Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-19 / 16. szám
I2SLV. 1917. étjpurilis Í1Ö 19. 16-115L szám. £3® SSSBPIIlOöArsMI XX.'Hl^XX^^.lEP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4j korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A polgárság zászlóbontása. Aprilis 18. A Magyar Y árosok Országos Kongresszusa már megalakításkor legfőbb céljának tekintette, hogy alkalmas időben a magyar városok polgárságát a közélet számára öszefogó, tudatos táborrá megszervezze. Ez idő elérkezett. Nemcsak lehetővé tette a polgári szervezkedés, de nemzeti érdekből ma már egyenesen parancsolja. A szervezés megindítására a kongresszus elnöke ez évi április 21-éré összehívta a kongresszus állandó bizottságát. Ez fog dönteni a május 18-ra, az összes városok képviselőinek s meghívottaknak részvételével tervezett egyetemes ülés össze- j hívásáról. Az egyetemes ülés hivatása lesz megállapítani a városi polgárság programm- j ját és szervezkedési módját. Az uj magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló politikának elsőrendű követelése a magyar városok fejlesztése. Nemcsak azért, hogy az ország lakosságának tetemes része a városokban lakik, a városok környéke lakosságának élete is a városokhoz fűződik, hanem a városok az országnak gazdasági, kultrális és nemzeti tekintetben is egyik legnagyobb értékét foglalják magukban. Ezt a nagy értéket a városi polgárság nehézségeket nem i ismerő kitartó munkája teremtette meg; j a mai történelmi idők Erejének még sokszorosra fokozott kifejtését követelik. Evvel szemben azt látjuk, hogy a városok jelenlegi helyzetükben képtelenek hivatásuknak megfelelni. A feladat, ami a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreállítani a megromlottakat, plántálni újakat, minden rendelkezésre álló erőt belevetni az ujjáalkotás munkájába s evvel hazánkat uj és gazdagabb élet elé vinni. A városi politikában ez jelenti : a demokratikus alapon felépített s az állami gyámkodástól szabaddá lett önkormányzatot; a városok pénzügyi önállóságát és j képessé tételét az egyre növekvő feladatok j terheinek viselésére; a városi élet és közgazdaság nekilen- ditését: elsősorban az építőipar lábra- állitását; a fogyasztó polgár két főszükségének | kielégítését: a jó, egészséges és olcsó : élelmet és lakást. Az országos politikában pedig jelenti: a nép uralmát a törvényhozásban s a közélet minden terén; egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatását, jól fizetett, hozzáértő független tisztviselőkkel, a közterheknek egyforma, j arányos és igazságos megosztását az ! egész társadalomra; a termelés fokozását, a gazdasági ! tevékenység szabadságát, a közérdek szempontjából való ellenőrzés mellett; nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán ; minden jogi, társadalmi, közigazgatási, egészségügyi s gazdasági feltétel megteremtését arra, hogy több ember szülessék, több maradjon meg, s aki megmarad emberségesen élhessen, boldogulhasson ; a munkájuk után élők tisztes megélhetésének biztosítását, a munka nélkül levőkről s a munkaképtelenekről való gondoskodást, — egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A világháború kényszerűségei feltárták az ember teremtőképességének szinte korlátlan lehetőségeit. A súlyos megpróbáltatásokban megedzett polgárságra vár annak igazolása, hogy nemcsak pusztulás, hanem gazdasági és kulturális újjászületés és virágzás fakadhat. A városok egyetemes ülése fel fogja hívni az ország polgárait, hogy a prog- rammot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában szervezeteiket állítsák e programm megvalósításának szolgálatába. Ebből az összhangzó működésből fog kialakulni az a közszellem, mely parancsolólag fogja követelni, hogy a városok polgárságát a képviselőtestületekben, a törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait programmjukul nyíltan vallják és készek azok teljesüléséért feltétlenül és teljes erővel síkra szállni. A „Nagybánya“ tárczája. A levegő harczosai. Páris fölött. A német hadsereg aviatikus-tisztje, Jena kapitány, egyike volt az elsőknek, akik elrepültek Páris fölött és bombát dobtak alá. Ő írja ezt a tábori levelet: „Ragyogóan tiszta napfényes levegőben keltünk útra délelőtt 10 óra tájban. Kétfedelű géppel mentünk. Steffen aviatikus főhadnagy, meg én, 100 kilométeres óránként való sebességgel. Azt talán mondanom sem kell, hogy néhány „czukorsüveget“ is vittünk magunkkal. Compiégeen, Verberien és Seulin át egyenesen Páris északi erődített vonalának tartottunk. Tizenegy órakor Páris előtt voltunk 1500 méter magasságban. Csodálatosan tiszta levegőben világosan láttam a francziák minden erődítését, árkait. Átrepültünk Dómont, Montlignon, majd Montmo- renczy és Argenteuil vonalán és már az Eiffel- torony fölött voltunk, melynek csúcsa úgy nyúlt föl, mint egy hernyó feje. Nagyszerű térképem nyomán pompásan tájékozódhattam, fölismertem a minisztériumokat, a pályaudvarokat, a Louvre-palotát, a Sor- bonnet és a többit. Miután néhány percig keringtünk a város fölött, rövid egymásutánban ledobtam hat bombát, olyan nagyságuakat, mint egy pezsgősüveg. Az egyiket az északi pályaudvarra vetettem és mint később megtudtam, négy embert megölt ez a bomba, tizennyolczat súlyosan megsebesített - és egy vasúti kocsit szétvej:ett. Érdekes megfigyelést tettem arról, hogy miként viselkedtek az emberek a fejük fölött keringő veszedelemmel szemközt. A közúti vasút kocsijai megállották, az emberek, mintegy hipuotikus álomban, mozdulatlanul bámultak az égre. Mindent láttam, — csak franczia repülőt nem. Azt hittük ugyanis, hogy gyilkos tüzeléssel és egész repülősereggel fogadnak bennünket, ám sem a védekezésnek, sem a francziák aviatikának nyomát sem láttuk. Föladatunkat elvégezve, Dammartinon és Noyonon át érkeztünk vissza, miután még homokzsákra kötött üzenetet is dobtunk le Páris népének. Egész utunk három óra hosszat tartott.“ A franczia flotta fölött. Nyíregyházán, majd Nagyváradon volt fényképész Amigó József, aki a háború elején mint népfölkelő szakaszvezető vonult be csapatához. Cattaróban a vártüzérség hydroplán-osztagához osztották be és mint pilóta, ott teljesít szolgálatot. Cattaróból irta Amigó ezt a levelet nyíregyházai rokonainak : „Október negyedikén reggel megfigyelő állomásunk ellenséges hajók közeledtét jelentette. Hozzá vagyunk már szokva, hogy az ellenséges flották rendszerint vasárnap szoktak megjelenni Punta d’Ostro közelében s tüzelni kezdenek a parti ütegekre, de bizonytalan lövéseikkel nem sok kárt tesznek. Most az egyszer azonban, bár vasárnap volt, csak elvonultak a Becche előtt és Raguzának vették az irányt. Parancsot kaptunk a fölrepülésre. Ketten ültünk a gépen, kitűnő tengeri pilótánk Oeber- müller Hugó sorhajóhadnagy és én. Nem telt bele tizenöt perc és már Puntó d’Ostro fölött repültünk mintegy ezer méter magasságban. Az idő kedvező volt, úgy, hogy gyorsan emelkedhettünk, ami ezidőszerint fontos volt. Kitűnő látcsövünkkel messze beláthattam a tőlünk jobbra eső Herczegovinába, hol már a hegyeket hó fedi. Közben kijutottunk a nyílt tengerre. Ekkor már az aneriod (a magasságmérő) 1200 métert mutatott. Kis idő múlva egy kereskedelmi hajót láttunk közeledni, de ez bennünket nem érdekelt, más volt a parancsunk : a franczia hajókat megfigyelni és lefényképezni. Háromnegyedórai repülés után már közeledtünk Raguzához. Már látható is a Lacroma- szigettől balra körülbelül 2 — 3 tengeri mértföld- nyire 5-6 szürke halvány pont és füst. Pompásan működik a csavar és mi gyorsan közeledtünk a szürke pontok felé. Rövid idő alatt kialakul a kép és mi 1600 méter magasságban ott repülünk a franczia flotta fölött. Alattunk különböző alakzatokban vonulnak a hatalmas hajóvárak a kővetkező sorrendben : tizenegy sorhajó nehéz ágyukkal, tiz pánczélos czirkáló rajvonalban, mintegy tengeri mértföld szélességben, ettől jobbra egy tagban egymásután 9 torpedózuzó, melyek a hajórajból a Bocche irányában íöldetítő szolgálatot teljesíthettek. Közben működésbe hoztam az erre a célra
