Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-07-13 / 28. szám
TÁRSADALMI ZÉ3JS 05S3Eii^Xn.OI3^.XJ3VII MBTILAJ?. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, j Felelős szerkesztő- ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j ' / j lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6-8 oldalon j L (j L Y MIHÁLY. | Hirdetlek »elvétetnek kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Sertésmágnások. Julius 12. Tegnap még az árdrágítás és a háborús konjuktura kihasználásának eldorá- dója volt a sertéshizlalás, a sertésekkel való spekuláczió, csakúgy, mint a zsir és szalonnakereskedés is, az ármaximálási rendeletek réseinek okos kihasználásával. Az uj milliomosok és árdrágítók lenézett és egyben irigyelt hadseregének zöme a sertésüzletek körül gazdagodott meg, mig azután most az élő sertés ármaximálásával alaposan eret nem vágnak rajtuk a spekuláció által tartott napiár és az uj maximális ár közötti jelentős különbség által. Magyarországon mindig is a sertéshizlalás volt a gazda és a kereskedő igazi koczkázatos üzlete. Ezer meg ezer esélytől függő üzlet ez békében is. Hol sertésvész, hol meg kukoriczahiány és a takarmánydrágaság szólt bele, máskor uj kereskedelmi szerződések zavarták, állatbehozatali tilalom a Balkánról, az állatkivitel elől való elzárkózás Németország részéről, zsirspekulációk Csikágótól idáig elgyiirüző hulláma és mindig uj meg uj momentumok jelentkezése csinálta, hogy a hizlalók nagy izgalmak között kerestek, nagy izgalmak között mentek tönkre ezeken a sertésüzleteken. A paraszt a tehenénél is többre tartotta a sertést. Amelyik portán pár hizó röfögött, oda már nem volt belépése az ügyvédnek és a végrehajtónak! Mikor a háború kitört, senki se gondolt arra, hogy aránylag a szarvasmarhánál is becsesebb kincs lesz a disznó, a hús és zsir fontosságára, a hadviselés hosszú idejére a hizlaló agya akkor még nem volt berendezve. Nyolcz hónap is eltelt már háborúban, mikor kezdtek észbekapni, hogy hiszen ez még sokáig tarthat! Akkor azután egyszerre nagy érték lett a sertés zsírja, húsa, minden legkisebb porczikája és amilyen arányban fogyóban volt a szalonna és zsirkészlet, olyan arányban vetették rá magukat a spekulánsok a megszerezhető szalonnára és zsírra, következésképen az élősertésre és magára a hizlalási üzletre is. Akkor még a tengeri és a takarmány megszerzése nem is volt nehéz, bár a tengeri egy részét emberi táplálkozás anyagának le is foglalták. De az osztrákoknak és németeknek még volt tengerijük, nem kellett kisegíteni őket olyan arányban, hogy a hizlalástól jelentékeny készleteket vontak volna el. Az általánosan nekilendült árdrágulásnál természetesen sürgették a városi lakosság részéről a sertésüzlet megrendszabá- lyozását, azt, hogy a kormány maximálja az árakat, rekvirálja a sertést, szóval a városi lakosság egyideig védekezni próbált az ellen, amit veszedelemnek tudott a közélelmezés szempontjából: a sertés- és zsir- spekuláció ellen ! Illetékes helyen azonban az volt az álláspont, hogy a paraszt eléggé vérzik, ott van a líarcztéren, nehézségei vannak a gazdasága rendbentartása körül, legyen legalább a sertéshizlalásból megfelelően anyagi ellenszolgáltatása. Ezért késtek az intézkedések, ezért gravitált a minden térről lassan leszorított árdrágító és üzérkedő a sertéshizlalás, a zsir- és szalonnaspekuláció szabadon hagyott porondjára. Az a szempont, hogy a paraszt had szerezzen némi anyagi kárpótlást a sertéshizlalással egyéb áldozatai fejében, elenyésző eredmény lehet csupán azzal szemben, amit viszont az egész ország szenvedett azzal, hogy rászabadították a sertéshizlalásra és üzérkedésre az ország összes spekulánsait. A zsir és szalonna árának maximálása nem volt czélhozvezető, mikor elkésetten azzal próbálták a tempót megállítani, hiszen azáltal, hogy az osztrákok kiviteli engedélyek alapján a maximális árakon felül is vasalhattak, illuzóriussá tették és komikussá is az intézkedést. A sertés ára percről percre drágult, zsírt és szalonnát pedig egyáltalában nem lehetett kapni. A sertésekkel elsősorban a nagyvágók spekuláltak. A budapesti sertésbizományosok, sertésnagyvágók, csakúgy, mint az ügynökök, a kupecek, milliókat szereztek. Megmilliomosodtak vidéki hizlalók is, a vidéki sertéshizlaldák tiz esztendős veszteségeiket írhatták le mérlegeikben, a nagy hizlalók pedig regénybe illő összegeket kerestek nehány hónap alatt hizlalásokkal, ügyeskedő kézről-kézre való kupeczkedésekkel. Egy esztendő előtt azután, hogy a veszedelem teljes legyen, a nagybankok is rávetették magukat a hizlalási üzletre! Eleinte csak azok, amelyek a birtokaik és hizlalási vállalataik révén máskor is foglalkoztak vele, később éppen úgy valamennyien, mint ahogyan mindenki. Hiszen az egyik legnagyobb fővárosi malmunk is ezen kereste az utolsó mérlegében nagy óvatosan rejtegetett milliókat. Tiz hónap óta azután mindenki hizlaló! Ügyvédek, orvosok, bank- igazgatók, sőt van egy klub is a fővárosban, ahol a bakkarat asztal poentőrjei konzorciumot csináltak sertéshizlalásra! A tengeri megszerzése volt persze a legnagyobb nehézsége a hizlalásnak, de hát ezen is átsegítették magukat az ügyes emberek. A különböző főhadiszállásokon együttesen kevesebb stratégiai ravaszkodás esik egy esztendőben, mint amennyit a front mögött a haditerménytől való tengeri szerzés érdekében hazczbavittek. Akik azután valami törvényes jogczimmel a a hizlalásra tudtak tengerit szerezni, azoknak az volt a törekvésük, hogy mások ne kapjanak és ezzel az árakat a sovány disznóban nyomják, a hizlaltban növeljék. Képzelhetetlen trükkökkel dolgoztak e téren és hatalmas milliókat szereztek akik győztek, sok százezreket is vesztettek viszont, akik alulmaradtak a tengeri körül való küzdelemben. A bankok, hizlaldák és sertésspekulánsok nem hitték, hogy erélyes intézkedésekkel jönnek ellenük és most egyelőre úgy jártak, mint a bab-spekuláció, amelyet épen ilyen rendelettel egy nap alatt kiirtott a kormány. A rendelet első következményeként most el kell készülnünk arra, hogy amerikáznak majd a hizlalók. Nem adnak a piaczra maximális áron állatot, az a feltevésük, hogy amit eddig maximáltak nálunk, azt egyszerre nem lehetett kapni és a szükségletet azután mégis úgy biztosították, hogy tágítottak valamit a rendelet szigorán. Erre számit a sertésspekuláció, másra már nem is számíthat. Ezekkel a mohó és türelmetlen árdrágítókkal szemben a kormánynak két fegyvere is volna. Az egyik, hogy a Haditermény nem ad nekik tengerit, a másik meg, hogy rekvirálják a sertésállományt és kihizlalják állami kezelésben. Arra, hogy valaki hizlaljon, arra tényleg nem lehet rendelettel rákényszeríteni. De ha sztrájkol, lehet védekezni ellene úgy, hogy elveszik tőle a sovány, vagy a félig felfűzött sertését rekvirálás utján kihizlalásra, azután meg azzal is lehet hatni rájuk, hogy nem adnak nekik tengerit, ha mégis sztrájkolni találnának. Nagy harcza lesz a kormánynak a hasznuk és konjunkturális jövedelmeik vesztén elkeseredett hizlalók és spekulánsok ellen, de meg van adva a fentiekben ellenük a védekezési mód is. Az ország tele van modern hizlaldával, csak egy újabb rendelet és már minden sertés államtulajdon. Van rá hely, lesz rá az uj terményben takarmány is, hogy az állam maga hizlaljon és addig is, mig a hizlalása folyamatban van, rekvirálás utján elveheti a sovány, a félhizott és a kihizlalt sertést a hizlalótól, a spekulánstól, az árdrágítótól. Olyan áru árát maximálni, ami tényleg hiányzik, nem vezet czélhoz, de olyant, amely van és amelyet esetleg csak az intézkedések ügyetlensége révén lehetett rejtegetni, az olyan árunál más a helyzet. A bab esetéből okuljon a sertés és zsirspekuláns, ott is hiábavaló volt minden jajveszékelés, az árdrágítás meg- boszulta magát. Az uj sertésrendelet az árdrágítás és konjunktúra-spekuláczió legveszélyesebb darázsfészkébe nyúl bele és az érdekeltek kétségtelenül teljes fegyverzetben próbálnak majd védekezni. Ha lesz elég energiája a kormánynak, úgy a rendelet eszmei tartalmának kibővítésével, az intézkedések
