Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-11-30 / 48. szám
1 XIV. évfolyam. 1916. n ovember lxc5 30 48-íIíl szám. NAGYBANYA TÁRSADALMI ÉSS SZÉDIR.ODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács űyula könyvkereskedő üzletében Is. Meghalt a király. November 29. Mintha az élet is megállna egy 'pillanatra: egy nagy élet költözött el a mindennap óriás harczából . . . . . . Fáradt volt, pihenni tért . . . Az örökkévalóság hosszú élettel áldotta meg néhai koronás királyunkat, Ferencz Józsefet, aki a rendkivüli hosszú élet dús tapasztalatait népei javára érvény esitette nagy szivének nemes hevületével s lelké?iek fénysugaraiban fürösztötte szeretteit és tudásának bölcsesége a legnehezebb viszonyok között is megtalálta mindenkor a királyi tapintatot, mely a szív és az ész harmónikus összhangjában csúcsosodott ki s igy sohasem okozott csalódást. Ferencz József királyt kicsiny családja és az uralkodó család minden tagja igaz szeretettel, ragaszkodással vette körül. De a legnagyobb családja ebben a monarchiában, a magyar nemzet, mely, felséges uralkodóját tisztelte benne, hódolatteljes rajongással vette ót körül akkor is, mikor még nemzet és király meg nem értették egymást. . A magyar nemzet király-hűsége egyedül áll a világon. Ez az a hűség, ez az a koronás király iránt való ragaszkodás, a melyre aki épit, az nem csalatkozik soha. A magyar nemzet király hűség éré épitett Ferencz József királyunk akkor, amidón a nemzet és király kölcsönös megértése következtében alkotmányos alapra fektették a magyar korona országainak kormányzását 1867-ben. Az alkotmányos korszak, a pihenő magyar nemzetet uj életre keltette. Kezdetét vette a jobb kor, amely hivatott a sok száz éves küzdelmeket átszenvedett nemzetet az Ígéret földére bevezetni. Ferencz József királymik a béke királya volt. Megkoronáztatását megelőzően sok keserű csalódásban volt része, amely a birodalomra nézve végzetes leend vala, ha a múltak tapasztalatait a jobb és biztosabb jövő alapjainak megépítésére nem fordítja. Csaknem félszázéves fejedelmi munka után biztos trónt, erős monarchiát és kulturált nemzeteket hagy örökül. Mélységes gyászba borult a magyar föld. Az öreg jóságos király, Ferencz József pihenni tért, hiszen elfáradt s viharedzett lelke vágyott a hosszas, fárasztó, gyötrő, idegölő munka után pihenésre... Páratlan szorgalommal, meleg szívvel dolgozott népei javára. És mily boldog, forró érzet járhatta át nemesen nagy szivét akkor, a?nikor ennek a világháborúnak kezdete volt. A magyar nemzet mint egy szív, egy test, egy lélek hősi elszántsággal, fönséges lelkesedéssel indult a hadak útjára, ahol most is, a háborús harmadév közepén küzd, vért ont a hazáért és a királyért. Lehet-e urakodónak fényesebb, magasztosabb elégtétele uralkodásának alkonyán annál, mint amidőn a népek milliói halált megvető bátorsággal, páratlan lelkesültséggel szállanak hadba a harci kürt hívására. Ez elismerése a becsületesen teljesített fejedelmi munkának és magasztos dicsérete a jól végzett kormányzásnak. A magyar nemzet meghajtotta, piros-fehér-zöld színben pompázó lobogóját a felséges ur előtt a hadbavonuláskor és a lobogóra öreg királyunk hálatelt szívvel adta áldását. A nem remélt, talán nem is várt óriási s a nemzet minden rétegéből egyaránt kitörő háborús lelkesültség hálás elismerését vívták ki koronás királyunknak. . . . Még mindig harcban állunk, de mélységes gyászban is. Ám ismét kezünkbe vesszük a rettenetes harcokban megtépett, megviselt hősi magyar lobogónkat, gyászfátyolt kötünk rája és mint a magyar nemzet hálával telt szivének szerény, de büszkén hordozott jelvényét, meghajtjuk, háromszorosan meghajtjuk a koporsó előtt, amelyben Felséged porlandó részei pihennek és térdre borulva imádkozunk Felséged lelki üdvösségéért! Imádkozunk . . . Oláh László.
