Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-15 / 11. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. március 15. szeme-szája kívánt, de nem engedte azt meg kötelességérzete, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek a német népek élet- halálharczával azt, hogy amíg milliók és milliók nélkülöznek, nyomorognak, addig ő duskálkodjék minden jóban. Vagy nem olvassuk-e haditudósítóink leírásaiban, akiknek az a kiváltságos osztályrész jutott, hogy egy-egy koronás hadvezér asztalánál foglalhatott helyet, hogy minő szigorúan betartják az élelmezésre vonatkozó rendeleteket, hogy még a hatalmas császár asztalára is csak olyan vegyes, kevert lisztből sütött kenyér jut, mint akár a legutolsó grájzleros asztalára. Teremtő Isten! Hol állunk mi ettől a szigorú tervszerűséggel keresztül vitt közös önvédelmi harcztól. Ha nálunk nagy ritkán valami okos rendelet megjelenik, ami a közös czél előbbre vitelét czélozza, nincs az a fur- fang, nincs az a csalafintaság, amit ki ne eszelnének, csakhogy e rendeleteket kijátszhassál Talán egy pillanatra sem él bennünk az a tudat, hogy minden megszorítás, igényeinknek minden lefokozása a végső győzelmi czélt szolgálja, mi csak azt látjuk minden megszorító intézkedésben, hogy a mi bőrünkre megy! Ezt pedig sehogyan sem bírjuk elviselni. Szinte pironkodva Írjuk le, hogy a hazát mindenki a más vérével akarja megvédeni; a gazdasági háborút pedig mindenki a, más koplalásával akarja megnyerni. Csak néznénk be a magán háztartásokba, hogy a zsirtalan és hústalan napokon mi van a konyhákon ! Zsirt és húst nem találunk ott, ahol a tilalom nemlétében sem találnánk, mert nem engedi a szegénység; a legtöbb konyhán azonban azt sem tudják, hogy vannak-e zsirtalan vagy hústalan napok! A Hurrá-t nem állják a franciák. Ha meghallják, hátat fordítanak és rohannak ész nélkül.- Ni, ott egy ágyú ; egy francia ágyú. Előre! Hurrá! Bumm! A légnyomás egyikünket egy fához nyomta, én magam elterülök a földön. — Hurrá ! Föl, csak előre! Bumm ! Most engem is eltalált a golyó. Mellettem fekszik egy bajtársam, súlyosan, megsebesülve. — Adj innom, pajtás, — nyögi. Ep kezemmel odadobom a kulacsot. Egy kis rumos tea van benne. Maradt még az előző estéről, amikor Frankfurtban megvendégeltek.- Hiszen üres ! — adja vissza a sebesült társam. Most látom csak, a kulacsot is átlyukasztotta a golyó. Megint egy lövés és a légnyom ás földhöz sújt bennünket. Harminc méternyire tőlünk áll a francia ágyú. Hallom őket beszélni, — az alávalókat ! Hisz mehetnék csak előre ! Megtöltöm jobb kézzel a puskát, de a célzásnál a bal fölmondja a szolgálatot. Előveszem a revolveremet és a biztosítékot kinyitom a fogammal. No, most már jöhetnek, négy golyó az övék, egy az enyém. Brumm ! Brumm! No, most a mieink észrevették a franczia ágyuk állását. És jól lőnek a gyerekek, — átkozott jól! Gránát-gránát után csap le jobbra és balra tőlünk, akik a franczia ágyuktól pár lépésre fekszünk. Amott zuhan le egy tölgyfa. Itt meg gyufaszál módjára roppan össze egy óriás fenyő. Sehol nincs oltalom, oda vagyok tapadva a földhöz. Eh mit, kimászom én innen ! És pajtásaim golyózápora közt, akik nem is sejtették, hogy az én századom itt van, vergődtem át az erdőn. Hát csak az volt a rendelet czélja, hogy a zsirtalan és hústalan napok kényszerű böjtje csak azokat érje, akik vendéglőkben vagy kifőzőkből étkeznek, a magán háztartások pedig továbbra is nebántsvirágok maradjanak? Akkor ez a rendelet aligha szolgálja eredményesen a czélját. A czélt csak akkor közelitenők meg, ha a zsirtalan és hústalan napokat szigorúan kiterjesztenék a magán háztartásokra is s az ellenőrzést kevésbbé bántó módon gyakorolnánk. Es mit szóljunk az általános nyomorúsággal szemben a fényűzés egyre nagyobb arányokat öltő méreteiről? A szeszélyes női divatról, mely a kiseb exisztencziákat immár a gyökereiben támadja meg! Hát a mi asz- szonyainkban, leányainkban ne volna annyi lelkierő, annyi lemondás, hogy e bestiálisán véres napokban lemondani tudjanak a külföldi rongyokról? A hivalkodásnak, a drága ruhákban való feltűnési viszketeg- ségnek valóban csak csekély büntetése volna a társadalmi lenézés. Azok kerüljenek ma az első helyekre, akik a legnagyobb egyszerűségben tündökölnek. A háború még végebeláthatatlanui tart. Akik megtévedtek, megszédültek, bűneiket még expiálhatják. Fogjon össze az egész nemzet, mindenki megtántorithatatlanul álljon a helyén, mert eljön a számonkérés ideje is. És a leszámolás valóban könyörtelen lesz! é. m. HÍREK. Márczius 14, Hadnagyi kinevezések. Ő Felsége a király Muzsnay Ferenczet, a repülő osztaghoz beosztott zászlóst, továbbá Abragyán János közös hadseregbeli zászlóst hadnagyokká nevezte ki. Kitüntetések. Őfelsége a király Muzsnay Ferencz repülőosztagbeli zászlóst repülői minőségben teljesített kiváló szolgálatainak elismeréséül hadnagygyá nevezte ki s egyben a bronz s a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. — Dobricsán György tüzérőrmestert az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a bronz vitézségi éremmel s a vitézségi érem szallagján a szolgálati vas érdemkereszttel tüntették ki. — Vajay Imre városi számtisztet, hadnagyot az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel s az ellenség előtt tanúsított kiváló szolgálataiért a signum laudis-szal tüntették ki. Eljegyzés. Kölesei Kölcsey István, a 8. honvédhuszárezred zászlósa, a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa, eljegyezte királydaróczi Da- róczy Stefit, királydaróczi Daróczy Aladár, volt országgyűlési képviselő leányát. Szamosujvár uj püspöke. Fővárosi lapok hozták bécsi tudósítás alapján, hogy Szamosujvár g. kath. püspökévé IIosszu Gyula lugosi g. kath. püspöki titkárt nevezték ki, aki jelenleg mint tábori lelkész teljesít szolgálatot. Az uj püspök alig 33 éves s múltja az, hogy Rómában végzett s rokona az elhunyt Hosszú püspöknek. Fiatalsága azonban szép reményekre jogosít. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adomány folyt be: Égly Mihály utján Steinfeld Mór 100 K. Lapunk legutóbbi számában 4240 K 74 f-t mutattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 4340 K 74 f-re növekedett. További szives adományokat kérünk. Hadi érettek. A főgimnáziumban a napokban tartották meg a hadi érettségi vizsgálatot. Érettségi vizsgálatot tettek: Bojtkor Eneász, Gcrdenits Béla, Harácsek Gyula, Ilárnory Ede, Mikié Szilviusz, Pap Győző, Pap István, Ráez János, Simonba Emil és Szigyártó Lajos. Az érettségi vizsgálatot tett ifjak már be is vonultak. Őrködjék fölöttük a magyarok Istene! A király arczképe. Basch Árpád, Glatz Oszkár és Darvassy István festőművészek megfestették őfelsége IV. Károly király arczképét, melyek oly nagyszerűen sikerültek, hogy őfélsége approbálta a képeket s megengedte, hogy sajátkezű aláírásának fakszimiléjével lássák el. A hadsegélyző hivatal e képekről a hivatalok részére művészi reprodukeziót készíttetett. A hadsegélyző hivatal fölhívja a hivatalok és testületek figyelmét arra, hogy miután oly vállalatok is árulják őfelsége képét, melyek teljesen magánérdekekeket szolgálnak, hogy a hivatalos helyiségek részére a hadsegélyző hivatal által kibocsátott reprodukcziókból rendeljenek, mert ezzel a jótékony czélt is szolgálják. Dégenfeld Béla gróf temetése. Dégenfeld Béla grófot, aki hat héttel ezelőtt az orosz fronton hősi halált halt, hazahozták s tegnapelőtt helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett az erdőszádai családi sírboltba. A hős katona temetésén városunkból is számosán vettek részt; ott voltak továbbá Teleki Sándor, Teleki László, Teleki Tibor grófok, özv. Blomberg báróné, Dégenfeld József gróf, L. Bay Lajos, Madarassy Dezső s még számosán a vármegye notabilitásai közül. A gyászszertartást Soltész Elemér végezte, ki a háznál mélyen megható beszédet mondott. A család a következő gyászjelentést adta ki: Gróf Degenfeld-Schomberg Sándor úgy a maga, mint neje, hadadi báró Wesselényi Teréz és fia, Miksa, testvére, özvegy péchujfalusi Péchy Mihályné, született gróf Degenfeld-Schomberg Mária, valamint az egész rokonság nevében mélyen lesújtott szívvel jelenti, hogy a forrón szeretett fiú, testvér, unokaöcs, illetve rokon, gróf Degenfeld-Schomberg Béla tart. hadnagy a m. kir. 9. sz. honv. huszárezredben szatmárvármegyei törv. hat. bizottsági tag, élete 30-adik évében hazája védelmében január 27-edikén a mescikanescii harezokban hősi halált halt. A drága halott földi maradványai március 9-edikén helyeztetnek el az erdőszádai családi sírboltban, a boldog feltámadás reménye alatt. Erdőszáda, 1917. március 10. A hazáért toldozta ifjú életét; emléke örökké élni fog közöttünk. Tekintetes Hatóság! A N. és V. laptársunkban e czimen jajdul föl valaki amiatt, hogy a két ízben is beszolgáltatott rezekért ez ideig csak valamiféle jancsi-bankókat kaptak, de pénzt nem. A feljajdulónak teljesen igaza van, mert az még sem járja, hogy a még tavaly julius havában beszolgáltatott réztárgyakért a pénzt most sem küldötték meg. Csupán a feljajdulást címezte rósz helyre. Mert nem a tek. Hatóság utalványozza a pénzt, hanem a kassai katonai parancsnokság hadbiztossága, ahol a pénz kiutalását a tek. Hatóság már három ízben is megsürgette. Egyebet a tek. Hatóság sem tehet! Márczius 15. Márczius idusát az idén is kegyelettel ülik meg az egész országban, habár a mai vérzivataros napokban nem oly fényes ünnepségekkel, mint a régi békés időkben. Városunkban iskolai ünnepélyeket tartanak. A főgimnázium Petőíi-önképzőköre márczius 15-én délelőtt 10 órakor tartja ünnepélyét a torna- csarnokban a következő műsorral: 1. Himnusz. 2. Beethoven, Török induló. Előadja a zenekar Németh Béla tanár vezetésével. 3. Szász Károly, Két honvéd. Szavalja Farkas EIrnő VIII. o. t. 4. Ünnepi beszédet mond Németh Béla tanár, az önképzőkör vezető-tanára. 5. Kurucz dalok: a) Gondviselő édes atyám . . . b) Piros bársony süvegem . . . c) Csínom Palkó, d) Most jöttem Erdélyből. Előadja a főgimnázium vegyes kara Borbás Géza tanár vezetésével. 6. Szávay Zoltán, Imádság. Szavalja Fülei Gusztáv VII. o. t. 7. Ábrányi-Vendéghegyi, Vándormadár. (Melodráma). Soltész Elemér VI. o. t. zongora- és Juhász Károly VIII. o. t. hegedükiséretével szavalja Gaál István VII. o. t. 8. Rákóczi-induló. Előadja a zenekar. — Az ünnepélyre a nagy közönséget szívesen látják. Halálozások. Részvéttel vesszük a hirt, hogy turczi Pap József, nyug. kir. ítélőtáblái biró f. hó 11-én, életének 76-ik évében Ilobán, rövid szenvedés után elhunyt. A boldogulta! széles körökben ismerték városunkban is s halálának hire igen nagy részvétet keltett. Ma helyezték örök nyugalomra s temetésén városunkból is igen sokan részt vettek. A csalák a következő
