Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-29 / 13. szám
acv. évfolyam. TÁ3FIBADALMI JÉ2Sí SZÉPIRODALMI a TO^KUBeEnEas&aas» Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Nagybőjti gondolatok. Márczius 28. Egváltalában nincsen szándékomban egyházi szempontból fejtegetni a czikkem czimében fölvett tárgyat, bár senkinek sem volna az lelke kárára, ha e napokban, a közelgő nagypéntek idején, az általános gyász és szenvedések e nehéz időszakában, a fájdalmak emberére, a szenvedő Jézusra függesztenék egy kissé tekintetünket, arra a Jézusra, akit gyötrelme mélyein oly lelki fönséggel látván kínlódni még a hitetlenkedő Rousseau és Renan is, csak a magasztalás szavaival tudlak illetni. Azt sem volna érdektelen dolog elmondani, hogy a böjtölés, vagyis a táplálkozásnak korlátozása, vagy az arról való ideiglenes teljes lemondás s általában minden, különben megengedett élvezettől való tartózkodás, mint vallási gyakorlat, nemcsak zsidó és keresztyén szokás, hanem megvolt az már az ókor legműveltebb népeinél, perzsáknál, görögöknél, valamint megvan ma is az indiaiaknál és | a mohamedánoknál is. Nem vallási elfogultság, rajongó szenteskedés az, hanem I a lelek életének a vallás által megszen- j telt követelménye. A hamvazó szerdától husvétig tartó negyvennapi időt nevezi a róm. kath. egyház nagyböjtnek s ez az idő, amelyen a keresztyén hívek serege az egyház ; megváltó Urának szenvedási napjára, a ; nagypéntekre készül: a keresztyénség j egyetemének felfogása szerint csakugyan j a böjtnek és pedig főként az önmagába- j szállásnak, a megalázkodásnak, a lelki böjtnek az ideje. Ha valamikor volt, most van ugyancsak az ideje a magábaszállásnak, a megalázkodásnak ! Bizony nem abból áll a böjt, ha tartózkodunk egyik vagy másik ételtől; ha nem eszünk nehány órán át; ha verjük a mellünket s lecstiggesztett ábrázattal járunk az utczán, hanem abban, ha félre dobjuk a gyűlölködést, ha meghalunk a mi bűneinknek oiyfornián, hogy be-bete- kintve szivünk szövevényeinek rejtelmeibe, meglátjuk azok mélyén a sötétlő foltokat is s várva-várjuk azoknak a nagypéntek homályából a husvét dicsőséges reggelére való kibontakozását. Abban áll a bojt, ha áldozatunkat nem visszük ki a nyilvánosság elé a piaczra, hanem magunk és a magasságban lakó nagy Isten között intézzük el azt. Olyan időket hozott ránk a Gondviselés, mikor ugyan nagy szükségünk van az alázatosságra, a fennhéjázástól való föltétien tartózkodásra, hiszen ereznünk kell mindnyájunknak, hegy.megnehezedett fölöttünk Istennek a keze. Oh az alázatosság érzése sem abban áll, hogy mindenáron csak kopott ruhában járjunk, hogy szemlesütve, mintegy szégyenkezve jelenjünk meg embertársaink között, hanem abban, hogy ne becsüljük magunkat többre, mint amennyit érünk. Az önmagábaszállás az első leczke, melyet a magunkban való eszmélkcdésből nyerünk s az alázatosság bizonyítvány részünkre egy nagy tudományból, t. i. abból, hogy megismertük önnönmagunkat. Mondhatjuk azt is, hogy nem egy erény az magában véve, hanem számos más erénynek a foglalata; izzó parázs az, mely könnyűszerrel lángra lobbantja a reája tett, körülötte levő tüzelőszereket. S Istenem, talán semmi, de semmi ; nem mutatja világosabban, mint ez a körülöttünk folyó rettenetes világháború, hogy milyen távol állunk lelkűnknek emez említett böjtjeitől, a magábaszállástól, az alázatosságtól ! A napokban voltam fiiban úja egy holtban, hogy egy, a frontról szabadságra I hazatért katona parancsoló hangon dohányt ! kért; neki adjanak dohányt, mert ö katona és most a katona az Isten. Térj csak vissza a frontra, jó fiú s érjen egy j gránátszilánk, vagy egy shrapnell darab s földre terülsz holtan s hol van a te istenséged?! De hol volt a te józan alázatosságod is ?! Némelyek nem átallják hirdetni, olyanok, kik nyereséget húznak a nagy világégésből, vagy akiket — ezek tán még gonoszabbak —- tétlenségre szabadított fel : a hareztéren levő hozzátartozóik után nyert i hadisegély — ezek nem átalljak hirdetni, kívánni, vajha minél tovább tartana ez a szörnyű háború! Pedig, pedig hova lennének ők is, ha ránk törne — Isten mentsen tőle! — a véreink fölött diadalmaskodó ellenség?! Hol van nálok az az eszmélkedő alázatossági gondolat, hogy ha a hadak Ura elpártolna tőlünk s porba omolhatnának a mi zászlóink, minden, nagy gonddal gyűjtött javaik is az ellenség kezébe kerülhetnének. A nagy viharok felszínre sodorják a A „Nagybánya“ tárczája. Most vágyom rád . . . Hóolvadás, lavaszos, csöndes este, A távolból, hol a lelked kérésié, A lelkem hozzám újra visszatért. S most vágyom rád csókkal és könnyel lelten S a távolságból rád, borul a lelkem, Aliul egy sejtelmes, álmodó világ. Htt seiht Ödön. A Rajna fiai. Municziószállitás a tíizvonaiban. Német tartalékos tiszt Írja: „A távolban dübörög a csata. Forró nyári ej borul a francia városra. A szántóföldeken, erdőszélen véres csatában birkóznak egymással Németország és Franciaország seregei. Az én csapatom kora reggeltől szakadatlanul menetel; mindenütt az ágyúk monoton, szünetnélküli dörgése kiséri. Este tizenegy óra. Éppen lefeküdtem, amikor ajtómon dörömbölni kezdenek. Alarm ! Azonnal muníciót kell szállítani! Három perez alatt készen vagyok s egy \ perc múlva siklik már az autó a sötét éjbe, j végig a széles utczán a pályaudvar felé, ahol ! már nagy az élénkség. Az adjutáns már vár ! rám s gyorsan közli velem a parancsnok ! utasításait. Municiópótlékot kell sürgősen szállítani. Mialatt beszélünk, a nehéz társzekerek ; dübörögve és recsegve sorakoznak az állomás I előtti kis téren. Az élelmiszert gyorsan lerakják I róluk. A legnagyobb sietséggel rakják a töltényeket, gránátokat, srapneleket a teherherkocsikra s éjjel két órakor kiadom a parancsot az indulásra. A társzekerek hosszú sora zörögve mozdul meg s befordul délre a nagy országúira. Távolból ; vörösen világit egy égő falu. Kellemetlen éjszaka, i Azt mondják, hogy tőlünk balra a franktirőrök I vannak. Nagy felhőkben száll föl a por s át- hatlan felhővé sűrűsödik a fényszórók előtt. Egyszerre megakad az egész oszlop. Egy föl- ; fordított szekér állja el az utat, amelyet gyorsan el kell távolítani. Most indulhatunk tovább. Az egyik kocsi állva marad. Gyorsan odalovagolok, hogy megnézzem, mi a baj. A kocsis alszik s kísérője szintén álomba merült. Huszonnégy órája nem pihenhettek már. Szitkolózva verem föl őket álmaikból s aztán megyünk tovább az éjszakába. A sötétségből hirtelen egy alak lép elő s sürgetve kérdezi : — Feldhaubitzmunició ?- Nem — feleltem - az a hátunk mögött jön. Haladunk tovább. Balról és jobbról szétrombolt drótakadályok, aztán levágott fák, amelyek félig még az utón hevernek. Egyszerre j dógletes szagot érzünk. A fényszórók világánál j a porfelhőn és ködtengeren keresztül hihetetlenül megnagyitva két fantom mered felénk, lábaik mereven az égnek állnak, testük természetesen megdagadt. Döglött lovak, amelyeket I nagy fáradsággal kerülünk meg. Most már ismét egy csendes falu. Egyszerre ! akaratlanul összerázkódom. Puszta, lerombolt falak merednek elém, meredezo kémények, romhalom. Folyton uj és groteszk romok, amelyek : félelmetesen tekintenek le ránk. Aztán balról kisérties recsegés, ropogás, a repedezett fal ! mögül a vörös pokol világit. Gerendák omlanak le, röpködő szikrák pokoli tűzijátéka látszik s i az őrült hőségben, a szikratenger közt, füsfel- í hőben, fojtogató égési szagban megyünk, megyünk tovább keresztül az égő falun gránátokkal, srapnelekkel és töltények százezreivel megrakodva. Hála Istennek ezen is túl vagyunk, önként- lenül is gyorsabbra igazítottam autómat. Egyszerre - lódobogás a néma éjszakában. Egy lovas áll előttem, aki megvakitva bámul be a fényszóróba. De mi az ? Az uniformis nem szürke ! Sötétkék kabát és nadrág, két sor gombbal s í sötétkék sapka. Most eltűnik. S ebben a piila- j natban már tudom : francia chausseurök ! Hogyan I jöttek ide ? Áttörtek ? Vissza az autóval ! Súgva adom ki embereimnek az utasításokat, minden kocsiról két szempár fürkészi a gomolygó ködöt. Most a fekete fátyolt széttépi egy széiroham s vagy száz méternyire látjuk az
