Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-02-24 / 8. szám
2 akadályozza azt, hogy a front mögötti harctereken is életbe léptessék az ostrom- állapotot? A papirbakkancs, az első viselésre szétmálló katonaruhák, a lópanamák, a sóval felfujtatott marha-állományok talán meggyőzhettek volna mindenkit arról, hogy ideje múlt a keztyüs kézzel való eljárásnak. Vagy a legújabb keserves tapasztalatok. Midőn hetek óta körtölik a lapok, a hatóságok, hogy a terménykészletek eltitkolása most valóságos hazaárulás- számba megy, hogy ellenségeink erejét növeli az, aki terménykészletét eltitkolja vagy kivonja a forgalomból s hétszámra hallgatnak azok, akiknek nagy terménykészleteik vannak s ámulva kell látnia az egész országnak, hogy már az első napok razziái száz és százezer mm. eltitkolt elrejtett vagy kilopni próbált gabonát szolgáltattak a hatóságnak kezeire Néhol egész vaggonszámra. Az ilyen jelenségek láttára nem kell-e eltűnődnünk azon a kérdésen, vájjon most sem jött el az ideje az ostromállapot kihirdetésének? Vájjon az ilyen hazaárulókkal szemben elég büntetés az a 2-4 heti fogház s 1—2 ezer korona pénz- büntetés? Vagy mit szóljunk a csaló gazemberek legújabb trükkjéhez, akik városról városra járva 20-3Ó százalékkal felülfizetve vásárolják össze az ország erősségét, az aranypénzt, hogy még busá- sabb százalék nyereség mellett a külföldre szállítsák? Vagy igaz az, hogy a front mögött vívott háborúnak óriási a jelentősége, vagy nem igaz. Ha igaz, mi nem látjuk azokat a szigorú, drákói kézre valló intézkedéseket, melyek a front mögötti háború diadalmas befejezését biztosítanák. Félintézkedésekkel csatát nyerni nem lehet. Az ilyen félintézkedések csak az árulók számát szaporítják, akik Judás-pénzekért eladják önmagukat, véreiket, hazájukat. A Judás-pénzek teremtették meg az árulókat a papír osbakkancsoktól a mostani aranyvásárlókig. Elhatározta, hogy megvesz egy más könyvet — és mert épen Eszéken akadt valami dolga, bezárta a boltját, rábízta a lovat egy falujabeli ficzkóra és elhajtatott. Egy nagy, uj könyvvel tőrt haza, két hét múlva pedig postán kapott egy csomó vadonatúj vászonkötésű kianyvel: Zach: «A ló*; Schönfeld őrnagy: «A lócevelés katéja»; Zipperlen: «Házi állatorvos»; Wolff E. dr. «Abrakolástan»; A cs. és kir. hadsereg lóállományának kezelési szabályzata» — és tudja Isten, hány volt még. — Aztán megjött a második postacsomag is: egy hám. A hanovci-i bognár csinált neki egy kis kocsit. Egy vasárnap, a parasztlegény segítségével, befogták Tündért és lassan, lágy utakon, sétálni vitték. Bolondul, veszettül szaladt. A parasztok azt mondták, azért, mert olyan sokat állt az istállóban. És mivel a könyvekben is ilyesmit talált a derék Kálmán, ezentúl minden délben meg- jártatta a lovát. Egy nap találkozott a katino-i tiszttartóval. A fiszttartó egekig dicsérte a lovat, azt mondta, réges-régen nem látott szebbet. Csak kár, hogy nyomja az a kemény hám. Ez elég sok volt a kis Kálmánnak, hogy Budapesíre Írjon, az udvari szíjgyártónak. Kapott egy képes árjegyzéket és megrendelt egy prima angol szügyhámot, nyers bőrből, bőristrángokkal. Csináltatott egy köny- nyebb kocsit is — mindent meg akart tenni ezért a lóért. Hanem aztán nagyszerű egy állat is az I Mennydörgettét — nem olyan, mint azok a nyeNAOYBÄNYA Ha a fronton valaki árulást követne el: a halál fial Mi különbség van a között a két háború között, mely a fronton és a front mögött történik? Mi minden tűnődésünk daczára sem tudunk különbséget tenni. Ha pedig nincs különbség, nem lehet különbség a bünhödés között sem! é. in. A nagy trafik. — Miért rossz a szivar, a dohány? — Február 23. A gyöngébbek, főleg pedig a nem dohányosok kedvéért szinte elemi egyszerűséggel kel! kezelnem e kérdést, nehogy az avatatlanok szemében nevetségesnek tűnjék föl, hogy még a világfelfordulás e napjaiban is ráérek ilyen bagatel dolgokkal foglalkozni. Dehogy is bagatel dolog! Épen e világháború mutatta meg, hogy — sajnos — az emberiség életében minő nagy szerepet játszik a dohány. A magasabb parancs- I nokságok jelentéseiből kitűnik, hogy a katona, daczolva a lövészárkok éielhalál veszedelmeivel, a harczlerek minden idegölő fáradalmaival, készebb bármiről is inkább lemondani, mint a dohányról, mely, mint valami csoda arkanum, vigasztalást nyújt a csüggedésben, erőt az elgyengülésben, kitartást a fáradalmak elviselésében, sőt orvosok állítják, hogy a legsúlyosabb műtéteket is képes jajszó nélkül elviselni a sebesült, ha van czigarettája, szivarja vagy dohánya, Innen van, hogy a parancsnokságok a szeretetadományok küldésénél főleg a dohányra helyezik a fősulyt. így van ez a cziviléletben is, jelenleg a front mögötti hadseregnél. Nem kisebb szerepet játszik itt sem, aminek egyik legnagyobb fokmérője az a körülmény, hogy sem a tavalyi vagy tavalyelőtti általános dohány, szivar és czigaretta áremelés, sem a legutóbbi archimedesi ársrófolás: a czigaretta-dohányok árának egyszerre száz perczenttel való emelése sem tudta rábírni a dohányzás híveit arra, hogy e szenvedélyükről lemondjanak. De ha már az állam magának foglalta le a dohány-egyedáruságot, ha kíméletlenül bünteti azt, aki e szenvedélyének a csempészet utján áldoz, ha korlátlan jogot formál arra, hogy a dohány árát nem a kerü árhoz aránylugositva, hanem kénye-kedve szerint emelje a végtelenségig: a fogyasztó közönség is megkövetelheti, hogy igényei kielégítésével a legelőzékenyebben s a legszélesebb körültekintéssel járjanak el. ritő, galoppozó parasztlovak! Csupa elevenség és kecsesség. A szőre bársonyos fekete, ragyog, mint a japán lakk, a szeme tüzes, fényes, a sörénye selymes, hullámos, mint a gyerek-hsjfürt, az ajka finom, folyvást mozog, kedveskedik. Gyönyörű dög. Valahányszor Kálmán közeledett hozzá — százszor is egy nap — a Tündér czukrot keresett a zsebében, nyerített, kapált, ívben hajtotta meg a nyakát s a nemes vérü állat ura gyanánt köszöntötte a szegény Kálmánt. Kálmán már régen nem tartotta kötve a lovat. Szabadon járt-kelt az istállóban, mint a versenyparipák a boxaikban s tővel-heggyel összehányt mindent. Sőt, mikor odakünn melegebb lett a levegő, szabadon fiezánkolhatott az udvaron is, hajkurászhatta a kutyákat, agyontaposhatta a tyúkokat és harapdáihatta a fadarabokat. És engedelmesen hallgatott a kis szatócs szavára és egyre növekedő szeretettel fizetett a szeretetéért. Már a kúthoz sem kellett vezetni. Csak azt kiáltotta Kálmán: — Tündér! — és Tündér ment utána, mint egy kutya, fejét lehajtva, lépásröl- lépésre és gyöngéden megtaszitotta a hálát, ha túlságosan lassan ment. Egy nap nehány paraszt lépett be a boltba. Beszéltek mindenféléről. Kálmán csak az ő Tündédéről. Egyik paraszt csak úgy mellesleg odavetette. — Mégis csuda, hogy eddig el nem !op‘ák tőled. — Ki lopta volna el? — kérdezte megdöbbenve a kis szatócs. —• Hát a magyarok. 1916. február 24. S épen azt nem látjuk, hogy az állam a fogyasztók e jogos igényeit a legkisebb figyelemben is részesítené. Minden valamire való nagyobb városban a finomabb szivar, czigaretta és dohányfajták elárusitásával az úgynevezett nagy trafik, nagy tőzsde foglalkozik. A nagy tőzsde kizárólagos joga, hogy a kis (rafikosok szükségletét kielégítse s kizárólagos joga, hogy a finomabb, vagyis drágább szivar, czigaretta és dohányfajtákat árusítsa. A jelenlegi háborús, tehát kivételes helyzetben nem szólunk arról, hogy néha heteken át sem lehet egy-egy czigaretta-fajhoz jutni; bár az a mi nagy tőzsdénknél háború előtt is napirenden volt, hogy néha hetekig kellett várni arra, mig egyptomi czigorettához, purzicsán- vagy herczegovinai dohányhoz juthatott valaki, pedig akkor épen nem voltak kivételes állapotok s a fogyasztónak mégis meg kellett elégednie azzal a sztereotip válaszszal nap-nap után: Rendeltünk, de még nem jött meg, majd talán a jövő héten . . . Bevallom, hogy végig barangoltam Nagy- magvarországnak majdnem minden vidékét, de hasonló állapotokra sehol sem találtam Mert rendes viszonyok között (a mai háborús állapot nem az) annak sehol semmi nagytőzsdében, semmi körülmények között sem volna szabad előfordulnia, hogy valami ott ne legyen. Amint hogy másutt mindig is volt minden, hiszen hivatkoz- hatom a nagybányai fogyasztókra, hogy amikor háború előtt a uagytőzsdében heteken át nem juthattak finomabb czigarettákhoz vagy finomabb czigareítadohányhoz, e szükségletüket a szatmári nagytőzsdéből elégítették ki. Ha Szatmáron van és mindig van mindenfajta dohány, miért ne lehetne az Nagybányán is ? De most nem e mizériákról akarok szólani I Minden intelligens ember tudja, érzékenyebb növény aligha van a dohánynál. A legkisebb nedvességet is föiissza, de a nedvességgel peneírálodik a dohányba az a szag is, mely a dohány környezetében van. Ezért van, hogy a világ minden nagy tőzsdéje, melyben finomabb czigaretta, szivar és dohány fajták vannak felhalmozva, mindenütt külön s igen száraz helyiségben vannak elhelyezve, amely helyiségben legfölebb bélyegeket s dohányzó készleteket árusítanak, hogy semmi nedvesség vagy idegen iz, szag a dohányhoz ne férkőzhessél S hogy vagyunk mi a mi nagytőzsdénkkel ? Egy túlzsúfolt fűszer-, festék- és vegyeskereskedés lokalitásában van elhelyezve, amely helyiségben fölös számmal van minden olyan dolog (hiszen nagykereskedésről van szó), amelyek szerfölött alkalmasak arra, hogy a dohány, szivar izét, zamatját egyszer s mindenkorra tönkre tegyék. Hogy egyebet ne említsünk, a legfinomabb dohány, czigarett és szivar fajták — Miféle magyarok ? — Ember — hát nem tudod, milyen emberek azok? A slatinai korcsmárosnak öt lovát kötötték el, a barlovici-i Mihicsnek kettőt, az imanovácl Díutschnak egyet, a katino-i gazdatisztnek . . . — ügy, — a magyarok ? — Hát persze. Ki más lop lovat? Eikőtik, aztán soha meg nem látja az ember. A kis Kálmán bedugott egy deszkát a tökágyasba, elővette elrozsdásodott revolverét, és lövö'dözni kezdett a deszkára. Nem talált; húsz lövés közül ha egyszer, véletlenül. Uj revolvert vásárolt, meg ötszáz töltényt és addig lövöldözött, mig húsz lépésről biztosan e! nem találta a deszkát. Aztán szétverte a céltábláját és eladta belőle az olmot. Hét fontnál több volt. Most jöjjenek hát a Tündért ellopni ! Nem félt egy csöppet sem. Az istállóban hált. Nem volt kellemes dolog, mert Tündér egész éjszaka nem hagyta nyugton és folyvást rángatta a takaróját. Föl is kellett kelnie minduntalan, hogy a boltra is vessen egy pillantást, mert végül még ott taálnak betörni. Egy este rettentően fáradt volt Kálmán és éjszaka halálos mély álomba merült. Semmit, semmit nem tudott magáról és nem is álmodott. Hirfelen szörnyű zajt hallott. Felugrott és a revolveréhez kapott. Fényes nappal volt. Az istálló ajtaja tárva-nyitva; a küszöbön egy ember feküdt, ordított és vérzett.
