Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-23 / 12. szám
ÉS SZéÉJIPIESOID.A.ILIM:! HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, ogy szám ira 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő:’ ÉG L Y MIHÁLY. 8— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is attaasaatasseií Még mindig a teremtés előtti káosz. A háború huszadik hónapjában is találóbban aligha jellemezhetnénk azokat az állapotokat, amelyek ez idő szerint piaczainkon, kereskedelmünkben, üzleteinkben burjánoznak fői, mint a teremtés előtti káosznak. A nagy parlamenti vita, mely a drágaság letörésével foglalkozott, véget ért, de azért a zűrzavar, a sötétség, a bomlás, összevisszaság megmaradt az összes vonalakon. Panasz és panasz, rendele- , tek, de szigorú rendeletek ezerszámra és mindezeket összekeverve: a legteljesebb őrület mindenütt. Nyerészkedni! Ez a jelszól Ma nyerészkedni akar mindenki, a termelők, a kis és nagy közvetítő, a kereskedő, a pénz ember, aki finanszíroz, szóval mindenki, akinek van köze vagy nincs köze az áruhoz, mert ma olyan világot élünk, hogy nyerészkedni lehet, de nyerészkedni kell is. Nincs az a íurfang, amit igénybe ne vennének, ha egyet csavarinthatnak az árak archimedesi csavarján. Az áruk összehalmozása, a közforgalomból való kivonása, a búza és kukoricza elverme- lése, a zsírnak, szalonnának vagon-számra való eldugása, csakhogy a kereslet növelésével az árakat máról holnapra 50—60 százalékkal hajtsák föl, ma már egészen a kezdetleges üzleti élelmességek közé tartozik, de ezek a trükkök ! is eléggé megteszik a hatást. Hát még ! ; az avatottak előtt is kevésbbé ismert raffinált eszközök, melyek ma mind a termelők és tőkések szolgálatában állanak ! És ez áradattal szemben nincs más segítőnk, mint egy másik áradat, a kormányrendeleiek áradata, melyek szavakkal és ismét csak szavakkal akarnak megvédeni bennünket. Csakhogy az uzsorások és kihasználók trükkjeinek ára- I data sokkal erősebb emennél. Visszaso- j j dórja, elsöpri utjából minden nyom I nélkül. Az egyedüli vesszőparipa, melyet intéző köreink nagy reményekkel ülnek meg: az árak maximálása. De nézzük meg már egyszer alaposan, hogy mi is az az ármaximálás, hogyan fest az a gyakorlatban. öles plakátok jelennek meg a falakon, hogy ennek és ennek az áruczikk- nek az árát maximálták. A hivalalos hirdetmény megjelenésére a fogyasztó közönség fellélekzik s bizonyos kárörömmel néz az eladókra, mintha csak azt mondaná magában: na kellett ez nektek 1 És a piaczon levő árakat a vevőközönség nagy gaudiumára legtöbbnyire rendőri asszisztencziával el is adják maximált árakon. A vidéki eladó mozgolódik, prüszköl, káromkodik egyet, de a hatósági erőszaknak kénytelen engedni, mert most már maximális árak vannak. Most következik a nem remélt fordulat. A legközelebbi heti piaczon azonban nem lehet kapni egy fia árut sem abból, minek az árát maximálták. A közönség szinte várta ezt, de ezért önelégülten nézi a helyzetet, majd kibőj- tö!i. A jó vidéki azonban, mely a háború napjai alatt csak úgy duskálkodik a pénzben, mint máskor még soha, csak nem akar letörni. Sztrájkol, egyre sztrájkol. A városi népség pedig kezd kétségbeesni s hogy a helyzet komikuma még teljesebb legyen, most már ómaga is szidja a hatóságokat, hogy az ostoba ármaximálással ilyen helyzetbe juttatta. És egyszerre fölkerekedik a kavarán. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, elmegy a hegy Mohamedhez. És a finnyás városi hölgyek nagy nyájassággal keresik föl a parasztot az ó kunyhójában s veszi portékáit, ahogy adja maximális áron innen és túl, akarjuk mondani: csak túl és túl. A jó vidékieknek pedig, pláne mikor a vigéczek is tömegesen fölkeresik, csakhamar felnyílik a szeme s olyan bravúrosan kezeli az archimedesi csavart, hogy maga Archimedes sem kezelné különben. Hát igv néz ki az ár maximálás a gyakorlatban 1 Szinte hitet lehet rá tenni, hogy még nem maximálták valaminek az árát, hogy az azonnal még magasabbra ne szökött volna föl. Mi ennek az okát, amint azt már több ízben kifejtettük, az egész országra kiterjedő egyöntetű eljárás hiányában látjuk. Mi, akik a perifériákról nézzük a A „Nagybánya“ tárczája. Tűzkeresztségem a Magiéra alatt. Ezen az izgalmas és emlékezetes napon szokatlan, bámulatba ejtő őszi idő volt, a tiszta ős ritka levegőben csillog a mindenség, az alantjáró nap még jobban melegít, mint tavasszal, as ember melle megerősödik, felfrissül, la szeretne borulni és hálát adni az Úr kegyelmének, hogy él. Az életnél nincs drágább kincs a Magiéra alatt. Előttem a meredek, kopár h9gy, hatszáz méter magas és legalább hatezer ember megtört szeme tekint le róla és mered a csúcsára. Napok óta vérzünk a Magieráérí, ahonnan orosz ütegek uralják a vidéket. A Przemyslból elvonuló orosz csapatok esen a hsgytetőn a Medyka körül sán- colták el magukat a legerősebben. Délután két óra lehet, a tüzvonaiba került Nowemiasztóből jövök futva, elfulladva értem az első domboldalt ős belátom az egész cgetaíer8t. Előttem völgykatlan, aztán újra emelkedések, jobbról sürü íöigyerdő, mintegy kilométernyi területen, balra parlagon hagyott, szántóföldek, még egy magasabb domb és már a Magiéra kéklik. A mi ütegeink félkörben a magaslatok mögé rejtve, szakadatlanul dolgoznak, az oroszok teljes tüzérsége a Magierát védi és gyalogságunk előrenyomulását akadályozza, Gránátok zizegnek és shrapnailek robbannak, az állandó életvesze- delemnek is megvan a maga különös érzéki gyönyörűsége. Vizsgálom magam, hogy mit érzek ? Első érzésem: nem vagyok őszinte, még önmagamhoz sem. — Félek? — kérdem. — Nem! — felelem gőgösen. Mégis a hátam mögött dübörgő szalvék rémes süvöHóse megzavar, a fejemet kapkodom és as orosz shrapnellekeí lesem. — Na most! — tulm&gasan explodált, lecsúszom a káposztaföldra és összegyűjtöm a darabjait. — Ha nem félsz, — mondom, — masírozzál a katonák után ! Állva maradok. Minden idegszálam azt si- koltja, hogy amit átélek, a hatnapos csata krízise. Az ágyuk koncertje mindent tulharsog. Talán az aczőlcsövek is érzik, hogy most vagy soha. Végsőkig fokozott emberi, állati és technikai energia rezeg a levegőben. A bakák után kapaszkodom. Egy ezred ba- taiilonja, egy félóra előtt kaptak parancsot az indulásra, a falu alatt feküdtek, most mennek tüzbe századokra oszolva. Egyik orosz üteg, úgy 'átázik, észrevette a felvonuló gyalogságot, msrt hullani kezd a gránát, de jó messzire; a katonák fel sem veszik, szótlanul masíroznak, egyik- másik cseréppipábó! pöfékel. Tiz percig megyünk, a domb tetején, földsáncok védelmében a divizó parancsnokságához érek. Kétoldalt magyarok fekszenek, a puskájuk csöve papírral bedugaszolva, halkan beszélgetnek az árkokban. Feljebb négy vezérkari tiszt ül a földön, óriási látcsövekkel kémlelik a Magierát. Egy tüzérfőhadnagy tábori telefonon adja az utasításokat az ütegeknek. Nemeciek vezérőrnagy felém kiált. Nem értem, ágyudörgésben vész el a hangja. A kezével int, közelebb megyek, «Gyorsan tűnjél el, — a két markából tölcsért formál a szája elé, — tűnjél el, mert az orosz Beobachter észrevesz és és ránk szórja a cár összes shrapnelljeit . . .» — ügy, — gondolom, — hát célpont lennék? . . . Sohasem hittem volna! De nagyon gyorsan visszatérek az ösvényre. Darvak repülnek kelet felé óa két nyúl nyarga- lászik a mezőn. Egyik katona feléjük vágja a sapkáját. A másik, kifeni, nagy bajusza van, a tarkója Ősz, ráförmed. — Ne bántsd, hékás, a nyúl is Istentől való! Bemutatkozom a főhadnagynak. A tisztek korát, igazi kinézését háborúban ki állapíthatja meg? Mind szakáit visel, a hangjuk rekedt és maguk elé néznek. — Azt hiszem, újra előre megyünk, hógy minket bevontak . . . A terepet bámulják. — A tüzérségünk sokat tanult augusztus óta. Nósze, minden lövés bevág, fenn a Magie- rán sok orosz feküdt le, gyengébben ágyuznak, mint hajnalban . . . Valóban, schrapnelljeink harminc-negyven méter magasra robbannak a csúcs fölött. A tévedt gránátok uyomát széles pörkölések mutatják a Magiéra oldalán. Megszámolom. Tizenhét. — Ja, amig belőtték magukat! Mi az, tizenhét hiba, háromezer közül ?
