Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-11-16 / 46. szám

1916. november 16. NAGYBÁNYA az idén is megszervezi a „Karácsony a harc­téren“ — mozgalmat a harcztéri katonák kará­csonyi megajándékozására. A mozgalom együttes vezetősége, mikor kérelmével ismét a nemzet elé lép, egy nagy­arányú és hatalmas sikerű akció emlékezetének hálájával és bizodalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és páratlan katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly és amint ka­tonáink kemény elszántságát nem tudta kikez­deni a pergőtűznek és Bruszilov-taktikának semmi pokoli újdonsága, a hitvány árulásnak semmi oláhlelkü számítása, amint őket csak megaczélozla és uj meg uj diadalokra lendítette ellenségeink öngyilkos konoksága, azonképp nem lehet fogyatkozás a nemzet szeretetében, hálá­jában. A magyar sajtó önzetlen szolgálatkészsége és a mozgalom szervezetének apparátusa révén részletezni fogjuk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadalmat, minden útbaigazítást pontosan megadunk. E szózatunkkal csak a kürtjelet kívántuk országgá zenditeni és a magyar nemzetet sérte- nők meg, ha nem lenne rendíthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját verni és e visszhang kará­csony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes szeretetet fog beszélni a véres, havas frontokon, azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orvkeze többé le nem tépheti kará­csonyfánkról a győzelem ajándékát. Ezt ők aján­dékozták nekünk, ezért nekik tartozunk. HÍRE K. November 15. Személyi hírek. Fülöp András erdészeti szám- vizsgáló, tart. főhadnagy hosszabb szabadságra haza érkezett. — Alföldy Zoltán főmérnök, tart. százados pár napot itthon töltött. — Révész János ev. leikész hivatalos ügyekben a fővárosban időzik. Jubiláló főigazgató. A beszterczebányai tan­kerület főigazgatója: Jurkovich Emil, ki főgim­náziumunknak is hosszabb időn át volt igazga­tója, most töltötte be főigazgatói munkásságá­nak tizedik és pedagógiai pályafutásának har­mincötödik évét. Ebből az alkalomból Selmec­bányái hivatalos látogatása alatt a királyi ka­is megmarkolták a vasajtót — — — húzd, Vazul, elvesztünk! — — az ajtónyilásba véres szemű, csillogó, kivicsoritott fogú fekete rémarcz nyo­mul be, félvállával már benn, nem szól, csak hörögve, lihegve vigyorog, mint egy íenevad, szájából hab és nyál csorog . . . Reszketve, zihálva támaszkodnak a falhoz- de már dörög, csattog az ajtó puskatustól, jobbról az ablak vastábláját feszegetik.. .Vazul rá­néz verejtékes, tépett baj társára, megfogja kezét: — „Isten áldjon, testvér, te sem mégy haza öreg szüléidhez, engem sem lát Mira! — — Most az ablakhoz ! Ingyen nem döglünk itt“! — Az ablak vastáblája görbül, a résen puska­cső tolul be rettenetesen, fülrepesztőén dörren a lövés a szűk sírboltban, szemük elhomályosul a füsttől, bűzös kénszag. - Vazul rávág puska­tussal a csőre, hogy kettégörbül, eltűnik, ki­dugja helyén a saját puskáját. Dávid a másik ablakon tüzel ki, kettőjük közt a török sir tur= bános köve, mintha a holt aga emelné ki a sar- kophágból selyemmel bebugyolált fejét, a gyer­tya nyugtalanul hányja-veti füstös lángját, a sárga, lihegő fényben csak a két görbült csuka­szürke hát látszik, az előre-háíra íökődő könyö­kök, amint a závárt rángatják, ropog a puska, kint a sötétben csattog, durrog a válasz. — A hegyháton távol feliobog egy blokház lángja, a homály izzani kezd a vörhenyes, messzi fénytől, a bizonytalan, vörös, sötét ködben fekete ár­nyak gyors suhanása, ugrálása, hason csúsznak, lappanganak a tüzet szóró kis ablakok előtt, visszalövöldözve rá, a vastáblák élesen kopog­nak a golyóktól, a vasajtó előtt nyolcz-tiz fe­kete ördög tolong, zuhog, csattog a heves ostrom, tholikus főgimnázium ifjúsága diszgyüléssel ün­nepelte őt és nevére Jurkovich-alapitványt tett a hadiárvák segítésére. A főigazgató a régi hat osztályú piarista gimnáziumot nyolc osztályú virágzó középiskolává fejlesztette s az intézetet díszes modern palotához juttatta. Jurkovich Emilnek különösen az intézetek fejlesztése, diák­jóléti intézmények létesítése és internátusok emelése körül vannak nagy érdemei. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a g. kath. egyház perselypénzé­ből 25 K 30 fillért adott. Legutóbbi szá­munkban 3111 K 58 fillért mulattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 3136 K 88 fillérre növekedett. Újabb szives adomá­nyokat kérünk! Városi közgyűlés. Nagybánya város képvi­selőtestülete ma szerdán délelőtt 11 órakor ren­des közgyűlést tartott, melyen a képviselők szép számmal voltak jelen. Napirend előtt Thor ma János és Sólyom Ferencz képviselők interpel­láltak a napirenden levő lisztmizeriák tárgyában. Az interpellácziókra a polgármester a legnagyobb részletességgel válaszolt. Aktákkal igazolta, hogy ő a maga részéről mindent elkövetett, hogy a város a megfelelő lisztinennyiséghez hozzájusson, de hasztalan volt az úgyszólván nap-nap melletti felterjesztése, táviratozása, te­lefonozása, a kért liszt vagy egyáltalán nem, vagy pedig későn és a kértnél sokkal kisebb mennyiségben érkezett. A főbaj az, hogy az el­látatlan lakosság összeírását október 15-én le­hetett csak beterjeszteni, mert az volt a felsőbb hatóság által megállapított terminus s a minisz­térium még mindig nem állapította meg a város lisztkontingensét. Amig pedig megállapítják, az alispán csupán 6 vagon lisztet adott ki a város­nak, az pedig a szükséglet fedezésére kevés. A közgyűlés a polgármester válaszát egyhangúlag tudomásul vette s elhatározta, hogy a lisztmi­zériák megszüntetése tárgyában felír a közélel­mezési hivatalhoz s az alispánhoz s megbízza a polgármestert, hogy tegye meg a kellő lépéseket, hogy a város szükségletének biztosítására bi­zonyos lisztkészlet álljon mindig rendelkezésre, amelyhez a végső szükségben nyúlni lehessen. A közgyűlés utasította a város tanácsát, hogy a közélelmezési bizottságot alakítsa meg, mert az mégis furcsa dolog, hogy most mindenért a polgármestert és a városi tanácsot szidják, jól­lehet, amint arról a közgyűlés is meggyőződött, ők pontosan és lelkiismeretesen eleget tesznek kötelességeiknek. A közgyűlés megbotránkozva hallgatta az interpellálóktól, hogy az egyik lisz­tes bolt ilyen nagy lisztinségben egész szombati rekedt ordítások, bőgések — — benn tompa, fásult kétségbeeséssel dolgozik a két határva­dász, arczukon ömlik a halálveriték, vérző ujjal, habzó szájjal, hörgő zihálással küzdenek a ha­lállal. Recseg, ropog az ajtó eresztékeiben, kinn lázas erővel ostromolják, a dörgő zuhogás el­nyomja a puskatűz durrogását . . . Most — — Dávid! — — — Vazul! — - - utolsó kétség- beesett kiáltásuk - ropogva zuhan be az ajtó, rácsattan a kősarkophágra, acsarkodó üvöltés tölti meg a homályos, forró sírboltot, fegyvert a szűk helyen nem lehet használni, elhajítják a tüzes csövű puskát, ökölbe a szurony — nem fér be több, csak két ernagorc, két feketearczu tajtékos szájú fenevad, villogó görbe késsel — összefonódnak, mint a kigyók, hangtalan halá­los birkózás, az ajtó előtt tolonganak kivont karddal, handzsárral az ordítozó crnagorcok . . . Éles riadó harsan fel, roppan a szabályos sortüz. — — Hurrák! — — rohanva érkezik a segítség a várból, sűrű fekete sorban, dübörgő léptekkel, — — elszórt puskaropogás, üvöltő kórusa a prédájuknál megzavart farkasoknak, - egy pillanat alatt szétrebben a kisértettábor, párduczszökkenések, villámgyorsan czikázó fe­kete alakok, aztán mély csend borul a tájra a hegyen lángolva ég a blokkház, halvány vér- szinbe vonva a sírboltot . . . Csörömpölő katonák lépnek be a bevert ajtón — — — a síron a gyertya utolsót lob­ban, fénye lassan elhal a sarkophágon keresz­tül fekvő holtakon, - két czrnagorcz és két határvadász, - felettük sötéten, némán bámul a turbános kő, Smai! Aga Csengics sírköve . . . napon zárva volt s megbízta a polgármestert, hogy bármi kis mulasztás esetén tegye meg a lépéseket a szerződés felbontására nézve. A közgyűlés tudomásul vette Kosztróber Jánosné nyugdíjügyében hozott másodfokú véghatáro­zatot, mellyel a képviselőtestület döntését jóvá­hagyták. A lejárt kölcsönök rendezésére nézve a bizottsági javaslatot elfogadták s az összes kölcsönök esetleges konverziójának előkészíté­sére Lt Bay Lajos képviselőt kérték föl. A ta­karékpénztár választmányának jegyzőkönyvét tudomásul vették s jóváhagyták a Roszner Soma fakereskedővel a Lapos-erdő 1917. és 1918. évi vágásaira vonatkozó szerződést. A módosított vízvezetéki és csatornázási szabályrendeletet el­fogadták. A közgyűlés a városi alkalmazottak­nak adandó háborús segélyt kiutalta. A r. kath. egyház 1915. évi számadásait jóváhagyták és kiutalták özv. Nyirő Sándorné tűzifa segélyét, özv. Halmi Józsefet 50 K, Huszthy Mátyást és Rosenstein Józsefet 100-100 K felvételi dij le­fizetése ellenében a községi kötelékbe fölvet­ték. Mülman Antal nagybányai illetőségét nem ismerték el. A közgyűlés 3/412 órakor véget ért. Házasság. Grün Sándor az Esztergom Szász- ! vári Kőszénbánya Részvénytársaság tisztje (és nern altisztje, mint a Nagybánya irta) folyó ,évi október hó 22-én kötött házasságot a szellem- dus Lusztig Sárikával. At kel! adni a nyilvánosságnak. Felkérjük a központi főszolgabíró és a rendőrkapitányi hi­vatalt, hogy azokat az Ítéleteket, amelyeket az élelmiuzsora és árdrágitási ügyekben hoznak, a marasztalt költségére a helybeli lapok valamelyi­kében közététetni szíveskedjenek, had legyenek kitéve azon a szipolyozók a közmegvetésnek, hátha ezekből okulnak azok az árdrágítók is, kik a szegény közönség zsírján most gazdagodnak és csöndben, sőt mondhatni fölényes nyugalomban űzik kis játékaikat, mert eddig még nem akadt senki, aki feljelentse őket. Adjunk ruhát az erdélyi menekülteknek. Ismé­telten fölkérjük a város mindig nemesen érző közönségét, hogy azokon a szerencsétlen test­véreinken, akiket egy orvtámadás még a téli ruházatuktól is megfosztott — igyekezzék segí­teni azzal, hogy feles ruháit a menekültek ré­szére átengedni szíveskedjék. Az erdélyrészi menekültek között még mindig vannak olyanok, különösen a határszéli vidékekről valók, akik haza nem mehetnek. Legyünk testvéri szeretet­tel gyámolitójuk ezeknek a szerencsétleneknek mi, akiket a Gondviselés hasonló sorstól meg­kímélt. — Itt említjük meg, hogy az erdélyi me­nekültek részére összegyűlt adományokból Fá­bián Lajos bizottsági elnök 100 koronát adott át a város tanácsának, hogy az összeget a me­nekültek ruhaszükségletére fordítsa. A Csend. A közel jövőben megjelennek Mi­kes Ödön festőművész művészi rajzaival díszí­tett kötetben a háborús nagy esztendőkben Írott verseim. Egy kötet ára két korona lesz, mely összeg aláíráskor fizetendő. Kérem azokat, akik szeretettel kisérték eddigi pályafutásomat, hogy első könyvem megjelenését is fogadják jóindu­lattal és elterjedését segítsék elő ismerőseik, jóbarátaik körében is. Az előfizetési ivek és a begyült összegek a Nagyváradi Napló vagy a Nagybánya szerkesztőségébe küldendők. Ihizeíla Ödön. Gyümöicscsemeték kiosztása. Felhívjuk azo­kat a nagybányai gazdákat, kiknek még ez év őszén kiosztandó kedvezményes áru gyümölcs­csemetékre van szükségük, hogy igényeiket egyesületünk pénztárnokánái, Molnár Antal ur­nái e hó 20-ig jelentsék be. Nagybányai gaz­dasági egyesület. A lisztkiosztás. A lisztmizéria ijesztő mérv­ben kezd föllépni városunkban is. A lisztszállit- mányok nagy időközökben rendszerint elkésve érkeznek, aminek a következménye azután az, hogy a két hatósági lisztboltot valósággal meg­rohanja a közönség, miközben egymást érik a kevésbbé épületes esetek is. Érthető a közön­ség türelmetlensége, amikor 5-6 órán át kc.il lesnie, hogy mikor juthat be a lisztes boltba, de érthető a közbiztonsági közegek idegessége is, akiknek ezt a tülekedő, egymás hátán áttör­tető sokaságot rendben kell tartania. A szom­bati lisztárusilás alkalmával volt a legnagyobb csődület a hatósági lisztes boltok előtt s ez al-

Next

/
Thumbnails
Contents