Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-10-05 / 40. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. október 5. referens találkozott a másikkal és megmagyarázta annak, miről van szó, meg- kellett várni a bizottság ülését, ha pedig valami formahiba, vagy más okból nem lehetett ügyét elintézni, várhatott a következő hétig és végigjárhatta újból az előbbi stácziókat. Az intéző körökben nem jutott előbb senkinek eszébe, hogy e három minisztériumban dolgozó köz- élelmezési osztályokat összevonják, egy szervezetbe tömöritsék és ezzel egyszerűbbé, gyorsabbá és egyöntetűbbé, tegyék a működésűket! Szerencsére eljutottunk most már odáig, hogy az egységesebb és eredményesebb munkát biztositó központi élelmezési hivatal terve készen áll és megvalósítása sem várat sokáig magára. Akármilyen sok csalódást is okozott a háború alatt közigazgatási gépezetünk működésének fogyatékossága, az egész ország bizalommal és reménykedve néz az uj intézmény működése elé. Mindenki azt várja, hogy most végre történni fog valami elhatározó, komoly lépés a rendcsinálás felé, hogy most végre a szükség kényszere alatt élelmiszerkészleteinket egyenletesen és igazságosan fogja szétosztani egy páratlan és szigorú hatóság, amely nem fél senkitől és amelyet még a legmagasabb protektorokra való hivatkozás sem fog munkájában befolyásolni. Az állam közélelmezési politikája eddig a termelőknek és a közvetítőknek kedvezett. Az uj intézménytől azt várjuk, hogy működésének legfőbb irányitó szempontja a fogyasztóközönség ellátása lesz. Egyetmás a postáról. E hónap elsejével uj postai díjszabás lépvén életbe, természetesen fölemelt dijakkal, amit újra csak annak a borzalmas világháborúnak köszönhetünk, ha ugyan volna rajta mit köszönnünk!: meglehetősen aktuális az a tárgy, amelyet e czikkünk czime gyanánt fölirtunk. Nem az uj díjszabást akarjuk a követkeA födözék mögött csöndes sorakozó. Feszes vigyázzban áll minden szakasz. Előveszem az órámat, még két perez, akkor tiz óra s ott benn a kis rutén faluban mindjárt kezdődik a mise. Itt künn most mindenki meghatott, nézem a Fésűs Király Györgyöt, amint a raja mellett áll, csillog a szeme: a beléhullott dértől talán ? De nem hiszem, másutt van ennek a forrása. Most előveszem a revolveremet és halkan mondom: — Ide figyelni! Első lövés: Cél! Második lövés: Tűz! Már csak néhány másodpercz. Egy, kettő, három, négy . . . számolom magamban az időt, azután elsütöm a revolvert, először, másodszor. Az első lövést csak a hegyek viszhangozzák, a másodikra mennydörgő robaj a felelet, amit a visszhang még megszázszoroz. Gyönyörűen sikerült a disztűz, pedig ez nem olyan, mint otthoni parádékon, papirossal durranó. Itt halálvirágok nyílnak a puskacsöveken. Még egy, azután még egy ilyen halálos sortűz s ezzel a mi részünkről vége a külső szertartásnak. — Tüzet szüntess! — és már indultunk is vissza a fedezékbe, mert odaátról is megkezdődött a csendes puskaropogás. Fésűs Király György még keresztet vetett, azután minden elcsendesült nálunk és sürü pillékben elkezdett esni a hó is. Másnap azután mi mentünk le a faluba misére és pihenni. A falu csak nehány apró viskó, zőkben ismertetni, volt és lesz arról czikk e b. lap hasábjain másoknak tollából. Még csak arra sem akarjuk olvasóinkat buzdítani, hogy tanulják meg, kellemetlenségek kikerülése czéljából, és pedig minél előbb tanulják meg az uj rendet, melynek nem-tudásával senki sem védekez- hetik, hanem csak úgy röptében, minden tudáskodás nélkül akarunk elmondani egyetmást a postáról, korunknak e nemzetközi hatalmas nagy intézményéről, mely nélkül a mai modern életet elképzelni sem tudjuk, mely ott lüktet vérforgató erek gyanánt az emberiség testében, s amely, — ami persze lehetetlen, - ha kihalna, dermeteg álomba merülne a kulturvilág, kereskedelem, ipar, tudománya mélységbe szállnának, az egymástól távolleyő családtagok jóformán meghalnának egymásra nézve. Az uj postai díjszabásról csak annyit, hogy az minden egyéb, csak nem előhaladás a hazai s a külföldi kulturális élet területén. Gyermek s kora ifjú koromban itt benn Magyarországon is az illető helyek távolsága szerint kellett 5, 10, 15 krajezáros bélyeget ragasztani leveleinkre, s milyen rendkívüli nagy diadal volt az, mikor későbben a német birodalommal postai szerződésre lépvén, föl Hamburgig és tovább csak olyan 5 krajezárért (akkor még nem volt fillér) küldhettük leveleinket egészen a múlt hónap utolsó napjáig, mint a hozzánk legközelebb eső magyar községbe. És most közeledni kezdünk a régi rendszerhez, amelyet azonban talán mégsem érünk el egészen. A posta szó állomáshelyet jelent, s a latin posta vagy posita vagy positum szótól származik ; ez állomáshelyeken váltották fel, ezeknél indították el a híreket vivő futárokat, lovast, avagy kocsit. A postai intézmény nevezetesen római eredetű dolog, amennyiben az óriási terjedelmű római birodalom országutjainak különböző pontjain épületeket, mondjuk hát: posta- hivatalokat emeltek, amelyekben futárok állottak mindig készen állami hirek és értesítések átvételére, továbbítására, de ezeket az ősidők- beli postákat egyáltalában sohasem használták magántudósitások, levelezések további tására. Tudjuk, hogy a középkor idején rendkívüli nagy szerepet játszott a kereskedelem történetében az úgynevezett Stansa, ez a nagy kereskedelmi szövetség, melyről angol oklvelekben van először szó a XII. század első harmadában. Ennek a nagy német szövetségnek a kereskedelme teremtette meg - eddigi tudásunk szerint - a magánfelek levélpostáját a XIII. század elején s utána Ausztria kötötte igy magát össze Lom- bárdiával 1451-ben, amely összeköttetés szerve- • zését a Thurn és Taxis család tagjai intézték, s ugyanezen ház képviselői állítottak föl egy más postajáratot Bécs és Brüsszel között, összekötvén egymással V. Károly császár birodalmának egymástól legtávolabb eső pontjait is. Majd összekötötték Bécset Rómával is, s 1608. és 1615. években kapta meg a család a császári a gránát ezeknek a felét is szétépte. A középen egy dombom romokban a templom is, csak a bejárója, meg a homlokfalának egy része áll, itt van a tábori oltár. A templom előtt nagy szabad térség, ide áll föl a zászlóalj. Fésűs Király György megint a legtöbbet dolgozott, szinte kiri az ő néhány embere a többi közül, annyira tiszták. De még most is igazgatja őket. Egyiknek a sapkája nem áll jól, a másiknak a tölténytáskái nem szimetrikusak, már pedig Fésűs Király György régen várta ezt a napot. Verekedett Szerbiában, Galíciában, most meg itt van egy csilagjával és negyven esztendejével pont a Kárpátokban és már hetek óta csak azt várta, hogy mise legyen. Hogyne vigyázna hát arra, ! hogy meglássák az ő emberein az ő nagy buz- gósága. Egyszerre csak kemény vezényszavak hallatszanak, a zászlóalj mereven szalutál. Előhozzák a zászlót, a katonai piétásnak ez a rongyos, de dicsőséges megtestesülését s a kardok, meg a lelkek mélyen meghajolnak előtte. Jön az ezredparancsnok is, imponáló kemény katona. Feszesen tiszteleg a tépett zászló foszlányai előtt, azután odamegy a templom bejáratához. Még ! egy vezényszó, a kardok hüvelyükbe surran- j nak s az összes tisztek kilépnek a szakaszok mögül. Fésűs Király György pedig csak nézi mereven vagy gyöngéden talán, de egyre nézi a zászlót. Most meg kezdődik a mise. Kun páter aranyos ornátusban áll primitiv oltár előtt, mögötte a és birodalmi főpostamesteri czimet, a bárói, 1674-ben a grófi, 1686-ban^pedig a német her- czegi czimet és rangot. Érdekes fölemlíteni, hogy e családnak Németországon csaknem a legújabb korig bizonyos előjogai voltak az állami postarendszerrel szemben, amennyiben sokszor még a koronával szemben is szervezhetett és szervezett is teljesen önálló, az államitól független postahivatalokat. Nincs módunkban s terünk sem volna hozzá, hogy a postaügy fejlődéséről részletesen írjunk, de föl akarjuk itt jegyezni, hogy a postai értékjegy, a levélbélyeg eszméjének behozatala 1840-ben egy Sir Rocolancl Still nevű angoltól ered. Addig a postadijat minden egyes levél után készpénzzel fizették, ezért minden levéllel a postahivatalra kellett menni s azt be kellett várni, mig a levelet megmérték, s szállításának diját kiszabták. Gondoljuk csak meg, mily véghetetlen időnyereséget, fáradság-kimé- lést jelentett a levélíró emberekre nézve Sülinek ez eszméje s bár angol emberről van szó, angolról Írni pedig manapság szinte átall az ember, érdemesnek találjuk följegyezni, hogy az egyszerű angol tanító, kiből később a rengeteg britt postaügyet vezető államtitkár lett, s kinek a parlament 20,000 font sterling nemzeti jutalmat szavazott meg: a Westminister- ben van eltemetve, nemzetének legnagyobbjai között s 1881. óta ugyanott fényes márvány- szobor örökíti emlékét. A levéldijnak bélyeg által való fizetésére vonatkozó javaslatát a britt parlament 1840. január 10-én fogadta el s a reform annyira bevált, hogy hatása alatt az összes európai államokban áttértek a levélbélyegek használatára. Az első külön magyar levéljegyet 1871-ben adták ki jobbfelé néző királ}r- fejjel. Minthogy a postai értékezikk pénzt képvisel, melylyel sokszor apró tartozásokat is egyenlítenek ki, hamisítását a büntető törvények szigorúan büntetik, igy például a magyar büntetőtörvénykönyv 412. §-a a postajegyek utánzását, hamisítását, azok értéktelanitése jelének eltávolításával való ismét használatát, mint vétséget, egy évig terjedhető fogházzal, ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel és hivatalvesztéssel bünteti. Ha elgondoljuk, hogy ma már minden államnak külön levélbélyegjei vannak, úgy, hogy jelenleg talán vagy 6000 postaértékezikk van forgalomban, vagy 9-10000 pedig már kivonatott abból: beláthatjuk, hogy a levéljegy-gyüjtésnek (filatelia, timbrologia) igen nagy tere van s azon sem csodálkozhatunk, ha egyes passioná- tusok egyik-másik régi és ritka levéljegyért igazán horribilis összegeket dobnak ki. És végül még csak egy adatot, mely elég régi időből, 1897-ből áll előttem, de érdemes a fölemlitésre. Az egész világ évi postaküldeményeinek száma mintegy 20 milliárd, vagyis 20,000 millió s ennélfogva minden földi lakóra évi 13 darab levél esik Lovag Csiky Lajos. sok vért látott, harcban tépett katona. A szertartás latin szavai is lelket kapnak itt s mikor a kis csengő szelíd hangon kicsenditi az oltár mellöl, Fésűs Király György népfölkelő őrvezető szive messze száll a kék hegyeken túl, velünk együtt a kék menybolt felé. Mise után Kun páter mond megnyugtató, imádságos beszédet a harcos hívőknek, azután az az aranygalléros alezredes lelkesítő kemény és katonás szavakat a hivő harezosoknak. A páter beszéde mint a jótékony ir cseppen a fáradt szivekre, a katonás szavak, mint az égő láng a lélek parazsára. Azután Kun páter kihirdette az általános feloldozást és Fésűs Király György megköny- nyebbülten verte a mellét. Háromszor a tölténytáskák fölött. Még egy kemény vigyázz! Feszes tisztelgés a zászló felé és vége volt a misének. Este visszamentünk a rajvonalba. Még az éjjel meg kellett rohamoznunk a szemközti hegyet. Fésűs Király György ott birkózott a hóval mellettem. Egyszerre csak golyót kapott fejébe, éppen a homloka közepén. Rögtön meghall! Mást nem tudok róla, mert egész éjjel verekedtünk a hóban és a Kárpátokban. Szabó István.
