Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-01 / 9. szám
XV. évfolyam. 1917. március lió 1. NAQYB 1?J±.FL&J±T2Jíl.1L.13h!LT 3É3SÍ SZBPIR.OEÍALMI HET1L.ÄP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, j negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon j Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V'eresvlzi-ut 14. sz., ahova lapköziem Ínyek, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Csak a tudatlanság fél.- Meg a rósz lelkiismereí. Február 28. Valami rejtelmes, titokzatos aggodalom ül a lelkeken, egy minden perezben és pedig váratlanul bekövetkezhető ismeretlen istencsudája tartja kétségben az emberek egy részét. A pokol lánczárói elszabadult valamiféle sátán, vagy gonosz szellem sugdos az emberek egy részének fülébe rémmeséket, a levegőből minden perezben lecsapni készülő nagy szerencsétlenségről. Félnek az emberek, félnek, reszketnek a . . . pénztől. Szószerint úgy van; talán helyesebben úgy, hogy féltik az emberek a pénzüket a megsemmisüléstől. Akik valamelyes utón módon több pénzre tettek szert, mint amennyit rendes körülmények között vagyonuknak jövedelme, vagy munkájuk értéke szerint szerezhettek volna meg, gondolkodóba esnek, aggódnak. Ha aztán az illetők tudattanok is, remegő félelem fogja el őket, a félelemből bizalmatlanság, kapkodás lesz s ebben a fejvesztettségben oktalanságokat követnek el. Ilyen ostobaságok elkövetésére késztetik ezeket a boldogtalanokat azok a rémregék, melyek úgy kelnek elő ilyenkor a meghibbant fantáziákban, mint a nyári esők után a gomba. Távoli látszatra úgy tűnik fel ez a dolog, amely a közjóiét szempontjából ma szinte kívánatos, üdvös jelenség volna, hiszen a pénzszerzés igyekezete már mániává, sok esetben dühöngéssé, őrültséggé fajult, ha tehát az emberekben végre a pénztől való félelem kerekedett felül, ha kezdik belátni, hogy az a lélektelen hajsza, amellyel ma a pénzért ember embertársán gázol keresztül, ilyen eredményeket hoz, melytől félni kell, mint ami bajt és csapást hoz reájuk, talán igyekezni fognak valami ideálisabb ezé- lokért dolgozni, talán lerombolják az önérdekek oltárát és egy újat fognak emelni a közérdek, az ember- és hazaszeretet számára. De biz ez csalfa látszat, amiért is ezen a jelenségen nemcsak semmi örülni való nincs, de határozóüarr szudroi a 'dolognak kell azt megállapítanunk. A tudatlanság a pénz démonával karöltve nem művelhet épületes, örvendetes dolgokat. így aztán ott állunk, hogy a pénzre szert tett tudatlan ember remegve őrzi valamelyes módon összegyűjtött pénzét, nem tud enni, aludni, fél valamitől, fél a mumustól, de azért, hogy a pénz szaporodjon, képes megzsarolni, megrabolni felebarátját. Arra képtelen, hogy abból morzsákat dobjon az árváknak, vagy özvegyeknek, a földönfutóvá vált menekülteknek, vagy annak a szerencsétlen rokkantnak. Arra nem tudja elhatározni magát, hogy hadi- kölcsönt jegyezzen, csak fél, remegve fél a mumustól s félelmében, bizalmatlanságában elindul a saját feje után s oktalanságokat követ el. A mumus pedig az, hogy történni fog valamikor valami olyasféle, hogy elvész a pénz, egyszerre hitvány lim-lom, szemét lesz belőle. Szaknyelven szólva elkövetkezik a pénz dévaivácziója. Rettenetes az eset; igazán félni lehetne tőle, ha már is nem ismernök a szép maszkot, ha ez a mumus nem ülne már régen a nyakunkon, s ha nem éppen ez a mumus volna az oka annak, hogy a pénz Különös előszeretettel éppen a tudatlanok és lelkiismeretlen alakoknál halmozódik fel szokatlan mennyiségben s éppen ez a veszedelem. A mumus tehát itt van, dolgozik, működése nem szünetel, végzetes azonban csak akkor lesz, ha az emberek tudatlanságukkal, rosszindulatukkal és a tel- hetetlenségükkel sietnek segítségére lenni, sikerhez juttatni, máskülönben mint egy A „Nagybánya“ tárczája. Mi a harezok lelke? Vannak, kik a háborúval hamar végeznek; barbárságnak, őrületnek, összes kultúránkból való kivetköződésnek, a haladás sínjeiről való kisiklásnak mondhatják; de érzem — bár ugyancsak nem vagyok a háború barátja —, hogy aki igy végez vele, az nem sokat értett meg belőle. Nem értette meg s nem látott bele e világtörténeti tünetek pszikológiájába ; nem pedig azért, mert azt gondolta, hogy megért benne mindent, azt is, amit érteni nem lehet. Ez pedig nagy tévedés; hiszen nemcsak a háborúban, hanem minden egyébben, sok mindenféle van, amit érteni nem lehet. Már pedig épp a háborúban van — úgy látszik — ebből az érthetetlen elemből a legtöbb! Ki érti meg a napóleoni háborúkat, ki érti meg azt a lelkcsülést, azt a sokszor letiport s mindannyiszor lábra pattant harczi kedvet ? S ki érti a napóleoni szörnyű viadaloknak mostani jubiláris kiadását s megismétlődését, ezt a mostani világégést ? ! Azt mondják, hogy ez a pánszlávizmus s a kultúra harcza; azt mondják, hogy a hatalomért s a világpiaczért való tülekedés, vagy a világuralom féltése, illetőleg annak megkivánása; mindenesetre lesz a világnak ily raczionális — akarom mondani - elgondolt alapja is; lesznek annak értelmes rugói is, hiszen emberek gondolkoznak, tervezgetnek benne; de mennyi van ez értelmes mag mellett a háborúnak érzelmes, irraczionális hatalmából ? ! Mi az a lelkesülés, mely itt lángol ? Mi az a pátosz, mely itt hévül és sugárzik ? Mi az a tűz, mely itt az érzések hevével az öntudatok mélységeiből égre csap fel ? Mi az, ami ragadja s viszi a nemzeti érzést? Mintha petroleum-láng volna, melyet a szél eltép, mely mint égő szélvész rohan s lobog végig embertömegek s nemzetek fölött? Itt a gondolatok gyultak meg; itt az élet mint folyó — nem is — hanem mint szélvészes tűz vágtat végig a világon! S az érzés beszédes is lesz; de ez a beszéd, mint a fúriák zenéje, mint a szélvészek muzsikája, mely úgy tud föl- sikoltani s tud azután hevesen és keservesen sirni. Hát mi ez a nemzetközi pátosz, — mi ez a tűz s utána ez a hamueső? Mintha kráterré vált volna a világ, mely kitört s mintha villámló fergeteggé sűrűsödött volna a kultúra atmoszférája, fergeteg, melyben megreng ég-föld, melyben lába kel mindennek, ami eddig állt s ami ezeréves gj'ökérzette! mélyedt bele a történelembe, lába kél millióknak, családoknak, házaknak, lába kél és eltolódik ház és trón, főleg pedig lesiklik a halál lejtőjén sok százezer ifjú élet 1 Ismétlem, ki érti ezt? Pedig igy is kell nézni ezt a világtörténelmi történést ; igy is kell nézni a szenvedélyek e kitörését, a szeretet s gyűlölet ez észbontó fergetegének villámlásait s ha igy nézzük, akkor rá kell jönnünk arra, hogy itt valami csodálatos, elementáris lelkesülés dolgozik, az feszül, az kínlódik, az harczol és áldoz. Hát mi ez a világokat mozgató lelkesülés ? ! A lelkesülés először is izzó, hevülő bátor öntudat — öntudat, melybe egy más, egy felsőbb lélek szállt bele s áthevitette azt, mintahogy a villamos áram szálija meg s hatja át a fekete sodronyt, úgy, hogy hévül, izzik s világit. A lelkesülés valóságos obsessio vagyis megszállt- ság, amikor valami más, hatalmasabb lélek, az Isten lelke, vagy uj világok, uj vágyak s megváltások lelke, vagy nagy történelmi fordulatok lelke szálija meg a nemzeteket s néha az egész emberiséget. Az ember, a tömeg, a nemzet, a hadsereg, az emberiség csak orgánuma e tömeg- léleknek; de oly orgánuma, mely időnkint megkívánja e lélekjárást, mert különben megpud- vásodik, megbénul, sőt szétesik. Azért van a lelkesülés lelkének időszaki járása, melyet a fejlődés s az események határoznak meg. Renyhe ,s puha passzivitást semmiféle élet nem tűr el. Ép azért időnkint rászorul az erő megnyilatkozásaira; feszülnie, nyújtózkodnia kell, éreznie kell magát. Egynek kell magát éreznie milliókkal s a milliók megmozdulásában s meg- feszülésében kell megtapasztalnia azt az erőt, mely közös. A milliók ereje azután az egyesek lelkes öntudatában tör ki s csap fel az égre, mint az oczeán gördülete minden egyes hullámban. A milliók ez indulatát az események hozzák mozgásba: az élet változatai ingerük az alvó erőket, azok gyújtják ki. Daczára a testvérülésnek s a népbarátkozásnak, kikerülhetetlen az összecsapás az alsóbb s felsőbb fajok közt. Min-
