Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-12 / 15. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. április 12. a városok, amelyek pedig a nemzeti fejlődésnél a legfontosabb és legnehezebb munkát végezték eddig is. Úgy érezzük, hogy Magyarország a háború után nagy változásoknak lesz a szintere. A társadalom erői megütközésre készülnek s ebből a városoknak is ki kell venniük a részüket. Erre az időre a városi polgárságnak egy hatalmas szövetséggé kellene összeforrnia. Legfőbb programmja az legyen: pártolni mindent, ami városi! A városi polgárt át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a magyar állam életerős fejlődésének a hatalmas, kulturailag fejlett városok a legerősebb pillérei. Mindent pártolni, ami a városoknak a javára van és mindent körömszakadtáig ellenezni, ami a városok útjában áll. Olyan programmot kell adni a polgárság szövetségének, amiben mind a 138 város megtalálja az ideálját, jobban mondva egy ideális város jövő képét kell megrajzolni s az ideális városi polgárt, amilyennek kellene lennie minden városi polgárnak. Mindenekelőtt tehát meg kell állapítani e várospolitika programmját, hogy a városi polgárban kifejlődjék az érzék a nagy, fontos általános városi érdekek iránt. Ha öntudatra ébresztjük a városi polgárt és beleoltjuk, hogy mi az a helyes várospolitika, a mire neki törekednie kell, akkor jelentékeny mértékben biztosítjuk a városok jövő fejlődését. Az egész állami kormányzat folyton egy megszokott mesgyén halad s nem látja, vagy nem akarja látni a városok érdekeit. Pedig a városok érdeke nem ellenkezik az egyetemes nemzeti czélokkal és érdekekkel, mert amikor a városok fejlődését hangoztatjuk, akkor az ország javáért küzdünk. Hiszen köztudomású, hogy a nemzetiségeket a városok alakítják, gyúrják át a magyar kultúra hóditó erejével. S még sincs a kormánynak városfejlesztő programmja! A kis városok a nemzetiségi tengeráradatban elszegényednek, tősgyökeres polgáraik tönkremennek, kipusztultorony ablakán keresztül a közeli hegyek hófödte ormaira, amelyeken immár kétszáz esztendő óta figyelte meg a tavasz, nyár, ősz és tél képváltozásait. Ijedt toronyi vércsék zavarták föl merengéseiből. A harangok néma nyugalommal figyelték beszélgetéseiket, amely arról szólott, hogy a szomszéd toronyban már szedik le a harangokat és viszik őket messze, messze . . . ágyuknak . . . hogy segítsenek az embereknek egymással dulakodni. A harangok összerázkódtak. Felvonult előttük élettörténetük minden kedves mozzanata, valami szokatlan vágy fogta el őket, hogy még egyszer csenghessenek, bonghassanak, nyilván megérezték a közeli veszélyt.. Órák múlva azután idegen léptek zaja hallatszott a torony lépcsőjén. Igen, ők voltak azok, a harang összegyűjtő emberek, de . . . csodálatos! . . . kezök szinte remegve nyúl a szent harangokhoz, szemeik könyekkel telnek meg és mialatt az öreg huszmázsást recsegve-ropogva segítik le kétszázé.ves állásából, a hideg harang- érczet meleg emberi csókok borítják el. Lám csak, az egyik ember még reá is borul az öregre, szinte fuldokolva zokog, hogy társai alig bírják elvonszolni onnan. Vércsék, baglyok ijedten kóvályognak a torony felett és mikor aztán a barbár emberek nak s a helyükbe a vidékről beáramló nemzetiségi elemek lépnek. Mivel tehát azok, akiknek ez kötelességük lett volna, t. i. parlament és kormány eddig nem gondoltak a városokkal, a városoknak maguknak kell a jövő fejlődésü biztosítékát keresniük. A városok ne várjanak sehonnan segítséget ! Az erőt önmagukban keressék és önmagukból merítsék. HÍREK. Aprilis 11. Személyi hírek. Csüdör Gyula huszárfőhadnagy rövid szabadságra haza érkezett. — Réti István festőművész, a képzőművészeti főiskola tanára az ünnepeket itthon töltötte. Katonai kitüntetés. Veress József, az 51 -ik honvéd tábori tarackos ezrednél beosztott, 5. honvéd tábori ágyús ezredbeli főhadnagy, ütegparancsnoknak, Veress József főbányatanácsos fiának az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül Őfelsége a III. osztályú katonai érdemkeresztet a hadi- diszitménnyel és a kardokat adományozta. A vitéz főhadnagynak ez a negyedik háborús kitüntetése. Kitüntetés. Őfelsége a király Szávay Gyula jeles költőnket, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara titkárát nyugalomba vonulása alkalmával a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemeiért a Ferencz József-rend tiszti keresztjével tüntette ki. Szávayt kitüntetése alkalmából az irói világból is igen számosán üdvözölték, mely üdvözletekhez szívesen fiizzük a magunkét is. Uj pénzügyigazgató. Őfelsége a király Láclay Kálmán pénzügyi tanácsost, nagybecskereki pénzügyigazgató helyettest a kir. tanácsosi címnek adományozásával pénzügyigazgatóvá nevezte ki. Láday Kálmán kitüntetése, kit Nagybányához szoros rokoni kapcsok fűznek, városunkban is széles körökben nagy örömet kelt. Áthelyezés. A vallás és közoktatási miniszter Várady József nagybányai gazdasági szaktanítót a miklóshalmi és Szabó Jenő kolozsi gazd. tanítót a nagybányai gazdasági iskolához helyezte át. Husvét. A föltámadás magasztos ünnepe a nagy világégés harmadik évében talán még nagyobb komorsággal, még mélyebb meghatottsággal köszöntött ránk, mint az előző években. A nagy megpróbáltatások, melyekből bőségesen bevégezték munkájukat, egymással hangosan vijjogva, rikoltozva beszélgették meg a nap eseményeit. A harangokat pedig odalenn sorakoztatták a templom ajtaja előtt. Szegények, még csak a nyelvűket sem lóbálhatták meg kényelmetlen helyzetükben, pedig egy szép harangösszjáték beh’ nagyon megvigasztalta volna őket utoljára! — Dehát mit is várhatnátok mást az emberektől ? susogott az öreg huszmázsás fiatal kollegáinak. Benn a templomban pedig: tarka sokaság gyűlt össze. Meglátszott mindenkin a harangbúcsú perczeinek nyomasztó hatása, hiszen az embereknek is szivök van és fáj nekik, ha egyenként meg kell válniok mindattól, ami szivöknek kedves volt. Öregek és ifjak egyformán emlékeztek vissza azokra a szép időkre, amikor a harangok hívták őket ... kit az Urnák tiszteletére, kit esküvőre ... kit pedig örök pihenőre! . . . A harangok pedig némán hallgatóztak. Poroszlóik teljes készültségben álltak már mellettük, de . . . még úgy látszik, vártak valamire . . . Roskadozó aggastyán lépett ki a templom ajtaján, szemeit végiglegeltetve a kedves érczeken^- belülről pedig méla akkordokban hallatszott az öreg orgona búcsújátéka, amint kisérte a nagy Dávid király zsoltárát: Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a napnak rövid lefolyása és egy éjnek rövid vigyázása!. . . Vass Gyula. kijutott úgy a társadalomnak, mint a családoknak s egyeseknek, szinte elnyelték az ünnepi hangulatot, melyből úgyszólván csak az áhitat maradt meg enyhetadó vigasztalásul. Hiszen hogyan is ünnepelhetnénk másképen akkor, amidőn szeretteink százezrei a harczmezőkön küzdenek, szenvednek, mithosi arányokban áldozva életet, vért, viruló ifjúságot, testi épséget érettünk s e sokat gyötrött magyar hazáért. Még az időjárás is mintha csak a komor ünnepi hangulatot példázta volna. Esős, borongós, hűvös időjárásra fordult a tavasz verőfénye s a szitáló esőben még a feltámadási körmenetet sem lehetett megtartani. Az egész nagyhéten egyébként zsúfolásig tömve voltak a templomok hívőkkel. Sok szép egyházi beszéd hangzott el, melyek mind háborús vonatkozásuak voltak s melyek közül különösen kiemelendő dr. Czombel Lajos r. kath. I s.-lelkész gyönyörű nagypénteki szentbeszéde. Husvét első napján a r. kath. plébánia templomban nagyban fokozta az áhítatot az egyházi zene és énekkar közreműködése s Jancsovits Margit és Gurszky Gabi művésznövendékek briliáns éneke. A húsvéti öntöződés azonban a legszűkebb keretekre szorítkozott. A piros tojást hatóságilag eltiltották, de ha még lett volna is piros tojás, nem volt, akinek adják. A legények, az ifjúság legjava most vérróz$ákkal öntözködik . . . A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adomány folyt be: Brebán Sándor esperes-plebános húsvéti páska megváltás czimén a Y. és L utján 50 K. Lapunk legutóbbi számában 4497 K 90 fillért mutattunk ki. Az újabb adománynyal az alap 4447 K 48 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. Képvásárlás. A tavaszi képtárlaton nagy feltűnést keltett Börtsölc Samu kiváló festőművészünk egy téli tájképe, melyről a fővárosi lapok is nagy dicsérettel írtak. Most az a kitüntetés érte Börtsö/cöt, hogy e képét az államvásárló bizottság egyhangú javaslatára az állam megvásárolta 1600 koronáért. A tavalyi kiállításon ugyancsak az állam vásárolta meg Bört- söknek egyik feltűnően szép tavaszi képét. Halálozás. Óvári Szeőke Kálmán földbirtokos, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának tagja f. hó 7-én, életének 82 évében, Szatmáron, hol Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester vejénél lakott, elhunyt. A boldo- gultat kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. — Őzv. Vigh Lászlóné szül. Mayer Anna, néhai Vigh László czukrász özvegye Nagykárolyban, szülei házánál elhunyt. A boldogult csak néhány hónappal élte túl férjét, akit városunkban az elmúlt évben helyeztek örök nyugalomra. Bányászati közgyűlés. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztálya 1917. évi április hó 14-én (szombaton) délután 3 órakor Nagybányán, a m. kir. Bányaigazgatóság tanácskozó termében közgyűlést tart, melyre a tagtársak lapunk utján is meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Einöki bejelentések. 2. Titkár jelentése a 1915-1916. évekről. 3. Pénztáros jelentése az 1915 — 1916. évekről. 4. Pénztárt vizsgáló bizottság jelentése. 5. Előirányzat az 1917. évre. 6. Tisztujitás. 7. Indítványok. Nagy katonai hangverseny. Mint már jeleztük, a városunkban időző sappeur különítmény a háborúban elesett sappeur-tisztek közös emlékoszlopa javára nagy hangversenyt rendez a Lendvay-szinházteremben. A hangversenyt ápr. hó 14-ére tervezték, de a közbejött akadályok miatt április 21-ére halasztották. A hangverseny iránt, melyen a 65. gyalogezred zenekara, Rónai Ödön budapesti énekes s több nagybányai műkedvelő lép föl, igen nagy érdeklődés mutatkozik. Hangverseny után társas vacsora lesz az István szálló éttermében. A hangverseny helyárai: Páholyok: 1., 2., 18., 19. sz. 11 K, 3., 4., 5., 15 , 16., 17. sz. 16 K, 6., 7., 8., 12., 13., 14.,
