Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-28 / 52. szám
2 1916. december 28. Ezek bizony elég sötétnek mutatnák városunk jövőjét a létért vívandó nagy küzdelem közepette. De hát azért csüggedni épen nincs okunk, mert jövőnk olyan kézbe van letéve, mely egyedül csak tőlünk függ, hogy a tisztes megélhetésen felül még a va- gyonosodás útját is megnyissa számunkra. Ez a kéz pedig nincs messze, mert az a saját magunk dolgos keze. Ha mi képesek vagyunk a jövő körülményeit felismerni és a követendő munka iránt biztos tájékozást nyerni; ha mi képesek vagyunk ezt a munkát ernyedetlen erővel és kitartással véghez vinni, akkor a mi saját dolgos kezünk munkája után nemcsak képesek leszünk a városunk iránt támasztott követelményeknek megfelelni, hanem még a jövő nemzedék jólétének alapjait is lerakhatjuk. Tájékozzuk tehát mindenek előtt magunkat a jövőnek gazdasági képe felől. A közeli és távoli jövőnek legelső és legnagyobb problémája mindenesetre az emberiség élelmezése lesz. Az eljövendő idők legelső és legnagyobb problémája lesz kétségkívül az emberek élelmezése. Már a mai világgazda- j ságban és méginkább a jövőben minden az élelmiszerek ára körül forog és azzal ingadozik. Aki erre alapítja munkájának tervét, azt semmiképen csalódás nem érheti. Nagybányának is innen kell kiindulni, hogy az élelmezés számára anyagot produkáljon. Lássuk tehát röviden a közélelmezés elemi fogalmait. Az ember táplálkozása az anyagoknak három csoportját dolgozza fel: a fehérjéket, zsírokat és a czukorfé- léket, melyeket közönségesen szénhidrátoknak szokás nevezni. Az emberi testben az anyagoknak ez a három fajtája vegyileg szakadatlanul felbomlik és oxidálódik. Ezen anyagok nélkül ember meg nem élhet. A fehérjét tartalmazó tápszerek közül különösen az állati anyagok, nevezetesen hús, tej, sajt, tojás stb. azért is érdemelnek különös figyelmet, mert az ; emberiség táplálkozása az utolsó 50 esz- | sanak. Csakis erőteljes megelőzéssel érhetünk czélt s eddig sikerült is a kiütéses tifuszesete- ket lokalizálni, melyek pedig működési köröm minden részében szórványosan előfordulnak. Ép azért ennél a munkánál a legkitűnőbb erőinket alkalmazzuk, hogy az első diagnosis pontos, lelki- ismeretes, tehát az igazi bajt megállapító legyen. Hisz csak az első diagnosis után rendelkezhetünk, hogy mi történjék a beteggel, állapota sulyossági foka és természete szerint. Az első vizsgálat sok ember életét mentheti meg, meggyorsíthatja a gyógyulást és kiküszöbölheti a járványveszedelmet. Majd vezetőnk arról beszélt, hogy a kórház és a betegszoba mennyire alkalmas a nép kulturfokának megítélésére. — Micsoda különbségek vannak például ennél a mi tarka összetételű hadtestünknél a legénység intelligenczia- fokában! Az egyik olyan, mint a gyermek, alig tudja megmondani, hogy mije fáj, sőt igen gyakran csak akkor veszi észre, hogy beteg, amikor állapota már válságossá lesz. Mondhatom, a magyarok nagyon kitűnnek friss elméjükkel és gyors téletükkel. Egyáltalán ez a háború a higiéné iskolája lesz széles néprétegekben. Igen sok helyen a föld népe általa fogja megtanulni például a fürdő, a tiszta ruha, a forralt viz értékét. A polgári népesség számára is ingyenes ! ambulatoriumokat rendeztünk be, hisz szegények j teljesen orvos, gyógyszerész nélkül maradtak. í Gondoskodunk oltásukról s népfürdők felállttá- ; sáról is. A tetűveszedelem leküzdésére kény- j szerűvé tettük a mi hivatalos fürdőink látoga- | tását s akin tetvek mutatkoznak, annak könyör- j telenül levágatjuk a haját. Ez annyira használ, | NAGYBÁNYA tendőben nagy változáson ment keresztül. A mai ember nem elégszik meg a kenyér- fogyasztással, hanem mindig inkább és inkább állati eredetű anyagok után vágyakozik. És ez a jövőben még fokozottabb mértékben lesz igy. Az ország lakói a sik- vidékekről és a kis helységekből napról- napra inkább húzódnak a városokba. A kevesebb mozgást végező városi ember pedig kevesebb súlyú tápszert tud megemészteni és igy kénytelen táplálékot főképen az állati tápszerekből választani, mert ezek kisebb térfogatban kevesebb súly mellett több fehérjét tartalmaznak és emiatt könnyebben is emészthetők. A jövő időkben tehát az állattenyésztés lesz az élelmezésnek főforrása. Ennek van legnagyobb és legbiztosabb jövője. És ez szerencse Nagybányára nézve, mert ha ezt a konjunktúrát idejekorán kihasználja és arra teljes igyekezettel előkészül, a város jövendő gazdagságának és jólétének alapjait biztosította. Mert az intenzív földműveléshez nem kell okvetlenül sik vidék, mintha a magas hegyek talajából nem lehetne nagy terméseket kihozni. Csak kevesen tudják, hogy Svájc, ez a tisztán hegyvidék-jellegü ország a maga irigylésreméltó gazdagságát nem a szemtermelésnek köszöni, hanem a rétművelésnek, amelyet földmives népe a völgyekben és a hegyek lejtőin folytat sokszor még 1800-2000 méter magasságban is. Svájc hegyi rétjei a gondos művelést s az okszerű trágyázást, amelyben részesülnek, óriási szénatermésekkel fizetik meg. Mig nálunk egy hektárnyi sikterület átlagos szénatermése 29 métermázsa, addig Zürich kantonban 81 métermázsa és még az aránylag elmaradottabb Bern kantonban is 67 métermázsa. Es ez a nagy mennyiségben termő széna minőségére, takarmány értékére is jóval különb a mi réti szénánknál. Egy hektárnyi terjedelmű svájci rét szénatermése másfélszeresen adja ki egy tehén évi takarmányát. Egy svájci tehén évi tejhozama pedig másfélszer véve 4000—4500 literre megy s ezen mennyiség értéke normális időkben 20 f-jével 800—850 K. hogy az emberek kezdenek magán-fürdőket venni, a hivatalos intézet felkeresése előtt . . . (Odahaza nem is sejtik, hogy ez a tetvek által okozott kin és infectio-veszedelem mit jelent a fronton! Egy rendkívül intelligens székely tizedes mondotta: Ezek a tetvek gonoszabb ellenségeink, mint a muszkák, kiszívják a'vérünket s nem engednek pihenni! És sajnos oly nehéz ellenük a küzdelem: a népkultura elmaradt állapota itt rettenetesen megbosszulja magát s éppen az ország kulturálisabb népei szenvednek az elmaradottabbak miatt. Egy piszkos, félállati viszonyokhoz szokott ember képes egy egész legénységi fedezéket elárasztani ezekkel a könnyű élősdiekkel. Pedig valószínűleg itt van a kiütéses tífusz egyedüli forrása, Egy hamburgi kutató állítólag képes volt a beteg tetveket diagnosztizálni, de sajnos, úttörő kutatásai közben életét vesztette, anélkül, hogy végleges eredményeket publikálhatott volna.) Az egészségügyi berendezés mellett a tápszolgálat apparátusa nem kevésbbé sokoldalú és impozáns. Tisztek és legénység egyek annak elismerésében, hogy az élelmezés bő és jó. Sőt itt-ott már a legények a sok husevés monoton- sága miatt (ki tudná ezt odahaza elképzelni?) panaszkodnak. Látva ezt a sokágú szervezetet (a szállásmesteri parancsnokságnak voltakép minden emberi szükséglet kielégítéséről gondoskodnia kell), lehetetlen észre nem venni, hogy e nagy háború alatt voltakép a béke cseregazdaságos élete visszazuhant a naturál- gazdaság típusára. Egy-egy hadtest valóságos középkori faluközösséget alkot, melynek tu- lajdonképeni főnöke az étapevezér, ki a renEzzel szemben egy magyarországi búzaföld 12 métermázsányi átlagos termése normális 24 koronájával csak 288 koronát ér. Szóval a svájci földműves a hegyoldalon kétszeresnél többet, majdnem háromszorosát termeli annak az értéknek, amelyet a magyar földműves a jó síksági földön produkál. Itt van a magyarázata a kis hegyvidéki ország vagyonosságának. A svájciak bebizonyították, hogy magas hegyvidéken is lehet intenzív mező- gazdaság alapján jólétet és kultúrát teremteni. Természeti nem minden hegységben lehet alkalmazni a svájci gazdálkodás elveit, hanem csak ott, ahol a talaj elég jó és az esőzés a rétgazdálkodás céljaira elegendő I szokott lenni. De Egon Ede: „Kárpátaink közgazdasági hivatása“ cimü munkájában már 1890-ben kimutatta, hogy a Kárpátokban található gyepterületek habár ma ápolatlanok és aránylag kevés nemes fű él rajtuk, de megfelelő intenzív kultúrával óriási szénaterméseket lehet rajtuk produkálni. Ilyen többtermelés lehetséges Nagybányán is. Dáíiiel Arnold érdeme, hogy Egonnak már-már elfelejtett művét újra emlékezetébe hozta a mi kényelmeskedő közönségünknek. Nagybánya hegyeiben jók a nedves- ségi viszonyok és intenzív műveléssel ezeken is nagy szénaterméseket érhetnénk el. Ennek hatása az állatállomány gyarapodására el nem maradhatna, ez ismét a völgyek szántóföldjeinek erősebb trágyázását, jobb és mélyebb művelését hozná magával. De nézzük még egy kicsit a például felhozott Svájcot. Svájc állattenyésztésének főcélja a tejtermelés, a szarvasmarha állomány tőkeértékét az ottani gazdasági szövetkezetek egyesülete 900 millió frankra becsüli. A hústermelés évi értéke 280 millió frank, mig a tejtermelés évi ^ozadékát a gazdasági irók évi 400 millió frankra becsülik. Minden 100 svájci lakosra 50 drb nagy marha jut. Ezen mértéket véve Nagybányának lehetne 6000 darab marhája. delkezése alatt álló munkával mindenről gondoskodni tartozik, a mit a Hinterland nem képes küzdő katonáinknak nyújtani. O az, a ki utakat veret, házakat épit, fürdőket emeltet, a meghódított területek mezőgazdasági megmive- léséről gondoskodik, kocsikat és szánkókat csináltat, a szerszámok és gépek javítását végrehajtja. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy például Wachtl alezredes egy régi rozoga istállóból hatalmas „manufaktúrát“ (ime itt is visszatértünk a gyárból a középkori típusra) rendezett be, a hol az asztalosság, kovácsság, laka- íosság, esztergályosság, puskaművesség nemes mesterségeit ritka szakavatossággal űzik katonáink, kik között a magyarok száztólija örvendetesen nagy, mint minden minőségi munkánál. De nemcsak a hadtest, hanem minden ezred is többé-kevésbbé egy ilyen ősi faluközösségi egységet alkot, melyben, mint hajdan a honvédelem együtt jár a termelés békés foglalkozásainak gyakorlatával. Mi több, a kapitalista mechanizmus fennakadása újra leleményessé |teszi az embereket s többen is beszélték, hogy sűrűn fordulnak elő uj meg uj találmányok ezekben a katonai gazdaságokban. Egy főhadnagy barátom, civil foglalkozásában ügyvéd, például elmés gőzfürdőszerkezettel lepte meg a tisztikarát; egy baka a municzióskocsi uj típusát tervezte meg, mely a réginél czélszerübbnek bizonyult, egy másik az ételmelegitést tökéletesítette. Meglepő és vigasztaló látni itt a halál közvetlen közeiében is az alkotó és teremtő élet annyi friss lendületét! Jászt Oszkár.
