Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-16 / 11. szám
és szépieoealmi hetilap. Kiötizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre i korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő:! ÉGL Y MIHÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is rgHa^-irariTninnirTinirsgEiaBBaMsaaiagHigwrwraaeMSgaffiitc^SigaBiWiiiawria Márczius 15. Márczius 15. Egykor, most 68 éve, mikor a nép a jóért, nagyeszmék megvalósításáért, jogért, igazságért lelkesült, a márcziusi szellő, a mely a havasok ormáról is a takarót melegével elsöpri, bimbót fakaszt, virágot nyit: vén Európa földjén megmozdult az emberiség, hisz a szabadság vágya lakozott a szivekben, az ennek nyomában fakadó boldog jövő édes reménye tölté el a lelkeket, mert a nép élt ugyan és dolgozott, de szabadsága hiányzott, vágya bilincsekbe volt verve. Egész Európa lázban égett 1848 márcziusában. Nyugatról hozta keletnek a márczius Idusa a szabadság, egyenlőség testvériség szent eszméit, melynek még akkor 68 évvel ezelőtt csak rügyeket is alig hajtó fája alá gyülekezett a magyar arany itjuság, hogy a felséges eszmék a szabadságot kivánó magyarhaza földjében dúsan viruljanak. Az ifjúság vezérei Irinyi József, Vasvári Pál, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, és Vidacs János voltak. Ez az örök életű ifjúság a szabadság, egyenlőség, testvériség szent eszméitől áthatva gyűléseket tartott, buzdított, lelkesített a népjogokért s az ők hazafias és fáradhatatlan buzgalmuk fölébresztették a szunnyadó nemzetet, lázba jött a nép s a magyar nemzet, oda sorakozott a többi nemzetekhez, kiknek zászlóira a szabadság, egyenlőség, testvériség j szent eszméi valónak felírva. Hiszen a magyar nemzet ebben az ujhazában egy ezeresztendó óta és mindig a szabadság letéteményese volt. Mint szabadság szerető, független népet ös- I merték őt mindenütt, a hova hire elju- : tott s ha néha szabadság szeretetéért, és függetlenségi törekvéséért bilincsekbe verték, néma megadással türie sorsát, nem zugólódott, nem panaszkodott, de fájdalmát dalokba öntötte és mint a j szabad pacsirta, dalát fütyőrészte s azután elsírta . . . , . Márczius tizzenötödike ünnepelt nagy nap lesz mindenkor a mag}rar nemzet történetében. Menydörgött a nép s a menydör- gés megreszketteté a vén földet s zugó viharok támadtak s aztán megtisztult a levegő, kivirult a szabadság rózsája s büszkén állott annak égbe nyúló fája . , . Esküt tett a magyar ifjúság s a népeknek ezrei, hogy . . . rabok tovább nem leszünk . . . A szabadság rózsája vérbe fulladt ... az égbe nyúló fa — hiszen hirtelen nőtt nagyra — ketté törött, hogy aztán ! a megpróbáltatások gyötrő, kinteljes évei I után a király — felségéhez méltóan — I a nemzet — méltóságának megfelelően I — elfogadják egymás béke jobbját, hogy I király és nemzet megértsék egymást s I a kölcsönös szeretet és bizalom ősi eréA „Nagybánya“ tárczája. Chamonixból a Mont-Blancra. — Irta és a nagybányai Gasinó estélyén felolvasta: dr. Heppes Béla. — III. Nemsokára a 2067 méter magasságban lévő Pierre Pointu nevű menedékházhoz érkeztem. Ez az első nyugvó pont a Mont-Blanc túrákon. Itt végződik minden vegetáció, mert itt találkozik az ut a Du Bossons jégárra!. Balról emelkedik az Aiguille du Midi völgyekkel rovátkolt óriási bércze, jobbra pedig ameddig az ember csak ellát, jég és hótenger terül el, amely hótengerből kúpok, tornyok, jégiük merednek ki. A jégárat nem igy képzeltem, Azt hittem — két-három méter vastag tükör sima jég a bércek oldalain. Most úgy láttam, hogy egészen máskép áll a dolog. A jégár egy óriási jégfolyó, amely helyenként 400—500 méter vastag és egy egész völgyet is betölt. A felületét sem úgy képzeltem, hogy ott óriási jég és hóépületek emelkedjenek és rettentő szakadékok, bevágások akadályozzák az utat. Azután arról győződtem meg, hogy a jégár mindazokkal a sajátságokkal bir, amelyek egy mozgó víztömeg, ő maga is mozog. Csak sokkal lassabban, mint a folyó. viz. A Du Bossons jégár évente százfiz métert halad, a magasságokból a mélységek felé. Persze fennebb újabb képződés folytán pótlódik a jégár és igy a jég söha meg nem szűnő mozgást végez. Magában a jégárban zugó patakok és vízesések vannak, amelyeket nem lát az ember, csak a dübörgését és a lezuhanás lármáját hallja. Nyáron a jégár felszínét apró patakok szelik keresztül, a melyek a jégárnak egy-egy üregében eltűnnek. Eme üregeket a viz vájja ki, s megtörténik, hogy a felület behavazódik és a jég rajta gyengén megkeményedik. Ezzel kész a jégári malom. Aki reátéved, három-négyszáz mélységbe szakad bole. A Du Bossons jégár mozgási sebességét pontosan megmérték. 1821-ban ezen jégár legfelső rianásában három chamonyxi lakos tűnt el. Nyolcvan esztendő múlva teljesen épen, bebalzsamozva leérkeztek a Pierre Pointu mane- dékházhoz és itt kiadta őket a jégár végződése. Nem változott rajtuk semmi, még a ruháik is megtartották természetes színüket, csak a testük volt csonttá fagyva. — És volt Chamonyxban egy igen öreg ember, aki az egyiket közülük határozottan felismerte. Az ut, amit nyolcvan esztendő alatt megtettek, közel nyolc kilóméter volt. A Pierre Pointu menedékháznál mintegy fél órát pihentem és azután a jégárra léptem. Itt folytattuk utunkat a jégáron közvetlen az Aguilie du Midi sziklás párkányzata alatt. Bal- mat figyelmeztetett, hogy a sziklás párkányon mormoták játszadoznak, ami annak a jele, hogy gyönyörű időnk lesz, mert a mormota legbiztosabb barometer. A morinotának több órai időre van szüksége, hogy a vihar előtt kicsinyeit és nyében megtalálják útját a jobb és örök életet biztositó jövendőnek. Hejh, ha akkor a bizalom vissza nem áll, a szeretet meleg sugarai nem férkőztek volna be a királyi szivekbe, hogy onnan szét áradva, bűvkörükbe vonják a hősies magyar nemzetet, most a világ e rettenetes felfordulásában nem állana helyén és a dicső- s^zenithjén Magyarország és a magyar nemzet . . . A világháború óta, másodszor kél szárnyra a tavasz enyhe szellője, hogy a szunnyadozott életet a nagy természet ólén felébresztve szemet gyönyörködte- tően, lelket felrissitve, vidámitóan hasson a háború szörnyű pusztiiásai között az emberiség lelkére ami sajog, ami fáj és zokogva könnyezik . . . Isten segíts, Isten könyörülj! Te ültetéd el egy napon a szabadság fájót s ápolád a sötét századokon át és védelmezéd vihar és rósz szellem ellen. Mikor az ember lelki sötétségben vadállatként pusztitá az embert uj tanok miatt; mikor a kereszteshadak rohama pusztító árként kergette kelet felé agyrémei csalképeit; mikor a középkor depravatiójából emelkedett fellegek 30 éven át hullaták a fanatizmus véresőit: akkor szent lelked a végeden világ-Szaharában egy oázis teremtésével foglalkozott, hol a véres harczokban megtisztult emberi vágyak megpihenjenek. Egy világot borit immár a fa lombmagát befalazza. Ha tehát a mormoták kint játszadoznak, akkor nincs közeiben a vihar veszélye, mert különben láthatók nem volnának. Az Aguilie du Midi bércze a Mont Blanc minden útjáról látható és a vezetők mindig távcsővel figyelik a bércet, hogy kint vannak e a mormoták ? Ha nincsenek, úgy a touristát a leggyorsabban menedókházhoz vezetik. — Vagy két órai haladás után már mélyen bennt voltunk a jégárban. Most hirtelen a Dom de Gouter nevű óriás hegyen nagy távolságban egy kis hó oszlopot láttam, ügy nézett ki, mintha fÜ3t emelkednék felfelé. Balmat az ujjával reámutatott és azt mondta, hogy lavina, ameiy egy pár másodperc múlva két kilóméternyire tőlünk fog lerohanni egy hórhöba. Én nem hittem. Azt hittem a vezető képzelődik. Pár pillanat múlva úgy nézett ki az előttünk levő tájkép, mintha az egész hegység megindult volna felénk. Óriási hóOszlo- pok emelkedtek felhőkként a levegőbe és rettentő dübörgések között rohant al két-három kilométernyire tő'ünk a lavina, magába ragadva az útjába eső összes akadályokat, hókupolákat és jégtük8t. A lavinák járása ki van jelölve a hegységek oldalain. A vezetők pontosan tudják, hogy melyik lavina melyik szurdokba fog eltűnni és melyek a jégárakon azok az oldalak, amelyeken a rohanás történik. Ez is egyik oka annak, hogy a legtanácsosabb a magas hegységekben vezetőt fogadni, mert az egyedül menő tapasztalatlan tourista, a lavinának könnyen áldozatául esik. A Mont-Blanc hegységben augusztus hóban igen gyakori a lavina. Chamonyxban egász nap
