Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-29 / 26. szám
1916. junius 29. NAGYBÁNYA 3 ntink ? Miután letették az érettségi vizsgálatot, az élet pályájára lépnek, igyekeznek mindenkor hasznos polgárai lenni a hazának; most azonban, ebben a háborús világban minden tudásuk, igyekezetük a haza megvédésében összpontosul! A hazafias beszéd után felhangzott az éljenzés, a dal, melynek végeztével dr. Rencs János igazgató kért szót. Beszéde széles mezőket ölelt fel és jóleső érzéssel hallgatta mindenki dr. Renczct és lelkesen éljenzett nemcsak a búcsúzó ifjúság, hanem a teremben levő előkelő közönség is beszédének mélységes hatása alatt. A gimnázium — mondotta dr. Rencz — a békés haladás utján kell, hogy vezesse az ifjúságot és azon is vezeti. A magyar gimnáziumok mégis különböznek más gimnáziumoktól, mert a magyar gimnáziumi oktatás a római kultúra befolyása alatt áll és a római kultúra irodalmából táplálkozván, annak hadi, háborús dolgaival is foglalkozik. A magyar irodalom sokban hasonlatos a római irodalomhoz, hiszen legrégibb Íróink a magyar harczi dicsőséget zengték. Tinódy Sebestyén, Zrínyi Miklós, Berzsenyi, mind régi dicsőségéről pengeti lantját. Vörösmarti eposzai és a Szózat nem-e a harczi dicsőséget zengik ? s a nagyok legnagyobbika Petőfi Sándor, kinek egyik kezében lant, másik kezében kard, nemcsak a hazafias dalok költője volt, hanem egy költő „hős,“ ki karddal kezében esett el hazájáért a harcz mezején. A mai kor egyik kiváló Írója: Herczeg Ferencz a harczi erényt dicsőíti. Ifjú barátaim ! Hogy a sikeres hadi tényekben vájjon a hadvezetőségnek vagyis az iskoláknak, kik az ifjúságot ránevelték a harczra, van-e nagyobb érdeme, azt majd a történelem fogja megállapítani. Azonban, hogy ez a világforgatag a magyar lelket készületlenül nem találta, az kétségtelen, hiszen e hazának fiai mindenütt megállják helyüket. Az itteni iskolának nemcsak növendékei, de tanárai is számosán vannak a harcmezőn, többen önként léptek a hadi szolgálatba és sokan, kiket besoroztak. Büszke a nagybányai iskola eme fiaira, büszke lehet a magyar nemzet is, mert különböző anya- nyelvüség dacára az egyetértésnek, a haza- fiságnak oly fényes tanúságát adta Magyarország, a mely megdöbbentette ellenségeinket s méltóságteljes büszkeséggel tölti el hű fegyvertársainkat, szövetségesünket. Nehéz időket élünk, de e nehéz idők közepette sem szabad egy pillanatig sem csüggedni, hiszen egy test, egy lélek, egy nemzet vagyunk, daczára ellenségeink akna munkáinak. Az egyetértés teremtette és teremti meg minden körülmények között a nemzet jövőjét. Az egyetértés vezesse Önöket ifjú barátaim, tartsa meg az Isten Önöket ott, a harczmezőn és hozza haza mielőbb szerencsésen, hogy éljenek a magyar nemzetnek jövőjéért! A tartalmas beszéd sürü éljenzést, tapsot váltott ki, aztán a Wacht am Rhein ütemeitől lett hangos a terem, ének és zene összeölelkezett, - majd úgy éjféltájt a diák nóta hangzott föl: Ballag már a vén diák tovább... A búcsúlakoma a legvidámabb hangulatban jóval éjfélután ért véget s a katona ifjak jórésze már vasárnap reggel elutazott ezredeikhez. A magyarok Istene őrködjön utaikon s hozza vissza őket dicsőséggel, babérral övezetien! HIRE k. Junius 28. Szását. — Irta: Rákosi Jenő- — Az Európát dúló világháború borzalmasan gazdag képsorozatai felett egy asszon}d alak lebeg, mintha e háború tüzein keresztül menve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánatos szeme itt csügg az elhagyott földön, a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akinek patronája volt életében. Hohenberg Zsófia herczegasszony volt a Zsófia Gyermekszanatórium védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium maga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő háborúban a magyar vitézek halálmegvetéssel küzdenek: az ő vére hullott el elsőnek azért a nagy és szent czélért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy históriás küldetés, nemzetek bol- dogitása körül, mert lám, aki a szerelem csodás és titokzatos lobogója alatt formálta a maga és fenséges férje életét, rakta meg családi fészkét és készült a feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhitő menedéke és biztató angyala, azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti küldetésbe taszította át könyörtelenül. Ő volt a Gondviseléstől kiszemelve arra, hogy holt testén át lépjen közibénk a háború réme, amelynek véres feladata, hogy igazságot tegyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. És most, amikor hadaink páratlan kitartása és vitézsége folytán ennek az igazságnak közeledő lépteit mintha már hallanók: gondolatunk odaszáll a fejedelmi asszonyhoz, árvák anyjához, árvák patronájához és idézzük elszállt alakját, hogy felmutassuk fogékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyermekszívekbe vésve. Testi élete meghalt egy világkatasztrófa zord előjátékában; lelke éljen elmulhatatlanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretetben, a hálában. Hohenberg Zsófia nevére Gyermekvédelmi alapot kívánunk létesíteni és ebben fordulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha boldog volt tan szívott virzsina-szivart, amelynek a szalmáját a füle mellé dugta. Majd belebujt sárcipőibe és ezzel a városka legnagyobb korhelye is elhagyta a Postát. Miután a konyhán elvégezte a dolgát, bizonytalankodó, fürkésző léptekkel végigment a kis füstös szobán a fogadósné: kellemetes, fe- hér-bluzos, harminc éves nő volt. Hamvasszőke és tűzpiros mosolyu. A nyakán egy gomb kigombolva és Vilmának hívták, .amint Angyalosi ezt csakhamar megtudta. Jegygyűrű volt az ujján. — Az asszonyok mindig megmutatják a gyűrűjüket, mikor valaki először néz a • szemükbe, mondta Angyalosi és nevetett. Vilma a két karját összefűzte mellén. — Borért jár az uram. Ezen a vidéken nem terem bor. Uraság miért utazik? Igen kedves, gyengéd hangja volt az asz- szonynak. Ilyen asszony mellett mindig betegek szeretnének lenni a férfiak, hogy ápolgassák, becézgessék őket. Kék szeme volt, amely bizonyára hűségesen kiséri a sorokat az imádságos könyvben a vasárnapi misén. — Vilma, — mondta Angyalosi. — Egy korán meghalt hugocskámat nevezték Vilmának. Fehér koszorúban, selyemruhában feküdt a koporsóban. A lábán fehér atlasz cipő volt, amely mereven kiemelkedett a szemfődő alól. Az asszony a férfi kezében felejtette a kezét. — Tetszik a nevem? - mondta és halkan nevetett. — Ritkán szoktam utazni és mindig nagyon szomorú vagyok a kisvárosi vendégfogadókban. Céltalanul, reménytelénül üldögélek. Azt hiszem olyan lehet a halál. Egyedül ülni valahol egy ismeretlen helyen ... De most jól érzem magam, örülök, hogy magát megismertem. — Én se vagyok még álmos, — felelt egyszerűen az asszony. Az ajtón egy vörösbajuszu, kopott, aranysapkás férfiú dugta be a fejét : — Társaskocsi a pesti vonathoz! — kiáltotta nagy fontossággal. — Még korán! - állott fel Angyalosi. -- Nos, csókoljon meg Vilma. Azt hiszem, soha se lát többé. A fogadósné gondolkozás nélkül átkarolta a férfi nyakát és háromszor megcsókolta a száját. Angyalosi elpirult, nevetett. A mellényzsebéből az igazgyöngyöt előkereste. — Vilma, ezt magának adom. Az asszony csodálkozó tenyerébe tette a gyöngyöt és megkönnyebülve, szinte megfiatalodva ugrott bele vastag felöltőjébe. Egy bolondos orfeum nótát fütyülgetett, amíg a bárka nedves üvegablakai nagyokat zörrentek a láthatatlan kövezeten. Egy öreg templom fala, majd egy urasági ház düledező kőkerítése kisérték a sötétben. Azt a régi szempárt, a csa- logatót otthagyta a gyönggyel a fogadóban. anyaságtól; aki mint gyermek volt boldog édesanyja mellett; aki mint árva valaha könyet ejtett és érezte felebarátja simogató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát; a boldog boldogságának okáért, aki boldogtalan, az azért, mert tudja mit jelent árvának, betegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni, mindenki a saját jó szivéért és Hohenberg Zsófiának boldogsága teljében átlőtt anyai szivéért jöjjön és segítsen adományával nemes és szent czélunkban. A háborúban elfolyt vér, a békében folyandó könyözön keserveit akarjuk enyhíteni és egy maríirasszony tragikus halálának emlékébe kapcsoljuk a jó cselekedetet, melyre társul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében. A Közeledő elseje alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére. A mai nehéz időkben nekünk a nyomdát nagy összegekkel a legpontosabban fizetnünk kell s annak a csekély előf izetési díjnak pontos beküldése igazán nem okozhat gondot senkinek sem. Ali a megpróbáltatások napjaiban is erős kötelességérzettel végezzük hazafias kötelességeinket, legyen szabad remélni, hogy olvasóközönségünk is támogatni fog e törekvéseinkben. Hiszen mi csak becsületes munkánk ellenértékét kérjük. Személyi hirek. Dr. Makray Mihály polgármester és L. Bay Lajos képviselő, takarékpénztári igazgató hivatalos ügyekben Budapestre utaztak. — Dr. Fass Gyula ügyvéd, főhadnagy, ki a szerbiai hareztéren megsebesült s kit gyógyulás czéljából bizonytalan időre szabadságoltak, haza érkezett. Kitüntetés. Ferencz Salvator főherceg, a monarchia vörös kereszt egyletének védnökhelyettese a király nevében Csigái Istvánná kórterem főnökének, nagybányai lakosnak a hadié- kitményes vörös-kereszt ezüst diszérmet díjmentesen adományozta. Elesett alezredes. Városunkban is bizonyára mély részvétet fog kelteni a hir, hogy Helvey Adolf, a vitéz 5. gyalogezred alezredese, az orosz harctéren hősi halált halt. Háziezredünk tisztikarának, legénységének soraiban széles rendeket vágott a háborús halál. Az 5. gyalogezred úgy délen, mint északon bőségesen ontotta vérét a hazáért. Helvey Adolf egyik legszimpatikusabb, széles körben becsült tagja volt a szatmári tisztikarnak, akit nemcsak katonai, de polgári körökben is fölöttébb szerettek. Mint őrnagy ment a hareztérre, ahol egy ízben már lábtörést szenvedett. Sebe begyógyulása után ismét visszament a hareztérre, ahol most haslövést kapott. Súlyos sebével beszállították Nis- niowba a kórházba, ahol azonban az orvosi tudomány már nem tudott rajta segíteni és jun. 8-án meghalt. A nisniowi temetőben hántolták el. Városunkba már hetekkel ezelőtt elérkezett a szomorú hir, de közben jöttek a czáfolatok is, hogy az alezredes Budapesten fekszik köny- nyebb sebesüléssel, ezt azonban mostmegczáfolta a hivatalos jelentés, amely a hős alezredes haláláról ad hirt. Helvey, aki a hareztéren két kitüntetést is szerzett, nyolc évig állomásozott Szatmáron s ez idő alatt általános népszerűségre tett szert. Hősi halál. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy dr. Mets László, vadászzászlós, 23 éves korában az olasz hareztéren, a roverettói áttörésnél századát rohamra vezetve, hősi halált halt. A boldogult vitéz, hős katona volt s részt vett a kárpáti, szerbiai és albániai harezokban, mig most az olasz fronton hősi halálát lelte. Klempa alezredes a vitéz zászlós elestét testvérbátyja utján a következő meleg sorokban tudatta Misz- tótfaluban lakó családjával: Mélyen tisztelt Doktor ur! Értesítem, hogy dr. Mets László zászlós ur, múlt hó 17-én reggel 4 órakor egy roham alkalmával fejsebet kapva, hősi halált halt. Tetemét ,,Nomi“ nevű falucskában Ro- verettoíól északra, Trienttől délre helyeztük koporsóba Máriássy százados és Sotikal kadett közzé egyidejűleg örök nyugalomra.
