Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-10-05 / 40. szám

XIV. évfolyam. 1916. oKtól>er Jol<5 5. 40 Ili*. szám. NAGYBANYA TAnSAÜüLMI ^ 1 SZÉPIRODALMI HETIItÄP. 916 * Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 koro negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. m Szerkesztőség és kiadóhivatal: l jresv'zl-ut 14. se., ahova lapközlgmények, hirdetések s eiőlzetési pénzek küldendők Hirdetések lelvéteínek Kovács Gyula t inj vkerejkedó üzletében is. *J rat SZSK:at SÄBaWk ‘Jr;.. SS Az élelmezési központ. Október 4. Nem tudjuk minek fogják hívni, mi­niszternek, vagy élelmezési diktátornak azt a magyar hivatali állást viselő urat, akit a közélelmezés uj országos szerve­zetének élére fog állítani a kormány. Nem tudjuk azt sem, hogy kire esik a kormány választása, kit tart a kormány legalkalmasabbnak e nehéz és felelősség- teljes állás betöltésére. Szeretnénk, ha olyan valaki lenne, aki a magyar közéletben el nem kopta­tott tekintélylyel bir és olyan magas po- zicziót foglal el, hogy mindenkitől füg­getlen egyéniségének egész súlyát elvi­heti uj állásába. Meggyőződésünk, hogy az uj organizáczió csak akkor tud komoly eredményeket produkálni, ha vezetőjének legmesszebbmenő hatáskört biztosítanak és oly korlátlan rendelkezési jogot, mely egyedül alkalmas, hogy háborús közélel­mezésünkben rendet teremtsen. Ezért örültünk, mikor azt hallottuk, hogy Wekerle lesz az uj intézmény ve­zetője. Wekerle olyan tekintély a magyar közéletben, hogy neki nem is mernek olyan állást felajánlani, amelynek korlátái akadályozhatják őt a belátása szerint köz­érdekű intézkedésekben. így gondoltuk, hogy ő lesz az az ember, aki igazán súlyt és tekintélyt fog adni az uj hiva­A „Nagybánya“ tározója. Fésűs Király György miséje.- Kárpáti emlék. ­Itthon bizonyosan sugaras volt már a tavasz, a napsütötte korzón tarka selymek szi- neskedtek és virított az uj kalapok erdeje, de nálunk a gránicon még fehér pihékben hullott a márciusi hó, vagy esetleg csak a köd szitált szürkén Beszkidek felett, ahol éppen akkor verekedtünk és fáztunk. De hát odaát, a másik hegyen is csak emberek voltak, azokba is bele­vájt a kárpáti tél foga s igy történt, hogy már három napja elhallgatott a puskaropogás. Csak álltunk egymással-símben két havas hegy, mindegyiken egy-egy hosszú földturás hullott levéllel, letört gályákkal, hóval borítva s leg­feljebb csak a männlicher, meg túlról a Mauser­puskák szuronya tüskézett ki a fedezékből. Nagyszerű idő ez az összébb-bujásra, ilyen­kor melegednek össze a lelkek. Mert a sok szenvedés s az együtt tűrt nyomorúság nagyon összehozza, nagyon közeire testvéresiti az em­bert. Ilyenkor mondja el a baka, mi fáj neki legjobban : a hideg-e amiben didereg, vagy talán az asszony, aki otthon egyedül birkózik az élettel, a rósz bakkancs-e, amelyiken átcsu­rog a hóié, amig másikat nem kapunk, vagy falóknak, akinek komoly elhatározásait sem a politikai barátok, sem a különböző érdekképviseletek vezérei nem fogják be­folyásolhatni. Sajnáljuk, hogy nem akarja vállalni ezt a nagy tisztséget és bizunk benne, hogy akit a kormány az uj köz- élelmezési szerv élére állít, ragaszkodni fog hozzá, hogy igazán diktátori jogkör­rel ruházzák fel, hogy semmiféle kicsi­nyes politikai, vagy gazdasági osztályér­dekek ne korlátozzák a közfogyasztás ér­dekeiért folytatandó küzdelmében. Mert tisztában kell lenni vele, hogy az uj intézméuy vezetőjének nemcsak egyszerűen dolgozni, hanem küzdeni kell, ha czélt akar érni. Hiábavaló lenne ma azon sopánkodni, hogy a háborús ma­gyar közélelmezés nagy kérdésének ke­zelése eddig félmunka volt. Azt a három urat, aki a belügyminisztériumban, a ke­reskedelemügyi és ~Jn!dmivelésügyi mi­nisztériumban eddig a közélelmezési dol­gokat intézte, igazságtalanság volna azért a sok hiháért és mulasztásért felelőssé tenni, amit csakis a rendszer, nem pedig az ő személyük vagy hivatali tevékeny­ségük okozott. Ők becsületesen és szor­galmasan ellátták a dolgukat és nagy gya-. korlatra, alapos szakértelemre tettek szert majdnem két esztendős munkásságuk alatt. Biztos, hogy az uj intézmény jö­vendő vezetője náluk különb munkatár­-. •; a* sakat bajosan találhat a. Ok azt is fog­ják-tudni, kik előtt k|ll leggondosabban bezárni az országos élelmezési központ kapuit, kikkel szabad szóbaállani, kikkel nem, kik a fogyasztók érdekeinek képvi­selői és kik szoktak lVincselni a terme­lők magánérdekeinek vl leimében kegyel­mes urak vizitkártyán 11 a minisztériu­mokban. Nagyon fontos,.' hogy az uj hi­vatal vezetőinek mindentkelőtt szabad ki­dobási jogot biztosítsanak az uj intézmény szervezeti szabályai. Hogy lehet az, hogy már előbb nem jöttek rá, mennyire szükek’g van a köz- élelmezési ügyeink czentraAzálására? Tes­sék elképzelni, hogy eddig következőkép­pen ment az országos érdciúi közélelme­zési kérdések intézése. Voll egy gazda­sági bizottság, amelyben eAyütt dolgoz­tak az említett három minis I tórium dele­gáltjai. De ez a gazdasági H’ottság zom- volt állandóan együtt, nem folytatott per­manens munkát, hanem csa j| hetenként egyszer vagy kétszer ülésezel.. Már most ha valakinek valami közélelir.l zési dolga akadt — és véletlenül nem Ipari, vagy gazdaérdekből kivánt a gazdaijigi bizott­ságtól valamit, hanem mondjuk egy vá­ros, vagy törvényhatóság sürgts közélel­mezése érdekében — akkor véiig kellett járni három minisztériumot, tárlyalni há­rom referenssel, megvárni, amilaz egyik az otthon való második kis család, amelyikről csak a felesége leveléből tud s akit úgy sze­retne látni. Van, akinek az öccse fáj, mert ka­tona és nem hall róla hirt, a másik azért ag­gódik, meglesz-e még az a kis kennyérkeresete, amit otthon hagyott. De van olyan kívánság is, mint őrvezető Fésűs Király Györgyé a má­sodik rajból, aki már harmadszor jön azzal a kérdéssel: — Kadét ur, kapunk e már papot, mert az olyan jó volna ? Mindig csak azt mondja, hogy jó volna, de azt olyan meggyőződéssel, hogy eszembe se jutott megkérdezni, hogy miért éppen ez a leg­főbb kívánsága. Csak ránéztem még mindig egyenes, negyvenéves alakjára, amin itt a kár­páti gyűrődésben szinte feszitett a megbámult, kopott csuka szürke és tudtam, hogy ennek a népfelkelőnek igaza van. De mit csináljak ? Itt a Beszkidek ormán, künn a raj vonalban alig ötszáz lépésre az orosz vonaltól, mikor a mö­göttünk levő falut is már rég szétlőtte a tü­zérség ! — Csak várjunk apám majd eljön az ideje annak is — mondtam neki, bár magam se hittem, hogy hamarosan összekerüljünk az ezredtörzszsel, ahol mégis lehetett volna vala­mit tenni a legénység lelki vigasztalására. Nem is kerültünk össze, de másnap már hajnalban baktat felém a havas hegyi ösvényen egy je­lentő lovas a zászlóalj parancsával. Biztosan megyünk előre, gondoltam magamban, mikor a borítékot fölitptem - már »-úgyis unalmas ez a háromnaposlesönd, de soha parancs még úgy a szivemet öiize nem szorította, mint az, amit most kaptam! Ma se tudom, hogyan volt, nem is lehet fazt meg magyarázni, de valami csudás, valami tkönyez- tető rpelegség szaladt át rajtam, mikol a szol­gálati blankettán a következőket olvatfam : Ma dél 9 h. 50 I. a . . i tempóm előtt tábori mise lesz: a faluban pihenő ]tartalék a törzzsel együtt részt vesz a miséit a raj­vonalban levő századok pedig a misl elején, pontban 10 h.-kor három össztüzet finak az ellenséges állásokra. Az óráját mindjjaki pon­tosan igazítsa a hadosztály időhöz/- Holnap azután a tartalék fölváltja a raj vonalit. A parancsot nyomban közöltük a , legény­séggel és tiz perccel tiz előtt teljes felszere­léssel bújtunk ki a tiszti fedezékül., hogy szétmenjünk a szakaszokhoz. Hogy áegkezd- jük az asszisztenciát ahhoz az áldozathcí, amely­nek sugarai onnan a kis gránáttépte f implom- ajtótól, ahol a fenyőgaljas tábori oltár &Ut, szót­áradtak messze, kilométerekre, ide is miközéak a raj vonalba. A honvédek, szegény, sokat, szenvedett magyar gyerekek, meg apák, o'í an buzgón készültek erre az össztűzre, mint!/ csak otthon mennének parádés misére. Külöi^ssn a Fésűs Király György raja, ott még a /áros puskát is megtisztították csillogóra, fény/ire.

Next

/
Thumbnails
Contents