Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-11-16 / 46. szám
1916. november 16. NAGYBÁNYA az idén is megszervezi a „Karácsony a harctéren“ — mozgalmat a harcztéri katonák karácsonyi megajándékozására. A mozgalom együttes vezetősége, mikor kérelmével ismét a nemzet elé lép, egy nagyarányú és hatalmas sikerű akció emlékezetének hálájával és bizodalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és páratlan katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly és amint katonáink kemény elszántságát nem tudta kikezdeni a pergőtűznek és Bruszilov-taktikának semmi pokoli újdonsága, a hitvány árulásnak semmi oláhlelkü számítása, amint őket csak megaczélozla és uj meg uj diadalokra lendítette ellenségeink öngyilkos konoksága, azonképp nem lehet fogyatkozás a nemzet szeretetében, hálájában. A magyar sajtó önzetlen szolgálatkészsége és a mozgalom szervezetének apparátusa révén részletezni fogjuk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadalmat, minden útbaigazítást pontosan megadunk. E szózatunkkal csak a kürtjelet kívántuk országgá zenditeni és a magyar nemzetet sérte- nők meg, ha nem lenne rendíthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját verni és e visszhang karácsony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes szeretetet fog beszélni a véres, havas frontokon, azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orvkeze többé le nem tépheti karácsonyfánkról a győzelem ajándékát. Ezt ők ajándékozták nekünk, ezért nekik tartozunk. HÍRE K. November 15. Személyi hírek. Fülöp András erdészeti szám- vizsgáló, tart. főhadnagy hosszabb szabadságra haza érkezett. — Alföldy Zoltán főmérnök, tart. százados pár napot itthon töltött. — Révész János ev. leikész hivatalos ügyekben a fővárosban időzik. Jubiláló főigazgató. A beszterczebányai tankerület főigazgatója: Jurkovich Emil, ki főgimnáziumunknak is hosszabb időn át volt igazgatója, most töltötte be főigazgatói munkásságának tizedik és pedagógiai pályafutásának harmincötödik évét. Ebből az alkalomból Selmecbányái hivatalos látogatása alatt a királyi kais megmarkolták a vasajtót — — — húzd, Vazul, elvesztünk! — — az ajtónyilásba véres szemű, csillogó, kivicsoritott fogú fekete rémarcz nyomul be, félvállával már benn, nem szól, csak hörögve, lihegve vigyorog, mint egy íenevad, szájából hab és nyál csorog . . . Reszketve, zihálva támaszkodnak a falhoz- de már dörög, csattog az ajtó puskatustól, jobbról az ablak vastábláját feszegetik.. .Vazul ránéz verejtékes, tépett baj társára, megfogja kezét: — „Isten áldjon, testvér, te sem mégy haza öreg szüléidhez, engem sem lát Mira! — — Most az ablakhoz ! Ingyen nem döglünk itt“! — Az ablak vastáblája görbül, a résen puskacső tolul be rettenetesen, fülrepesztőén dörren a lövés a szűk sírboltban, szemük elhomályosul a füsttől, bűzös kénszag. - Vazul rávág puskatussal a csőre, hogy kettégörbül, eltűnik, kidugja helyén a saját puskáját. Dávid a másik ablakon tüzel ki, kettőjük közt a török sir tur= bános köve, mintha a holt aga emelné ki a sar- kophágból selyemmel bebugyolált fejét, a gyertya nyugtalanul hányja-veti füstös lángját, a sárga, lihegő fényben csak a két görbült csukaszürke hát látszik, az előre-háíra íökődő könyökök, amint a závárt rángatják, ropog a puska, kint a sötétben csattog, durrog a válasz. — A hegyháton távol feliobog egy blokház lángja, a homály izzani kezd a vörhenyes, messzi fénytől, a bizonytalan, vörös, sötét ködben fekete árnyak gyors suhanása, ugrálása, hason csúsznak, lappanganak a tüzet szóró kis ablakok előtt, visszalövöldözve rá, a vastáblák élesen kopognak a golyóktól, a vasajtó előtt nyolcz-tiz fekete ördög tolong, zuhog, csattog a heves ostrom, tholikus főgimnázium ifjúsága diszgyüléssel ünnepelte őt és nevére Jurkovich-alapitványt tett a hadiárvák segítésére. A főigazgató a régi hat osztályú piarista gimnáziumot nyolc osztályú virágzó középiskolává fejlesztette s az intézetet díszes modern palotához juttatta. Jurkovich Emilnek különösen az intézetek fejlesztése, diákjóléti intézmények létesítése és internátusok emelése körül vannak nagy érdemei. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a g. kath. egyház perselypénzéből 25 K 30 fillért adott. Legutóbbi számunkban 3111 K 58 fillért mulattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 3136 K 88 fillérre növekedett. Újabb szives adományokat kérünk! Városi közgyűlés. Nagybánya város képviselőtestülete ma szerdán délelőtt 11 órakor rendes közgyűlést tartott, melyen a képviselők szép számmal voltak jelen. Napirend előtt Thor ma János és Sólyom Ferencz képviselők interpelláltak a napirenden levő lisztmizeriák tárgyában. Az interpellácziókra a polgármester a legnagyobb részletességgel válaszolt. Aktákkal igazolta, hogy ő a maga részéről mindent elkövetett, hogy a város a megfelelő lisztinennyiséghez hozzájusson, de hasztalan volt az úgyszólván nap-nap melletti felterjesztése, táviratozása, telefonozása, a kért liszt vagy egyáltalán nem, vagy pedig későn és a kértnél sokkal kisebb mennyiségben érkezett. A főbaj az, hogy az ellátatlan lakosság összeírását október 15-én lehetett csak beterjeszteni, mert az volt a felsőbb hatóság által megállapított terminus s a minisztérium még mindig nem állapította meg a város lisztkontingensét. Amig pedig megállapítják, az alispán csupán 6 vagon lisztet adott ki a városnak, az pedig a szükséglet fedezésére kevés. A közgyűlés a polgármester válaszát egyhangúlag tudomásul vette s elhatározta, hogy a lisztmizériák megszüntetése tárgyában felír a közélelmezési hivatalhoz s az alispánhoz s megbízza a polgármestert, hogy tegye meg a kellő lépéseket, hogy a város szükségletének biztosítására bizonyos lisztkészlet álljon mindig rendelkezésre, amelyhez a végső szükségben nyúlni lehessen. A közgyűlés utasította a város tanácsát, hogy a közélelmezési bizottságot alakítsa meg, mert az mégis furcsa dolog, hogy most mindenért a polgármestert és a városi tanácsot szidják, jóllehet, amint arról a közgyűlés is meggyőződött, ők pontosan és lelkiismeretesen eleget tesznek kötelességeiknek. A közgyűlés megbotránkozva hallgatta az interpellálóktól, hogy az egyik lisztes bolt ilyen nagy lisztinségben egész szombati rekedt ordítások, bőgések — — benn tompa, fásult kétségbeeséssel dolgozik a két határvadász, arczukon ömlik a halálveriték, vérző ujjal, habzó szájjal, hörgő zihálással küzdenek a halállal. Recseg, ropog az ajtó eresztékeiben, kinn lázas erővel ostromolják, a dörgő zuhogás elnyomja a puskatűz durrogását . . . Most — — Dávid! — — — Vazul! — - - utolsó kétség- beesett kiáltásuk - ropogva zuhan be az ajtó, rácsattan a kősarkophágra, acsarkodó üvöltés tölti meg a homályos, forró sírboltot, fegyvert a szűk helyen nem lehet használni, elhajítják a tüzes csövű puskát, ökölbe a szurony — nem fér be több, csak két ernagorc, két feketearczu tajtékos szájú fenevad, villogó görbe késsel — összefonódnak, mint a kigyók, hangtalan halálos birkózás, az ajtó előtt tolonganak kivont karddal, handzsárral az ordítozó crnagorcok . . . Éles riadó harsan fel, roppan a szabályos sortüz. — — Hurrák! — — rohanva érkezik a segítség a várból, sűrű fekete sorban, dübörgő léptekkel, — — elszórt puskaropogás, üvöltő kórusa a prédájuknál megzavart farkasoknak, - egy pillanat alatt szétrebben a kisértettábor, párduczszökkenések, villámgyorsan czikázó fekete alakok, aztán mély csend borul a tájra a hegyen lángolva ég a blokkház, halvány vér- szinbe vonva a sírboltot . . . Csörömpölő katonák lépnek be a bevert ajtón — — — a síron a gyertya utolsót lobban, fénye lassan elhal a sarkophágon keresztül fekvő holtakon, - két czrnagorcz és két határvadász, - felettük sötéten, némán bámul a turbános kő, Smai! Aga Csengics sírköve . . . napon zárva volt s megbízta a polgármestert, hogy bármi kis mulasztás esetén tegye meg a lépéseket a szerződés felbontására nézve. A közgyűlés tudomásul vette Kosztróber Jánosné nyugdíjügyében hozott másodfokú véghatározatot, mellyel a képviselőtestület döntését jóváhagyták. A lejárt kölcsönök rendezésére nézve a bizottsági javaslatot elfogadták s az összes kölcsönök esetleges konverziójának előkészítésére Lt Bay Lajos képviselőt kérték föl. A takarékpénztár választmányának jegyzőkönyvét tudomásul vették s jóváhagyták a Roszner Soma fakereskedővel a Lapos-erdő 1917. és 1918. évi vágásaira vonatkozó szerződést. A módosított vízvezetéki és csatornázási szabályrendeletet elfogadták. A közgyűlés a városi alkalmazottaknak adandó háborús segélyt kiutalta. A r. kath. egyház 1915. évi számadásait jóváhagyták és kiutalták özv. Nyirő Sándorné tűzifa segélyét, özv. Halmi Józsefet 50 K, Huszthy Mátyást és Rosenstein Józsefet 100-100 K felvételi dij lefizetése ellenében a községi kötelékbe fölvették. Mülman Antal nagybányai illetőségét nem ismerték el. A közgyűlés 3/412 órakor véget ért. Házasság. Grün Sándor az Esztergom Szász- ! vári Kőszénbánya Részvénytársaság tisztje (és nern altisztje, mint a Nagybánya irta) folyó ,évi október hó 22-én kötött házasságot a szellem- dus Lusztig Sárikával. At kel! adni a nyilvánosságnak. Felkérjük a központi főszolgabíró és a rendőrkapitányi hivatalt, hogy azokat az Ítéleteket, amelyeket az élelmiuzsora és árdrágitási ügyekben hoznak, a marasztalt költségére a helybeli lapok valamelyikében közététetni szíveskedjenek, had legyenek kitéve azon a szipolyozók a közmegvetésnek, hátha ezekből okulnak azok az árdrágítók is, kik a szegény közönség zsírján most gazdagodnak és csöndben, sőt mondhatni fölényes nyugalomban űzik kis játékaikat, mert eddig még nem akadt senki, aki feljelentse őket. Adjunk ruhát az erdélyi menekülteknek. Ismételten fölkérjük a város mindig nemesen érző közönségét, hogy azokon a szerencsétlen testvéreinken, akiket egy orvtámadás még a téli ruházatuktól is megfosztott — igyekezzék segíteni azzal, hogy feles ruháit a menekültek részére átengedni szíveskedjék. Az erdélyrészi menekültek között még mindig vannak olyanok, különösen a határszéli vidékekről valók, akik haza nem mehetnek. Legyünk testvéri szeretettel gyámolitójuk ezeknek a szerencsétleneknek mi, akiket a Gondviselés hasonló sorstól megkímélt. — Itt említjük meg, hogy az erdélyi menekültek részére összegyűlt adományokból Fábián Lajos bizottsági elnök 100 koronát adott át a város tanácsának, hogy az összeget a menekültek ruhaszükségletére fordítsa. A Csend. A közel jövőben megjelennek Mikes Ödön festőművész művészi rajzaival díszített kötetben a háborús nagy esztendőkben Írott verseim. Egy kötet ára két korona lesz, mely összeg aláíráskor fizetendő. Kérem azokat, akik szeretettel kisérték eddigi pályafutásomat, hogy első könyvem megjelenését is fogadják jóindulattal és elterjedését segítsék elő ismerőseik, jóbarátaik körében is. Az előfizetési ivek és a begyült összegek a Nagyváradi Napló vagy a Nagybánya szerkesztőségébe küldendők. Ihizeíla Ödön. Gyümöicscsemeték kiosztása. Felhívjuk azokat a nagybányai gazdákat, kiknek még ez év őszén kiosztandó kedvezményes áru gyümölcscsemetékre van szükségük, hogy igényeiket egyesületünk pénztárnokánái, Molnár Antal urnái e hó 20-ig jelentsék be. Nagybányai gazdasági egyesület. A lisztkiosztás. A lisztmizéria ijesztő mérvben kezd föllépni városunkban is. A lisztszállit- mányok nagy időközökben rendszerint elkésve érkeznek, aminek a következménye azután az, hogy a két hatósági lisztboltot valósággal megrohanja a közönség, miközben egymást érik a kevésbbé épületes esetek is. Érthető a közönség türelmetlensége, amikor 5-6 órán át kc.il lesnie, hogy mikor juthat be a lisztes boltba, de érthető a közbiztonsági közegek idegessége is, akiknek ezt a tülekedő, egymás hátán áttörtető sokaságot rendben kell tartania. A szombati lisztárusilás alkalmával volt a legnagyobb csődület a hatósági lisztes boltok előtt s ez al-
