Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-11 / 2. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. január 11. A tengerek és a végtelen birodalmak urai megtudják-e mérlegelni, hogy mit jelent a német akaraterő és határozottság, ezeknek a nagy uraknak van-e ebből a csodás portékából? Veszik-e észre, hogy csaknem egy évtized óta harczban álló Bulgária még most is fájdalmas ökölcsapásokat tud osztogatni, avagy nem tapasztalták-e, hogy a haldoklónak keresztelt ozmán birodalom érzékenyen adta tudtára mindannyi- uknak, hogy él, erős, egészséges? Mindezek után tehát a dolog úgy áll, hogy mig ellenségeink azt fújják, hogy győzni fognak, mi hallgatunk, cselekszünk, mert győzni akarunk és helyettünk a térképek beszélnek! A szent korona. Január 10. IV. Károly király immár szent frigyre lépett a magyar nemzettel a törvényeken és az ősi hagyományokon alapuló koronázás által. Az 1723. évi III. t.-c. rendelkezése szerint a királyi hatalom törvényszerű gyakorlásának elengethetetlenül szükséges kellékei a koronázás, továbbá a királyi eskü és hitlevél kiadása. A királyi székre a pramatica sanctio sorrendjében hivatott örökös abban a pillanatban ép, amelyben a trón alkotmányszerüen megüresedik. A királyi hatalom egész teljessége azonban csak a Szent István koronájával történt koronázással ruháztatik a királyra, vagyis a rex haereditarius csak a koronázással lesz rex legitimus. A koronázás tulajdonképpen három részből áll. Első a királyi hitlevél kiadása, a második a koronázási eskü, melyet a király a hitlevélre ünnepélyesen tesz és csak e kettőt követi a harmadik, a tulajdonképpeni koronázás az országgyűlés együttlétében. A koronázás szertartásai nincsenek törvényben megállapítva, hanem szokás utján fejlődtek és nyertek szabályozást. A királyt és a nemzetet együttesen megillető közhatalom eszméje a szent korona közjogi fogalmában nyer kifejezést, amely nemcsak koronázási ékszer és a magyar államhatalom szimbóluma, hanem a közhatalom személyesiMadelről igazán el lehetett mondani, hogy mindenféle hájjal meg volt kenve. Az egész élete folyása szokatlanul zavaros, majdnem bizonytalan eredetű. Volt már összeesküvő, anarchista, nihilista, terrorista is és evvel a sokféle múlttal elég tapasztalatot, nemkülönben elég jogczimet szerzett ahoz, hogy jelenlegi szolgálatadó kormánya bizalmas ágensként alkalmazza őt a nagykövetség szolgálatában. Ügyköre teendője a lehető legkülönbözőbb volt; hol kisebb, hol nagyobb, de mindenesetre olyan kaliberű cselekmények végrehajtására szokott megbízást kapni, amelyek alaposan próbára tették az embernek nemcsak idegeit, hanem a jóérzését, sőt nem ritkán testi erejét is. Emellett gyors felfogású, mondhatni éles eszü és kitűnő megfi- gyelésü ember is volt Madel ur, aki nem ritkán ért el titkos megfigyeléseivel és működésével olyan eredményeket is, amelyek a legzseniálisabb detektivnek is becsületére válhattak volna. Madel ur a Sparagow nagykövet megbízatásán először is hosszasan elgondolkozott. Nem mintha jóizlése tiltakozott volna a feladat ellen, hanem egyszerűen csak azért, mert az a Lamusert ezredes egy roppant agyafúrt ember volt, akihez sokkal nehezebben juthatott be az ember, mint a dalai Lámához. Aztán meg ha be is juthatni hozzá, négyszemközt nem igen lehet vele maradni, egyrészt magas állásánál fogva, másrészt azért, mivel Lamusert valóságos virtuóz kém, aki szinte a veséjébe látott bele annak, akivel valami dologról tárgyalt. Miután ezeket a dolgokat Madel alaposan átgondolta, egyúttal arra a busás honoráriumra tése, a szuverén magyar államnak jelképes kifejezése. A koronázásnak kezdetben csak egyházi jelentősége volt, mert királyaink csak egyházi jellegű koronázási esküt tettek. Később (II. Endrétől) a királyok megesküsznek az alkotmányra is. Ettől az időtől fejlődik az a közjogi felfogás, hogy csak az tekinthető törvényesen uralkodó királynak, akit Szent István koronájával megkoronáztak. III. Endre már nemcsak alkotmánybizto- sitó esküt tett, hanem a nemzet szabadságát és jogait oklevélben is biztosította. Ezt az oklevelet felavatási oklevélnek (diploma inaugu- rale) vagy hitlevélnek nevezték. Midőn a királyság régi erejében megfogyatkozott, ekkor a magyar nemzet közjogi irányú felfogása mindinkább kifejleszti és előtérbe lépteti a nemzetben gyökerező, a királyt és a nemzetet együttesen megillető közhatalom fogalmát. Az államiság, a közhatalom eszméje a személyes jellegű királyi hatalommal szemben a szent korona közjogi fogalmában, személyesité- sében nyer konkrét megvalósulást és létrehozza a szent korona elméletét. A szent korona elméletével, az államnak személyként való felfogásával megelőzte a magyar nemzet a nyugati népeket. Ez a magyar állami élet és szervezet fejlődésének sajátos jellemvonása. A szent korona egyfelől a magyar állam symboluma, másfelől a királyt és a nemzetet megillető közhatalom birtokosa. Minden jognak és hatalomnak a kutforrása a szent korona. Az ország területe a szent korona területe, a királyi jövedelmek a szent korona jövedelmei és minden szabad bírtokjog a szent koronától, mint gyökértől veszi eredetét. Mindaz, aki szabad birtokjogát a szent koronától származtatja, tagja a szent koronának (membrum sacrae regni coronae). A szent korona tagjai a nemeseken kívül a birtokos egyházak és városok, mert ezek is gyökeres joggal a szent koronától bírják birtokaikat. A koronázással egy szent egységbe forrott a király és a nemzet. Az összeforradást a szent koronában rejlő misztikus erő hozta létre. A koronázástól fogva a király és a nemzet sorsa egy. Valahányszor ez a szent egység, ez az és várható egyéb előnyökre is rágondolt, amelyek a feladat sikeres megoldása esetére neki kijárandanak. Mivel pedig ezekről a földi előnyökről semmi esetre sem volt hajlandó lemondani, tehát tovább gondolkozott témáján. Egyszer csak a homlokára csapott, aztán ... mégegyszer végiggondolta a tervét. . . szedte a kabátját, kalapját, botját és a következő órában már kedvesénél, a császárváros egyik legcsino- sabb és legkedvesebb kokottjánál volt, akit beczéző nevén egyszerűen csak „Nusi“-nak hívtak az ifjú és öreg rajongók. Nusi, az édes kis szőke nőcske, kissé duzzogva fogadta barátját, aki mostanában nagyon ritkán kereste őt föl, de aztán csakhamar ki- engesztelődőtt Madel hízelgő bókjaira. Madel ugyanis elég csinos ficzkó, amellett gavallér természetű ember volt, aki nemcsak ismerte, hanem vallotta is azt az elvet, hogy nemcsak Isten igéjével, hanem kenyérrel és aprópénzzel is él az ember. — Nusikám, édes kincsem, nem is képzeled, mennyit gondolok reád s hiába, akárhány szépet és bájosát látok is, a végén mindig csak meggyőződöm, hogy te vagy a legkedvesebb teremtés. Pedig, lásd, a minap is mi történt . . . Egy szép délután összetalálkoztam a Miczivel, avval a te régi haragosoddal s önkéntelenül is rólad beszéltünk. Dicsekedve beszélte el, hogy mostanában Lamusert ezredes is imádói közzé tartozik. Tudod ki az a Lamusert ugye ? Az a borotvált bajuszu ezredes, aki olyan sokat jár czivilben is, különösen a „Párisién“ mulatóba! No, látom, hogy ismered! Én erre azt mondtam összeforradás nem volt teljes, mindannyiszor átkos pártoskodás járt utánna, ami fájdalmas és hátrányos volt a nemzetre és a királyra egyaránt. Amikor azonban az egyetértés teljes volt, akkor mindig áldás fakadt a nyomában. E nagy világfelfordulás egy szent érzésben és egyetértésben találja a királyt és a nemzetet. Talán soha nem volt erre ily nagy szükség, mint most. IV. Károly királyunk uralkodása elé a legszebb reményekkel tekint a magyar nemzet. Adja a magyarok Istene, hogy királyt és nemzetet mindig oly szent hevület hassa át, mint a koronázás ünnepén és egymásban soha ne csalódjanak. A hóemberek. A csíki hegyeket befújta a hó. Kis falu fölött, amelyet gránátok tüzes haragja tépett, nagy hegyen két posztos baka áll. Esteledik. A hófúvás belepte az utakat hóval, zörögnek a fák és a fák alatt két hóember áll mereven. Bakák voltak. Posztos székely katonák. A hideg, a hó, a szélvihar mozdulatlan hóembereket csinált belőlük. A hó hullik a magasságos égből, a szélvihar elül és nagy, végtelen csend .borul a két hóemberre, meg az erdőre. A Csend — mintha csak a hó halk hullásának neszéből szólna, megszólal: A Csend: Enyém e tájék, széles horizonton Terül el az én gazdag birtokom. Az Öröm: (Rózsaszinruhás lány volt valaha, most fáradt, színtelen aggszűz, aki a Csendnél keres menedéket). S én kisérlek nővérem, e világon Te szerzed meg élethez a jogom. Mi voltam, ó, már régen elfeledtem, Öreg vagyok - bár örök fiatal, - De kosaramból, ó, már szerte lebben Az őrömkacaj, mámor és a dal. Voltam gyermeknek tarka hintalója, Kislánynak szőke, szép hajasbuba, Egy piros kendő vagy egy rozmaringszál, És voltam szivar vagy egy szép suba. És voltam fehér ujjon pici vérfolt, Ha ifjú lány serkentett gyenge tüt. És lopva lopott csók a fül tövében, És zongorán egy finom, szép etűd. Voltam a gondok elsimogatója, Halkan zümmögő piros kályhatűz, Gyermekgügyögés nagyanyók fülében, Mikor unoka meséket betűz. Miczinek: fogadjunk száz aranyba, hogy ha Nusi akarja, rövidesen lábai előtt látja az ezredest. Ő eleinte nevetséges vállalkozásnak mondta az egész dolgot, de aztán mégis tartotta a fogadást s aztán otthagyott. Mit szólsz ehez kincsem ?- Hahaha! édes barátom, mond meg annak a nagyralátó Miczinek, hogy egy hét múlva akár már végleg el is bucsuzhatik ezredesétől s ha véletlenül mégis látni akarja, boudoiromban viszontláthatja. Majd szólok neked is Madel, hogy személyesen győződhess meg róla. Madel szinte kéjelgett a Nusi szavai alatt s miután több elvégezni való dolgára hivatkozott, távozott, de megígérte, hogy Nusi hódításáról személyesen fog meggyőződni, hogy aztán a látottakat mint finom, tiszta galuskát beadhassa Miczinek. * Nusi csakugyan fényes győzelmet aratott. Alig egy hét múlva Lamusert ezredes már légyottot kért a bájos Nusitól s ő nagy kegyesen beleegyezett, hogy az ezredes az esti órákban egy barátságos theára látogatását tehesse nála. Nusi kipirult arczczal, önérzettől és győzelmet hiúságtól duzzadó kebellel tudatta nyomban ezt az eredményt Madellel, aki természetesen őszinte szívvel gratulált barátnője újabb hódításához. Lamausert, az ügyes kém pedig lépre ment. Hja! vannak esetek, különösen a szerelemben, mikor a legraffináltabb diplomaták sem elég elővigyázatosak. Lamusert óvatosan, de gyanútlanul surrant be Nusinak W.-utcai külvárosi lakásába, Madel pedig mig egyrészt örvendetesen
