Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 1. szám

1916 január 6

NAGYBÁNYA

3

mink is ilyen karácsonyfát? — kérdezik önma- gukfól. Ezek a komor gondolatok szállanak most föl a magasba a sötét földhányásokból s egyesültek egy közös, vágyódó, mélabus érzésben . . .

HÍREK.

Január 5.

Személyi liir. Dr. Barna Jenő ügyvéd, tüzér főhadnagy pár napot itthon töltött.

Kinevezés. Balajthy Béla m kir. posta és távíró tisztet a m kir kereskedelemügyi miniszter főtisztié nevezte ki.

Főhadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Szeőts Béla erdészt, árkász hadnagyot, ki már több kitüntetésben részesült, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül soron kiviil főhadnaggyá léptette elő.

Kitünts'és. Őfelsége a király Török Árpád tart. zászlóst az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a másodosztályú vifézségi éremmel tüntette ki.

Hősi halál. Ismét megszaporodott eggyel ama nagybányai vitéz katonák száma, kik a nagy küzdelemben hősi halált haltak a hazáért. Igaz részvétet beit a hír, hogy Korcsog Mihály épi tési vállalkozó, a fiatalabb iparos generáczió egyik törekvő tagja, a szerbiai harcztéren kapott sebeiben elhunyt Tüdőlövés érte a Trebi- nyénél decz. 6 án vivott ütközetben s deczember lí én kiszenvedett. Hősi haláláról Nagy Imre tábori lelkész értesítette a vitéz katona özvegyét a következő levélben:

»T. Asszonyom! Kedves férje a trebinyei harczokban decz. 6-án megsebesült. Súlyos tüdőlövés érte, a gégéjét is megrongálta. El akartuk szál ilani haza, hogy ott megoperáiják és ismét emberré tegyék, de oly gyenge volt, hogy innen tovább szállítani már nem mertük. Tizedikén azért meggyóntattam, rettentő kínját keresztényi megadással tűrte, 11-én, szombaton 3 órakor megvált az élettől. Ma temettem el a Jánosi Banszak temetőben, sirja a harmadik katona sir a második sorban, a szerb sírtól balra. Nyugodjék meg Isten akaratában s kedves férje nyugodjék békében!«

Korcsog Mihály lelkiüdveért a gyászmisét tegnap mutatták be a róm. kalh templomban, melyen részlveü a rokonság s küldöttségbe^ képviseltette magát az Ipartestület is.

Üdvözlet a harcztórről. Lapunk szerkesztősége az orosz harsztérről egy elkésett karácsonyi üdvözletét kapott, hogy továbbítsa Nagybánya szép hölgyeinek. Az üdvözlet még dember végén kelt, de csak most érkezett meg. A melegAz öblös gesztenyefák alatt ágy görög pap ünnepélyes alakja tűnt fel. Szurokszinü szakálla erősen fénylett a napsugárban és hód-kalapja mint egy komoly, nagy madár lebegett a lombok közi.

— Ez az uram ! — szólt Czirmoska nevetve. — Engedjék meg, hogy bemutassam magukat egymásnak! Nos, mit szól hozzá? Pompás ember, nemde és jó, türelmes, puha szivü, egy darab kenyérre fel lehetue kenni. Nyulacskám, hol jártál, milyen piszkos a cipőd és megint egy gomb hiányzik róla! A pap csöndesen mosolygott és megsimogatla a szakállát.

— Velünk fog ebédelni — fecsegett tovább az asszony — és araig itt lesz, minden nap nálunk kell ebédelnie, ugy-e bár ? És este együtt megyünk a vasúti vendéglőbe.

— Természetesen — bólintotta nyulacska komolyan. — Furcsa asszony ez, nemde ?

— Nem vagyok furcsa! — csattant fel Cir- moska mérgesen. — Miért lennék furcsa ? Mit akartok tőlem? Nem fogok nevetni és nem fogok énekelni; hagyjatok békével, nem érdemeltek meg, csúnyák vagytok mind a ketten I

Piros arczocskáján könycsepp szaladt végig, aztán hirtelen összefogta virágos szoknyáját és finom suhogással futott el lő’ünk. A pap csöndesen, boldogan bólintott és kivette kis fia kezéből a csokoládé-bogarat.

*

Még egyszer találkoztam vele.

Négy évvel a föntebbi jelenet után levelet kaptam a nyulacskától, amelyben arra kér, hogy ha csak lehet, utazzam le hozzájuk, a felesége

hangú ünnepi üdvözletei dr. Bohaíiel Koriolán főhadnagy, Magyar Géza, Hullán Ernő, Gellért Géza, Török Antal, Rózsa Gyu!a, Krizsán Sándor, Zoltán László cs Csaszkóczy László zászlósok és kadeüek írták alá.

A vak katonáknak. Fiilep Imréné második gvüjtőivcu újabban adakoztak: Özv. Kremnitzky Albertne 1 K, Wienerberger B né a »Nagybánya« szerkesztősége utján 15 ív — A julius 31-ig begyült és kimufaiott 126 K 42 f-rel együtt 145 K 42 f. E küldetett Az Est kiadóhivatalának.

Az Est hetedik évfolyamába lépett január elsején. Az idő gyors rohanásában is meg kell áilanunk, hogy az Est elmúlt hat esztendejére visszatekintsünk. Mert ez az idő fordulópontot, korszakot jelent a magyar hirlapirás történeté ben. Az Est megtízszerezte a magyar újságol- vasóközönség számát, rátanitoíía az országot arra, hogv mit kell követelni egy jó újságtól, hogy mit kell adni egy jó újságnak. Az Est bebizonyította, hogy a magyar szó előtt nyitva van az egész világ, csak attól függ, hogy ez a szó mit mond, mit jelent be Az Est hírei nemcsak Magyarországnak szólanak, Anglia, Amerika, a világ minden olvasó állama, az Est hirein keresztül jut pontos és megbízható értesülésekhez. Az Est világlap, de a magyarság 1 ipja. Ez egyúttal programmja is. Azt akarja, hogy a magyarság haladásával, elismerésével tegyen tele a világ, azt akarja, hogy a világ érdekességeit, küzdelmeit, előretöréséi a magyar közönség, az ! Est hasábjain keresztül iudja meg. Az Est tette azt, hogy a magyar hírlapíró ma otthonos minden ország minden fővárosában. Az Est tette I azt, hogy minden nagy külföldi eseményről el- I sőnek számol be, hogy munkatársai elsőnek I jelennek meg mindenütt. Az Est önérzetesebbé I és függetlenebbé telte a magyar társadalmat, a I kisember kezébe éppen úgy, mint a vezető osztályába jó és becsületes irodalmi nyelven meg írott, nemes törekvésével teli újságot adott és céltudatos munkával minden olvasóját részesévé tette Magyarország életének. A hat év el- ! teltével fejlődése uljáu nem állott meg, minden száma újabb bizonyítéka annak, hogy tovább is bátor küzdője, harcosa marad minden magyar eszmének. Aki olvasóink közül előfizetője akar lenni ennek az újságnak, az kérje Az Est mutatványszámát a kiadóhivataltól (Budapest, VII., Erzsébet körút 20.)

Melegítőt a katonáknak I A kötő délutánokra készített melegítőkből elküldetett 18 drb sál 4 kiló súlyban, Csaba Adorjánná, főispánné czi- mére; 30 drb sál, 20 pár érmelegitő a Hadse- gélyzőHivatalnak Budapestre. Újabb adományok: Gróf Teleki Jánosné 2 kiló pamut, Tóth Kálmánná 10 K A köles tovább folyik, kérjük a

beteg és le akarja magát velem festetni. Munkám nem igen volt, leutaztam. Nyulacska, akinek szurokfekete szakállába az elmúlt évek szép, hosszú lenszálakat szőttek, a vasúton várt rám kétkerekű kordélyával.

— Beteg — szólt megrázva fejét — beteg és az állapota mindig rosszabb lesz. De hallotl-e már ilyesmi!? Királynőnek akarja magát lefestetni, koronával a fején és aranypálcával a kezében. Istenem, oly szeszélyes, de oly jó asszony szegény és sokat szenved.

Czirm08ka a kertben feküdt, az öreg szilfa alatt, egy ócska pamlagon. három teveszőr pokróccal letakarva. Amióta nem láttam, még fiatalabb és üdébb lett, szinte gyermekre hasonlított nyugodt zöld szemével, vékonyka kezével és félénk szájával.

— Ah, ez szép, hogy kívánságomat teljesítette — szóit, kissé fölemelkedve párnáiról — önnek mégis van szive. A többiek? Egy se jött el, pedig elhívtam Fedort, az első tánezosomat, hogy írjon róiam egy verset és elhívtam Pétert, a váradi regens chord, hogy csináljon hozzá muzsikát, oly szép lett volnál De levélben mentették ki magukat. Oh, persze, a játékszer megöregedett és összetöri 1 De maga itt vnn és le fog festeni. úgy, ahogy szeretném, mint királynét, igen, mint királynét, biborpalástban és arany cipőben.

— És az egészsége? — mondtam rosszkedvűen.

— Oh, az egészségem 1 Szenvedek és tudja-e, hogy mi a betegségem? Ami az öreg királyoknak és tábornokoknak: a köszvény. És milyen kösz- vény! A szivemre megy, akárcsak negyedik ViL

hazafias czél további támogatását úgy a kötő anyag beszerzésére, mint annak feldolgozására. Damokos Ferenczné, Fülep Imréné.

Szép adomány. A dr. Lakatosai és Orlowszky tanár által rendezett hangverseny jövedelméből 100 koronát küldött be a nagybányai rokkant katonák alapjára. A szép adományért midőn nyilvánosan köszönelet mondunk, jelezzük, hogy ez adománnyal az alap 884 koronára növekedett, melyet a városi takarékpénztárban gyürnöl- csözőleg kezeltetünk További szives adományokat kérünk.

Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy Sziklai Emil m kir. főerdőtanácsos, kir. erdő- felügyelő f hó 2 án, éleiének 60 ik évében, Debreczenben elhunyt A boldogultál, kit városunkban is széles körben ismertek, folyó hó 4 én helyezték őrök nyugalomra.

• A Vasárnapi Újság» január 2 iki újévi száma nagy érdeklődést fog kelteni azokkal a fölvételekkel, melyeket az olasz harcztérről kapott. Harcztéri tudósítója, Balogh Rudolf: bemutatja az isonzói hareztér főbb pontjait, a harezok módját, ottani vezéreinket és csapataink életét. A szépirodalmi olvasmányok közt uj regény indul meg; az egyik eredeti. Lakatos László érdekes és mély érzéssel irt műve, a másik a hírneves német Írónő, Heyking Erzsébet egyik legszebb regénye. Ezenkívül Szőllősi Zsigmond tárczája, czikkek a háborús álhitek terjesztéséről s a cenzúráról adnak érdekes olvasmányt Egyéb közlemények: Zórád Géza vidám rajza s a rendes heti rovatok; a háború napjai, Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona »Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság» ki- adóhivatalában (Budapest IV., Egyetemutca 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap«, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér.

Adomány. A veresvizi óvoda szegény gyermekeinek karácsonyára Szathmáry Béláné 13 K, a n’egyesület 1Ö K-át adományozott; Bitl- sánszky Édéné pedig két drb. játékot. A szives adományokért hálás köszönetét mond Szabó Irén óvónő.

A Nugat, Ignotus Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1916 évi január 1-i száma a következő nagyrészt aktuális és igen érdékes tartalommal jelent meg: Tartalom: Elek Artur: Santa Maria della Grazie. Loczkó Géza: Özvegy Esztegár Domokosué (Elbeszélés). Somlyó Zoltán : Artistahotel — Sétapálcza (Versek). Fehér Sándor: Zivatar virágja (Elbeszélés). Földi Mihály: Tudomány és hangulat. Bárdos Arlur: A csodabalmosnak, vagy a nagy Bernadottenak, az orvos legalább ezzel vigasztal. Lássa — tette hozzá büszkén — a halál az egyetlen lény a világon, aki komolyan vesz és azért nem is haragszom rá, ha mindjárt rosszul is esik itthagynom nyulacskát és a jövő farsangot. Maguk, többi férfiak, tréfának, virágnak, játéknak tartottak, a halál azonban megbecsül, mint még senkise a földön.

— Girmoska, nem szabad igy beszélni — szóltam és lehajtottam a fejemet.

Rám nézett és összehúzta a szemét.

— Hogy megöregedett — mondta rosszaló- lag — milyen ősz és fáradt, alig ismerek rá. Mennyivel törődöttebb és fehérebb, mint nyulacska, pedig ő tiz évvel idősebb önnél, ugyebár?

— öreg vagyok és semmise vagyok — mosolyogtam — és az életnek, Cirmoska, nemsokára vége van.

Béna ujjaival lassan megsimogatta a szakállamat és az urára nézett.

— Én megbocsátok nektek — szólt szomorú fontoskodással — hiszen mégis csak szerettetek és ezt odaát külön könyvbe írják. De az arczkép? ígérje meg, hogy gyorsan megcsinálja. És semmi félreértés: mint királynőt fog lefesteni, igy akarom, mint gőgös és büszke királynőt, aki hidegen néz el milliók fölött a akinek gondterhelt homlokára ez van Írva : »Istennél az irgalom I«

Lehunyta a szemét és kipihente magát. Egymásra néztünk nyulacskával és összeszorulí torokkal éreztük, hogy e percben még öregebbek, még kopotlabbak lettünk ős az életünk céltalanul pergelt le a sors homokóráján.