Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-09-21 / 38. szám
XIV. évfolyam. 1016. szeptember 1cl<5 21. 38-íK szám. “Xs.áLlFl.S^X3^XX_.IVXX SSÉJPinODüLMI HIESTXXj^OE». Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapköziem ínyek, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Az ideális iskola. Szeptember 20. A pedagógusok már régen belátták, hogy az az iskolai rendszer, mely Magyarországon és egynéhány más államban még mindig érvényben van, nem helyes, mert nem tudja teljesíteni voltaképeni hivatását. A szülők azért adják gyermekeiket az iskolába, mert ők nem képesek az életre kinevelni, az életben szükséges ismeretekkel ellátni. Ezt a fogyatékosságot az iskola van hivatva pótolni. Régebbi időkben ez a hézag csak a tudományban való nevelés volt. Az ujabbi idők azonban úgy alakultak, hogy a szülők már kevés kivétellel egyáltalán nem nevelik gyermekeiket. Egyrészről azért, mert az anyának derogál természetes hivatását követnie — másrészről pedig azért, mert úgy az apa, mint az anya kenyérkereső munkában van elfoglalva s igy gyermekét nem is nevelheti. Tehát most már úgy az erkölcsi, mint a szellemi és testi nevelés egészen az iskolára maradt. Az a rendszer, melyet eddig követtek, már a régebbi időkben is rósz volt s ezt a viszonyok újabb aiakuiása csak tetézte. Főbb hibái az iskolai rendszernek azok voltak, hogy úgy az erkölcsi, mint a szellemi nevelés helytelenül volt alkalmazva, a testi nevelés pedig teljesen el volt hanyagolva. Mivel pedig minden államnak érdeke, hogy tagjai helyes nevelésüek és műveltek legyenek, az értelmiség magasabb fokán levő államokban mozgalom indult meg a régi rendszer megszüntetésére és helyébe egy uj, jobb, helyesebb rendszer alkotására. A hibák közül leginkább szembeötlő volt a testi nevelés elhanyagolása. Ennek megszüntetése czéljából több időt szenteltek a tornának, majd a szabadban való tanítást vették igénybe. E reformáló törekvések következménye volt a kert-iskola is, később az erdő-iskola. A testnevelési munkálkodás közben ráterelődött a figyelem a helytelen szellemi művelésre, a tudományok helytelen alkalmazására, az értelem fejlesztésének elhanyagolására. A régi iskolában a tanulók fejét teletömték a testi művelés rovására mindenféle haszontalan tudományokkal. Megtanították a történelem, természetrajz, természettan, földrajz részleteire, a betü- számtanra, latinra, holott részletes tudásra csak a szakembereknek van szüksége. Nem törődtek azzal, hogy a tanuló meg is értse, amit tanult hanem csak azzal, hogy tudja. Például a történelemben nem a cselekmény volt a fontos, hanem az, hogy mikor történt. A növénytanban nem az volt a fő, hogy a tanuló megismerje a növényt, hanem az, hogy tudja, hogy hány bibéje, porzója és sziromlevele van. Ilyen haszontalan dolgokkal úgyszólván túlterhelték a tanulók agyát. A reformálok az ilyen ferdeségek kiküszöbölésére, az az agynak túlterheléstől való megóvására is törekedtek. Ennek eredményeként felemlítjük azt, hogy a németországi iskolákban az elkülönítő rendszert léptették éltcb'é.7Ugyanis a pedagógusok észlelték, hogy mikor a tanuló vonzódik egy tantárgyhoz, ugyanakkor ellenszenvet érez egy másik iránt. Aki például szereti a történelmet, az nehezen birkózik meg a természetrajzzal. Ha a tanulónak van igyekezete a jó bizonyítvány elérése czéljából a neki ellenszenves tantárgyat megtanulni, úgy ez csak a testi és szellemi erejének, képességének rovására történhetik. Ez az eset az elküiönitő rendszernél nem állhat elő. Ugyanis a tanulók a kedvelt tantárgyak szerint csoportokba vannak osztva. A kedvelt tantárgyakból többet, az ellenszenvesből kevesebbet, csak az általános vonásokat tanítják. Ez a szép fejlődés még inkább tettre buzdította a pedagógusokat. Eszme eszme után, javaslat javaslat után az érvelések egész tömegével hangzott el. így például sokan javasolták az angol kollégiumi rendszer egy módosított alakját. Ennek a rendszernek megvan az a hátránya, hogy csak módosabb .polgárok vehetik igénybe. És megvan az az akadálya is, hogy a gyermekek hosszabb időre elszakadnak szüleiktől, ami egy- csepat sem alkalmas az amúgy is kiveszőben levő, a szülőknek gyermekeik iránt és a gyermekeknek szüleik iránt érzett szeretet megerősítésére, növelésére. Ez okoknál fogva nem volt kivihető a rendszer. Sok más ajánlott mőd is hibás volt. Ez azonban nem vette el a pedagógusok munkakedvét, inkább megnövelte, különösen Amerikában (Egyesült-Államok). Meg is volt az eredménye. Mondhatni, hogy a népnevelés tekintetében az összes kul- turállamok közül az amerikai Egyesült-Államok válnak ki legjobban. A közlekedés eszközei lehetővé teszik a tanyákon (farmokban) lakó gyermekek iskoláztatását Í3. Az iskolát a központ a körzettel együttesen építi és tartja lenn. Az iskolaköteles szegénysorsu tanulók ingyen kapnak tanszereket és könyveket. A testnevelésre is nagy gondot fordítanak. Az óraközöket is testnevelésre használják fel. Minden iskolához egy modernül felszerelt játéktér tartozik. Sok helyütt tenniszpálya, sőt télen még műjégpálya is van, melyeket óraközben a tanulók igénybe vesznek. Ezzel ellensúlyozzák a zárt levegőjű helyen töltött idő következményeként beálló erőveszteséget. Az amerikaiak mindezzel nem elégszenek A „Nagybánya“ tárczája. A Nibelungok alkonya.- Az Emden elsülyesztése. — Hajónk immár két hónapja járt-kelt a sok ellenség között. Hogy közülünk mindenki tisztában volt azzal, hogy az „Emden“ tevékenysége nem tarthat igen soká, azt már említettem. A viszonyok egyre kedvezőtlenebbek lettek. A bengáli öbölben való föllépésünknél először is azzal számolhattunk, hogy ellenfeleink ilyen vakmerőségre nem is gondolhattak és egyelőre az Indiai óceán vidékén alig is volt hadihajó. A legtöbbje ^a mi páncélos cirkálóinkat üldözte a Csendes-Óceánban. Nemsokára azonban részint újsághírekből, részint más hírekből megtudtuk, hogy egy tekintélyes számú erős hajókból álló flotta keres bennünket. E tekintetben sokat elárult a zsákmányolt hajók legénysége. Feltehettük, hogy Anglia ismeretes taktikája szerint hazugságok általános elterjesztésével India lakosait félre fogja vezetni. Kezdetben az angolul beszélő indusok, akiket a zsákmányolt hajókon fogtunk el, sem tudtak másról, mint német vereségekről beszólni. KésőBb azonban megváltozott a kép. Egy indus, kit szeptember vége felé kérdeztünk, azt mondta, az angol újságokban mindig az áll, hogy Németország elveszett. Vannak azonban olyan indus újságok ! is, amelyek lényegesen másként Írnak. Ezeket azonban az angolok elnyomják. Abban a tekintetben azonban valamennyi indus megegyezik, hogy Anglia nem áll olyan jól, mint ahogy az angolok mondják. Meg vannak róla győződve: England by and by finished. (Anglia lassankint végét járja.) Egy másik indus egy sajátságos dolgot beszélt el nekünk. Kolombóban mindig két angol 2 kéményes és 2 árbocos cirkáló feküdt. Közülük az egyik mindig tengeren teljesített szolgálatot, a másik itt fölváltotta s aztán az beszaladt a kikötőbe stb. Egyik nap az egyik cirkáló egy kéménnyel s egy árboccal jött vissza, erősen összelövöldözve és sok sebesülttel a fedélzetén. A másik cirkálót nem láttuk többé. Ez talán egyike ama eseteknek, mikor az „Em- den“-t megsemmisítették. Egy Hongkongból jövő kínai mesélte, egyik nap két japán cirkáló, erősen szétlőve és sok sebesülttel futott be Hongkongba. Az „Emden“ ebben a tengeri ütközetben nem vett részt s most már azt is tudjuk, hogy a többi német hajó sem. Mindent összevéve a jelenségek oda mutattak, hogy az „Emden“-t igen erősen üldözik. Az a pillanat, mikor szereplését befejezte, nem lehetett már igen messze. A hajón a hangulatot ez semmikép sem befolyásolta. Ha elénk kerül, meg fogja tudni, kivel van dolga. Mivel a Sunda-vonalon nem jelentek meg többé hajók, kapitányunk elhatározta, hogy a Keeling-szigetek szikratávíró és kábel állomását semmisiti meg. Ausztráliának az anyaországgal való táviró összeköttetését a többi hajónk már érzékenyen megzavarta. Keeling volt az utolsó közvetlen összeköttetés Ausztrália és Anglia között. Ha ez is megszűnt, akkor csak a semleges hollandiai kábelen Kelet-Indián keresztül volt az összeköttetés lehetséges. Feltettük ezért, hogy az angolok gondoskodtak arról, hogy utolsó állomásukat megvédjék. Hiszen könnyű volt számukra néhány 100 főnyi legénységet Keelingbe küldeni s igy az „Emden“ vállalkozását a partraszállitás tekintetében megakadályozni. Ez esetben az „Emden“ legfeljebb azt tehette, hogy tüzérségi tűzzel az állomást megrongálja. Ezzel azonban nem sokat értünk el. Hiszen a kábelek ezáltal mit se szenvedtek volna. És a szárazföldön szükséges kis készülékek számára gondoskodhattak tartalék eszközökről is, úgy, hogy néhány órával a sérülés után az állomás is dolgozhatott. Azt is gondolhatták az angolok, ha a sziget meg van szállva, akkor az „Emden“ az ágyúzástól teljesen el fog állni. Parancsnokunknak azzal is számolnia kellett, hogy a muníciót más célokra használja, mint a táviró forgalom futólagos, rövid megnehezítésére. Mivel ezért ellenállással kellett számolni, gondoskodni kellett arról, hogy a megfelelő partraszálló csapat lehetőleg erősen léphessen fel. A hajón levő 4 gépfegyvert magukkal vitték. Egy 50 emberből álló szakaszt állítottunk össze. Ä fegyverkezés a gépfegyvereken kívül 29 lőfegyverből és 25 pisztolyból állott. Az „Emden“ 50 embernél többet - tekintve legénysé-
