenekelőtt a városok háborús kiadásainak, az állam részéről való megtérítését;

a városi közgazdasági élet nekilenditését, elősősorban az építőipar lábraállitását;

a fogyasztók két főszükségletének kielégítését ;

a jó, elegendő olcsó élelmet és lakást; az országos politikában a nép uralmát a törvényhozásban és a közélet minden terén ;

egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatást, jól fizetett, hozzáértő, független tisztviselőkkel ;

a közterheknek az egész társadalomra egyenlő és a teherviselőképesség arányában való megosztását;

a termelésnek minden irányban fokozását és ehhez a közérdek korlátái közt a gazdasági tevékenység szabadságának biztosítását ;

a nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán;

minden jogi, közigazgatási és társadalmi feltétel megteremtését arra, hogy több ember szülessék, több maradjon meg s aki megmarad, emberségesen élhessen, boldogulhasson;

A „Nagybánya“ tárczája.

Levelek a hadifogságból.

A haldokló hadnagy levele.

Bastian Ottó Írja:

„A tábori kórház főorvosa, aki magánpraxisában sokkal többet törődik a nyers lélekkel, mint - ahogy ő mondani szokta — a „nyers“ testtel, magához vette egy elhalt orosz hadnagy levelét. A hadnagy karcsú volt, szőke és abból a regimentből való, amelybe sok pé- tervári nemes ember fia van beosztva. A tisztet pénteken reggel tüdősérüléssel hozták a kórházba, szombat estére meghalt, miután félóra hosszat komolyan hitte, hogy tökéletesen egészséges, hogy egyáltalában semmi baja nincs. Az orvos mondja, hogy az ilyesmi gyakran előfordul.

A halál előtt néhány órával sebesültek és betegek könnyű morfiuminjekció után hirtelen jól érzik magukat, semmiféle fájdalom sem gyötri őket. Akkor azután meghalnak és azt hiszik, hogy a tökéletes egészség álma szálit szemükre. A hadnagy papirost és czeruzát kért és e félórában támadt gyönyörű bizalom volt az, ami erőt adott neki, hogy levelet Írjon.

De a főorvos, aki a lelket sokkal jobban ismeri, mint a testet, úgy véli: a levél hite adta meg a szőke hadnagynak e félórára való erejét. A hadnagy nem fejezte be a levelet, a czim is hiányzik. A levél franczia nyelven íródott és fordításban körülbelül igy hangzik:

„Kedvesem! Hosszú ideig nem írhattam neked. Egy napon indulásra kaptunk parancsot és azonnal távoznunk kellett. Egy teljes napig lovagoltam katonáim élén, mig ráakadtunk az ellenségre. Akkor azután már nem tartott sokáig. Szúrást éreztem a mellemben, vért láttam, eleresztettem a kantárszárat és kezemmel odakaptam arra a helyre, ahonnan a vérem folydogált. Azt hiszem, akkor a lóról is leestem. Nem tudom. Egyáltalában nem tudom, hogy mi történt akkor velem.

De tudom most, hogyan van az, midőn az ember megérzi, hogy befejezte az életét és hirtelen megint megpillantja a napvilágot. Alvás ez, álom nélkül, valami mély, sötét, nehéz álom. És a fény fáj, éget, mint a tűz, midőn az ember ismét kinyitja a szemét. Kórházban fekszem itt az osztrákoknál. Ők jók hozzám és egyáltalában nem úgy néznek rám, mint ahogy ellenségre szokás nézni. Inkább kiváncsiak, mintha különösen komikus ember volnék. A betegápolónőknek ábrándos tekintetük van, mint a madonnáknak. Azt hiszem, nemsokára egészséges leszek, de még akkor is itt kell maradnom. Nevetséges volna, ha azt mondanám, hogy szívesebben halnék meg, mint hogy élve maradjak az ellenség kezei között. És ez nem is volna igaz.

Mert hiszen szívesen élek, hiszen fiatal vagyok és mindössze csak négy hónapja ismerjük egymást. Még oly sok minden vár reánk. Hiszen még csak a kezdetén vagyunk. Akkor virágzottak a cseresznyefák és mi együtt akartunk Francziaországba utazni. Mily messze van már mindez! Úgy érzem, nagyon nehezemre esik a múltra gondolni. A szobában itt kar- bolszag van, köröskörül fehér minden, komoly és csöndes: ez a halál számára való igazi fogadószoba.

De most már túl vagyok a veszélyen: a doktor is mondta.

És az első, amit most uj életemben teszek, az, hogy e sorokat írom neked, hogy megmondjam - mindig rád gondoltam, a te szépségedre! Es az álmom, amely úgy tűnt föl nekem, mint a halál, oly nyugodt volt és oly álomnélküli és a szerencsétől beárnyékolt, mert akkor is dobogott a szivem. Teérted! Az emberek körülöttem közömbösek. Nem gyűlölöm őket, mert a gyűlölethez még csak kevés az erőm és nem is fogom szeretni őket, mert nem értem a szokásaikat. Semmire sem gondolok, csak te reád. És csak téged szeretlek egyedül. Csókollak, sokszor, sokszor, végtelenül. Csókolom a halványpiros selyemruhát, amelyet viseltél, midőn először láttuk egymást . . .“

Tovább nem tudott Írni a szőke hadnagy.

Hogy él a magyar Szibériában?

Messzi Szibériából levelet hozott a posta Temesvárra E. F.-né czimére. A levelet férje, a Fonciére Biztositó Társaság tisztviselője irta, aki egy gyalogezredben szolgált, mint tartalékos