Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-08-03 / 31. szám

ZKiXTT-. «$Trrol57-£t:o3..

1910. axigusztus lió 3.

31-ils. szám.

#• y'

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 koronái negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők

Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

TÁRSADALMI ÉS® SZÉPIRODALMI

ZOIE^mLa^ilP.

sÉKsrés£& üs

Á városi lakosság gabonabeszerzése.

_v Augusztus 2.

A kormánynak — az uj termésből való ellátás iránt — május 30-án kiadott rendeletének 5-ik §-a a következő rendelkezést tartalmazza: „Aki maga nem termelő, az október 15. napjáig a polgár- mester által részére kiállított vásárlási igazolvány alapján jogosítva van a saját házi szükségletére gabonát annak a községnek a területén, ahol lakik, minden közvetítő kizárásával bármely termelőtől vásárolni“.

A törvényhatóság első tisztviselőjének (tehát alispánnak) felterjesztésére a miniszter megengedheti, hogy a községi elöljáróság által kiadott vásárlási engedély alapján a fél háztartási szükségletére ne csak az illető község területén, hanem „a törvényhatóság területén más községekben is“ vásárolhasson.

A városi közönség itt már megint oly megfoghatatlan rendelkezéssel áll szemben, mely a városi és a falusi, vagyis megyei lakosság közt, még pedig a városi polgárság hátrányára, disztingvál. A törvényhatósági városok polgárainak csakis annak a városnak a területén engedik meg a vásárlást, ahol laknak. De köztudomású, hogy úgy a fővárosban, mint számos vidéki városban gabonatermelés vagy egyáltalán nincsen, vagy pedig csak oly csekély mérvben, hogy a termelés épen csak fedezi az illető termelőnek saját szükségletét. így tehát teljesen lehetetlen, hogy a városi lakos, annak a városnak a

területén, ahol lakik, gabonaszükségletét beszerezhesse.

A megyei községekben rendszerint mindenütt van gabonatermelés. Az ottani lakos tehát beszerezheti könnyen szükségletét annak a községnek a területén, ahol lakik. Ezenkívül még a miniszter az alispán felterjesztésére megengedheti, hogy a megyebeli lakosság gabonát ne csak a saját lakóhelyén, hanem a megyének más községében is vásárolhasson. A városokra nézve azonban a rendelet nem tartalmaz ily rendelkezést, miért is a miniszter esetleg megengedheti, hogy a városi polgár másutt is, esetleg a megyének területén, gabonát beszerezhessen. Pedig ily rendelkezés a városokra nézve sokkal inkább lett volna szükséges, mint a megyei lakosság részére. A városi polgárság már eddig is sokkal kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint a falusi. Az ellátása a legnagyobb nehézségekkel járt. Sok városban az emberek órákon át állottak a lisztkereskedő üzlete vagy a pék boltja előtt, mig liszthez vagy kenyérhez bírtak jutni, de meg is történt, hogy hős;,zu vesztegetés után üres kézzel kellett távozniok. így érthető, hogy mindenki, akinek csak módjában van, nagyon szeretné beszerezni az egész évi lisztszükségletét. Ez pedig abban a városban, mely külön törvényhatóság és nem tartozik a megyéhez, a rendelet szerint teljesen kivihetetlen.

Budapest fővárosa múlt héten kérte a kormányt, hogy a fővárosi lakosoknak adassák meg az engedély, miszerint szükségleteiket — úgy amint a múlt évben —

az ország területén bárhol beszerezhessék. Pozsony város közönsége, mely ugyanabban a helyzetben van mint a fővárosé, t. i., hogy területén nincsen gabonatermelés, mindjárt a rendelet megjelenése után fordult a kormányhoz és azt kérte, hogy a lakosság legalább is Pozsony megye területén vásárolhasson gabonát. Azt hittük, hogy a városok jogos kérésének helyt fognak adni, mert nagy igazságtalanság rejlene abban, hogy a megyebeli lakos el birná magát látni liszttel az egész évre, a városi azonban nem. Hisz visszaélések teljesen lehetetlenek, ameny- nyiben a polgármester a bevásárlási igazolványt csakis arra mennyiségre fogja megadni, mely a rendelet értelmében fejenként egy évre jár és igy ki van zárva annak a lehetősége, hogy valaki a szükségletét meghaladó készletet halmozna fel. Továbbá a városi közigazgatás szempontjából is kívánatos volna, ha mennél több család birná magát ellátni egész évre liszttel. Mert ezekre nézve a városnak nem volna gondja és nem kellene oly nagy készletet tartania. Kevesebb volna a költsége, kiadása fuvarozásra, beraktározásra, nyomtatványokra és kevesebb volna a kamatterhe. A városokban berendezett liszthivatalok már amúgy is annyira tul voltak terhelve, hogy alig győzték a munkát.

Sajnos, arról értesülünk, hogy a miniszter nem hajlandó azokban a városokban, amelyekben gabonatermelés nincsen, a polgároknak megengedni, hogy gabona- szükségletöket máshol, a város területén kívül, p. o. a megye területén, beszerezA „Nagybánya“ tárczája.

Nagyváradi honvédek — San Martinon,

Egyetlen izzás az ég tiszta kékje, mintha a nap lángoló korongja végigzuhanna az égboltozaton, olyan a íorróság ezen az elátkozott vidéken, San Martino hegyén. Ahol egy ember mindnyájunkért vezekelt, Isten fiának megtört szeme az olajfák lombján pihenhetett meg és a kaszálók harmatos zöldje hűsítette fehér homlokát. San Martino magyar Krisztusai, bihari és békési honvédek, nem látnak mást, mint szürke köveket, nem tudnak másról, mint rideg sziklákról, az ágyuk a kő, a vánkosuk a kő és a sírjuk a kő. Most meleg a San Martino, mint a pokol. Ilyen kietlennek még Dante sem képzelte Belzebub tanyáját. A természet kivert, veszett kutyája ez a hegy, a frissítő szellő elkerüli, csak a fergeteg szántja néha végig, villámok játszanak rajta bujosdit: már a lábánál elsorvad a növényi élet, kivesznek a természet legigénytelenebb teremtményei, törpe fenyők, zuzmók, sziklavirágok; a kőszáli sas sem ver fészket San Martino kopasz ormain.

És ezekben a százötven-kétszázötven magas karszt-tömbökbe robbantott sziklaállásokban több, mint egy esztendeje birkóznak a számra túlnyomó ellenséggel L . . . tábornok honvédez- redei. A San Michele, a San Martino és a két hegy közötti lejtős vonal háromszázkiiencven

napja tűzhányóvá változott: az olaszok szerint egész Isonzó frontunknak, Görznek és Triesztnek ez a kulcsa. A kulcsot azonban a magyar honvédek szorongatják véres markukban. Hogy a négy Isonzói csata alatt és közben és azóta a vigasztalan nappal és a kísérteties éj minden órájában mi történik itt, arról hitvány másolat készülhet talán, de hűséges, méltó kép soha. Mégis: ha a kövek megszólalnak egyszer! A kő is Istentől való és ahogy a futóárkok útvesztőiben csúszunk felfelé az állásokban, a lövedékek égzengésében nyikorog, sikoltoz, jajgat a karszt, már a halott szikla megszólalt, sejtjük, de még nem értjük a szavát. Mennyi haldokló utolsó sóhaja röpköd erre a hasadékokban és az üregekben ? Erre hozzák a sebesülteket, az olasz megfigyelő látja a sürgést-forgást és a szűk ösvényen gyakran robban srapnell. Bozontos, öreg szanitécek hordágyon fiatal utásztiszthelyettest visznek. Huszonhárom éves, izmos barna testét kézigránát roncsolta, a szeme behunyva, az arcában nincs vér, hátulról sérült a tüdején. Gyalogsági golyók fütyörésznek, amikor közelébe lapul az ólom a kőre, felnéz, mintha mosolyogna, most eszmél az életre. Küldönczök ballagnak jelentésekkel, tábori csendőrök cirkálnak. Valami törhetetlen és mindent lenyűgöző energia sugárzik a tájon, egyetlen kemény férfiú akata: csudálatos rend, tisztaság, fegyelem. Ételmaradékot, papirfoszlányt, szemetet nem látni, az ut- jelzőtáblák tiszták és pontosak, a sebesültek vérfoltjait, pólya és vatta fonalát lemossák az útról.

Az ezredparancsnokság, néhány száz méterre a rajvonaltól, dolinákba, barlangokba van szállásolva. Elölről, hátulról, keresztbe lövedékek repeszdarabjai zizegnek. K. ezredes nyugodtan ül szellős helyiségében, egyszerre telefonál, sürgönyöket diktál, intézkedik, kitüntet, tanácsokat ad, végzi mindegyik honvédje ügyes-bajos dolgát, elragadó türelemmel, megindult szivvel, babonás emberismerettel, csalhatatlan biztonsággal. Az ezredes segédtisztje, dr. Váli Péter nagyváradi ügyvéd. Szüntelenül nyávog a telefon, a zászlóaljak, századok, kötözőhelyek, utászok, élelmezési központok, üdülőhelyek, tartalékok kérdezősködnek, parancsot várnak, jelentéseket adnak.

Az olasz Markitoni falut lövi, füstfelhők gomolyognak, egy a magasságban keringő ellenséges repülőgép körül bárányfelhők, srapnellek felhői. Emberről, állatról csurog az izzadtság ; dél van, a kövek kipálanak a forróságban. Mi újság az állásokban ? „Aránylagos nyugalom ; kézi- és puskagránát harc, nyolc sebesült, két halott“. Az ütegek indulatosan feleselnek, a távoli Doberdó hátán szabad szemmel látni a becsapódó nehéz gránátok felszökő fekete forrását.

Minél feljebb halad az ut, annál inkább meg kell lapulni a kőből épitett falak árnyékában. Az ellenség kíméletlenül beszórja a futóárkokat és a legkisebb mozgást puska- és ágyu- tűzzel bünteti. A zászlóaljparancsnok hatalmas, boltozatos barlangjában a tartalék az elmúlt éjszaka fáradalmait alussza. Egymás mellett fék-